Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Vágják a háztáji cirkot a kaszaperi Lenin Tsz-ben. A géppel rendre vágott növényt a tagok és hozzátartozóik fejelik és rakják kúpokba Fotó: Veress Erzsi Biharugra — új utakon 1979. szeptember 23., vasárnap A kongresszusi munkaversenyben a tetteken a sor Beszélgetés Irházi Lajosáéval, az SZMT titkárával Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, pártunk XII. kongresszusára készülve a szocialista munkaverseny-moz- galom újabb lendületet vett. Lapunk hasábjain is rendre jelentek meg azok az írások, amelyek vállalati és üzemi kollektívák felajánlásairól, a tervek teljesítését, túlteljesítését garantáló vállalásokról, brigádok felhívásairól, fokozott együttműködést szorgalmazó szocialista szerződésekről tudósítottak. A versenynek ez az indító szakasza, különösen pedig a felajánlások összegzésével kialakuló összkép bizakodással töltheti el mindazokat, akik gazdasági céljaink eléréséért, terveink teljesítéséért felelősséget éreznek. Erről beszélgettünk a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának titkárával, Irházi Lajosnéval, aki elöljáróban a következőket mondotta: Látszólag csak a bejárat feletti tábla felirata változott meg Biharugrán. A régi szöveg — Biharugrai Állami Halgazdaság — eltűnt, helyét a Hidasháti A. G. halászati kerülete foglalta el. Ez az egyszerű táblacsere persze sokat jelent. Biharugra, mint önálló gazdaság, sok évtizedes működés után megszűnt. Egy ilyen összevonás óhatatlanul gondokkal jár. Vélt vagy valós sértődések, problémák kerülnek felszínre és mi tagadás, sokan vannak, akik úgy érzik: ezzel megpecsételődött Biharugra sorsa. Rossz a víz De miért, és hogyan jutott el Biharugra idáig? Hogyan lett a virágzó és nyereséges vállalkozásból évről évre veszteséges, többször szanált gazdaság? Akárkit is kérdeztem, az okok között elsőként mindenki a vizet emlegette. A víz a halászok termőföldje, és ha a földdel valami baj történik, azt megérzi a termés. Hosszú évekig kristálytiszta volt a tavakat tápláló Sebes-Körös, csak 1964-ben jött egy figyelmeztető jel. Olajszennyeződés vonult végig a folyón, és ezt nem vették észre, ráment a tavakra. Itt szétterülve elzárta az oxigén útját és nagyarányú halpusztulást okozott. De ezt nem követte újabb baj, így lassan mindenki elfelejtette az egészet, míg nem 1972-től rohamosan romlott a víz minősége. A régebben első minőségi osztályú víz mintegy 2 év alatt negyedosztályúvá romlott. Megkezdték a termelést a nagyváradi és a környékbeli üzemek, szennyvizük pedig a Sebes-Körösbe ömlött, és csökkent a folyó vízhozama is. Feldúsultak a mérgező anyagok, és a következmény már könnyen elképzelhető. Halpusztulás, és az eredmények romlása következett sorozatban. Biharugra felélte tartalékait, és mert pénzhez csak halból juthatott, igyekezett minél többet kihozni a tavakból. Ez a — mondjuk ki — rablógazdálkodás csak tovább rontotta a helyzetet. Elmaradt a tavak pihentetése, a váltógazdálkodás, különféle halbetegségek ritkították az állományt. Tavaly például minden 100 ivadékból 3 darab érte meg, hogy piacképes áruhallá nőjön, a többi elpusztult. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy csődbe ment a gazdaság. Nem váltak be azok a próbálkozások, melyekkel menteni igyekeztek a helyzetet. A halastavakon történő kacsatartás megfertőzte a vizet, a fertőzött víztől kolerát kaptak a kacsák, pusztult már ez is. Amikor pedig szárazra vitték az állományt, a legelőként használt terület volt rossz. Ha a rossz fekete föld megázott, pár óra múlva nem lehetett megkülönböztetni a kacsát a sárcsomótól. Vissza a kőbaltához Ilyen körülmények között nem csoda, hogy komoly formában felmerült a halgazdaság megszüntetésének gondolata. Szerencsére a felsőbb szervek végül nem ezt az utat választották, de azért a biharugraiak nagyon nehéz helyzetben vannak. Bátkai József, a halászat főágazat- vezetője kertelés nélkül kimondja: „Ha felszínen akarunk maradni, sok mindenben vissza kell térnünk a kőbaltás módszerekhez!” Ez a kissé meredeknek tűnő kijelentés nagyon reális gondokat és gondolatokat takar. Mint már szó volt róla, a halászatban mindennek a víz az alapja, ebből kell tehát kiindulni. A Sebes-Körös minősége jobb nem lesz, a mostanival kell tehát valamit kezdeni. Hosszú évek mérései szerint a 365 napból átlagosan 60 napon megfelelő a víz minősége a halastavak számára. Ez az árhullámok idejére esik, amikor a gyorsan lerohanó vízmeny- nyiség kisöpri a szennyeződést a Sebes-Körösből. Vizet tehát ezekben az időszakokban kell venni, mégpedig annyit, hogy elég legyen a következő árhullámig. Az még hosszú ideig csak álom marad, hogy egy hatalmas árvízi víztározó épüljön a környéken, marad tehát egy más megoldás: olyan kapacitású vízkivételi művet kell építeni, amelyik 60 nap alatt is képes- elegendő vizet adni a tavakba. De még ez sem elég, hanem rekonstrukcióval emelni szükséges a tavak vízszintjét, hogy a több vízben kibírja a hal a következő árhullámig. És ha ez megvan, olyan hal is kell, amelyik jól alkalmazkodik a biharugrai körülményekhez. És itt jön a Bátkai József által említett kőbaltás módszer: a tavak egy részénél visszatértek a természetes ivatáshoz. Ennek egyszerű a logikája. Ha a vizet nem tudjuk megváltoztatni, változtassuk meg a halat! Tenyésszünk ki egy „röghöz kötött” fajtát, mely az itteni vízben érzi jól magát. Ez a cél, és elérésére aligha van jobb módszer; Vállalták — túlteljesítik A pusztaföldvári Lenin Tsz a kongresszus tiszteletére vállalta, hogy az éves árbevételét a tervezetthez képest 4 millió forinttal, a nyereséget pedig 3 százalékkal növeli. Két-két millió forint többletárbevétel származott borsóból és búzából. Várhatóan a cukorrépa és a kukorica együtt még további egymillió forint többlethasznot eredményez majd. A búzatermés különösen jó volt: 941 hektárról átlag 9 mázsával többet takarítottak be a tavalyinál, s a termelő gazdaságok között országosan is második lett a Lenin Tsz. A 200 hektáron termesztett kitűnő minőségű zöldborsó ugyancsak a legjobb országos eredményekhez tartozik. Állattenyésztés vonatkozásában sikeres volt a csirkenevelés, továbbá a tejtermelés. mint hagyni érvényesülni a természetes kiválasztódást. Az eredmények biztatóak. Míg a mesterségesen keltetett halak közt a félelmetes betegség, a kopoltyúnekrózis az állomány túlnyomó többségét elpusztítja, addig az ugrai vízben született ivadékok egyelőre jól bírják a körülményeket. A tavak között serény munka folyik, megkezdődött az őszi lehalászás. A hálóval elkerített kis víztükör szinte forr a rengeteg haltól, egy daruszerű alkotmány gémje szorgalmasan emeli ki a vízből a hallal teli szákokat. Ehhez a munkához eddig 8—10 ember kellett, ők adogatták kézről kézre a kosarakat. E nehéz munkát most a gép vette át. Megtelt a kamion, és a pillanatnyi szünetet kihasználva a változásra terelődött a szó. A beszélgetésből kiderült: egy kicsit nyugtalanok az emberek. Az egyik halász meg is jegyezte: — Meglátják, mi leszünk a mostoha gyerekek, akin majd mindenért elverik a port. Nekünk Biharugra volt a mindenünk, de mi Hidashátnak nem sokat számítunk. * „II legfontosabb kerületünk lesz!” Ezeket az aggályokat tolmácsoltam Kovács Józsefnek, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatójának. — Ilyenkor, az első időkben sok mindent mondanak az emberek. Meg fogják azonban látni, hogy számunkra Biharugra nagyon fontos. Hogy mást ne mondjak, az elkövetkező években szinte minden bérfejlesztésünket ők kapják, hogy keresetük elérje a gazdasági átlagot. Vagy mondok mást. Utat építünk a juhászaihoz, folytatjuk a rekonstrukciót, átvállaljuk az adósságokat. Fejleszteni fogjuk a halászat mellett a juhászatot, és a kacsatenyésztést. Néhány éven belül Biharugra lesz a Hidasháti Állami Gazdaság legnagyobb és legfontosabb kerülete, jóval 100 millió forint feletti termelési értékkel. Ehhez átalakítjuk a halászatot is, további gépi halágyakat építünk, egyszóval, igyekszünk mindenhova bevinni az élenjáró technikát, ahová csak lehet. Ez tehát a jövő, de ennek eléréséig nagyon nehéz évek következnek. Biharugrán most mindenkinek ezért kell dolgoznia. Lónyai László — A szocialista brigádok kezdeményezését támogatva látott napvilágot a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának felhívása, amely a vártnál is hamarabb, és igen rövid idő alatt ösztönözte tettekre a megye üzemeit, vállalatait, termelőszövetkezeteit, állami gazdaságait, intézményeit. Sokszor hangzott el példaként, de az az igazság, hogy az Orosházi Állami Gazdaság gárdája volt az.' amelyik országosan is az elsők között tett a korábbiakhoz képest többletfelajánlást az új erőre kapott mozgalomban. Azonnal hozzátenném, hogy igazán nem sokat késlekedtek a többi munkahelyen sem. Szeptember közepéig csaknem mindenütt összeült a szocialista brigádvezetők tanácskozása, s ezek a fórumok kellő konkrétsággal meg is fogalmazták a verseny vállalati feladatait, céljait. Ennek alapján pedig napjainkra a brigádok 90 százaléka tett hitet újabb vállalásokkal a munkaverseny mellett. — Hallhatnánk bővebben is ezekről a konkrétumokról? Pontosabban arról, hogy miben hozott újat a brigádok közötti vetélkedésben a kongresszusra, illetve a felszabadulás évfordulójára való készülődés? — A kérdés első részéhez annyit, hogy a vállalások, összességüket tekintve, a párt által meghatározott célkitűzéssel összhangban születtek meg, vagyis népgazdasági gondjainkat, a megyében folyó termelés feladatait segítenek megoldani. Ha a legáltalánosabban jellemzőt kellene kiemelnem, azt említeném, hogy fő helyen e vállalások sorában az anyag- és energiatakarékosság szerepel. Ami újszerű, az az, hogy fokozódott a versenyző kollektívák közötti együttműködés. Igen alapos és átgondolt szocialista szerződéseket kötöttek többek között a szállítási határidők betartására, amire követendő példaként áll itt a Mezőhegyesi Állami Gazdaság és a Mezőhegyesi Cukorgyár szállítási brigádjainak együttműködése, vagy többoldalú szerződésként a Sarkadi Cukorgyár, valamint a hidasháti, a Békéscsabai Országos mezőgazdasági tanácskozást rendeztek a múlt héten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. A Magyar Mezőgazdaság e heti száma részletesen tudósít az elhangzottakról. Ván- csa Jenő miniszterhelyettes kiemelte, hogy csak úgy tudunk megfelelni az őszi munkacsúcs állította magas követelményeknek, ha a rendelkezésre álló magas kapacitásokat, magas színvonalú munkaszervezéssel napról napra teljesen kihasználjuk. A takarmányhelyzet sürgetően vetette fel, hogy a takarmányozásra alkalmas melléktermékek hasznosítását tovább szélesítsük. A tömegében és táplálóanyagtartalmában legjelentősebb Állami Gazdaság és a MÁV megállapodása. De ugyanígy szólhatnánk a konzervgyár, vagy a baromfifeldolgozó szerződéséről, amit az élelmiszer-kereskedelmi vállalatokkal kötöttek hosszú távra, a versenyhez csatlakozva, a fogyasztói, vásárlói igények jobb kielégítésére. — Mindenképpen kedvező irányt vett a verseny, ha túlnyomó többségében anyag- és energiatakarékosságra, illetve a munka minőségének javítására vállalkoztak a brigádok. A kérdés csak az: valóban túlnyomó többségről beszélhetünk? — Erre azt mondhatom, hogy jó néhány felajánlásban szerepel továbbra is a tervek túlteljesítése. A Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsa aligha tudná minden esetben megítélni, hogy szüksége van-e a népgazdaságnak erre a többletre. Ezt megállapítani a vállalat feladata. Ügy érzem; ide tartozik viszont az, hogy a versenynek ebben a szakaszában igencsak megnövekedett a tervezett kommunista műszakok száma. Ebből kiindulva, nyomatékkai hívnánk föl a figyelmet arra, hogy a kommunista műszakoknak alapvetően politikai célokat kell szolgálniuk, nem pedig az év végi hajrát levezetniük. — Ezt elsősorban a munkaverseny irányítóinak, szervezőinek illik tudni. Tisztában vannak-e teendőikkel? — A gazdasági egységek, a társadalmi szervek első számú vezetőit minden eddiginél jobban sikerült fölkészíteni a trösztök, a nagyvállalatok, a megyei tanácsi szak- igazgatási szervek és a szak- szervezeti irányító testületek együttműködésével. Talán éppen ennék köszönhető, hogy soha ilyen célra törően és tényszerűen még nem határozták meg a feladatokat, méghozzá legtöbb helyen üzemrészekre, brigádokra lebontva. Legtöbb helyen, mondom, de sajnos nem mindenütt. Van, ahol az általánosságokban megfogalmazott célok miatt nem láthatják a brigádok: miben számít rájuk a vállalat vezetése. Másutt pedig a középvezetők, elsősorban a művezetők felelőssége kukoricaszár hasznosításának legolcsóbb módja, ha a tarlót szarvasmarhákkal, vagy juhokkal legeltetjük, és ezáltal a hullott szemek is értékesülnek. Romány Pál miniszter is részletesen szólt a takarmányhelyzetről: mint mondotta, szükségletünknek mintegy 7—8 százaléka hiányozni fog a kukorica betakarítása után is. És még egy konferencia; az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO, a közelmúltban rendezte az agrárreformról és a falufejlesztésről világkonferenciáját. Ez az esemény új fényben világította meg korunk gondjait, ellentmondásait, s ez lehetővé teszi, hogy a jövőben elkerüljük az eddigi hibákat. sikkad el, így ők most kívülről szemlélik az eseményeket, jobb esetben szurkolnak az egyébként irányításuk alá tartozó brigádoknak. Ehhez természetesen az is társul, hogy nagyon kevés helyen építették be a prémium feltételrendszerébe a munkaverseny segítését. — Amit eddig elmondtunk, az főleg a többletet vállalókra vonatkozik. Mi van azokkal, akik külső okok miatt fokozott erőfeszítéssel sem teljesíthetik a tervet, nem menthetik már vállalatukat a veszteségektől? — Ilyen a helyzet a köny- nyű- és az építőiparban például. Az a véleményünk, hogy minden kezdeményezés, felajánlás; atnely a munkásoktól indul, enyhíti a gondokat, csökkenti a tervtől való lemaradást, mérsékli a veszteségeket, csakis a munkaverseny nemes céljait szolgálja. A szocialista munkaverseny megfelelő formáit és tartalmát tehát itt is ki lehel alakítani. — Mikor kerül sor az értékelésre? — A kongresszusi munkaverseny 1980. december 30-ig tart, de ez nem jelentheti azt, hogy az 1979. évi versenyt nem kell értékelni. Sőt, látni kell azt, hogy a többletvállalások nyomán többletteljesítmények születnek, ami feltétlenül külön elismerést is érdemel. Hadd szolgáljak itt megint egy figyelemre méltó példával, ez a FÉKON, ahol negyedévenként, rendszeresen 150 ezer forintot osztanak szét a vállalásaikat teljesítő brigádok között. — Azzal kezdtük, hogy a verseny indító szakasza lezárult, mi az mégis, amit a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetése még mindig, illetve folyamatosan megtehet a brigádok mozgalmának sikeréért? — Még mindig nem késő a brigádvállalásokat áttekinteni: összhangban vannak-e a vállalati célokkal. Most még van idő, ha kell módosítani. Jó módszernek tartjuk azokat a szerződéseket, amelyekben a brigád a vállaltak teljesítését, a gazdasági vezetés pedig a feltételek megteremtését garantálja. Célravezető továbbá negyedévenként a gazdasági eredmények tükrében értékelni a verseny alakulását, s erről a brigádokat, a munkahelyi vezetőket tájékoztatni. Végül pedig a korábbiaknál jóval nagyobb nyilvánosságot kapjon ez a verseny, hirdessék a sikereket az üzemi faliújságok, népszerűsítsék a legjobb kollektívákat. A jól megválasztott anyagi ösztönzőkkel együtt az elismerés egyéb formáinak is megvan tudniillik a maguk szerepe a lendület fenntartásában, fokozásában — fejezte be a beszélgetést Irházi Lajosné. Kőváry E. Péter Ezen a héten is két írás foglalkozik a búzatermesztés idei tapasztalataival, és megjelenik Győri Béla izgalmas interjúja az egyik legrosz- szabb helyzetben levő gabonanövényünkről, a rizsről. Dr. Tomita Toyoo japán szakértő huzamosabb időt töltött Magyarországon azzal a megbízatással, hogy javaslatokat tegyen rizstermesztésünk színvonalának emeléséről. A japán szakértő által javasolt módszer az ökológiai viszonyoktól teljesen •független. A növény élettani igényein alapuló, kétség kívül kisebb fokú többletráfordítást igénylő módszerekről van szó, de Magyarország nem elégedhet meg 10 mázsás rizshozamokkal. Miről ír Magyar Mezőgazdaság?