Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

1979. szeptember 29., szombat

fisz a szállításban

Nemcsak az összefogáson múlik

Ezekben a napokban országosan is csúcsosodik a vasúti szállítás. Megyénk két legnagyobb őszi fuvaroztatója, a sarkadi és a Mezőhegyesi Cukorgyár minden évben, kampány előtt egyezteti a szállítókkal fuvarterveit, tájékoztatja őket a várható mennyiségekről, az előző évi tapasztalatokról. A MÁV-val részletes átvételi ütemtervet készítenek, s közösen határozzák meg ,a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagmeny- nyiség beszállítását.

— Ezek az egyeztetések jól szolgálják mind a feldolgozók, mind a fuvaroztatók érdekét — kezdi Miklósi Sándor, a Mezőhegyesi Cukorgyár szállítási ügyintézője. — Ezeken a tanácskozásokon részt vesznek az érintett körzet feladóállomásainak vezetői is. így ők is megismerik gondjainkat. Természetesen velük közösen a fordavonatok menetrendjét is meghatározzuk. Az idén két fordavonat szállítja a termést Székkutas és Orosháza, valamint Földeák és Makó térségéből.

— Nálunk is elkészültek a szállítási programok — fogad Mátyási János, a Sarkadi Cukorgyár igazgatója. A vasúti szállításban pontos menetrendet dolgoztunk ki, a 8300 hektár termésének 60 százaléka vasúton érkezik hozzánk.

— Az elmúlt évben hogyan alakult a vagonok fel- és leadása?

Miklósi Sándor:

— Tavaly a Mezőhegyesi Cukorgyárban 17 ezer 370 vagon fordult meg, s 30 százalékát késve raktuk ki. Kocsiállásra 274 ezer forintot fizettünk, kevesebbet, mint az előző években. Mindez a jobb programegyeztetés eredménye. Egyébként kampányban a kocsiknak több mint 80 százalékát időben ürítjük.

Mátyási János:

— Az elmúlt évben gyárunkban 16 ezer 120 vagon fordult meg. Ezekre összesen 199 ezer forintot fizettünk, s ez egyben azt jelenti: egy- egy vagonra kevéssel több, mint 12 forint fekbér esett.

A rakodás fejlesztésével, korszerűsítésével, gépesítésével jelentősen javíthatók mind a közúti, mind a vasúti áruszállítás. De vajon ez csak az akaraton múlik?

— A feldolgozósorok korszerűsítésével együtt fejlesztettük a rakodást is. Oj iparvágányokat építettünk,

ugyanakkor javultak a közúti szállítás feltételei is — mondja Mátyási János. — A rakodógépek tipizálására is áttértünk, így kevesebb alkatrészt kell raktáron tartanunk, ugyanakkor bármelyik gép bárhol helyettesíthető, a kialakított, s jól bevált rakodási láncban.

Dr. Vitai János, a Mezőhegyesi Cukorgyár osztályvezetője így fogalmaz:

— Nálunk még viszonylag magas a kocsiálláspénz. Ez abból adódik, hogy későn ismertük fel a rakodógépcsalád egyszerűsítését. Igaz, ebben nemcsak mi vagyunk a ludasok: hiába van pénzünk, nem kapjuk meg azokat a gépeket, amelyeket szeretnénk munkába állítani, amelyek gyorsítanák a vasúti rakodást. Minden egyes típust egyenként tudtunk megvásárolni. A 14 rakodógépünk tízféle típusból tevődik össze. E sokszínűség mind az üzemeltetésben, mind az alkatrészellátásban bizony gondot okoz.

összefogással, szervezéssel jelentősen csökkenthetők az őszi szállításban még fellelhető feszültségek. A zökkenőmentes fuvarozáshoz napjainkban már nem elég csak az ember és szervezőkészsége. Ma már a szállításhoz hozzátartoznak a korszerű és nagy teljesítményű gépek, gépláncok. Ezek segítik, pontosabban segítenék a szállítást. Mert hiába van vagon, ha azt nem lehet időben megrakni, vagy üresen visz- szajuttatni a vasúti forgalomba, mert esetleg az valahol vesztegel. Ez az állás pedig pénzbe, sok pénzbe kerül. Olykor többe, mint egy- egy rakodásfejlesztés.

A Mezőhegyesi Cukorgyárba is közúton, és vasúton érkezik a cukorrépa. A szállítás pontos ütemezése igazodik a gyári igényekhez Kép, szöveg: Szekeres András

Termékek a gyanú hálójában

Nyomoz a brigád

— Két évvel ezelőtt már próbálkoztunk egyszer. Kis tételű megrendelésről volt szó, kimutattuk, hogy a kért szerelvények előállítására csak ráfizetünk. Javasoltuk, hogy álljunk el az üzletkötéstől.

