Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

NÉPÚJSÁG 1979. szeptember 26., szerda Kádár János beszéde a budapesti bemmunisla aktíván (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Elvtársnők, Elvtársak! — Szívből köszöntőm önö­ket, a budapesti aktíva min­den résztvevőjét és az önök személyében Budapest kom­munistáit, a főváros dolgo­zó népét, átadom pártunk Központi Bizottságának szí­vélyes üdvözletét. Örülök, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusára való felkészülés. Az az álláspont, ami az előadói beszédben és a felszólalások­ban kifejezésre jutott, min­den tekintetben összhangban van pártunk politikájával és azzal a szándékkal, amellyel a kongresszus előkészítéséhez hozzáfogtunk. A kongresszus“ is mérleget készít a végzett munkáról, eleget tesz beszámolási köte­lezettségének. Ez — a ta­pasztalat szerint — minden előző kongresszusunkon a párt politikájának továbbfej­lesztését, a gyakorlati mun­ka megjavítását eredményez­te. Bízunk abban, hogy így lesz ez a XII. kongresszuson is, amely kijelöli a párt fel­adatait és az ország további fejlődésének útját, s így a nép sorsára is hatással lesz. — A kongresszusi felkészü­lést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bi­zottság múlt év áprilisi ülé­se, amely — mint emlékeze­tes — a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását vizsgálta. Hasonló vizsgála­tot végzett ebben az időszak­ban a párt minden szerveze­te, ami ma is segíti a mun­kát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megállapításokból ki­indulva folytassuk a mosta­ni vizsgálódást és felkészü­lést is. V — Ügy gondolom, nyugod­tan tekinthetünk a kongresz- szus elé. Az egész párt a XI. kongresszus által meghatá­rozott úton halad, s az el­múlt időszakban minden erejével az ott hozott hatá­rozatok végrehajtására töre­kedett. Azt is megállapíthat­juk, hogy mind pártunk te­vékenysége, mind a szocia­lizmus magyarországi építése megfelel a párt hosszú távú törekvéseit magában foglaló programnyilatkozat céljainak is. — A párt tagsága, minden szervezete, s a párt szavát követve egész dolgozó né­pünk hatalmas munkát vég­zett. Igaz, nagy nehézségeket is le kellett küzdeni, de a munka eredményei így sem csekélyek. flz enyhülési folyamat szilárdításáért Kádár János ezután hang­súlyozta, hogy külpolitikai tevékenységünket szintén a XI. kongresszuson megjelölt célok határozzák meg. Ezek sommázata nemcsak hazánk­ban, hanem határainkon túl is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világhá­ború megakadályozásáért. Küzdünk tehát az enyhülé­sért, az enyhülés elmélyíté­séért, a tartós békéért. Mivel pártunk kommunista párt és népünk szocializmust épít, külpolitikai tevékenységünk­kel ugyanakkor világmére­tekben hozzá kívánunk já­rulni a népek szabadságküz­delméhez, nemzeti szabadsá­guk kivívásához és megőrzé­séhez, a társadalmi haladás előmozdításához. — Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulá­sát. Mégsem szabad lebecsül­nünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetősége­it. Mi is ott vagyunk a né­pek „kórusában” és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzet­közi élet kérdéseiben. — Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy kül­politikánk szocialista törek­véseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvet­lenebb és legjobb szövetsége­sünkkel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért össze­fogunk minden szocialista országgal, minden haladó erővel a világon. — A XI. kongresszus óta végzett külpolitikai tevé­kenységünk eredményeinek összegezéséként elmondhat­juk : mindvégig minden erőnkből nemes céljaink el­éréséért, az enyhülés folya­matának erősítéséért dolgoz­tunk. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy az enyhülés az el­múlt évek során teret hódí­tott. Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is sok­sok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfogadott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsin­ki nem befejezője, hanem el­indítója volt egy olyan fo­lyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmé­lyül. — Országunk kiveszi részét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljes érvé­nyesítéséért vívott küzde­lemből. Ez jellemezte szö­vetségeseinkkel együtt vég­zett külpolitikai munkánkat és a kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdemé­nyezéseinket egyaránt. így és ebben a szellemben lé­pünk fel minden nemzetközi fórumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is. — Minden lehetséges alka­lommal hangsúlyozzuk, s minden partnerünk figyel­mébe ajánljuk a Varsói Szerződés külügyminiszterei­nek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentősé­gét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfele­lően a helsinki tanácskozá­son részt vett valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül tenni a bizalomerősítő intéz­kedések területén, és azért hogy katonai téren is érez­tesse hatását az enyhülés, ez újabb kedvező változást eredményezne Európa sa vi­lág politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjai­nak hozott előnyt, hanem valamennyi ott képviselt or­szág érdekeit fejezte ki. Ugyanígy a Varsói Szerződés javaslatai is valamennyi érintett nép érdekeit, az em­beriség közös céljait szolgál­ják. — A szocialista országok törekvéseinek más — kézzel fogható és látható — ered­ményei is vannak az enyhü­lés kibontakoztatásában. Bécsben nemrég aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok második megállapo­dását a stratégiai támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelentőségű lenne és feltétlenül pozitív hatást gyakorolna az összes nyitott nemzetközi kérdés megoldá­sára. — Eredménnyel folyik te­hát a küzdelem a hideghábo­rú maradványainak felszá­molásáért, az enyhülés elő­mozdításáért. Európában és a világ különböző térségei­ben kézzel fogható realitás a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak szemben, amelyekkel meg kell küzdenünk. — Álláspontunk konkrét, világos és egyértelmű. Cé­lunk a nagyarányú fegyver­kezési verseny lefékezése, korlátozása és csökkentése. Azért küzdünk, hogy a fegy­verzet alacsonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biz­tonság. Erősítjük nemzetközi kapcsolatainkat — A széles körű nemzet­közi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jö­vőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szerve­zetben vannak jelen és fej­tig ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás ér­dekében. Részt veszünk pél­dául a genfi sokoldalú lesze­relési tárgyalásokon és je­len vagyunk a bécsi tárgya­lásokon is, ahol a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csök­kentése a cél. Államunk, or­szágunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján. Nemzetközi kapcsolataink­kal összefüggésben Kádár János kiemelte: — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó akalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés továbbfej­lesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tár­gyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevé­kenységünket, nemzetközi lépéseinket. Ország-világnak-demonstráltuk, hogy a ma­gyar—szovjet barátság meg­bonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy kifejezésre juttassuk népünk őszinte tiszteletét és meg­becsülését Leonyid Brezs- nyev elvtárs iránt, akinek óriási szerepe van népeink barátságának elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben. — Hasonló céllal és ugyan­ebben a szellemben került sor a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatására Szófiában, erősítve a ma­gyar és a bolgár nép hagyo­mányos baráti érzelmeit, egységét és együttműködé­sét, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapo­kon teljesedett ki. — Fontosnak tartjuk Hel­mut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárjának budapesti látoga­tását is. A tárgyalások, ta­lálkozók természetesen a két ország kapcsolatainak további fejlesztését szolgál­ták, de kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvése­ket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és ál­talában a nemzetközi enyhü­lés előmozdításában, s gya­korlati példát mutattunk ar­ra. hogy két különböző szö­vetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is le­hetséges, sőt, szükséges és el­kerülhetetlen az együttmű­ködés. — A nemzetközi élet leg­frissebb eseménye az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek most megnyílt idei ülés­szaka, ahol széles körű nem­zetközi konzultáció folyik — hiszen már 152 ország tarto­zik kötelékébe —, s napi­renden vannak a világ leg­fontosabb kérdései. Mi e fó­rumon is általános törekvé­seinket, békeszándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvénye­sülését képviseljük minden kérdésben. Neuralgikus pontok a világban — A világ egyik neural­gikus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt változatlanul rendezetlen és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Kö­zel-Keleten élő népek, de Európa népei, s a világbéke szempontjából is. Az izraeli­egyiptomi különmegállapo- dás nem mozdítja elő a va­lódi és igazságos béke meg­teremtését. Ennek útja: az izraeli agresszió — így a Li­banon elleni jelenlegi ag­resszió — megszüntetése, az Izrael által megszállt terüle­tek visszaadása az arab né­peknek, a palesztinai nép törvényes jogainak — így az államalapítás jogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-keleti ál­lam — köztük Izrael — és az ott élő népek biztonságá­nak, békés életének szavato­lása. Meggyőződésünk sze­rint a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térség­ben, ha valamennyi érdekelt fél bevonásával és közremű­ködésével születik meg. — A világ másik neural­gikus pontja Dél-Afrika, ide értve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-afrikai Köz­társaságot. Fekete-Afrika népei folytatják igazságos és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak va­gyunk velük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító és elviselhetet­len maradványa ellen har­colnak, amelyet feltétlenül fél kell számolni. — A burzsoá sajtóban hemzsegnek a vádaskodások arról, hogy a Szovjetunió, Kuba, a szocialista országok beavatkoznak Afrika bel- ügyeibe. A burzsoá politiku­sok súlyosan tévednek, ha nem értik meg, hogy Afrika mozgásba jött, fejlődik, hogy ott harc folyik, amely a vi­lágtörténelmi viszonyok megváltozásának, a népek ébredésének következménye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvé­nyes jogaikért, szabadságu­kért, a gyarmati rendszer maradványainak megszünte­téséért harcolnak, azért, hogy saját maguk választ­hassák meg fejlődésük to­vábbi útját. Az afrikai kér­dés akkor oldódik meg, ha Afrika népeinek törvényes jogai maradéktalanul ér­vényre jutnak. Erről soha­sem fognak lemondani. És igazuk van! — A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neu­ralgikus pont Délkelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gon­dolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mér­tékben szolidárisak voltunk akkor is, .amikor a gyarma­tosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai ag­resszióval szemben - védel­mezte szabadságát és a füg­getlenségét, és akkor is, ami­kor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritá­sunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak va­gyunk Kambodzsa demokra­tikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében épít­hessék országukat, szebb jö­vőjüket. — Az olyan manőver azon­ban, mint amilyen a napok­ban, az ENSZ-ben is tör­tént, ugyanúgy nem segíti elő Délkelet-Ázsia problé­máinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENSZ-ben, a mandátumvizs­gáló bizottság jelentése alap­ján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői foglal­ják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal ez előtt Havan­nában, az el nem kötelezett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű lo­gikával is következtethetünk arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető. — A Pol Pot-rezsim rö­vid, de dicstelen működésé­nek korszaka alatt barbár népirtást követett el, mind­végig agresszív fegyveres provokációt folytatott Viet­nam ellen. Kambodzsa de­mokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak el, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol Pot-rezsim megbukott, s akármilyen ha­tározatot hoznak bárhol is, ez a rezsim Kambodzsa ügyeit már soha nem fogj,a intézni. A politikai józanság azt dik­tálja, hogy a nemzetközi fó­rumokon is mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet. — Délkelet-Ázsiáról nem lehet szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: „büntető had­járatot”, pontosabban fegy­veres agressziót a leghatáro­zottabban elítéltük. A nem­zetközi küzdőtéren nem ke­ressük az összeütközéseket Kínával, mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabad­ságáért, önrendelkezési jo­gáért, a békés egymás mel­lett élésért, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk. E küzdelmünkben azonban — akaratunktól függetlenül — minduntalan szembe ta­láljuk magunkat Kína egy­általán nem szocialista kül­politikai törekvéseivel. Is­meretes, hogy bizonyos na­cionalista indulatoktól és gondolatoktól, hegemonisz- tikus törekvésektől vezettet­ve a szovjetellenesség, s újabban a Vietnam-ellenesség áll a kínai politika közép­pontjában. Ehhez a világ legreakciósabb köreiben, a NATO-ban és hasonló helye­ken keresik és találják meg szövetségeseiket. — Elveink szerint Kína belügyeibf, természetesen nem kívánunk — nem is tu­dunk — beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszo­nyunkat jól jellemzi, hogy néhány nap múlva megemlé­kezünk a Kínai Népköztár­saság születéséről, a kínai forradalom győzelmének év­fordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világ- helyzetben bekövetkezett, új, nagy, pozitív fordulatként ünnepeltük a kínai forrada­lom győzelmét, a Kínai Nép- köztársaság megszületését. Kína egy ideig a nemzetközi helyzetben is pozitív ténye­ző volt. A kínai vezetés po­litikájának változása követ­keztében e pozitív szerep is gyökeresen megváltozott. A Magyar Népköztársaság en­nek ellenére, ebben a hely­zetben is normális, államkö­zi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi élet­ben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irá­nyában. Külpolitikánk növelte hazánk tekintélyét Ezután Kádár János így folytatta: — A Varsói Szerződés Szervezete és a KGST a szo­cialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamokban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainak. Általá­nos és közös politikánk a bé­kepolitika, a fegyverkezési verseny csökkentése, az új világháború megakadályozá­sa, a tartós béke biztosítása. A Magyar Népköztársaság e szövetségi rendszer kereté­ben nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szocializ­must építő magyar nép nem­zeti érdekeit. — A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb té­nyezőjét a Varsói Szerződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közössé­günk — akárcsak a Szovjet­unió — soha nem töreke­dett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölé­nyét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és megte­szi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyo­zottak legyenek. — Mi egyoldalú fegyver­zetcsökkentésre nem szán­hatjuk rá magunkat. A tör­ténelem arra tanít bennün­ket, hogy nem szolgáltat­hatjuk ki népeinket állig felfegyverzett imperialisták „humanizmusának”. A fegy­verkezés kivétel nélkül min­den néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban ér­dekelt monopóliumok húz­nak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alap­szik az imperialistáknak az a számítása, hogy a Varsói Szerződés bármelyik orszá­gában politikai előnyük szár­mazhat a fegyverkezési ver­seny folytatásából. A világ- történelem kerekét nem le­het visszafordítani. A nagy októberi szocialista forrada­lom győzelmével megszüle­tett a szocialista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világrendszerré vált. Számos nép és ország lépett saját szabad fejlődésének út­jára. Alkotóerői felszabadul­tak és óriási eredményeket értek el. Ezek a népek, köz­tük a magyar nép is, min­dent megtesznek, minden szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányai­kat megvédjék. Igaz, a leg­fejlettebb kapitalista orszá­gok bizonyos anyagi területe­ken még előttünk járnak. De a szocialista országok a tör­ténelmi fejlődés rövid idő­szaka alatt olyan társadalmi vívmányokra tettek szert, amelyeknek a kapitalista or­szágokban még a csírái sin­csenek meg. Ezekből a vív­mányokból népeink nem fog­nak engedni! Mi így, ezzel az eltökéltséggel dolgozunk az enyhülésért, a béke meg­szilárdításáért és tartóssá té­teléért. — Bizonyos szempontból a nemzetközi helyzet új té­nyezője az el nem kötelezett országok mozgalma, amely a közelmúltban, Havannában (Folytatás a 4. oldalon) Kádár János, az MSZMP KB első titkára a szónoki emelvé­nyen (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents