Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

1979. szeptember 26., szerda

HNslUlfiTd

Kádár János beszéde a budapesti kommunista aktíván

(Folytatás a 3. oldalról) tartotta értekezletét. A tanácskozást eredményesnek tartjuk. Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többségével a béke, az enyhülés, a népek önrendelkezése kérdésében, s ezért üdvözöljük mozgalmukat.

— Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáinak megoldása, a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és még az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok élet- körülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszközöket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez juthatnának.

— Külpolitikánk eddig is eredményes volt, növelte a Magyar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek, a fejlődő országoknak szolidáris és segítőkész barátai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szándék — korrekt partnerekként dolgozunk együtt minden kérdésben, amelyben lehetséges.

A munkásosztály, a nép hatalma erős

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak vallja és követi a marxista—leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizionizmus vonalát támogatnák. A több, mint két évtizeddel ezelőtt meghirdetett kétfrontos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dog- matizmusnak, a szektarianiz- musnak, sem a revizioniz- musnak, a megalkuvásnak.

Amikor ,azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mndig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és a szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nem nevezheti ki senki magát a munkásérdekek vagy a parasztérdekek kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek azonban nálunk is szép számmal akadnák. Egyesek azt mondják, hogy minek ríekünk a nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik

minden gondunk. Vannak

azután halkabb hangok,

hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni? Nem véletlenül mondom tehát, hogy a marxista—leninista elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nélkülözhetetlen kötelességünk. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy revizionista felfogással, szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk, azonnal, következetesen szálljunk vele szembe.

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek, fejlődnek. Munkás- osztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében. És mindennek eredményeként hazánkban a munkásosztály, a nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás és egység évről évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresszusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik.

Most nehezebb a munka

— A szocialista építés a

gazdasági, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomatékot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szociális fejlesztéshez és valamennyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjából világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74-ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg

egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973-ban.

— A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk

gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába •szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembe nézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is, mert élni, dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

Az árakról

— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar v népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesüljenek. Természetesen ezen kívül jobb munkára, takarékosságra is

szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogy a termelőüzemeknek, az intézményeknek, az apparátusoknak, a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A szocialista társadalomban is van pénz, van árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk, és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta. 1976- ban, 1977-ben és 1978-ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások. Megkezdte termelését például a Péti Műtrágyagyár, a Duna- menti Hőerőmű, a Hejőcsa- bai Cementgyár, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű igen jelentős új részlege. Üzembe lépett a Miskolci Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház, a Kiskun- halasi Kötöttárugyár, a solti középhullámú rádióadó, és így tovább. Ebben az évben tíz nagyberuházás, köztük például a Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-gyára, a Hajdúsági Cukorgyár készül el. Bővül a Gyulai Húskombinát, a Győri Műszaki Főiskola, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem. Méhes elvtárs részletesen szólt arról, hogy fejlődött, sok új létesítménnyel gazdagodott Budapest is.

Melyek

gazdasági feladataink?

— Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek : nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi" korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, á nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez á nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az 1979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelő- sebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel, másodvetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összességében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Megemlítem, hogy az év hátralevő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

Nőtt a társadalmi felelősség

— Nagy erőforrás a KGST- integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Az eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyica— Albertirsa közötti távvezeték, a Szövetség Gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köztük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amely a cellulózkombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték munkájukat, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi lenne, többet adna a nemzeti becsületre, mint itthon, saját háza táján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szakosításban, a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enélkül a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt, s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja. De azt hiszem, sok irigyük nem lehet. Ugyanígy lehetne még számos más rétegről — például az orvosokról, az egészségügyiekről — szólni. Az utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul. De, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylag minimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat vállaltak, becsülni és értékelni kell munkájukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödését példázzák a kommunista szombatok, a népi ellenőrök, a szocialista brigádok erőfeszítései, a párt XII. kongresszusának, a fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny nemes felajánlásai.

— Pár nap múlva emlékezünk meg a fegyveres erők napjáról. Illő formában kifejezésre juttatva, hogy néphadseregünk becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán emlegetjük a belügyi dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, gondoskodnak a közbiztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket munkásőreink is.

Kádár János ezután arról szólt, hogy nagy ereje szocialista társadalmunknak az a fajta magatartás, az a tiszteletre méltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és

szükséges intézkedésről volt szó.

— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de visszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az intézkedést tárgyalták — a pártbizottsági üléseken, az aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztói áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszálra azonosak a Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egybeesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést, jobb munkaszervezést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igazságos, jogos igény és követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

Aki dolgozik, az boldogul

— Amikor kivettem szabadságomat, találkoztam egy kertészbrigáddal, amelyet régebbről ismerek. Ez pár nappal az áremelés után volt. Megkérdeztem vezetőjüket: „hogy vannak?”

Egészségükről érdeklődtem, de a válasz egész másról szólt, mint amire számítottam. Azt mondta: „Köszönjük, aki dolgozik, ,az boldogul.” Ezt a választ akár jelszónak is el lehetne fogadni. Megmondhatjuk minden munkaképes embernek, hogy aki dolgozik, az — mint eddig — a jövőben is boldogulni fog.

— Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munka- fegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék, önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó, ha „ráhajt” egy kicsit, többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van, mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem, hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság, s mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, például kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell, hogy takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart.

Az ifjúságot a jó példa neveli

— A fiatalokkal alapjában véve minden rendben van — mondta Kádár János. — Tanulnak, dolgoznak, eleget tesznek honvédelmi kötelezettségüknek. Velük kapcsolatos gondjaink kicsit már szocialista viszonyainkból következnek. Hosszabb ideig „fiatalok”, mert hosz- szabb ideig tanulhatnak, amikor pedig * dolgoznak már, sok szülő megelégszik azzal, ha keresetüknek csak egyharmadát adják haza, mondván: hadd öltözzön,

hadd szórakozzon, nekem úgysem jutott... s nem gondol rá, hogy talán éppen ezzel rontja el gyermekének jövőjét. Hisz az is családot alapít majd, s nem kis megrázkódtatás lesz, ha maga is tapasztalja, hogy már nem elég a fizetés egyharmadát hazaadni. Bizonyos értelemben az is jobb helyzetünkből, viszonyainkból következik, hogy az új nemzedék teherbírása, fizikuma is hagy kívánnivalót maga után.

— Az ifjúság nevelésével sokat és sokan foglalkoznak: a család, a pedagógus, a KISZ, a társadalmi szervezetek, a munkahelyek. A kulcskérdés: a példa ereje. Hiába mondanak a felnőttek akármit, ha a gyermek azt látja, hogy nem úgy élnek, ahogy mondják. A jó példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer.

— őszintén szólva, sajnálattal gondolok ifjúságunk egy töredékére, amely itt-ott cselleng, aluljárókban időz- get. Velük is törődnünk kell. Nagy kár lenne, ha ezeknek a gyermekeknek, akár csak

(Folytatás az 5. oldalon)