Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

1979. szeptember 29., szombat Egy névtelen levél, avagy miért „fejőgulyás” egy tanácselnök Nyílt szín a színházban Varsa Mátyás Ady-verset szavalt Fotó: Gál Edit Augusztus végén „Egy szo­cialista brigád nőtagjai” alá­írással levél érkezett hoz­zánk, amelyben így írtak: „— Mezőkovácsházán óvo­dába gyermeket csak úgy vesznek fel, ha mindkét szü­lő vállalata gyermekenként ezer-ezer forinttal hozzájá­rul az óvónő, vagy gondozó­nő fizetéséhez”. Majd a kö­vetkező kérdéssel folytatták: „— Mi van, ha a vállalat nem áll jól, és megtagadja a fizetést? Kuncsorogjon a szülő másik munkahelynél? Ki a felelős azért, hogy kör­münkre égett a gyermekin­tézmények ügye?” Aztán felsorolják a bölcső­deépítés elhúzódott ügyét is — fényképet mellékelve az egykor közszemlére kitett tervről —, ami azóta sem valósult meg. Végül a kö­vetkező gondolattal zárták levelüket: „— Mindenki tisz­tában van azzal, hogy sok a nehézség. Tudjuk, egyre több a gyerek, de erre ösztönöz­tek is. És nem hisszük, hogy a vállalati hozzájárulások­kal meg lesz oldva a gyer­mekintézmények férőhely­gondja, s az elavult óvoda-, iskolai épületek helyett új, a szükségletnek megfelelő szá­mú intézmények épülnének.” Mezőkovácsháza tanácsel­nöke, Földi János, miközben olvasta a levelet, minden soránál sűrűn bólogatott. Is­merős, haj, de ismerős gon­dok ezek! Majd letette, s csak ennyit mondott: — Ez így igaz! Akár én is írhat­tam volna. Majd felállt, s egy jókora, számokkal zsú­folt papírköteggel tért visz- sza. — Hát akkor haladjunk a levél által felvetett gondok sorrendjében — mondta ko­mótosan. — Először is az óvodák ügye ... Kimondom: a mi óvodáink nem tudják betölteni azt a szerepet, ami­re hivatva vannak. Egysze­rűen gyermekmegőrzésről le­het csak szó. A felszabadu­lás óta itt nem épült új óvo­da. A jelenlegi ötre a nagy­községi tanácsnak évi 396 ezer forintja van. Az enge­délyünk 169 napközis óvo­dás és 129 feljárós gyerek ellátására szól. Ezzel szem­ben tavaly 361 óvodásunk volt, ebben az új tanévben pedig 410 gyerek jelentke­zett, s ebből 327 kért nap­közit. Tehát hat óvodai cso­portra lenne még szüksé­günk. A megyei tanács pe­dig 1980. szeptember 1-től csak egy csoport indítására ad fedezetet. Az anyák vi­szont dolgozni akarnak, így már munkaerőgondként is kezelendő az ügy. Éppen kétezer? összehívtuk júniusban a gazdasági egységek vezető­it. Kiszámoltuk, hogy 487 ezer forint támogatás kell 1979. december 31-ig. Csak így tudjuk az igényjogosult gyerekeket elhelyezni. Az 1980-as évre pedig 891 ezer forint vállalati támogatásra lenne szükségünk. így jött ki az egy gyerekre jutó 2 ezer forint. A helyi vállala­tok, köztük az ÁFÉSZ 106 ezer, az Űj Alkotmány Tsz 123 ezer forint hozzájáru­lást fizettek. Ezekkel nincs is baj, de a Volán 8-as szá­mú Vállalata, vagy a MÁV- dolgozók gyermekeit már nem tudjuk elhelyezni, mert a vállalatok nem fizettek. Egyébként, a befolyt összeg­ből 8 dada, illetve óvónő fi­zetését és jó néhány gyerek ellátását tudjuk fedezni. A normától még így is távol állunk! Kinyitott egy hatalmas dossziét, amit az óvodával kapcsolatos levelezések töl­tenek meg. Ezekből kiderül, hogy vannak vállalatok, akik a tiltó, vannak, akik a hi­ányzó rendelkezésekre hi­vatkoznak. Mások készség­gel vállalkoznak a hozzájá­rulás fizetésére. Ügy tűnik, a rendelkezések értelmezé­sében némi káosz uralko­dik ... A bölcsődeépítés elhúzó­dott ügyéről pedig csak any- nyit: talán 1983-ban lesz valami az egykor 80-ra ígért új bölcsődéből. A szülők ott is sorba állnak a helyért. — Azt elfogadom —mond­ta a tanácselnök —, hogy a dátum bizony elhamarko­dott volt, de akkor valós el­képzeléseken alapult. Egyéb­ként szó sem volt luxus­tervről, ahogyan a levél­írók megfogalmazták. A terv is társadalmi munkában