Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30., vasárnap o A Központi Fizikai Kutató Intézet néhány évvel ezelőtt kapcsolódott a moszkvai Kur- csatov Atomenergia Intézetben folyó termonukleáris kutatómunkába. Nemrég olyan termo- nukleárus kutatóberendezést avattak fel Budapesten, amely a hazai kutatómunkát segíti. A tokárnak nevű berendezésben forró plazmát állítanak elő, illetve tárolnak. Az intézetben azt vizsgálják majd, hogy a több millió fokra hevült plazmába jutó szennyeződések hogyan befolyásolják a termonukleáris folyamatot (MXI.foló> Danis Barna feivétele - KS) Méhkeréki változások Amikor a kamutiak megjelentek Méhkeréken, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megmutassák: ezeken a földeken is lehet tíz mázsa feletti napraforgótermést elérni, a Balcescu Tsz elnöke, Orosz Mihály szokatlan dologra lett figyelmes. A „ka- muti” napraforgótábla melletti kontrolltáblán dolgozó méhkerékiek kivétel nélkül könyvvel a hónuk alatt érkeztek ki a földre. Hogy honnan szerezték meg az évek óta föllelhetetlen napraforgó-termesztési kézikönyvet egyszerre ennyi példányban, az a mai napig is titok. Mindenesetre a várt tíz mázsával szemben mintegy 15-öt takarítanak be átlagosan ezekben a napokban a kombájnok mind a 400 hektáron, nemcsak a versenytáblákon. Jól jön ez a többlet a méhkeréki tsz-nek, mert a búza bizony alaposan kétségbeejtette az ittenieket a belvíz miatti 8 millió forintos kieséssel. Még jó, hogy a kipusztult területeken is napraforgót vetettek. Ha valaki már a szeptember végi, október eleji napsütésnek sem tud örülni, annak mindenképpen alapos indoka kell, hogy legyen erre. A Nicolae Belcescu Tsz elnökével a falu határában állunk, a friss szántásra mutat. — Hát ilyennek kellene ennek lenni? Emberfej nagyságú rögöket fordított ki az eke. Már nem is emlékszem, mikor kaptak esőt ezek a földek. Mert biztos, hogy nem a szántással van baj. Utóbbiról nemcsak az elnök, az egész falu meg van győződve. Rövid idő alatt nőtt legendává Cséffán János főagronómus szigora. Ehhez alapot a póruljárt traktoros esete szolgáltatott. A főagronómus ugyanis elrendelte: szereljen mindenki mélységmérőt gépére szántás előtt. Ellenőrzéskor traktorosunk azzal állt elő, hogy ő otthon felejtette a sajátját. — Akkor indulj haza érte — mondta neki az agro- nómus. A traktoros pedig ült volna nyeregbe, hogy teljesítse a parancsot. De Cséffán János szava megállította: — Csak nem gondolod, hogy a John Deere-rel masírozol be a faluba, pocsékolva az üzemanyagot, mert hanyag voltál. Jók a lábaid, indulj csak gyalog. A traktoros álla leesett. Vörös arccal kotorta elő szerszámosládájából az eldugott mélységmérőt, s szerelte helyére szó nélkül. Társainak se kellett több, a lóerők közé vágtak, szemükkel intve egymásnak, mintha mondanák: gyerünk, mert még bennünket is megbüntet. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy jól állnak a méhkeréki tsz-ben az őszi munkákkal, hogy a napokban megkezdik 1100 hektáron a búza vetését, s ehhez már idegen segítségre sincs szükségük. Űj szelek fújdogálnak hát errefelé. A tsz vezetői régi, nem éppen szerencsés gyakorlaton igyekeznek fordítani. Eddig ugyanis úgy nézett ki, hogy Méhkeréken előbbre való a háztáji a közösnél, s miközben a portákon termett uborkát Pestre fuvarozó tagok egyre gazdagodtak, a Balcescu Tsz csak állami támogatásokkal tudta fönntartani magát. Most a kollektíva megvált azon tagjaitól, akik továbbra sem voltak hajlandók a kötelezően előírt munkanapok számát a közösben ledolgozni. — Amikor a munkák csúcsosodtak a tsz-ben, akkor akadt legtöbb dolguk otthon is az uborkatermesztőknek. Mikor meg már a közösben sem tudtunk semmilyen munkát adni, azaz holt idényben csapatostul jelentkeztek — mondja az elnök, majd így folytatja: — A háztáji zöldségtermesztésnek mi nem vagyunk ellene, sőt továbbra is minden módon támogatjuk. Az évről évre kapott állami támogatások révén jelentősen növelni tudtuk a gépesítettség színvonalát, és reméljük, rövidesen dűlőre vihetjük a dolgot a meliorációban is. Ezzel alapvetően javulnak meg a szövetkezet adottságai. Hogy munkanapot még így is elegendőt sze- rezhesenek tagjaink, megállapodást kötöttünk idénymunkára a Békéscsabai Konzervgyárral, illetve itt Sarkadon a kendergyárral, meg a cukorgyárral. Ma már nem is az a legfőbb baja a tsz-nek a háztájival, hogy elvonja a mun- kerőt. Elvonja azt más is. Többek között a Gyulai Húskombinát, amely két buszra való embert fogad naponta Méhkerékről, no és a közeibe telepedett olajipar. De a tsz mégsem ezt fájlalja, hanem azt, hogy abból húz legkevesebb hasznot, amire legtöbbet áldoz. Orosz Mihály szavai szerint: — Mindent megadunk a háztáji zöldségtermesztéshez, ha mi forgalmazhatnánk a termékeket is, most nem kellene több, mint 3 millió forint veszteséggel számolnunk. Még az is szép, ha nem lesz négymillió a veszteség Méhkeréken.~A belvíz után tudniillik mindent egybevetve 14 millióra taksálták ezt az összeget. Ennyiben azért mégsem hagyhatták. A napraforgó jól bejött. A többit pedig az állattenyésztés hozza be. Az állattartás régi épületeit hasznosító évi 70 ezer gyöngyös, meg a 180 ezer broylercsirke. Utóbbira már csak azért is büszkék lehetnek, mert 2 százalékra szorították az elhullást, egy kiló húst pedig két kiló 31 deka abrakból állítanak elő. Mind a két szám kisebb, mint a bábolnai rendszerben hizlaló gazdaságok átlaga. Azután ott vannak a dohánypajtákba telepített juhok. A két évvel ezelőtt . 1100-ról különösebb beruházás nélkül növelték 3000-re az anyajuhok számát. Ehhez képest a többi — az erdőhasznosítás, a rosz- szul sikerült hibrid cirokkal keletkezet kiesések • ellensúlyozása aprómagfogással — talán csak apróság, de ugyanúgy javít a mérlegen, mint ahogy a napraforgó is javíthatott volna még, ha az a húsz hektár se kerül kukorica után, amely most a kedvezőtlen vegyszerhatás miatt egy-két mázsával kevesebbet ad, mint a többi. Mert lehet baj, ha nem esik az eső, s az is, ha esik, a legnagyobb baj viszont mégiscsak az lenne, ha minden megoldást a csapadék mennyiségétől és megoszlásától várnánk. A jelek szerint Méhkeréken más gyakorlatot követnek immár. Kőváry E. Péter Kisasszonynak való elfoglaltság ? Egy vállalkozás nyomában A békésszentandrási Zalka Máté Tsz ebben az évben új vállalkozásba kezdett. Alig egy éve gyapjútermelő angóranyulak tenyésztését határozták el A beruházás tízmillió forintba kerül, s ha a telep teljesen elkészül, 6— 7000 nyulat tartanak majd, jövőre pedig már a kisgazdaságokat is bevonják a termelésbe. Nem elképzelhetetlen, hogy több termelőszövetkezet is bekapcsolódik a programba, s néhány év múlva 100 ezres állománytól vásárolják fel a rendkívül értékes fehér gyapjút. E vállalkozásról olvashatunk írásunkban. Az előzmények, amelyek a jobb megértést szolgálják; az angóranyúl az egyetlen gyapjútermelő házinyúlfaj- ta. őshazája Kis-Ázsia. Gyapjújából előállított angó- rafonal kötött- és hurkolt készítmények pehelykönnyű, nagy hőtartó képességű anyagát szolgáltatja. Nemcsak divathullám Érdekességként jegyezhetjük le, hogy Nagy Frigyes porosz király már 1792-ben „hosszú szőrű” nyulakat tenyésztett, mint a krónikák bizonyítják, nem elsősorban tetszetős külsejük miatt, hanem értékes gyapjújukért. Európába az első vadszínű példányokat angol hajósok hozták. A franciák albínófajtával keresztezték, s így fehér gyapjús utódokat kaptak. Az angóranyúl Magyarországon a harmincas évekig szinte teljesen ismeretlen volt. Tartásukat eleinte csak kisasszonyoknak való elfoglaltságnak tartották, mert szőrüket kefélni kellett, s tenyésztésük fokozott gondozást kívánt. A jó exportlehetőség és a hazai szükséglet az 1930-as évektől robbanásszerű fejlődést hozott. A keresletet tovább fokozta a második világháborús textilanyaghiány. 