Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

JEGYZET Megfújt kerekek Ismerősöm panaszolta a minap: rövid idő leforgása alatt három kerékpártól „szabadították” meg. Volt amelyiket lelakatolt — ám a zárat levágták —, a másikra kombinációs zárat tett — ki- totózták. Az utolsót fényes nappal „kötözték el”. S ami a legérdekesebb, a kerékpár- tárolóból. Abból, amelyik a lakóházban azt a célt szol­gálja, hogy el lehessen zárni azokat, a jobbára utcán használatos ingóságokat, amelyekkel nem akar az em­ber 3—4, olykor több eme­letet is megmászni naponta. Az már más lapra tarto­zik, hogy a lakásba költözé­sét ‘követő héten felkeres­ték, s kapu- és tárolókulcsot kínáltak (darabját potom 30 forintért). Jóllehet két hétig a ház lakói kisebb-nagyobb rendszerességgel használták is a kulcsokat, azokat azon­ban ma már nagy ívben el­hajítják, mivel egy „ügyes kezű műszerész” a zárakat eltávolította. Így a kaput és a tároló ajtaját szelesebb na­pokon a huzat, szélcsendes napokon a ház apróságai csapkodják. S visszatérve a kerékpár­hoz: felmérések tanúsítják, hogy a megyében forgalom­ban levő kerékpárok alig egy-két százaléka változtat gazdát legálisan, ugyanakkor több mint 10 százaléka ille­gálisan. Ez utóbbiba tartozik a lopott kerékpárok fekete értékesítése is. Vég nélkül sorolhatjuk azokat a helyze­teket, amelyek megint csak arra irritálják a kerékpárel- emelőket, hogy „megfújják” az üzletek, a posta, a fürdő, az SZTK, a piac előtt par­koló kétkerekűeket. A megkárosítottakból ha­marosan ügyfelek lesznek. Bízván felkeresik a talált tárgyak osztályát, sikertelen keresgélés után a rendőrsé­get. Sajnos az utóbbinak is nehézséget okoz az alig egy tucat típusú, és hasonlóan néhány színű kerékpár azo­nosítása abból a nagy meny- nyiségből, amely megyeszék­helyünk útjain gurul. Igaz, minden kerékpárnak van száma, de az nem sokkal nagyobb, mint jelen írásunk betűi. S ezt sem sokan tud­ják. Ha netán mégis valaki megjegyzi, feljegyzi, s ez alapján nyomoz vagy keres­tet, hát nem sokra jut. De akkor mi a megoldás? Min­den tömbház tárolójába nem állíthatnak kerékpármegőrző embert, de az intézmények, a vásárlóhelyek. elé igen. Nem egy kis keresetű, ráérő nyugdíjas vállalná ezt szíve­sen. Csupán meg kellene szervezni az illetékeseknek. Mint van is rá példa, az imént említett helyek között is. Van, ahol meséket regél­nek, milyen jó keresetet hoz a megőrzés. Megyénk egyik, leginkább nyáron látogatott helyén, a korábbi években egy nyugdíjas őrizte a két­kerekűeket, s egy-egy káni­kulai napon ezernél is több ember tódult ide, zöme ke­rékpáron. Egy forintért egész nap vigyázott a megőrző azokra. Tessék kiszámolni, mit „kóstált” ez neki. Sajnos, az idén már nem láttam ott az idős embert, de mást sem helyette. S mi legyen a tömbházak­ban. Nos, azok az épületek valamilyen szervhez tartoz­nak (IKV, lakásszövetke­zet ...), s egyik feladatuk, hogy karbantartsák az épü­leteket, tartozékait. Persze ily módon csupán csak csök­kenthetjük a kerékpárlopá­sok számát, s nem szüntet­hetjük meg. Talán kevesen emlékeznek azokra a régi időkre, amikor a kétkerekűek vásárlásához egy igazolást is adtak, ame­lyen rajta szerepelt a tulaj­donos neve és a kerékpár alvázszáma. Ha e gyakorla­tot újra bevezetnénk, min­den bizonnyal jobban ellen­őrizhető lenne a kerékpár és tulajdonosa. —jávor— Nagy hatásfokú kazán, hőtárolós kályha Több figyelmet a munkavédelemre! Korszerűbb tartós fogyasztási cikkek Annak ellenére, hogy a legtöbb hiányzó áru a vas­műszaki cikkek köréből ke­rül ki, a forgalom nem csök­ken. A Vidia Kereskedelmi Vállalat békéscsabai kiren­deltségén elmondották, hogy az első félévben bevételük 10 százalékkal nőtt az elmúlt év azonos időszakához ké­pest, amely lényegesen ma­gasabb a tervezettnél. Ehhez hozzájárult a januári gazdag nyitó készlet és az iparvál­lalatok szállítási készségének gyors javulása. A kedvező árukínálat ha­tása leginkább a kétkerekű járművek eladásánál érző­dött. Kerékpárokból, kismo­torokból 20 százalékkal nö­velték az értékesítést. Sokat javult a kínálat hazai férfi-, női, kemping- és gyermek­kerékpárokból, NDK-, len­gyel gyártmányú mopedek­ből. Sajnos, MZ-típusú mo­torkerékpárokból akadozik az ellátás, mivel a német partner szállítási kötelezett­ségének csaknem teljesen a II. félévben tesz eleget, ör­vendetes viszont, hogy ha­gyományos mosógépekből, centrifügából, elektromos fő­ző- és sütőkészülékekből, bojlerből, villanyszerelési cikkekből többet sikerült be­szerezni, mint az előző évek­ben. Vasáruk közül megszűnt hiánycikk lenni a mezőgaz­dasági szeráruk nagy része, a drótfonat; jobban lehet kapni huzalt, lemezt, szeget, csavart, kézi szerszámokat, kazánokat, széntüzelésű és olajkályhákat. Milyen ellátásra számítha­tunk az esztendő hátralevő részében? Jó hír az új, szi­lárdtüzelésű kályhát vásár­lóknak: a kínálat mintegy 15—20 százalékkal nő. A vá­laszték az NDK-ból behozott ORHA 512 D típussal bővül. Gázkonvektorokból a hazai ipar nem tudja növelni ter­melését. Az ugyancsak NDK- import lehetővé teszi, hogy 30 százalékkal növeljék a kí­nálatot. Szilárdtüzelésű ka­zánokból a négy alaptípuson kívül kisebb mennyiségben forgalomba kerül a 25 ezer kalóriás Rivál, amely a sze­gedi ipari vásáron és a BNV-n közönségsikert ara­tott. Előnye, hogy hőszige­telt, tetszetős burkolattal van ellátva és hatásfoka 10—15 százalékkal jobb az egyéb kazánoknál. A radiá­torválasztékot a Csehszlová­kiából behozott két fajta gazdagítja. Széntüzelésű tűz­helyek közül a Lampart Zo­máncipari Művek megszün­tette a Pille típus előállítá­sát, helyette a Star de lux­ot szállítja, s lesz csehszlo­vák gyártmányú is. Az eddig ismert hazai gáztűzhelyeken kívül lehet kapni román pb.- készüléket. Lassan megoldó­dik a fíistcsőellátás. Ez év el­ső felében 50 százalékkal ér­kezett több a telepre a tava­lyinál. Az üzemek erőfeszí­téseket tesznek a könyök­csövek, ezen belül a 76-os méretű gyártásának a növe­lésére. Mint ismeretes, július 1-től csak 1,5 kilowattnál kisebb teljesítményű fűtőkészüléket lehet forgalmazni, kivétel a hőtárolós kályha. Éppen ezért az iparvállalatok olyan berendezések gyártását szor­galmazzák, amelyek az ener­giatakarékosság követelmé­nyeinek is megfelelnek. Hő­sugárzóból 4-féle van rak­táron, de a fűtési idény be­állta előtt két típussal növe­lik a választékot. Hőtárolós kályhából a gyár leszállította az idei mennyiséget, villa­mos tűzhelyből a hazain kí­vül bolgár importra számít­hatunk. A második félévben hozza forgalomba a Jászberényi Hűtőgépgyár új készülékét, amely 160 literes, úgyneve­zett hátlapelpárologtatós háztartási hűtőgép. Nincs mélyhűtője, így a szekrény teljes hűtőtere friss élelmi­szerek, italok tárolására al­kalmas. A változtatható pol­cokkal ellátott háztartási gépben a hűtőtest a belső tér hátlapján helyezkedik el és automatikus leolvasztási rendszere van. A leolvadt víz hátul a kompresszoron elhelyezett tálcából elpáro­log. Ennek legpraktikusabb kiegészítője a 60 literes mélyfagyasztó szekrény. Ami a televízió-ellátást illeti, előtérbe kerülnek a modulrendszerrel szerelt ké­szülékek, amelyeknek áram- fogyasztása lényegesen keve­sebb. Jellemző, hogy a II. félévre a megrendelt Orion típusok 50, a Videoton gyárt­mányok 100 százalékát ilyen készülékekből elégítik ki. Az év végén megkezdik a szin­tén modulrendszerű színes tévék gyártását, így ezek előreláthatólag 1980-ban lesz­nek kaphatók. A távirányí­tású csatomaváltó hazai gyártása nem megoldott, ezért valószínű, hogy jövőre sem kerülnek forgalomba. A Videotonban megkezdték a Discó-rádiócsalád sorozat- gyártását. A teljesen tran- zisztorizált, sztereo készülé­kek a IV. negyedévben je­lennek meg az üzletekben. A rádiócsalád egyik tagját, a Disco Ladyt lemezjátszós ki­vitelben gyártják. A Gorsium fantázianévre keresztelt asz­tali rádió nagyteljesítményű, modulkivitelben gyártott ké­szülék. —seres— Aranygyűrű a hűségért Tóth Pál, a munkásőrség megyei parancsnoka köszöntötte a jubilánst, Rusznák Istvánnét Kép, szöveg: Béla Ottó Hogy melyik a legszebb születésnap az ember életé­ben? Valószínű, ahány em­ber, annyiféleképpen ítéli meg. Bizonyára legtöbben a legszebbek közé sorolják a 16., a 18., még a 20. születés­napot is. És az ötvenediket? — A magam részéről ezt is a szépek közé Sorolom. Mint ahogyan minden kor­nak megvan a maga szépsé­ge, úgy ennek is. De talán nem is a szép jelzőt hasz­nálnám ehhez a kerek év­fordulóhoz. Nagy ívű útfor- dulóhoz hasonlítanám ezt a korszakot, mert ha bevall­juk magunknak, ha nem, az eddigi szép tájak helyett kopárabb útszakasz követke­zik. Olyan kilométerkő ez, ami mellett meg kell állni, ha csak néhány percre is gondolatban, és újra végig­járni az eddig megtett utat. Meditálni azon, vajon he­lyes volt-e ez az irány, be­csülettel teljesítettük-e a ránk kimért távot? Nem panaszkodom. Ügy érzem, nem voltak az éle­temben mellékösvények. Büszke vagyok arra, hogy az ellenforradalom idején — a forgácsolóban dolgoztam — az úgynevezett „munkásta­nács” nem tartotta kívána­tosnak az ottlétemet. Ez azt jelentette számomra, hogy azokhoz tartoztam, akik az igaz ügy mellett álltak ki. íÉs akkor, amikor rendbe jött minden, kezdődött egy új korszak az életemben. 1957. március 12-én — soha­sem felejtem el ezt a napot — a munkásőrséghez jöttem dolgozni, a munkásőrség tag­ja lettem. Az eltelt 23 esz­tendő volt talán a legszebb korszakom. Olyan kollektí­vába kerültem, és egy olyan nagy család tagja lettem, amelyben igazán otthon érez­tem magam. Nem tudom ki­kerülni a közhelyeket, mert lehet, hogy annak hangzik, de itt találtam meg életem igazi értelmét. A másik büszkeségem a lányom. Nagylány már, de nekem mindig kicsi marad. Ne­gyedéves egyetemi hallgató a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen. Tanár lesz, biológia—kémia szakos. Mit tudnék még elmondani erről az 50 évről? Világrengető esemény nem történt velem. Igyekeztem mindig legjobb tudásom szerint ellátni azt a feladatot, amit rám bíztak. Ügy érzem, a munkatársaim is szeretnek, s ez mindennél többet jelent nekem. Elis­merték a munkámat is. Meg­kaptam az öt-, tíz-, tizenöt-, húszéves szolgálati érdem- - érmet és a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany foko­zatát. Még öt év van a nyugdíjig, s addig természe­tesen munkásőr is leszek. Utána? Még nem tudom. Ha erőm, egészségem engedi, le­het, hogy megtoldom né- háhy évvel. * * * Tegnap, hétfőn délelőtt Bé­késcsabán a munkásőrség megyei székházában meghitt hangulatú ünnepi párttag­gyűlésen Jancsin Péter, a megyei parancsnokság párt- alapszervezetének titkára kö­szöntötte Rusznák Istvánnét, a megyei parancsnokság szakcsoportvezetőjét 50. szü­letésnapja alkalmából, és meleg szavakkal méltatta ed­digi életútját. Ezt követően Tóth Pál, megyei parancs­nok virágcsokorral kedves­kedett, és a jubileum alkal­mából aranygyűrűvel jutal­mazta az ünnepeltet. A KPVDSZ megyei bi­zottsága fontos feladatának tekinti a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok, szövetkezetek beszámolta­tását a munkavédelemről. Legutóbb a három tanácsi vállalatnál tartottak vizsgá­latot e témában, amely mintegy 4 ezer dolgozót érintett. A jelentések és a helyszíni tapasztalatok alapján meg­állapították, hogy az V. öt­éves terv eddig eltelt idő­szakában a három gazdálko­dó szervnél javultak az élet- és munkakörülmények. Több millió forintot költöttek a régi üzletek korszerűsítésére. Az -új beruházások körül azonban nincs minden rend­ben. A lakóépületek első szintjén létesített kereske­delmi, vendéglátóipari egy­ségekben nem tudják azokat az előírásokat megvalósítani, amelyek az egészséges és a biztonságos munkát biztosí­tanák. Példának említhetjük a nemrégen Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján megnyílt ételbárt, ahol zsú­folt a raktár, nincs megold­va a szellőzés. Ugyancsak megkérdőjelezhetők mun­kavédelmi szempontból a csabai vásárcsarnok terüle­tén létrehozott vendéglátó­ipari pavilonok. Persze akad jó kezdemé­nyezés is, amely megfelel a kulturált kereskedelem kö­vetelményeinek. Az új léte­sítmények eladótereit klíma- berendezéssel látják el, a raktárak, a kiszolgáló helyi­ségek küszöb nélkül készül­nek, amely a korszerű anyagmozgatás megvalósí­tásának alapvető feltétele. Látszólag nincs gond a munkavédelem szervezésé­vel, hiszen a vendéglátóipari vállalatnál, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál technikus látja el ezt a fel­adatot. Az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalatnál vi­szont javítani szükséges az eddigi munkán. Nemcsak itt, de másutt is arra kell törekedni, hogy a gazdasági vezetők munkavédelmi ten­nivalóit jobban differenciál­ják, s fokozzák a felelőssé­güket. Követelmény: ne csupán a biztonsági megbí­zott, a szakszervezet munka- védelmi felügyelője által megállapítottak legyenek a mérvadók, foglaljon állást a gazdasági egység vezetője is. A vállalatok elkészítik ugyan a munkavédelmi sza­bályzatot, de nem minden esetben hajtják végre az előírásokat. A vendéglátó­ipari vállalatnál például je­lentős a pdhártörésekből adódó balesetek száma. Ebi­nek ellenére még az új üz­leteknél is a hagyományos kézi pohármosást alkalmaz­zák. Sajnos, kísérletet sem tesznek arra, hogy korszerű pohármosógépet szerezzenek be. Szintén általánosítható tapasztalat: a balesetelhárí­tási oktatások nem elég tar­talmasak, kevés a számonké­rés, a gyakorlati tudnivalók elsajátítása. A megelőzés egyik formá­ja a biztonsági szemlék rendszeres megtartása, ame­lyen általában hárman vesz­nek részt. Helytelen gyakor­lat, hogy olykor a szakszer­vezeti bizottságot a bizalmi vagy a munkavédelmi őr képviseli. A felvett jegyző­könyvek megjelölik a határ­időt, a felelős személyeket. Hiányosság az is: a vállalat igazgatója a szemléken nem vesz részt, holott a Munka Törvénykönyve egyértelműen előírja azt. De a dolgozók sem járnak el mindig helye­sen. Ugyanis nem használ­ják rendszeresen a védőfel­szereléseket. Meg kell valla­ni: kifogásaik sokszor meg­alapozottak. A vállalatok nem vizsgálják meg, hogy melyik az a védőeszköz, fel­szerelés, amellyel a leghatá­sosabban védekezhetnek az ártalmak ellen. Nem mind­egy az, hogy milyen szem­üveget, cipőt, védőételt, illet­ve -italt adnak egyes mun­kahelyeken. összességében jónak ítél­hető a munkavédelmi tevé­kenység, de néhány területre jobban oda-kell figyelni a jö­vőben. Ez a vállalatok, az emberek, mindannyiunk ér­deke. Kommentár nélkül... A Szabolcs utca Tanácsköztársaság úti torkolatánál, Békéscsabán, piros Dácia száguld és a záróvonalat is elhagyva egy fehér Zsiguli elé vág. Nagy fékcsikorgás. Mivel a főbb útvonalon taxi halad az állomás felől, megáll mindkét kocsi. A Zsiguli vezetője — éltesebb em­ber — kinyitja a kocsi ajtaját és a hátranéző dáciástól felháborodottan kérdezi: hogyan vezetsz?! Az flegmán szól vissza: „Mióta tegeződünk?!” — ennyi a kaján vá­lasz. Aztán úgy elrobog, hogy már a Kazinczy utca tájé­kán van, mikor a Zsiguli egyenesbe ér... Vasárnap délelőtt a vasútállomásról 11 órakor induló GF 23—39-es rendszámú 17-es buszjárat sofőré a de­fenzív vezetők közé tartozik. A „villanyrendőr” ugyan állandó veszélyt jelzőén folyamatosan villog, s neki van itt elsőbbsége, ám a Jókai úton, a víztorony felől egy 105-ös Skoda száguld eszeveszetten. A buszvezető kissé fékez, hátha „nem vette észre” a Skoda pilótája annak az öt figyelmeztető jelzésnek legalább egyikét, hogy a Tanácsköztársaság úton haladóké az elsőség. Elhaladt ugyanis: a „főútvonal megszűnt; az eisőbbségadás kötele­ző, az állj, stopvonal stb. mellett. Mégsem csökkenti se­bességét, s legalább 70 kilométeres sebességgel, minden elővigyázatosság nélkül robog át az útkereszteződésen, a busz előtt. A 17-es vezetője kétségbeesetten tapos a fékre, hogy ne kapja oldalba a Skodát, s a benne ülő négy embert. A tömött busz utasai egymásra dőlnek, egy idősebb néni a vezetőpultra esik, a székeken ülők is ki­billennek egyensúlyukból. A Skoda 10 centiméterre a busz előtt, kis félkört írva száguld el, majd métg nagyobb sebességgel eltűnik a Petőfi utcán. Egyik utas feljegyzi a rendszámát: PH 64—38. A buszvezető még a végállomáson is remeg az ideges­ségtől. Lélekjelenléte azonban mintegy hatvan embert mentett meg. No, és a felelőtlen Skoda vezetőjének uta­sait, akik pedig elhaladtak a szombaton a Fészek előtti útpadkára tolt legérzékletesebb „jelzőtábla”, egy karam­bolozott Zsiguli mellett is ... Ügy véljük, a látottakhoz nem szükséges kommentárt fűzni. a. ő.

Next

/
Thumbnails
Contents