ké­szült. Tudja — mondta fá­radtan, keserűen —, a napi munkám 70 százalékát a gyermekintézményekkel kap­csolatos ügyek kötik le. Hol a szülőkkel, hol a vál­lalatokkal tárgyalok. Akadt már olyan szülő is, aki azt mondta, inkább befizeti a 2 ezer forintot, csak vegyük fel a gyereket. De ez így nem mehet! Már szégyellem, hogy én vagyok a községben a „fejőgulyás”. Ha köll er­re, adjál, cég! Ezért fordul­tunk hát a vállalatokhoz. Aki jobbat tud, mondja meg hová, merre menjünk. Egy négyzetméter se jut rájuk Az Alkotmány úti 3-as számú, részben osztott óvo­dának nagy szerencséje van. Patronálja őket a helyi ter­melőszövetkezet. Az 58 sze­mélyes óvodába 82 gyerek jár, s mindehhez két képe­sített óvónő van csak. A kis­csoportban 42 gyerekre 34 négyzetméter terület jut! Pedig az előírás egy főre két négyzetmétert követel. Az óvoda égető gondjait csak a napsütéses ősz tudja el­odázni rövid időre. S ha be­köszönt az esős évszak? A vezető óvónő, Fülöp István­ná előre fél tőle. A kabá­toknak nincs helye, a 82 gyerekre egy szűk mosdó­helyiség és 5 kis WC jut. A följáró gyerekek a terített asztalok között járkálnak, ott várják meg a hazaindu­lás percét. Szabályos, nem szabályos, ez van! A vasutas család bizonytalanságban A hároméves Bányik Ber­nadett és nővére, a nagy- csoportos Ibolya egy vas­utas-dinasztia legkisebbjei. A nagypapa, nagymama, és mozdonyvezető édesapjuk, Bányik András látogatá­sunkkor éppen a ház végét toldották ki, egy új épülő helyiséggel. Mikor megtud­ták, mi járatban vagyunk, dőlt belőlük a panasz. A nagymama három műszak­ban dolgozik a vasútnál, nem vállalhatja a gyereke­ket. Az édesanya a BÉKÖT helyi üzemében dolgozik. Kell a pénz, hiszen az új házra felvett kölcsönt tör­leszteni kell. A nagymama igencsak furcsán fogta meg a dolgot: — Minek akarják, hogy annyi gyerek legyen, ha nem tudnak helyet biz­tosítani a bölcsődékben, óvo­dákban? — A fiatal apa már más­képpen fogalmaz: — Kér­dés, hogy miért dolgozunk? Hát egyrészt magunkért, másrészt az államért. Az ál­lam pedig egyik zsebét szo­rongatja, hogy a másikba is jusson. De ahhoz, hogy dol­gozzunk, bizony el kell he­lyeznünk a gyerekeket. Nem hiszem, hogy bárki is a nagyszülőkre tervezné a csa­ládját. Most itt állunk ál­landó bizonytalanságban. A vasút nem fizet, pedig Sze­geden saját bölcsődéje és óvodája is van a vállalat­nak. Miért kell a vidékiek­nek hátrányt szenvedni? Én ezt nem értem! Ha kifogy a „tűzoltószer”... A probléma nemcsak me­zőkovácsházi. A levélírók­nak' annyiban igazuk van, hogy valóban áldatlan álla­potok uralkodnak Mezőko­vácsházán az óvodákban és az iskolai napköziben. S azi is helyesen látják, hogy a gyes után biztosítani kell az anyáknak a munkához való jogot. Csak a megoldás kér­désében nem látnak tisztán! A tanácselnök eljárása is érthető. Hiszen ahhoz az egyetlen „tűzoltószerhez” nyúlhatott csak, ami a pil­lanatnyi helyzetben reális lehetőségként kínálkozott. Igaz, a gazdasági egységek közül többen panaszkodnak, hogy a különféle hozzájáru­lások egy-egy nagyvállalat­nál akár több millió forint­ra is rúgnak. De tudtommal az állam is milliárdokat érő támogatást ad a gazdasági egységeknek, meg aztán rangsorolni is lehet. És érdemes eltöprengeni azon is: miért várjuk mos­tanában minden gondunk megoldását csak az állam­tól? Miért csak a „követel” oldal erősödik bennünk? Hi­szen, mint a jelen gazdasá­gi helyzetünk mutatja, rég­óta baj van a „tartozik” ol­dallal is. S ha nehézségeink vannak, csak panaszkodni, csodákra várni lennénk ké­pesek ? A mezőkovácsházi tanács helyesen, nem így tette. Üj utakat keresett, hogy a meglevő lehetősé­gekre támaszkodva nyújt­son megoldást a gyermekin­tézmények nehéz ügyében. S ehhez a munkaerő foglal­koztatásában érdekelt part­nerek is kellenek. B. Sajti Emese „Bár mindig ilyen telt há­zunk lenne