1950-től a műszálak térhódításával jelentősége rohamosan csökkent, egészen napjainkig. Az utóbbi években az an- góranyúl-tenyésztés soha nem látott virágzásnak indult. Üj fajtákat tenyésztettek ki, amelyek egyenként évente 1000—1200 gramm gyapjút termelnek. Csak összehasonlításul: kiderül, a birka majdnem 5 kilogramm gyapjút ad. Csakhogy az angóranyúl gyapjúját kilogrammonként 65 nyugatnémet márkáért, a birkáét viszont mindössze 6 márkáért veszik. Sokan azt gondolják, íme egy újabb divathullám, amely eltarthat három-négy, esetleg öt évig, azután újra a visszaesés következik. Ök számításaikból azonban figyelmen kívül hagynak néhány alapvető tényt. így például azt, hogy energiaínséges korunkban egyre nagyobb a becsülete van a természetes alapanyagból előállított termékeknek. Ráadásul az angóragyapjú finomabb a selyemnél és a kasmírnál. Túl a beruházás első ütemén Ezek után az angóranyúl magyarországi újraelszaporí- tása csak azon múlott, les.z-e vállalkozó. Lett. A békésszentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezetben már túlvannak a telep építésének első ütemén. — Régen gondolunk már az állattenyésztés fejlesztésére szövetkezetünkben. Előbb hústermelő nyúlfajták tartását, hizlalását terveztük. Később a véletlen folytán változtattunk elképzelésünkön. Tervünk azonban kezdettől fogva az volt, hogy olyan fejlesztést valósítsunk meg, amely devizabevételhez juttatja .az országot — magyarázza Oláh Géza főagronómus. — Hogy ez mennyire sikerül? Egyelőre csak terveinkről tudunk beszélni... Az elmúlt évben a Külkereskedelmi Bank közvetítésével kezdtek tárgyalásokat a külföldi partnerekkel. Majd tavaly szeptemberben egy NSZK-beli látogatás következett, amelyen a Zalka Máté Tsz képviselői mellett ott volt az Óbuda Termelő- szövetkezet és a bank néhány szakembere is. A nyugatnémet Celes-céggel megállapodtak a tenyészanyag és technológia vásárlásában. Ez a vállalat nemcsak új fajtákat tenyésztett ki, de kidolgozott egy korszerű eljárást is. Ennek lényege, a gyapjút műanyag szálra fonják. Ezután kezdődhettek meg tulajdonképpen a hiteltárgyalások, a fejlesztéshez a termelőszövetkezet csaknem 7 millió forint értékű exportárualap-növelő hitelt kapott. Mindez azt bizonyítja, maguk a külkereskedelmi szakemberek is bíznak e vállalkozás sikerében. A beruházás az év elején kezdődött el, s augusztusban az első épület már alkalmassá vált a nyulak tartására. Még ugyanebben a hónapban megérkezett egy 300 nyúlból álló szállítmány. Három éven belül megtérül Az egész történet nem lenne azonban teljes, ha nem szólnánk Schmieder János ágazatvezetőről, a vállalkozás irányítójáról. Tavaly év elején még egy dunántúli közös gazdaság főállattenyésztője volt, s lényegében a véletlen hozta össze a Zalka Máté Tsz vezetőivel. Korábbi munkahelyén törekvései, elképzelései megvalósításához nem kapott támogatást. — Régi vágyam teljesült — mondja. — Végre önállóan dolgozhatom. Évek óta foglalkozom a nyúl tenyésztés kérdéseivel, de ez csak az egyik oldala a dolognak. A legfontosabb talán, hogy itt bátor kezdeményező szellemű emberekkel találkoztam, akik hisznek a program sikerében. Ám minden bizonnyal Bé- késszentandráson is vannak olyanok, akik kevésbé bíznak a vállalkozásban. Nekik mi adhat megnyugtató választ? Végtére is az, ha az angóranyúl-tenyésztés beváltja a hozzá fűzött reményeket. Arról már szóltunk, hogy az építkezés költsége 10 millió forint. De vajon mikorra térül meg a beruházás? Ez a legfontosabb kérdések egyike. Óvatos becslések szerint a telep építésének költsége évente .6-8 millió forintos termelési érték mellett három éven belül megtérül. Ha azonban más nagyüzemeket és nagyszámú kistermelőt sikerül megnyerni az ügynek, a megtérülés ideje jelentősen csökkenhet. Addig azonban sok még a tennivaló. Korlátlan lehetősége? Nemcsak az alapanyagszaporítást kell ugyanis megoldani. A két békésszentandrási termelőszövetkezet keverőjében megkezdték a speciális nyúltáp gyártását. Szabadalmaztatás előtt áll az a nyúlketrec, amely a kisgazdaságokban is használható, s egyszerűbbé teszi a tenyésztést. Ennek gyártására is a tsz vállalkozik majd. A szolgáltatások, a szaktanácsadás, a betanítás, a nyírás megszervezése is sürgető feladat. Egyelőre azonban még csak hárman dolgoznak a telep elkészült épülettömbjében. Az ágazatvezető, Ko- hut Júlia törzskönyvező és Szító Imréné gondozó. Valamennyien tanulják még az angóranyúl-tenyésztést. Már most összegezhetjük azonban a beruházás eddigi legfontosabb tapasztalatát. Azt, hogy az elképzeléstől a megvalósításig alig több mint egy év telt el. Ez nagyfokú rugalmasságra vall, és azt bizonyítja, hogy' a vállalkozásba fektetett pénz biztos kezekbe került. A piac felvevőképessége egyelőre korlátlan, ám aligha szabad megfeledkezni arról, hogy a magas átvételi ár ellenére is csak akkor számíthatnak elfogadható haszonra, ha a tartástechnológia szigorú betartásával az angóranyulak magas gyapjútermelésre lesznek képesek. Ez nem utolsósorban a bé- késszentandrásiak jól szervezett, pontos munkáján múlik. Kepenyes János Exportfokozás Endrődön Az Endrődi Cipész Szövetkezetnél úgy alakultak a gazdasági körülmények, hogy tisztességes nyereséget csak tőkés exporttal lehet elérni. Már a jelenlegi szabályozási rendszerben is olyan nagy mértékűek az elvonások a belföldi forgalomra, * hogy alig marad haszon a cipőn. Ráadásul az új szabályzó- rendszer szerint a jövőben a belföldi termelés nyereség- tartalma is az exportéhoz igazodik majd. A tőkés export felé fordult tehát a figyelem, és ennek meg is lett az eredménye. Az idei évre eredetileg tervezett tőkés exportot eddig mintegy 35 százalékkal túlteljesítették, és most az össztermelés mintegy 40 százalékát adják el dollárért. Ez azt bizonyítja, hogy az endrődi cipők keresettek a világpiacon. Lehetnének még szebbek az export számai, de sok megrendelést kapacitás hiánya miatt nem tudtak elvállalni. Váratlanul jelentkeztek a vásárlók, és bár dollárt ígértek az ENCI-ci- pőkért, a kedvükért sem boríthatták fel a már megkötött szerződéseket. Ez ugyanis rontottá volna hírnevüket, márpedig a jó hírnév, a pontosság és a megbízhatóság az exportban legalább olyan fontos, mint a jó minőség. A megbízhatóságot és a pontoságot kívánják tovább fokozni a jövő évben, mert ez az előfeltétele annak, hogy az össztermelés 60—70 százalékát dollárelszámolású piacokon értékesíthessék. Sajnos, sok tényezőre kevés a befolyásuk, anyagellátási problémák gyakran fenyegetik meghiúsulással a szépen kidolgozott terveket. Az ilyenkor bekövetkező kapkodás pedig óhatatlanul a minőséget is rontja. A jövőben — az előbb említett okok miatt — a szövetkezet nem kívánja növelni a termelését, inkább a minőségre, a pontosságra és a megbízhatóságra helyezik a hangsúlyt. Alig termelnek majd többet egymillió párnál, de azt magas színvonalon, határidőre. Ehhez a feltételek jórészt adottak, a műszaki fejlesztés befejeződött, az Endrődi Cipész Szövetkezet műszaki színvonala jóval az európai átlag fölött áll. Ha pedig az anyagellátásért felelős partnerek is úgy dolgoznak majd, ahogy a szigorúbb gazdasági rend megköveteli, akkor ennek a színvonalnak az előnyeit fel is tudják használni.