— Mennyi veszteségtől mentették meg így a gyárat?

— Semennyitől. A kérdéses munkadarabokat ugyanis csak legyártottuk.

— Most mégis vállalkoztak rá, hogy tovább nyomoznak a gazdaságtalan termékek után.

— Ez természetes.

— Akkor is, ha ismét elvetik a javaslataikat?

— Akkor is.

_ ???

*

8*

Csöndesen, de határozottan beszél. Hogy harmincon inneni, azt a fekete szakáll sem tudja leplezni. De az egész 12 tagú brigádban sem találni olyat, akire rámondhatnánk, megette már a kenyere javát.

— Ez egyenesen következik abból, hogy tíz évvel ezelőtt itt minden gyökeresen átalakult, amikor az OKGT átvette a gyárat. Korábban vas- és kályhaipari vállalat volt ez, érthető, ha az új szakma új embereket vonzott. Főleg az utóbbi öt-hat évre tekintve igaz ez a megállapítás, amióta igényes termékek alkotják a profil jelentős részét. Magam is 1970-ben léptem be a céghez az üzemmérnöki diploma megszerzését követően — mondja Ollár Péter, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár Déri Miksa Szocialista Brigádjának vezetője, és még hozzáteszi:

— Egy éve választottak a brigád vezetőjéül. Műszakiak vagyunk, úgy értve, hogy a mérnöktől a technikuson át egészen a szerkesztőkig, rajzolókig, valamennyien tagjai vagyunk a brigádnak. A szó valódi értelmében komplex brigád a mienk.

Együtt ötölték ki azt is, hogy a gyanús termékek nyomába erednek: megállapítani, melyiknél mi okozza a veszteségeket. Nagyon jól tudták, mire vállalkoznak.

— Az előkalkulációt én végzem — kezdi Sánta Sándor, aki 1973 óta gyakorolja itt szakmáját. így folytatja:

— A termékelőállítás utáni utókalkulációt összevetve az én számításaimmal már nagyon sokat megtudhatunk egy-egy gyártmányról.

Német Lajos korábban művezető volt a gyárban, most technológus:

— öt évig éltem a gépek között, tudom hol lehet úgy igazítani a szervezésen, munkameneten, hogy abból hasznunk legyen.

— Az meg mindenki előtt világos, hogy könnyebb egy csőre menetet vágni, mint rúdacélból előbb csövet csinálni — jegyzi meg Kiszely János technológus, azután tovább magyaráz:

— Egyszerűen arról van szó, hogy meg kell ismernünk tüzetesen gyártmányaink rendeltetését is, és ennek alapján a felhasználóval egyeztetni: valóban szükség van-e a drágább megoldásra?

— Mi van akkor, ha a helyettesítő megoldást műszaki-technikai probléma akadályozza?

A brigád tagjai a kérdés hallatán egymásra néznek, majd a tekintetek két gyűjtőpont között viliódznak. Felváltva pillantanak valameny- nyien hol Szokolai Ferencre, hol Laczi Sándorra. Ebből természetesen nem sokat érteni, de hamar kiderül, hogy a brigád két újítója az, akitől a feleletet várják. S ők meg is adják, ha arra kerül a sor. Szokolai Ferenc tavaly nyert a MTESZ pályázatán hollandianya-gyártó gépével, Laczi Sándor pedig az idén már három újítást is benyújtott, nevéhez fűződik a porpárnás hegesztési eljárás.

A gazdaságtalan termékek kiszűrésében megvan a műszaki rajzolóknak is a dolguk. A többiek ugyan rabszolgamunkának nevezik, de a cél érdekében Csikós Jó- zsefné műszaki rajzoló szívesen nyálazza át az egész dokumentációt, ül neki a javasolt változtatásokat bemutató rajzokhoz. Magáról a célról pedig Szabó Klára gyártmányszerkesztő a következőket mondja:

— Lehet, hogy egyetlen egy javaslatunkat sem. fogadják majd el, mégsem dolgozunk hiába. A vizsgálat során ugyanis jobban elmélyedünk a technológiában, közelebb kerülünk magához

Olvasói levél nyomában indultam el, hogy tisztázzuk az illetékesekkel, mi a helyzet „cirokfronton”. Mint a levélből kiderül, nem túlzás a „front” elnevezés, hiszen olykor valóságos bírókra kelnek a megtermelt seprűciroktól szabadulni akaró termelők. Olvasónk a mezőkovácsházi ÁFÉSZ kevermesi telepén volt kénytelen 11 órát eltölteni — ennyit várt az átvételre. Véleménye szerint az átvevők hibája a kialakult helyzet, nem vették figyelembe, hogy az idén hamarabb beérett a cirok, későn és szervezetlenül indult meg az átvétel. Mit mondanak erről az illetékesek?

H telepvezető

Valóban sok autó, szekér várakozik a kevermesi átvevőhelyen. Maga a telepvezető éppen egy szekémyi rakományt mázsái, amikor arra kérem, beszélgessünk el az átvétel gondjairól. Tóth András a következőt mondja; — Tényleg torlódás van, mert mindenki egy napon akarja átadni a cirkot. Az említett pénteki napon, amikor a levélíró sokat várt, 1180 mázsa magvas és 700 mázsa lehúzott kalászt vettünk át. Négy férfi és egy nő pakolta fel ezt a hatalmas meny- nyiséget. El is tartott a munka fél hétig. Nehéz ide embert találni, mert csak időszakosan dolgozunk, nem tudunk egész évben megélhetést biztosítani, nem is könnyű ez a sok rakodás. Kevesen vagyunk.

— Igaz, hogy későn indult be az átvétel?

— Szeptember 17-én kezdtük, amikor a tűzrendészeti engedélyt megkaptuk. De

a munkadarabhoz, s ha másra nem, a minőségre ez mindenképpen kedvezően, hat majd. Ez is nyereség.

A beszélgetésből sok minden kiderült. Homályban csak az maradt: miért számol a Déri Miksa brigád valamennyi tagja az orosházi ÁKG-ban azzal, hogy észrevételeiknek nem lesz foganatja a termékszerkezet felülvizsgálata során. A magyarázatot Nagy János, a vállalati szakszervezeti bizottság mellett működő köz- gazdasági bizottság vezetője adja meg.

— Olajipari gépeket, szerelvényeket gyártunk. Ebben a szakmában a gazdaságos- sági megfontolásokat nem rendelhetjük a biztonság- technikai követelmények fölé. Nagyon gyakran előfordul, hogy tudjuk: egy fillér nyereségünk nem lesz egy- egy termék előállításán, mégis meg kell csinálnunk, mert ettől függ egy-egy olajkút, gázfinomító biztonságos működése, és egyáltalán az, hogy valamelyik nagy értékű beruházás üzemelni tudjon. Hogy mégis nagyon örülünk a Déri Miksa brigád kongresszusi vállalásának, az azért van, mert munkájuk eredményeképpen átfogó képet kapunk arról a termék- szerkezetről, amely tulajdonképpen még csak most van kialakulóban. Olyan régi dokumentációk felülvizsgálására kerítenek sort, amelyek közül egynémelyiken már valószínűleg túllépett az élet.

Mindehhez az már csak ráadás, hogy a Déri Miksa brigád e nem kis vállalkozással egy időben — ugyancsak társadalmi munkában — összeállítja a gyárban készülő termékek teljes körét átfogó képes, rajzos katalógust, amivel ugyancsak régi jogos igényt elégítenek, ki.

Kőváry E. Péter

nem is érdemes korábban kezdeni, mert akkor nem érleli meg a termelő a cirkot. Ugyanis kéthetes utóérlelés során nyeri el az előírt színt a kalász. Ha előbb kezdjük az átvételt, senki sem tartja be a két hetet, az pedig a minőség rovására megy.

— Nem tudják szabályozni az átvétel sorrendjét?

— Nem, mert egyéni termelőkkel van dolgunk. Szerintem a bajt az okozza, hogy az emberek minél előbb meg akarnak szabadulni a ciroktól. Azt tartják, hogy inkább az ÁFÉSZ-nál romoljon meg, ha esik az eső. Nagy pénzről, termelőnként 25—30 ezer forintról van szó, ezért a tolakodás. Meg kell várni, hogy sor kerüljön mindenkire. Ahogy a levélben is van, a helyi tsz elnöke is itt várt. Nem kivételezünk. Egyébként már fúl vagyunk a nehezén, a terménynek több, mint felét átvettük.

fl főmérnök

Szántó Péter, a kevermesi Lenin Termelőszövetkezet termelésirányító főmérnöke elégedetlen. — Sok bajt okoz nekünk is ez a „cirokláz” — kezdi. — A múlt hét szombatján már tárgyalt róla a szűk körű vezetőség. Megkerestük a telepvezetőt olyan javaslattal, hogy valamilyen ütemezést hajtson végre. Nekünk jó lenne, ha például három napot kijelölnének egy héten, a mi tagjaink akkor adnák át a cirkot. Persze, bizonyos ütemezést mi már végzünk. Csak annyi járművet adunk a szállításra, ami nem okoz nagy kiesést, és névsor szerint kapják a tagok. Mi nyolcvan forint fuvardíjat számolunk fel óránként. A tsz-nek és a tagoknak is veszteség a hosszú állásidő. Ráadásul az a dolgozó, aki átvételre vár, kiesik a termelésből. Megpróbáljuk a „kulcshelyzetben” levő embereket helyettesíteni. Például a cukorrépaszedő Herriau-gép kezelője helyett más, jobban nélkülözhető ember ment átadni a termést. Sajnos, a szövetkezet és a telepvezető tárgyalásai eddig eredménytelenek voltak. Pedig Kevermesen kívül ide szállít Lökösháza, Elek, Kétegyháza és Dombiratos is nemsokára elkezdi

Több mint ezer diák segít a konzervgyári munkában. A Békéscsabai Konzervgyár pósteleki előkészítő telepén a sort szeptember elején a gyulai Semmelweis Egészség- ügyi Szakiskola 140 tanulója nyitotta meg, akik egy hetet töltöttek munkával. A sarkadi Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskolából 350-en, Gerláról 45-en, Békésről 100-an dolgoztak egy hetet. A gyulai Erkel Gimnázium 600 tanulója pedig 2 hetet tölt az üzemben. A fiatalok naponta 6 vagon paprikát dolgoznak fel, ezena behordást. Mindenképp szervezettebbé kéne tenni az átvételt.

Rz RFÉSZ- einökhelyettes

Ökrös Mátyást, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ elnökhelyettesét, a cirokrészleg vezetőjét telefonon sikerült elérni. Mint beszélgetésünk elején kiderül, pár perccel utánam járt a kevermesi telepen, ő is tanúja volt az ismertetett helyzetnek.

— Nehéz az egyéni, háztáji termelőket szabályozni. Képzelje, útban a telep felől délután négy körül találkoztam egy ismerősömmel, ö is cirkot szállított. Mondom neki, hogy jobban tenné, ha visszafordulna, mert ma már nem igen jut rá a sor. Erre azt felelte, hogy nem bánja, de megpróbálja. És a többség ilyen. Aztán jön a türelmetlenség, a veszekedés. Ez ellen nem igen tudunk mit tenni.

— Nem gondolták előre, hogy a gyors érés ilyen gondokat is okozhat? Ha jól tudom, a másik átvevőnél, a CITÉV-nél elejét vették az ilyen torlódásnak...

— Nehéz itt valamit kezdeni, mert egy üzemmel lehet tárgyalni, de 3 ezer 500 egyéni termelővel nem.

— Beszéltem a kevermesi Lenin Tsz főmérnökével, nekik is gondot okoz a szervezetlenség, készséggel segítenének önöknek, hogy valamelyest csökkenjen a torlódás. Tárgyaltak is a telepvezetővel, de eddig eredmény nélkül.

— Ha ez a helyzet, mi is készséggel állunk a rendelkezésükre, holnap, szerdán megkeresem őket.

Eddig tartott a telefonbeszélgetés a mezőkovácsházi ÁFÉSZ elnökhelyettesével. A befejezés tehát „happy end”, remélhetőleg azóta megkezdődtek, és eredménnyel végződtek a megbeszélések.

Ide kívánkozna valamiféle összegzés, a tanulságok felsorolása. Elhagyom, abban a reményben, hogy a fenti sorok magukért beszélnek. Mindenesetre, az biztos, hogy ez a cirok-birok senkinek sem tesz jót.

M. Szabó Zsuzsa

kívül tekintélyes mennyiségű szilvát feleznek. Különben régi és jó kapcsolata van a konzervgyárnak a különböző tanintézetekkel, akikkel minden évhen szerződést kötnek a fiatalok foglalkoztatására. Szó van arról, hogy a jövőben nem egy, hanem több évre kötik a szerződést. Az üzem vezetői elégedettek a fiúk és lányok munkájával. Versenyt szerveztek az osztályok között, s a győzteseknek prémiumot osztanak ki. Képünkön a békési diákok szilvát feleznek.

Fotó: Béla Ottó

WAWWAAAAAAAWWV'VV'VWWW WWWWWVWWWWYAA/WWY

Munkában a diákok

Cirok-birok