az évad végéig, mint most!” — sóhajtották csütörtökön este a színházi­ak. Való igaz, hogy újrázni kellett az idén a tavalyi kez­deményezést; a Békéscsabára szerződött fiatal művészek Nyílt szín gálaműsorban mu­tatkoztak be most is. Or­szágszerte a nagy színházi mozgások korszakát éljük, mi Békéscsabán is tíz új mű­vészt köszönthettünk a régi­ek társaságában ezen az es­tén. Már délután 5 órakor kez­dődött a program a színház­ban és környékén. Egy ama­tőr karatecsoport ügyessége, a Békés banda jó ritmusú muzsikája, Melis Erzsébet és Botházi Béla népi táncosok bemutatkozása csábította az esti műsorra a közönséget. Az előcsarnokban az idei évad műsortervéhez kapcso­lódó könyvek vásárát is megrendezték. Háromnegyed hétkor már egyetlen üres hely sem volt a Jókai Szín­ház nézőterén. A színpadon a Family zenekar játszott. A Budapesti Néprajzi Mú­zeum minél több fővárosi és vidéki fiatalt szeretne a mú­zeumlátogatók között látni, ezért kiállításaihoz gyermek­foglalkozásokat is szervez. Három találkozót terveznek a régi magyar faluban élő gyermekek életének megis­mertetésére. Első alkalommal általános képet adnak arról, hogyan éltek a múlt század végén és a századfordulón a parasztgyermekek. A máso­dik foglalkozáson a hétköz­napok és ünnepek, a mun­ka és a munkára nevelés, a tanulás témája lesz a közép­pontban. Szó esik a karácso­nyi, húsvéti és egyéb ünne­pekről, a hozzájuk kapcsoló­dó szokásokról. A harmadik találkozáskor a parasztgyer­mekek játékait veszik szem­ügyre. Beszélgetnek majd a játék és munka kapcsolatá­ról, a gyermekek és a fel­nőttek közös munkaalkalmai­ról. A foglalkozás második részében maguk a gyerekek is kipróbálhatják a játékké­szítést. Ugyancsak három részből áll a Népviseletek, a szűr című kiállításhoz tervezett program is. Ennek elsődle­ges célja, hogy a szűrszabó­mesterséget, a szűrfélék hasz­nálatát megismertesse a gyer­mekekkel. Mindhárom alka­lomhoz gyakorlati foglalko­zás is kapcsolódik. Első alka­Az együttes jó színvonalú produkciójából is kitűnt a szaxofonos Elekes István virtuóz improvizáló'készsége. Nagy András László főren­dező köszöntő szavai után Lengyel István színészi ké­pességei mellett műsorveze­tői ügyességét is bizonyítot­ta. Szellemes könnyedséggel mutatta be művésztársait, biztosította az átmenetet a komoly és a könnyű műfajú produkciók között. Zene, tánc, ének, humor és sok-sok szép vers hallgatói, nézői le­hettünk. Ismert színészeink közül Kárpáti Tibor lepett meg legjobban drámai erejű, jól interpretált sanzonéneké­vel, amelyet eddig legfeljebb csak önálló estjein hallhat­tunk. Ígéretes tehetségekkel találkoztunk az újak sorai­ban, így például Vennes Em- myvel, Barsy Gézával, For­gács Tiborral, Homoki Mag­dolnával, Varsa Mátyással, és végül, de nem utolsósorban örömmel tapsoltunk a hoz­zánk szerződött, méltán nép­szerű művésznek; Tyll Atti­lának. B xs. lommal a szűrmintákat és szűröket rajzolhatják le a gyermekek. A második fog­lalkozáson e rajzok alapján posztóból szűrmintákat, min­tasort készíthetnek. Végül kis szűröket és bábokat csinál­nak, majd ezekkel dramati­zált történeteket, meséket játszhatnak el. A Néprajzi Múzeum már a múlt évben szervezett szak­köri foglalkozásokat Kézmű­vesség — az agyag megmun­kálása címmel. A foglalko­zásokon a tanulók megis­merkedhettek az agyagmű- vesség kialakulásával, törté­netével, módszereivel, ame­lyet maguk is kipróbáltak, agyagtárgyakat készítettek. A szakköri sorozatot az új tan­évben is folytatják, újabb módszerek bemutatásával. A fonás, szövés technikájának és történetének megismerése után a tanulók maguk is készíthetnek különféle anya­gokból használati tárgyakat. Három alkalommal nyílt gyermeknapot is rendeznek a múzeumban. E programokon egy-egy ünnepet és a hoz­zájuk kapcsolódó szokásokat elevenítik fel beszélgetés és