Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. szeptember 9-, vasárnap o minimagazin Joanovics János Cserna István Az első munkahelyen az esztergályos, az agrármérnök Példa nincs, de példává válhat Korábban hírt adtunk ró­la, hogy a KISZ gyulai já­rási bizottsága egy hete kon­ferenciára hívta össze a já­rás 11 termelőszövetkezeté­ben dolgozó agrárértelmiségi fiatalokat. Az összejövetel célja az volt, hogy megis­merve egymás munkáját, létrehozzák a Járási Fiata­lok Agrárértelmiségi Taná­csát, s ennek működésével fokozzák a fiatalok közéleti tevékenységét. Csépi Lajos, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osz­tályának munkatársa, az ag­rárértelmiség felelőse, elő­adásában részletesen elemez­te a fiatal szakemberek or­szágos helyzetét. Elmondta, hogy a falun élő és dolgozó, agráregyetemet vagy főisko­lát végzett fiatalokra nem­csak a termelésben, hanem a lakóhely közéletében is nagy szükség van. Helyzetük ép­pen a szűk lakóhelyi közös­ség miatt nehezebb, mint a városon élőké, örvendetesen emelkedett az utóbbi évek­ben a felsőfokú képzettségű mezőgazdasági dolgozók szá­ma, tavaly az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok 31 százaléka helyezkedett el a mezőgazdaságban. Anyagi helyzetük kedvező, munká­ba állásuk harmadik évében átlagosan 4600 forint havi jövedelemre tesznek szert, lakáshelyzetük nagyrészt megoldott. Torma József, az MSZMP gyulai járási bizottságának munkatársa a járás mező- gazdaságának szerkezetéről beszélt. Mint mondotta, a já­rás növénytermesztési szer­kezete jó, az állattenyésztést a célirányos terveknek, az adottságoknak megfelelően kell továbbfejleszteni. A já­rás szövetkezeteinek adottsá­ga, helyzete rosszabb az or­szágosnál, ezért különös gon­dot kell fordítani a szakem­berek megtartására, a szö­vetkezeti ösztöndíjasok szá­mának emelésére. A tájékoztatók után a résztvevők megválasztották a Járási Fiatalok Agrárértel­miségi Tanácsát, amely 11 taggal kezdte el működését. A jelenlegi formában egy évig dolgozik majd, elméleti és gyakorlati segítséget ad a járásban dolgozó 52 fiatal szakembernek. Elnöke Ren­des Sándor, a sarkadi Lenin Tsz főállattenyésztője lett. A tapasztalacserék mellett felveszik a kapcsolatot a ta­nács tagjai a járás'szövetke­zeteivel, társadalmi szervei­vel, ellenőrző, értékelő tevé­kenységet is végeznek a szö­vetkezetek KlSZ-alapszerve- zetei fölött. Nagy jelentősége van a megalakult tanácsnak, hi­szen a közéleti aktivitás nö­velésén túl érdekvédelmi feladatokat is ellát majd. És hogy mi mindent, arra az el­következő évben az értékelő megbeszélésen derül majd fény. Mindez azért van így^ mert a megyében ez az első ilyen jellegű szervezet. Nincs még példa hasonló műkö­désére, meg kell tehát küz­denie a kezdet nehézségei­vel. S hogy szükség van rá, azt jól bizonyítják az ország más megyéjében működő ha­sonló tanácsok. Remélhető­leg működése segít azon a kedvezőtlen tényen is, hogy a fiatal agrárdiplomások gyakran változtatnak mun­kahelyet, segít a vezetők és fiatalok kapcsolatának javí­tásában, a beilleszkedés ne­hézségein. Most még csak kezdeményezés, amely re­mélhetőleg más járás szá­mára is példává válhat. M. Szabó Zsuzsa Amikor szeptember 3-án megszólalt az évkezdést csal­hatatlanul jelző csengő, az elmúlt tanévben végzettek közül sokan túl voltak már a beilleszkedés nehézségein. Az első munkahely remény­kedések, csalódások, sikerek színhelye is. Sokan csak ne­hezen szokják meg az isko­lák világától eltérő új kö­rülményeket, tartózkodóak, bizonytalanok. A beilleszke­dés nehézségeiről, új munka­helyükön szerzett első be­nyomásukról kérdeztünk meg két fiatalt. Cserna István szakmunkás a Békéscsabai 611-es számú Szakmunkásképző Intézetben tanult a Csepel Autó szeg­halmi gyárának ösztöndíjasa­ként. Mint esztergályos is­merkedik szakmája fogásai­val. — Az iskolában lezsereb- bek lehettünk. Ott minden más volt — kezdi a beszél­getést. — De most már pén­zért dolgozunk. A szakmun­kásképzőben több idő jutott sportolásra. Ejtőernyős vol­tam, atletizáltam. Itt egyelő­re le kell mondani erről. Nem a munkahely az oka ennek elsősorban, ősztől le­velezőn gimnáziumba járok, ehhez sok idő kell — mond­ja, aztán elhallgat. — Az itteni sikerélmények mások, keményebben kell értük megdolgozni — folytat­ja kis idő után. — A három műszakot csak nehezen le­het megszokni. Az első éj­Évek óta hagyományosan augusztus utolsó két heté­ben táboroznak Zánkán a közlekedési úttörők. Az idén összesen 480 gyerek vett részt az augusztus 18—31-ig megrendezett programban. Egy-egy csoportban 100 paj­tás, köztük Pest, Zala és Bé­kés megyei gyerekek ismer­kedhettek a KRESZ útvesz­tőivel és sajátíthatták el szakmai ismereteket. Igen érdekes programban volt ré­szük, hiszen megtekinthették a zádorvári romokat, vitor­láztak, hajókiránduláson vet­tek részt. Érdekes volt a gyalogtúra is, legnagyobb sikert azonban a kerékpár­túra aratott a gyerekek kö­rében. Délután megtekinthet­ték a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műso­rát, majd részt vehettek kö­zös játékokban, melyek kap­csolódtak a napköziben elsa­játított ismeretekhez. A legnagyobb jutalom az volt, amikor a négy csapat úttörői házi, megyei közle­szakák végtelenül hosszúnak, unalmasnak tűnnek. Nem­egyszer fogtam magam, és sétáltam egyet a friss leve­gőn. Szerencsére az időseb­bek sokat segítenek, megér- tőek. Ügy érzem, mindent megtettek, hogy könnyebben illeszkedjünk be. A gyár az idén tíz kezdő szakmunkást vett fel. Fize­tésüket hat hónapig nem te­szik függővé a teljesítmény­től. A hat hónap azonban gyorsan eltelik. Figyelni és eltanulni a régebbi szakmun­kások mozdulatait — most ez a legfontosabb felada­tuk. — Az első munkadarabo­kat volt a legnehezebb el­készíteni, de ezen is túl­vagyunk már. Egyszer-egy- szer sikerült elérnem az idő­sebbek teljesítményét, igaz akkor is csak az egyszerűbb alkatrészek gyártásánál. Sok időt vesz el még a mérés. A mi szemünk megközelítően sem tudja úgy érzékelni a méreteket, mint az idősebb szakmunkásoké. Igyekszem, mert kell a pénz. Otthon ha­tan vagyunk testvérek — vált témát. — A keresetemet egyelőre haza adom a szü­leimnek. ők öten fiatalab­bak nálam, még mindannyi­an tanulnak. Az idősebb hú­gom kötőszakmunkás, az öcsém esztergályos lesz. Ügy, mint én, ő is a 611-es szak­munkásképzőbe jár. A munka és a tanulás mel­lett más területeken is helyt akar majd állni. Az iskolá­ban ifjúgárdista szakaszpa- rancsnok-helyettes volt, a gyárban tagja akar maradni kedési szemlét rendeztek, ahol az ügyességi és szabá­lyossági verseny mellett KRESZ-játékok is szerepel­tek. Ezután a csapatokból öt-öt úttörő a tábor verse­nyében vett részt, amelyet a 17-es csapat nyert meg. Eb­ben a csapatban 4 Békés megyei úttörő: Fleischmann Enikő, Vermes Gábor, Kál­mán Attila, Nagy Béla és a Pest megyei Poják Gabriella versenyzett. A sikeres sze­replésért megkapták az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács vándorkupáját. Az 5—8. osztályos tanulók részt vettek a X. Üttöcő Gárda-szemlében, és volt egy egész napos közlekedési és belügyi bemutató is. A két­hetes, színvonalas program egyetlen egy szempontból nem sikerült megfelelően, az pedig az időjárás. Ugyanis ekkorra már eléggé lehűlt a Balaton, a nap nem sütött elég melegen, s a két hét alatt alig kétszer fürödhettek a gyerekek a Balatonban. az Ifjú Gárdának. Még a szakmunkásképző intézetben vették fel párttagnak. — Szeretem a munkámat — mondja még. — De az, hogyan sikerül beilleszkedni a közösségbe, rajtunk is mú­lik. * Joanovics János július ele­jétől dolgozik a tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezet­ben. Agrármérnök. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyete­men tanult. — Választhattam volna más munkahelyet is, de min­den ideköt. A szüleim itt él­nek, elkél a segítség nekik is — magyarázza. — Ha min­den jól megy, a gyakorlati idő letelte után ágazatvezető leszek. így szól a megálla­podás, amelyet a tsz-szel kö­töttem. Ül a széken, és töpreng, mit' is mondjon, hol kezdje. Az összehasonlítás nem könnyű, de azt mégiscsak tudja az ember, hogy jobb, vagy rosszabb a helyzete, mint volt... — Hát, nem így képzel­tem. Azt hittem, sokat tu­dok, vagy ha már elfelejtet­tem valamit, megvannak a jegyzeteim, utánanézek a dolgoknak. De nem. Nem egy­szer olyan érzésem támad, az egyetemen egészen mást ta­nítottak, mint ami az élet. Ott kiragadva elemeztünk, tanultunk, itt meg mindent összefüggéseiben kell látni, így kell megtanulnunk dön­teni. Apropó, a döntés. Az is új számunkra, mert már lá­tom, az iskolában egészen je­lentéktelen dolgok felett kel­lett ítéletet mondani. Itt pe­dig egy döntésen százezer, sőt millió forintok is múl­hatnak. Hát ez a különbség. Más is van persze még, ami sehogyan sem fér a fe­jembe. Miért nem tanítják az egyetemen, hogyan kell vezetni, emberekkel bánni? Még szerencse, hogy itt is­mernek, mindenki segíteni akar, vezetők és beosztottak egyaránt. Feleslegesen nem kötekedek. Igaz, én sem ije­dek meg a munkától. Egy­szer beálltam zsákolni, lát­tam, hogy az embereknek tetszik a dolog. Az ilyen ap­róságokon is sok múlik. Talán a sok küszködés is az oka, hogy kezdem meg­kedvelni azt, amit csinálnom kell. A döntések persze egye­lőre nem önállóan születnek. Egy-két jegyzetet is elő kel­lett vennem, de úgy gondo­lom, az végül is nem szé­gyen — mondja befejezésül. Kepenyes János KISZ-es kapcsolatok Csaknem másfél éve, hogy a békésszentandrási szőnyeg- szövő KISZ-szervezete kap­csolatot alakított ki a HUN- GAROTEX Külkereskedelmi Vállalat KISZ-eseivel, majcl a kondorosi Egyesült Mgtsz üzemi KISZ-bizottságának KISZ-eseivel. Nemrég a kon- dorosiak közös versenyen vettek részt a békésszent- andrásiakkal, egy hónappal később pedig a budapesti KISZ-esekkel rendeztek kö­zös kirándulást. A budapesti kirándulásra KISZ-en kívüli fiatalokat is meghívtak. Augusztus végén a kon- dorosiak csaknem negyvenen látogattak el a békésszent­andrási szőnyegszövőbe. A délutáni program első ré­szében megismerkedtek az igen érdekes perzsa- és to­rontáli szövéssel. Néhányan megpróbálták a szövést, de egyikük sem vállalkozott vona erre a munkára. Ez­után a duzzasztónál tettek lá­togatást, majd közös vacso­rán cserélték ki tapasztala­taikat. A kis „cirkusz­hercegnő” Nemrég vendégszerepeit megyénkben a Szófia Nagy­cirkusz. Sokan megnéztük műsorát, s bizonyára mind­annyian emlékszünk arra a csöppnyi kis lányra, akinek mozdulatait féltőén, rettegve figyeltük, a szédítő magas­ban. Felkerestük hát, s el­beszélgettünk vele. * Mindössze tíz éves, ap­rócska szófiai kislány Anni Dimitrova Bicsova. Nagy barna szemeivel csodálkozva tekint a különös világra, amely körülveszi. Vagy csak számunkra, kívülállók szá­mára ilyen különös ez a világ? Bizonyára, hiszen ő legalább olyan biztonsággal huppan bele a porondon a három ember magasságban rá váró székbe, mint aho­gyan most leül lakókocsija ágyára. Kora délután van, süt a nap, ám ő nem a ját­szótéren hancúrozik vagy a strandon lubickol, mint kor­társai, hanem csendben öl- töget: a gobelinezés a ked­venc szórakozása. Délelőtt már megtanulta a mára ki­jelölt anyagot, van tehát úgy három órája. Mert An­ni nem jár iskolába, hanem a turnék alatt — ha van ideje — készül, hogy a rö­vid otthoni pihenő alatt le­tegye vizsgáit, s nem is akárhogyan... A magasban Fotó: Gál Edit Anni szeret gobelinezni Magyarul nem beszél, így a Szófia Cirkusz művészeti vezetője, Szedoj, a bohóc se­gítségével értjük meg egy­mást. Vele és a Petrovics- csoport vezetőjével, Todor Petrowal, aki szeretettel beszél kis tanítványáról. — Szülei a Bolgár Állami Cirkusznál dolgoznak, mint technikai alkalmazottak. Az egyik előadás után a dolgo­zók gyerekei birtokukba vet­ték a porondot, így a hintán­kat is. Anni mozgása, s az akarat, mellyel már az égig hajtotta volna magát, figye­lemre méltó volt. Akkor azt mondtam: ebből a kislány­ból artista lesz. Jó két éve tanulunk együtt. Gyorsan, s pontosan elsajátít mindent, csak így juthatott idáig. Nehéz élet az övé, most még van egy kis idő fél 4- ig, de lassan készülődnie, öltözködnie kell az előadás­hoz. Aztán este még egy fel-, lépés, s amikor mi a zajos, csillogó élményektől elfá­radva, hazafelé banduko­lunk, ő ismét magasba len­dül ... Előadások után, este még legalább két órát gya­korol. — Ilyenkor nincs olyan meleg, tisztább ,a levegő és azok mellett a fények mel­lett gyakorolunk mint ame­lyek mellett a közönség elé lépünk — mondja Todor Petrov. Anninak csak egy játékja van, igaz ez a lehető legiz­galmasabb, a manézs. Ám ez olyan játék, amely centi­métereken, pillanatokon áll vagy bukik. Mégis megéri a kockázatot, hiszen a nyere­mény a legnagyobb, melyet egy ilyen kis ember kaphat: . a siker. S ez soha nem ma­rad el, ha kilép a porondra. — A szüleim? Kint tur­néznak Görögországban. Én Jugoszláviában, Romániá­ban jártam, s most itt Ma­gyarországon vendégszere­pelünk még két hónapig. Aztán hazamegyünk, kicsit megint együtt lesz a csa­lád... Most egy picit elmereng, talán otthon jár gondolat­ban, ám a szomszédos lakó­kocsiban torkát köszörüli egy szakszofon, s valahol messze fenn az oroszlán. A jól ismert hangok vissza­rántják a valóságba, lassan előveszi flitterektől csillogó ruhácskáját: a kis „cirkusz­hercegnő” ismét szereplésre készül. Nagy Ágnes Emlékezetes két hét Zánkán

Next

/
Thumbnails
Contents