Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23„ vasárnap

KNiUMM

Kiállítás a Néprajzi Múzeumban

Nigéria művészete

Az utóbbi években — mintha csak műveltségünk hiányosságait pótolnánk — sorra jelennek meg az európaiak számára idegen kultúrákról szóló cikkek, könyvek, s nyílnak kiállítások. Most fedezzük fel Afrika, Ázsia és az ősi Amerika művészetét. Letűnt népek alkotásait, aszték városok maradványait, sumer ötvösremekeket csodálunk meg.

A terrakotta fej- és állatszobrok magas fokú stilizált- sága, letisztult formája még ma is meghökkenti az embereket. Az ősi joruba művészet központjai, Ifa és Benin a 12. és a 13. században épült fel a Niger deltájánál. A két városállam mindössze százötven kilométernyire feküdt egymástól. Azonos, „viaszveszejtő” réz- és bronzöntési technikát használtak.

Sina Yussuff: Bata

A Néprajzi Múzeumban levő kiállítás Nigéria ősi és mai művészetével ismerteti meg a látogatókat. A gyűjtemény augusztusban és szeptemberben látható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig a múzeum Budapest V. kerület, Kossuth tér 12. alatt levő épületében. Elsősorban a mai Nigériát mutatják be, a ma azonban nem lenne érthető a múlt nélkül.

Az első terem — az egyetemes művészettörténetben is rangos helyen álló — no- ki, ifai és benini kultúrát

Akinola Lasekan: Gyarmati katona

mutatja be. A Szudántól délre eső, őserdővel határolt területen, a Nők folyó völgyében, már az időszámításunk előtt fejlett újkőkorszaki kultúra alakult ki.

Bisi Fakeye: Válás

Papkirályokat ábrázoló szobraik mégis feltűnő stílusbeli eltérést mutatnak. A joruba civilizáció a 17. században bomlott fel, amikor a rabszolgakereskedelemtől az őserdő és a tenger már nem tudta megvédeni.

Ayo Ajayi: Beszélgetés

(Hauer Lajos felvételei — KS)

Hosszú szünet után csak 1920-ban kezdődött az új korszak Nigéria művészeti életében. Ekkoriban juthattak el a nigériaiak Európa művészeti iskoláiba. Szinte a semmiből teremtették meg modern festészetüket, szobrászaikat. Bár eleinte minden egyéni íz nélkül alkalmazták az Európában tanultakat, később, az 1960-as években jelentkező „ultramoderneknél” a vadonatúj teohnika már tökéletesen egyéni látásmóddal, afrikai tartalommal ötvöződött.

Alkotásaik, ha az emberek még talán nem is tudják elfogadni ezt a népi hagyományaiktól annyira eltérő stílust, a világ művészete számára mindenképpen értékesek. Szobrászatukban a fafaragások a legjelentősebbek, különösen a tradicionális elemeket használó, a népművészetből építkező puhafa alkotások.

—soós—

Évadnyitó

hangverseny

Békéscsabán

Az Országos Filharmónia szeptember 25-én, kedden rendezi meg évadnyitó hangversenyét Békéscsabán, az evangélikus nagytemplomban. A 19 órakor kezdődő előadáson a Magyar Állami Hangversenyzenekar lép fel, Lukács Ervin vezényletével. Közreműködnek Bánfalvi Béla hegedűn, Bálint Gábor gordonkán, Dienes Gábor oboán és Tamás Sándor fagotton.

A hangverseny műsorán Mozart, Haydn és Beethoven művei szerepelnek.

Az első előadást követően még hét hangversenyt rendez az idei évadban Békéscsabán az Országos Filharmónia. November 5-én a Szegedi szimfonikus zenekar lép fel a Jókai Színházban Németh Gyula vezényletével. Előadásukat Tarjáni Ferenc kürtjátéka színesíti. A Debreceni MÁV filharmonikus zenekar Lukács Ervin vezényletével 1980. január 23-án tartja hangversenyét, melyen közreműködik Kovács Dénes hegedűn. Február 4-én a Vasutas Klubkönyvtárban jönnek össze a bérletek tulajdonosai, Irina Plotnyikova szovjet zongoraművésznő estjére. Egy hét múlva, február 11- én a bolgár Tilev-vonósné- gyes tart hangversenyt.

Martos László vezényli március 17-én a Békéscsabai szimfonikus zenekar hangversenyét, amelyen Ádám Károly gordonkaművész is fellép majd. Román zongoraművész, Constanti Iliescu vendégszerepei azon a május 5-i hangversenyen, amelyen a Budapesti MÁV szimfonikusok Mozart-, Pro- kofjev- és Dukas-műveket adnak elő, Medveczky Ádám vezényletével.

A békéscsabai hangversenyévad záró előadása május 27-én 7 órától lesz az evangélikus nagytemplomban. A Magyar Állami Hangversenyzenekart kanadai karnagy, Uri Mayer vezényli, Kovács Loránd fuvo- lázik. A záró hangversenyen fellépnek a Magyar Állami Operaház énekművészei, valamint a Budapesti kórus.

Az Országos Filharmónia idei békéscsabai hangversenyeire máris szép számmal vásároltak bérleteket. A megyei kirendeltség munkatársai az évad első hangversenyének időpontjáig, naponta este fél 6 óráig várják a bérletvásárlókat.

Melegében elolvasható

Estefelé a hírlapboltban

Könyvtár? Vagy hírlapbolt? Hirtelen megzavar a látvány. Egyik oldalon eladópult, a másikon hangulatos olvasótér. Aki frissen ki akarja olvasni a megvásárolt lapott, itt melegében megteheti. Am nem csupán ez az egy előnye van a békéscsabai, úgynevezett albérlők háza földszintjén megnyitott hírlapüzletnek. A választék meglehetősen nagy. Körülbelül 190-féle magyar, és legalább 170-fajta idegen nyelvű sajtótermék megtalálható itt. A szocialista országok mindegyikéből érkezik újság, de választhat a betérő angol, francia, spanyol és NSZK-lapok közül is, tetszése, s még inkább nyelvtudása szerint.

Bakó Andrásnéval, az üzlet elárusítójával a forgalomról, a törzsvendégekről beszélgetünk.

— A megnyitás, december óta sokat javult a helyzet. Korábban a Tanácsköztársaság útján az ékszerbolt mellett voltunk. Ismertek minket, sokan bejártak. Aztán

idekerülve nagyon megcsappant a forgalom. Szerencsére azóta már sok idő eltelt, s legalább 200-an rendszeresen itt vásárolnak.

Közben egy nő lép be, orosz nyelvű gyermekújságot kér.

— A lányom hetedikes, szereti olvasgatni, azért mindig megveszem neki ezt a lapot. Van benne két hanglemez is, ez sokat segít a nyelvtanulásban. Olyan jól megérti, hogy csuda — smár siet is, hogy örömet szerezzen otthon.

Bakó Andrásné ismét ráér egy kicsit.

— Hol is tartottuk? Ja, igen, a forgalom ... Ügy július körül emelkedni kezdett, most. már havonta több mint 32 ezer forint értékben árulok, kis tételekből. Különösen a képes hetilapok kelendőek és persze a „Füles”, s más rejtvényújságok. A „Rakétát” is sokan szeretik. Tegnap jött, és látja, már el is kelt mind.

Ismét vásárlók érkeznek. Egy fiatalember, Szaszák Zoltán „Rejtvénytechnikát” vá- sárol. Most először van itt.

— Szép ez az üzlet, máskor is eljövök. Itt dolgozom a közelben, útba esik. Hogy leülök-e olvasni? Á, nem. Sietek már haza. Otthon majd csak lesz egy kis időm...

Szarka Ferencnét — „jó vásárlóm” — így mutatja be Bakóné.

— Itt vettem egy időben minden újságot, azóta nem egyet már haza járatok, de a rejtvényes, időszaki lapokat mindig ebben az üzletben veszem. Itt lakom a közelben, nem esik nehezemre.

— Egy „Képes Sportot” és egy totót kérnék — mondja egy újabb vendég, dr. Tóth László. Amíg kapja, körülnéz.

— A régi üzletbe sokat jártam, ez sajnos távol esik a lakásomtól. Már nem kaptam sehol „Képes- Sportot”, gondoltam még itt megpróbálom. Nem jöttem hiába. Azóta, hogy elköltöztek, nem voltam itt. Szép ez az üzlet valóban.

— Lassan tíz éve, hogy lapot árulok — mondja Bakóné, mikor van megint néhány szabad perce. Sok mindent elolvasok, hogy tudjam, kinek mit ajánljak. Már azt is tudom, kik mikor jönnek. Reggel 8-ig a munkába menők napilapokért ugranak be. Délelőtt a vidékről érkezők jönnek, közülük sokan itt pihenik ki az utazás fáradalmait. Olvasgatnak, kérdeznek ezt, azt, s már indulnak is. Egy óra körül a gyerekek hada érkezik. Akkor engedik ki őket az iskolából. Nekik is sok újságot ajánlhatok, válogathatnak kedvükre. Estefelé aztán, mint látja most is, a munkából haza sietők már nem ülnek le, ilyenkor inkább heti-, havilapokat vesznek otthonra. Ja, és persze a turistaidény alatt sok a külföldi. Napokra, hetekre távol hazájuktól szeretnének anyanyelvükön olvasni valamit.

Két kamaszlány lép be, vidáman beszélgetnek. Valami „fejteni valót” kémek. Utánuk még egy férfi érkezik. Válogatnak, Bakóné felkapcsolja a neonokat, sötétedik. Lassan hat óra van, közeledik a zárás ideje. Kicsit tovább is nyitva tarthatnának, ilyenkor még bizonyára sokan jönnének .. .

Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit

Kik voltak az igricek?

A középkorból lekottázott magyar világi dallam nem maradt reánk. Ami kevés zenei anyag feltűnik, mind egyházi vonatkozású. Pedig gazdagon virágzó zenéje lehetett, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. A számos históriás éneknek nyoma veszett, legfeljebb egyik-másiknak szövegét ismerjük. A regöléssel kapcsolatos dalokban némelyek pogánykori emlékek továbbélését gyanítják, de nem sok joggal. Először Sebestyén Sándor 1902- ben, majd tervszerűen csoportosítva Kerényi György publikált száz éneket ezekből a Magyar Népzene Tára 1953-ban megjelent II. kötetében.

Szomorú igazság, az első magyar zenei bejegyzéseket a XVI. századi énekeskönyvek hagyományozták át az utókorra: a Hof greif-féle kiadványban és Tinódi Lantos Sebestyén krónikás énekgyűjteményében találunk először hangjelzett szövegeket. Az énekmondók előadói praxisából nem ismerünk semmit, csak gyanítjuk gazdag tartalmukat.

Az igricek királyi, főúri, nemesi udvarokban működtek, s egy részük szórakoztatta a köznépet vidám, pajzán nótákkal, a győztes csaták emlékét ápoló históriás énekekkel, vezéreket, királyokat dicsőítő dalokkal. Néha vallásos tartalmú szöveggel, s a gyászos kimenetelű csata siratásával is bővült műsoruk. Mit nem adnánk, ha egy-két igricek tolmácsolta melódia lejegyzését megtalálnánk!...

Az igricek nemcsak énekeltek, hangszerpengetéssel, talán citeraszerű tambura- zengéssel kísérve éneküket, hanem szívesen fújták sípjukat is. A népies tánczenének konzerválói voltak. Bizonyára kóklerkedtek, alakos- kodtak, bohóckodtak, komé- diáztak is. Java részük nem mint költő és zeneszerző működött, hanem a néptől ellesett nótákat, táncmuzsikát terjesztette, variálta. Közönségük szívesen hallgatta danáikat, táncfiguráik zenéjét, bár az egyház mindig üldözte őket.

Az igric szó szláv eredetű, vigasságtevőt jelent. Ismeretes ez a szlovák nyelvben és a szlovénban is igric alakban, továbbá az ukránoknál ihrec formában. Igriceink el- magyarosodott szlovákok lehettek, róluk elnevezett falvakat általában hazánk peremvidékein, szélein találunk. 1244-től kezdve olvasunk okleveleinkben róluk elnevezett falut, települést. Borsod megyében feltűnik Igrichi község, Zalában is hasonló nevű telek. Pozsonyhoz közel terült el Igrech falu, amelyet IV. Béla király 1244-ben a kápolnai egyházi

birtokhoz csatolt. Torda megyében is találunk Igrechte- luk elnevezésű telepet.

Két igric tulajdonnevét ismerjük. Az 1446-ból való oklevél Iván nevű zenészt emleget, aki neve után ítélve szláv lehetett. Az 1449. évi irat Egri Balázs igricről szól, akinek neve magyar csengésű. A középkori oklevelek számos elnevezéssel illették az énekmondókat. Igricen kívül regös, ioculator, trufator (trufa, azaz tréfa szóból képezve), kobzos, lantos, hegedős, combibator néven emlegetik őket. A mimus, his- torio és scurra szó is bohóckodó zenészt jelent. Lehet, hogy volt árnyalati különbség köztük, de valószínűleg a sok elnevezés java része szinoním értelmű. Annyi bizonyos, hogy az igricek, regősök, majd a későbbi századokban a lantosok királyi udvarokban is énekeltek, s az utóbbiak többsége latin műveltséggel is rendelkezett. Tinódi magát mindig lantosnak tekintette.

Az énekmondók működését kezdettől fogva üldözte, elítélte az egyház, mert műsorukon szerepeltek a vezérek korából való, pogánykori históriák. Továbbá kifogásolta őket a papság verseik tartalma, sikamlós kifejezéseik, laza erkölcsi felfogásuk, legtöbbjük alacsony műveltségi színvonala miatt. Már Gellért püspök, majd 1200 körül Anonymus emlegette a sokszor idézett Ges- tájában. Ennek bevezető prológusában garulo cantu iocu- latorum-ról, azaz énekmondók csacsogó énekéről emlékezett meg. Krónikájában még három ízben szerepelnek az ioculatorok a vezérek korának eseményeivel kapcsolatban.

Az egyház álláspontja később sem enyhült meg irányukban. Az 1279. évi budai zsinat 8. pontja eltiltja a papokat az ioculatorok és históriák hallgatásától. A 180 évvel későbbi szepesi zsinat 38. kánonja is rosszallja működésüket. Még három XVI. századi iratot idézhetünk, amely elítéli játékukat. A nagyszombati kódex kárhoztatta az igrich beszédet: a Nádor kódex a nyelv 24 bűne közé sorolta az igricdalt. A Virginia-kézirat szerzetes szerzője pedig töredelmesen meggyónta bűnét: „hallásomba vétkeztem, mert hallgattam vígságokat, énekmondásokat”.

De a királyok, főurak, s a nép szívesen szórakoztak hangszerrel, talán citera-, tamburapengetéssel kísért nótáik mellett. Birtokokat is adományozott nekik a király. Erről tanúskodik III. Endre 1292-ből kelt oklevele, amelyben telket ajándékozott az igriceknek. De helyük lassanként megszűnik a királyi udvarban a XIV. század folyamán, s a regös, hegedős, lantos veszi át szerepüket. A regös szóval először tulajdonnévként 1219- ben találkozunk oklevélben.

Dr. Sonkoly István