filmvetítés keretében. A kü­lönféle játszósarkokban pe­dig bábozás, bábkészítés, pókfonás és sok más érdekes játék vár a múzeumba láto­gató gyerekekre. ­B. Zs. A 3. sz. óvoda is túlzsúfolt, bár még segít a Jó idő Fotó: Gál Edit Gyermekfoglalkozások a Néprajzi Múzeumban MOZI A vágy titokzatos tárgya A századfordulón született neves spanyol rendező, Luis Bunuel különleges helyet fog­lal el a világ filmművésze­tében, amit most bemutatott sajátos ízű alkotásával is bi­zonyít. Pierre Louys „Azasz- szony és a pojáca” című XIX. századi regénye nem először került megfilmesítés­re. Mégis a Bunuel-alkotás egyéni ábrázolásával jelen­tősen eltér nemcsak a ko­rábbi feldolgozásoktól, de magától a regénytől is. De mi is a filmtörténet magja? Egy idősödő úr, Mathieu szerelemre lobban egy szegény, de annál rafi­náltabb 18 éves lány, Conc- hita iránt. S ezt a történetét boccacciói keretben meséli el a sevillai gyorson vele együtt utazó idegeneknek. Az idős gavallér a lány minden sze­szélyét igyekszik kielégíteni, hogy magáénak tudhassa. De hiába a sok ajándék, a kitar­tó udvarlás, Mathieu mindig hoppon marad. Az „ártatlan leányzó” később Sevillában sztriptíz táncosnőként dolgo­zik egy éjszakai lokálban. A vágyától űzött férfi utána­megy, s hiába beszélnek a tények, újra megbocsát, s egy házat ajándékoz a lánynak. Az csak most neveti ki iga­zán hervadt gavallérját, aki­ből végre kitör a düh, és alaposan elveri a hölgyet. A csattanó már visszavezet a jelenbe. A férfi a vonatból egy vödör vízzel nyakon ön­ti a lányt, aki „szerelme je­léül” perceken belül vissza­adja a kölcsönt. S életük bi­zonyára ugyanígy folytatódik tovább. Tehát röviden ennyi maga a történet. A rendező meglehetős iró­niával figyeli saját hőseit, különösen az idős gavallért, a nő alakjában pedig, akit két különböző szereplővel játszat, a tisztaságot, az ár­tatlanságot, s a vad, sokszor kegyetlen nőt próbálja még jobban érzékeltetni. Mert ki­ben ne lakozna két ember, hiszen a jó és rossz keveré­kéből vagyunk mindnyájan összegyúrva. S ennek a több- arcúságnak ragyogó rendezői telitalálatát jelenti a Carola Bouquet és az Angela Mo­lina színésznő által mégis eggyé gyúrt leányszerep. S hogy közben mindenütt dúl az erőszak, a mikrofonok a terrorbrigádok halálos áldo­zatainak növekvő számáról harsognak, bizonyítja a sze­relem fenyegetettségét, az egyre félelmetesebbé váló nyugati társadalomban. A jó­formán banálisnak is mond­ható történet éppen a ren­dező — a valóság kettőssé­gét kiválóan érzékeltetni tu­dó — ábrázolásmódján ke­resztül válik mélyebbé, mű­vészibbé. Az érzelmek rend­kívül széles skáláját is ké­pes emellett kicsiholni a né­zőkből. Hiszen az egyszerű helyzetkomikumtól az érzel­mek finom mélységéig min­dent ábrázolni képes. Ez persze az említett két mű­vésznőn kívül, a Mathieu szerepét elegánsan, szomorú bájjal alakító Fernando Rey kitűnő szerepformálásán is múlik. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1979. szeptember 29-én, szomba­ton: Medgyesegyházán, 15.30 ara­kor: CSIPKERÓZSIKA * * * Békési Bástya: 4 órakor: Sztrogoí Mihály, 6 és 8 órakor: Griffin és Phoenix. Békéscsabai Építők Kultúrotthjona: 5 órakor: Vidám gazfickók, 7 órakor: Szöktetés. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 órakor: Zahar Ber- kut, 4 és 6-kor: A kedves szom­széd, 8 órakor: A vágy titokza­tos tárgya. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Csillagok háborúja. I.,II. rész. Gyulai Erkel: Minden szerdán. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Mentsd meg Zapatát! 5 és 7 óra­kor: Csúfak és gonoszak. Oros­házi Béke: 5 órakor: Munkahelyi románc. I., II. rész. Orosházi Partizán: fé, 4 órakor: A csoda­tevő palatábla, fél 6 és fél 8 órakor: Won Ton Ton Holly­wood megmentője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents