Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
Ki volt Anonymus? Pogányírás a Gesta Hungarorumban Pataky László békéscsabai lakos fejtette meg a titkot 1979. szeptember 30., vasárnap István király hozott törvényt a pogány írásmód, a rovás eltiltására. Ennek ellenére még sok évszázadon keresztül használták elődeink a rovást. S hogy ez a közlési mód nem tűnt el nyomtalanul, arra bizonyíték a nagykunsági pásztorélet, ahol a számadók rováson adtak jelentést az állat- állományról még néhány évtizede is. Nem tűnt el a rovás, hiszen székelyföldön, vagy a palócoknál még ma is vannak öregek, akik — ha hiányosan is, de — bírják e tudományt. Nem így Pataky László arany diplomás elektromérnök, aki a legrégibb, feltételezhetően eredeti formájában megmaradt magyarországi latin nyelvű Gesta ismeretlen szerzője, Anonymus kilétének felderítésével hallat ismét magáról. Pataky Lászlóról először a Magyar Bádió jóvoltából 1961. április 28-án hallhattunk. Ekkor röppen világgá egy szenzációs tudományos hír, amely arról tudósított, hogy egy békéscsabai mérnök, amatőr rováskutató hosszas szellemi nyomozás után megfejtette Európa leggazdagabb régészeti leletének, legszebb honfoglaláskori művészi err)lékünk, az 1799-ben talált, a bécsi Kunsthistoriches Múzeumban őrzött 23 aranyedényből álló nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratait. Erről az Ifjúsági Magazin 1969 májusi száma terjedelmes riportban számolt be. Azóta Pataky László ismét bebizonyította, hogy talán egyedüli avatott ismerője a magyarok, a besenyők, a kunok által használt rovásnak. Ugyanis a margitszigeti romtemplomban talált kőtömb rovását is ő olvasta el. Most, szeptemberben pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kimutatta: a Gesta Hungarorum kezdőbetűjében, a P iniciáléban megtalálta a Krónika szerzőjének rovással írt nevét. Hogyan történt? Miként derült fény Anonymus kilétére? Erről beszélgetünk Békéscsabán, a Széchenyi utca 5. számú bérház harmadik emeleti lakásában a 82 éves amatőr kutatóval. — Több mint negyven éve foglalkozom a rovás tanulmányozásával. Ez szükségszerűen magával hozta, hogy ismerjem a magyarság őstörténetét is. E munka során az elmúlt években az úgynevezett székely rovás elemzése vezetett a nagyszentmiklósi kincs feliratának megfejtéséhez, valamint a margitszigeti romtemplomban talált kőlap rovásának elolvasásához. Tovább folytatva ezt a nagyon izgalmas búvárkodást, rájöttem arra, hogy a rovásnak különböző formái léteztek. Így például a palóc rovás. Ezek a jelzési, írási formák az alkalmazás évszázadai alatt átalakultak. Kevesen tudják, hogy gyorsított változatuk is létezett, vagyis az, amikor egy-egy jel több fogalmat is kifejezett. Egy-egy betű átalakulása olyan szövevényt hozott létre, hogy csak mélyreható elemzéssel lehetett nyomon követni a rovás- „gyorsítást”. Ez a felismerés vezetett lényegében Anonymus személyének megállapításához — kezdte az izgalmas beszámolót Pataky László. Majd így folytatta: — Csaknem két és fél évszázada kutatja tudósok és lelkes műkedvelők serege, hogy ki írta meg honfoglalásunk történetét, ki volt a gesztának mondott kiskróni- ka szerzője? Mind mostanáig azonban semmivel sem tudtunk többet, mint ameny- nyit óvatos rejtőzéssel ő maga írt meg önmagáról. Tudtuk, hogy neve P betűvel kezdődik, mesternek mondják és hajdanában Béla királyunk bizalmasa volt. A feltevések és „biztos” megnevezések tudományos irodalma immár egy könyvtárnyi. Pontosan azonban még senki nem határozta meg Anonymus személyét. — Az érdeklődés az utóbbi évtizedekben sem csökkent. Erre a nagy szellemi erőfeszítésre figyeltem fel 1966-ban. Akkor már három évtizede foglalkoztam a székely rovásírás elfeledett rejtélyének felkutatásával. Gondosan figyeltem azAno- nymus-kérdés fejleményeit. Így jutott tudomásomra, hogy Karsai Géza szerint a Krónika szerzője Pousa — vagyis Pósa boszniai püspök —, akiről az utolsó híradás 1270 körül szólt. Karsai ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy ő a Krónika első lapjáról olvasta le a Pousa nevet, arról a lapról, melyen valamikor írás volt, de azt kikaparták. Karsai állítását a szakértők, fényképészek, akik elemezték a Krónika első lapját, megcáfolták. Ahol a Pósa névnek kellett volna lennie, semmit sem találtak. Azon az oldalon csupán kikapart ajánlósorok voltak. — Amikor ezt a híradást olvastam, megdöbbentem. Tudtam ugyanis már arról, hogy Anonymus a palócok regevilága szerint is Pósa András hajdani boszniai püspök, aki előbb IV. Béla barátja, majd belső titkára volt. A Karsai-elméletet cáfoló megállapításon sokat té- pelődtem. Eközben villant meg bennem a gondolat: hátha a Gestában Anonymus neve rovással van valahol beírva. Hogy ezt megtudjam, a Krónika hasonmására lett volna szükségem. Más irányú elfoglaltságom és az a körülmény, hogy nem rendelkeztem a Gesta hasonmásával, néhány évre elodázta gondolatom kibontását. — Az elmúlt évben gyermekeim megajándékoztak a Gesta Hungarorum hasonmásával. Akkor éppen el voltam foglalva a székelyrovás gyorsító rendszerének feltárásával, így nem foglalkozhattam a Krónikával. Szerencsére. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert a rovások tanulmányozása, közöttük két palóc emlék vezetett végül is nyomra. Ezt a kutatómunkámat néhány héttel ezelőtt már-már befejeztem, amikor olvastam, hogy a Gestában állítólag megcsonkított számokkal egy évszám van bevezetve. Hitetlenkedve nyúltam a Krónikához, és egy perc múlva a kezdő P betű fejében palócrovással hibátlanul olvastam: Pousa A. — Ha nem ismerem a palócrovást, nem tudtam volna elolvasni ezt az írást. Ezért mondtam az előbb, hogy előzőleg szerencsére a palóc emlékek is a kezembe kerültek. Elképzelhető, hogy milyen izgalommal kezdtem tanulmányozni a Krónika kezdő P betűjét, illetve az aköré rajzolt iniciálét. Ez sem volt haszontalan. Ugyanis rájöttem, hogy a zöld színben pompázó iniciálé nemcsak a pogányírást tartalmazza, hanem abban rejtve, latin betűkkel is benne van a Pousa A. név. Erre a felismerésre az vezetett, hogy a Gesta néhány A betűvel kezdődő fejezetében a nagy kezdő A betűket a rajzolóművész kétszer húzta át. Valami ilyesmit láttam az iniciáléban rajzolt vonalak között is. Visszalapoztam az iniciáléhoz, és kétségtelenül megállapítottam, hogy a rejtett Pousa utolsó betűje és a keresztnevet jelölő A betű kétszer van áthúzva. Ez a felismerés, vagy az a körülmény, hogy a név latin nagybetűkkel is írva van, meggyőzött arról, hogy nem tévedek. Ha ugyanis csak rovással ismertem volna fel a nevet, lehet, hogy még sokáig kerestem volna más bizonyítékot is. De ha a rovást és a latin beírást is figyelembe vesszük, nemigen kételkedhetünk abban, hogy a Gesta Hungarorum rajzolóművésze igen gondos volt. Kétszer is beleírta a díszítésbe a mester nevét. — Mindez azonban még mindig nem volt elég ahhoz, hogy felismerésemet nyilvánosságra hozzam. Be kellett bizonyítanom, hogy a rovás valóban a Pousa nevet jelzi. A bizonyítás most már egyszerű: a kezdő betű a P latin iniciáléja. A további négy betű közül az O, az S, valamint az A és a keresztnevet jelölő A megtalálható a szemerédi palócrovásban, az U betű pedig a pomázi- ban — fejezte be izgalmas beszámolóját Pataky László. ♦ Ezek után már arra kerestük a választ, mi oka lehetett a Krónika szerzőjének névtelenségbe rejtőzni? Pataky László ezzel kapcsolatban a palóc regékre hivatkozott. Ezek szerint Pósa András a Gömör megyei Radnóton született 1210-ben. Tízen voltak testvérek, s a legidősebb, Gyula, az a szerzetes, akit mi Juliánus néven ismerünk a történelemből. A gyermekeket, mivel árvaságra jutottak, nagybátyjuk, Pósa Pál országbíró nevelte. Gyulát papnak szánta, Andrást pedig cserepesnek, vagyis fazekasnak. IV. Béla ifjú korában, mint vándorló mesterlegényt ismerte meg Pósa Andrást, amikor az felkereste nagybátyját Budán. Megkedvelte az eszes legényt, és barátjául fogadta. Ezután történt, hogy az ifjú királyt, Bélát, aki a keleti ügyeket intézte, felkérte a mongol fősámán Csadaj, hogy küldjön Bugáiba, az akkori sámánképzőbe két ifjút. Béla teljesítette a fősámán kérését és Pósa Andrást, valamint Jaák Gejzát küldte ki 1230-ban. A sámánképzés öt évig tartott. De eközben a két ifjú egy alkalommal hazajött, és arról számolt be Béla királynak, hogy útjuk során sok magyarul beszélő törzzsel találkoztak. Béla szerzeteseket küldött ki, hogy kutassák fel a magyarul beszélő népeket. A vállalkozás nem sikerült. Találkoztak ugyan ilyen népekkel, de a barátok betegségek következtében meghaltak. A sámánképzés befejeztével Pósa és Jaák külön-kü- lön úton indultak haza, Béla kívánsága szerint. Közülük azonban csak a Kauká- zson keresztül jött Pósa érkezett meg. Feltehetően azért juthatott haza, mert a mongol fősámán, Csadáj lovas- posta-állomásainak segítségével jött. Pósa András, aki a sámánkiképzésen Bajdár nevet kapott, 1235. október 10-én érkezett meg Budára. Jaák Gejza felkutatására IV. Béla parancsára Pósa Gyula, vagyis Juliánus indult. Any- nyit tudott meg, hogy Jaák a baskirföldi Füzesgyarmat tájékán tűnt el. Pósa András hazaérkezése után a király szolgálatában sokat utazott, így egyebek között Karakorumból rovásírásos levelet hozott, melyben a mongol birodalom fősámánja megírta Bélának, hogy Nyugat-Európa meghódítására készülnek, s úgy gondolják, hogy Napnyugaton Béla legyen az uralkodó. Béla természetesen nem gondolt szövetségre, sőt erősen készült a tatárbetörés ellen. Eközben IV. Béla Pósa Pált, András nagybátyját 1238-ban kinevelte boszniai püspökké, hogy ott készítse elő a tatár betörés esetén a királyi család rejtőzését. Ez a terület ugyanis nem szerepelt a tatárfelvonulási tervben. Ezt Pósa András tudta és közölte a királlyal. Amikor Pósa András 1240- ben Karakorumból hazaérkezett, a király segítségül küldte a nagyon öreg Pál püspökhöz. Dalmáciába érve Pousa bevárta a. Bélát üldöző tatárokat és a Csadáj által neki adott aranygyűrűvel igazolta, hogy a fősámán bizalmasa. Az üldözőket elirányította, így azok nem foghatták el IV. Bélát. A mongolok ezért a megtévesztésért Andrást halálra ítélték. Végeredményben ezt a halálos ítéletet 1270-ben végre is hajtották. De eközben Pósa András megírta a Gestát. — Még annyit szükségesnek tartok elmondani — jegyezte meg végül Pataky László —, hogy Karsai Géza előadásában Pósa Pál és Pósa András szerepe egybefolyt. A volt országbíró és az 1238-ban kinevezett boszniai püspök Pósa Pál 1260- ban halt meg. Az a Pósa, akiről 1270-ben még szó esik, és nagybátyja halála után boszniai püspök, András, vagyis Anonymus. Botyánszki János Fotó: Plavecz Pál Pályaválasztási kiállítás Orosházán Nagyszabású, reprezentatív pályaválasztási kiállítás nyílik október 2-án, délelőtt 10 órakor Orosházán, a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, valamint az üzemek, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek pályaválasztást segítő anyagaiból rendezett kiállítást dr. Zilahi Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője nyitja meg. A kiállítók a helyszínen tájékoztatják a tanulókat és a szülőket a pályaválasztási és továbbtanulási lehetőségekről. Az üzemlátogatással, tanácsadással, filmvetítéssel egybekötött kiállítás október 2-től 7-ig tart nyitva. Gyula kulturális követei Olaszországban A közelmúltban két gyulai együttes is vendégszerepeit Olaszországban. Elsőként a Körös néptáncegyüttes tagjai indultak útnak, akik az észak-olaszországi Zero Bran- cában nemzetközi táncfesztiválon szerepeltek egy mexikói és egy török együttessel, valamint a messinai gyermekcsoporttal. Következő fellépésük a 70 ezer lakosú Cal- tanisettában volt, a Villa Mazzonéban az olasz folklórfesztiválon, ahol 18 olasz tartomány együttesével szerepelt közösen a Körös együttes. Még jóformán haza sem értek a Körös együttes tagjai, amikor útnak indult a gyulai Erkel Ferenc kórus az olaszországi Budrióba. Az együttes első fellépésére Bud- riótól nem messze, egy kisvárosban, Minerbióban került sor, a szabadtéri színpadon. Velük együtt adott hangversenyt a budriói Bellini kórus is. Természetesen felléptek Budrióban is, a 400 személyes színházteremben. Diszkós parádé Ha nem is régebbi vehemenséggel, de változatlanul virágzik megyénkben is a fiatalok zömének szórakozását jelentő diszkó. Művelőinek legjobbjait egy országos, szakértői bizottság néhány hónappal ezelőtt minősítette, ök azok, akik hivatalos működési engedéllyel rendelkeznek. A békéscsabai ifjúsági és úttörőház az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségével közösen újszerű programokat rendez minden második pénteken este, 7 és 10 óra között az ifiházban. A fiatalok, a közönség döntheti el, hogy az alkalmanként fellépő diszkósok közül kinek a programja tetszett a legjobban. A legtöbb szavazatot kapott disc jockey évad végén átveheti a rendező szervek által alapított, de a közönség által odaítélt népszerűségi díjat. Az első bemutatkozó diszkós Bába József lesz, akivel október 5-én este találkozhat a ház közönsége. Mai rádióműsor-ajánlatunk: A mi kis városunk címmel hangzik el a Kossuth rádióban 13.16-kor Rapcsányi László műsora. „A mi kis városunk nem tiszta. Elhanyagolt, szemetes, restellem, ha utcáit járom. Miért? Azelőtt tisztább volt? Amióta „köztisztaság” és annak „hivatala” van, a lakosság már nem köteles semmire? Pedig pénzbe sem kerül. A városok, falvak, hazánk orcái. Jöjjenek, vizsgáljuk meg vonásait”, invitálja a hallgatókat Rapcsányi László. 15.30-kor hallható a Petőfi rádióban a Jelenidőben című műsor a teljesítményekről és a bérekről. Mennyiért mennyit dolgozunk, s van-e mód, érdekeltség, ösztönzés arra, hogy több munkával többet keressünk? Ez utóbbi kérdés különösen érdekes akkor, amikor a fogyasztói áremelések jelentősen megnövelték kiadásainkat.
