Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1979. szeptember 22., szombat A kiképzés eredményeiről, a munkásőrök helytállásáról Beszélgetés Tóth Pállal, a munkásőrség megyei parancsnokával Többször beszámoltunk már lapunkban a munkásörök szokásos évi gyakorlatairól, becsületes helytállásukról, a gazdasági életben végzett kiemelkedő munkájukról. A közelmúltban befejeződtek az őszi összevonások is. Éppen ezért megkérdeztük Tóth Pált, a munkásőrség megyei parancsnokát, hogyan értékeli az őszi lövészetek és harcászati gyakorlatok végrehajtását? — Elnézést, kérem, tudna adni 40 fillért? Az ősz hajú, nyílt tekintetű idősebb férfi nem lepődik meg különösebben, amikor megszólítom a nagy forgalmú ABC pénztáránál. — Hogyne, azonnal, csak elcsomagolok! — Természetesen megadom. Hol találom meg önt? — Ugyan, 40 fillér nemegy összeg, majd megadja Szent Antalnak. A néni, akitől szintén 40 fillért kérek, már bizonytalanabb, kicsit furcsállóan méreget, de aztán keresgélni kezd a zsebében. — Adnék, persze, de nincs nálam a bukszám. — Előfordult már, hogy a pénztárnál kiderült; nem elég a pénze? „Tízfilléres vagy ötszázas, nekünk egyformán fizetőeszköz” — Nem, nem emlékszem. Mindig összeszámolom, menynyit fizetek a kosárba tett dolgokért. Havi 2 ezer forint nyugdíjból élünk az urammal, gondolhatja, be kell osztani nemhogy száz, de még 10 forintot is! * * * Nos, a 40 fillért természetesen nem fogadtuk el, hiszen csak ürügy volt arra, hogy megtudjuk: ad-e valaki egy idegennek pénzt, még ha pár fillérről is van szó. Fillérekről, amelyek esetenként égetően hiányoznak, máskor viszont nem vesszük a fáradságot, hogy az elguruló érmet felvegyük. Kíváncsian „hajoltunk” le tehát a fillérek témájáért. Pénzről „üdítő” szakmai nap a BNV-n A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalatnál 1970- ben került le a gépsorokról az első üveg Extra üdítőital. Hogy milyen hamar népszerűvé vált — azóta családdá terebélyesedett — termék, arra mi sem jellemzőbb, hogy az első esztendőben egy-, az idén már 40 millió üveget töltenek meg. Nemcsak megyénkben keresett az Extra üdítő ital, mert eljut a budapesti, a Csongrád, Bács, Szolnok, Hajdú, Szabolcs, Borsod, Fehér és Veszprém megye boltjaiba is. A vállalat neve június 17- től megváltozott: Békés megyei Üdítőipari Vállalatra. Erre azért is volt szükség, mert a vállalat tevékenységének több mint 90 százaléka üdítő ital gyártására terjed ki. Szerdán és csütörtökön tartották szakmai napjukat a BNV-:n, ahol partnervállalatok szakemberei, kereskedelmi és vendéglátóipari cégék képviselői vettek részt. Ebből az alkalomból a vállalat 22 termékéből kóstolót is rendeztek. Több ezer üveg üdítő ital fogyott el. Különösen nagy sikert aratott a fogyasztók körében a meggy — amely a közelmúltban nyerte el a minőséget elismerő Kiváló Aruk Fóruma jelzést. Ezzel együtt nyolcra nőtt a kitüntetett termékek száma. lévén szó, hol kezdhetnénk a sort, ha nem a postán, ahol a fizetőeszköz — munkaeszköz. A takaros kis falu postahivatalában a vezető és felesége készséggel áll rá egy kis beszélgetésre. — Tízfilléres vagy ötszázas, nekünk egyformán fizetőeszköz. Persze a fillérekkel több a baj: azt számolni, rollnizni! Na, és az elszámolásnak mindig stimmelni kell, az utolsó 5 fillérig. Nincs olyan, hogy kevesebb 50 fillérrel, hát megpótolom! — Mit tapasztalnak, van becsülete az aprópénznek? — Az idősebbek azt is számon tartják, de a mai fiatalok nem nagyon! — Miért? — Hát, talán, mert sok van nekik. Látom, a szomszéd gyerekek is 10 forintossal indulnak reggelente az iskolába! Aztán meg, legyünk őszinték, sokszor még a nagyot sem becsüljük. Divatjamúlt a ruha, cipő? Mehet a szemétbe! A menyeink például azt sem tudják, mi az a stoppolófa! * * * A kocsmáros előtt a sön- téspulton négy műanyag tálka. Ezekbe szortírozza az aprót. Oda se néz, úgy számolja ki az 5 forintból visszajáró 40 fillér „Három centi vegyes” ugyanis ki ne tudná — 4 forint 60, egy féldeci 7,60. — Itt a legtöbben 20 forintossal fizetnek — mondja két söröskorsó között — de van törzsvendég, akinek reggelente szépen kiszámolja az asszony a 7,60-at, aztán elballag ide a bácsi, s akkurátusán leszámolja elém. Nekem meg jól jön, van miből visszaadni. * * * Merőben más a véleménye szegény fillérekről annak a pincérnek, aki 50 fillér borravalót kapott — ennyi járt volna vissza ugyanis a 20- asból. — Itt a pénze! — csapta az asztalra az érmét, ami Amikor először vettem észre, hogy jó régi ismerősöm, Körösfalvi Ödön esetlenül emeli a karját, ha kezelni akar valakivel, s a mutatóujja a középsővel meredten nyúlik előre, a többi meg begörbül, mintha nem tudná azokat kiegyenesíteni, sajnálkozva néztem a kezét: szegény Ödönt, úgy látszik, hogy kisebb fokú bénulás érte. És milyen balszerencsésen! Éppen azután, hogy kinevezték osztályvezetőnek. Nem mintha ez gátolná munkájában, szó sincs róla, mert értelmi károsodásnak nyoma sem vehető észre rajta. Csak hát kellemetlen lehet neki, hogy most már nem szorongathatja meg úgy istenigazában a mások kezét, mint azelőtt. Mert ha a bal keze járt volna így, akkor észre sem venné rajta senki ezt az apró testi változást, mert ki figyeli, hogy a combja mellett görbén vagy függőlegesen állnak-e az ujjai? Azért sem venné észre senki, mert ilyen helyzetben a rövid, vastag ujjainak enyhe alak- változása nem tűnik annyira szembe, mintha hosszú, vékony ujjai lennének. Csak aztán meglepődtem, hogy a teste meg olyan lett, mintha cöveket nyelt volna, ami a torkában elakadt, mert nemcsak a dereka merevedett meg, hanem a nyaka is. És kétkedni kezdtem az első megfigyelésemben, mivel azelőtt, amíg nem nevezték ki osztályvezetőnek, bármerre könnyen fordult a nyaka, és a dereka is hajlott, mint másoké. