Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
I SZÜLŐFÖLDÜNK 1979. szeptember 30., vasárnap Nagyszénásról több szólamban — A megélhetést nyújtó munkahelynek és az érzelmi kötődésnek egyaránt szerepe van abban, hogy az ember ragaszkodjon a községhez. Az én esetem is igazolja. Gádoroson születtem. Az ötvenes években géplakatos szakmát tanultam Budapesten. Négy éven át dolgoztam a Láng Gépgyárban. Majd hazajöttem, s a nagy- szénási gépállomáson helyezkedtem el. — Mondja ... a lakosság összefogásával értük el Gyurka János, a község párttitkára. — Miért Nagyszénáson? — Mert ez volt a legközelebbi hely, ahol a szakmában dolgozhattam. Voltam szerelő, traktoros, és 8 nyáron át kombájnos. Így eresztettem gyökeret a községben. Kötődtem a munkahelyi kollektívához, s rajta keresztül Nagyszénáshoz. Azért mondom, mind a kettőnek szerepe van. Minden bizonnyal így van ezzel más is. Napjainkban a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt az iparban is tudjuk foglalkoztatni. Több ipari szövetkezetnek van részlege a községben. — És akik eljárnak máshová? — Orosházán mintegy 1500 nagyszénási dolgozik. Ennek ellenére az elköltözés minimális. Jó a közlekedés. Évente 20—25 családi ház épül. A községnek erős a vonzása. S ahogy gyarapodik, úgy erősödik ez a vonzás és a kötődés. Persze, tennivaló is akad jócskán. De szerencsére van ebben a községben összetartó és mozgósító erő is. Az eredményeket a párt-, a tanács, a gazdasági szervek és a lakosság összefogásával értük el. Megmutatkozott ez legutóbb, az óvoda építésénél. A lakosság 400 ezer forint társadalmi munkát végzett. Sokat segített az Október 6. Termelőszövetkezet és az Orosházi Üveggyár, s a községben dolgozó szocialista brigádok. Az új iskola építését is csak ezzel az összefogással valósíthatjuk meg. A községben és a hozzá tartozó tanyákon 7 és fél ezer ember él. Egészségügyi ellátásukról 3 orvos gondoskodik. Az ügyvezető körzeti orvos, dr. Tímár László 16 évvel ezelőtt költözött Nagyszénásra. — Másfél évtized alatt megszerettem, s a szívemhez nőtt a község. Sok mindennel 'gyarapodott az utóbbi években. Az ember olykor úgy érzi magát, mintha városban lenne. De ami a legfontosabb számomra, hogy jól kijövök az emberekkel. Én még soha senkivel sem szólalkoztam össze. Nagyon fontosnak tartom a jó emberi kapcsolatokat. — A város nem vonzza? — Van egy lányom, Szegeden él. Gyakran meglátogatjuk a feleségemmel. — Ha hívnák, elköltözne? — Hívtak, de nemet mondtam. Házat építettem, meg tanácstag is vagyok. Sok Ha valaki a régiek közül meglátná Nagyszénást, volna min álmélkodnia. Vagy talán nem is hinne a szemének. Annyi mindennel gyarapodott az utóbbi évtizedekben. Új ABC-áru- ház, új szociális otthon, új étterem, új tsz- központ, de a fürdő és a kultúrház sem régi. Az út mentén emeletes házak, s mindenfele építkeznek. Mintha egy láthatatlan karmester intésére lendülne mozgásba a község, amikor felkel a nap. De miből táplálkozik az az erő, amely megszépítette a község arculatát? Mi vonzza, mi tartja itt az embereket? minden köt ide. Amióta a községi tanács pénzével gazdálkodunk, jelentősen javult a rendelők felszerelése. Van gyógyszertárunk, egészségházunk, s a fürdőben reuma-szakrendelés is folyik. Októberben fogorvost kap a község. — És az üzemegészségügy? — A termelőszövetkezetben hetente 3 napon 5 te... a szívemhez nőtt a község lephelyen tartunk üzemorvosi szolgálatot. Ma délután a szövetkezet kiscsákói telepén rendelek. — Csak az látja igazán a változást, akinek összehasonlítási alapja van. A fel- szabadulás előtt Nagyszénást zömmel napszámosok és mezőgazdasági cselédek lakták. Nagybirtokok fogták közre a községet. Apám folyton lázadozott a kiszolgáltatottság ellen. Mert a szegénység mellett ez volt a legelviselhetetlenebb. Nem véletlen, hogy 18 évesen bekapcsolódtam a munkásmozgalomba. Egy fedél alatt akkoriban 3-4 generáció élt. Egy szoba-konyhás semmimás lakásban. Ma pedig, ha két fiatal összekerül, már új A föld, az volt a nagy álom összkomfortos lakáson törik a fejüket. Tessék csak szétnézni, mindenfelé építkeznek. — Mutat körbe Tatár Gábor tsz-nyugdíjas. — A felszabadulás előtt mire vágyott egy nagyszénási ember? — Hát kérem, a föld, az volt a nagy álom. Földosztáskor én is kaptam 5 katasztert. Azt a boldogságot, amit akkor éreztünk, nem lehet elmondani. De hát nem volt sem eszközünk, sem lovunk, hogy megműveljük. 1948-ban 11-en megalakítottuk a Dózsa Tsz-t. Közben engem Gödöllőre küldtek mezőgazdasági iskolára. Majd a kamuti szövetkezetét vezettem. Nagyon vágytam vissza a községbe. Mivel hívtak is, hát jöttem. Három évig voltam a tsz elnöke. Kiderült, rossz cserét csináltam. Kamuton rendben mentek a dolgok, itt meg újra kellett kezdeni az egészet. Ez a fekete föld bizony próbára teszi az embert. — Megbánta, hogy visszajött? — Nem erről van szó. Megbirkóztunk a gondokkal. Nehézségeink mindig lesznek. Ma az Október 6. Tsz- ben 80—90 mázsa kukorica Majd a tsz ad építési kölcsönt terem hektáronként. Ez olyan eredmény, amiről akkoriban álmodni sem mertünk volna. De ezt az eredményt tartani, vagy tovább fokozni, bizony ez is próbára teszi az embert. A község legújabb színfoltja az ABC-áruház. Három éve nyílt meg. A pénztárgépnél fiatal asszony, Krivik Lászlóné. Mindössze 20 éves. — Nem, dehogy költöznék el a községből — tiltakozik, majd így folytatja. — A férjem katona. Ha leszerel, visszamegy a tsz-be. Esztergályos a szakmája. Azt tervezzük, hogy házat építünk. — Mennyibe fog kerülni? — Vagy 600 ezer forintba. — Van annyi pénzük? — Annyi nincs. — Akkor miből építik fel a házat? — Majd a tsz ad építési kölcsönt. Támogatják a fiatalokat. A szüléink is segíteni fognak. A községben a szövetkezetnek külön lakótelepe van. — Hova járnak a fiatalok szórakozni? Az1 utakkal nem vagyok egészen kibékülve Fotó: Gál Edit — A kultúrotthonban klubok működnek, meg diszkó is van, és kirándulásokat is szoktunk szervezni. Nekem azonban kevés az időm. Érettségi vizsgára készülök. A benzinkútnál nagy a forgalom. Madács Jánosnak bizony alig jut ideje a beszélgetésre. — Ha beáll a rossz idő, kevesebb lesz a munkám. A nagyszénásiak leállnak a gépkocsikkal. A sár miatt nehéz kijutni a műútra. Ámbár ez a sár másmilyen. — Aíire gondol? — Hát arra, hogy mégiscsak közel van a műút és járdák is vannak. Én tanyán nőttem fel. Ott jártam iskolába. Szóval, ha ott beállt a sár, akkor az ember gyalogolhatott, mire kiért a kövesre. Három kilométerre volt a tanyánk. — Mikör költöztek a községbe? — Vagy 9 éve már. A szüleimmel építettünk egy házat. Azóta, hogy elvégeztem a kútkezelői iskolát, már ki sem járok a tanyára. Apám sem. Nem tartunk jószágot. Majd lebontjuk. Nincs ott már semmi. Itt a községben mindent megtalál az ember, amire szüksége van. Csak tudja, az utakkal nem vagyok egészen ki“ békülve. Mert hát, sár itt is akad. A közelmúltban fejezték be az állomás bekötő útjának, valamint a Honvéd és a Táncsics utca betonozását. Jelenleg a Pacsirta utcában építik a járdát. Megépült a törpevízmű is. Eddig 1000 családi házba vezették be a vizet. Az Október 6. Termelőszövetkezet 26 építési telket biztosít tagjainak. Űjabb 90 kialakítására is lehetőség van. A községközpont részleges rendezési terve OTP-társasházak építésére is módot ad. A VI. ötéves tervben egy tisztító- telepet létesítenek, és egy korszerű 8 tantermes iskolát építenek. Mindehhez a község lakossága is jelentős mértékben hozzájárul. A társadalmi munka értéke évente meghaladja a 3 millió forintot. íme, ez az az erő, ami megszépítette a község arculatát. Ez vonzza, ez tartja itt az embereket. Serédi János A régi Pápa ipara Érdekes, jellegzetes kis város Pápa, a hegyek lábánál, a dombos Pápai-síkság szélén. Délre s keletre lapulnak ei az Északi-Bakony nyúlványai, üzenetüket sebes patakok viszik északnyugatra a dombvidéken át a Marcal és a Rába felé. E patakok közül a Tapolca szeli át a városkát, a házak háta mögött siet el. Barokk város E város jellegzetessége onnan ered, hogy nagy tűzvészek után épült újból a XVIII. század végétől, a barokk hatása alatt. Legrégibb, legsajátosabb emlékei így a barokkot tükrözik. Mindenekelőtt a nagyszabású kastély, amelyet a hatalmas parkba az Esterházyak építtettek az elbontott vár köveiből, csakúgy, mint az „öregtemplomot”. A vár lebontását nagy nehezen eszközölték ki a királytól 1752- ben a pápaiak azért, hogy megszűnjenek a katonaság tartásával, elszállásolásával kapcsolatos kötelezettségeik, így már akkor énekelhették volna a „söprik a pápai utcát” kezdetű nótát, mert ugyancsak meneteltek a regruták. A barokk adja meg a jellegét a főtérnek, amelyen a templom áll, s amelyet körülvesz a már említett templomon kívül az árkádos, úgynevezett Lábasház, a régi plébániaépület, amelynek telkét még 1510-ben Szapo- lyai János ajándékozta a városnak, s még több jeles épület. Ám ezenkívül is több épületemléket érdemes felkeresnünk stílusáért, vagy mert Petőfi, Jókai lakott, diákos- kodott bennük. S miközben bejárjuk ezeket, nem kerülhetjük el a sajátos helyi elnevezésű szűk közöket, utcácskákat, pápaiasan „közléket” sem. Egy manufaktúra Ezúttal azonban nem ezeket akarjuk sorra venni — az útikönyvek megteszik ezt —, hanem egy ipari műemléket keressünk fel, egy hajdani „gyárat”. Ez a Március 15-e téren egy hajdan híres kékfestőcsalád üzeme. Bizonyos Kluge Károly alapította 1783-ban. Apja szakmáját folytatta, aki a pozsonyi festőcéhben kezdte és Sárváron folytatta iparát. Fia a mes- terlegényi vándorúton bejárva Ausztriát, Csehországot, Németországot és Svájcot, Pápán telepedett le. A Klugék szorgos nemzedékei nyolcvan év alatt a pápai első kékfestő üzemmé tették a manufaktúrájukat, segédeik betegsegélyező társulatot is alapítottak, amelybe fejenként s hetente 5 krajcárt fizettek be. A legények szállását megtekinthetjük a múzeum üzemben: a tarkázó szobában volt, amit fűteni lehetett. 1869. és 1929. között — ameddig jegyezték az említett befizetéseket — 200 segéd fordult meg ott. Kitüntetés száz éve Ma úgy látjuk az üzemet, ahogyan korszerűsítették. Már az épület is érdekes, s I különösen az az élethű, eredeti berendezés. A szárító vagy a hatalmas mángorló a pincében, a kékfestőkádak és a minták, a munkák leírása. Húsz—huszonöt férfi, s ugyanannyi nő is dolgozott az üzemben, ahol a század elején nyertek teret a mind erősebb gőzgépek. (Később, az első világháború után azután visszatértek a kézművességre, mert nem bírták a versenyt a gépi nagyüzemekkel.) Itt nemcsak gyártották a kék, s főleg fehér mintás kelmét — hordták is. Az volt a segédek „egyenruhája”, vagy munkaruhája, járandósága, abból volt a lepedő az ágyon és a terítő az asztalon, a huzat a párnán és a dunyhán. S szép és jó hírű kékfestett vásznak kerültek ki e műhelyből: éppen száz éve is kitüntették kiváló munkáiért mesterüket, Kluge Ferencet, egy kiállításon. Németh Ferenc A barokk Pápa maradványa: a város főterének részlete / Hajdan jelentős üzem volt, ma már csak érdekes múzeum a pápai kékfestőműhely (Bojtár Ottó felvételei — KS)
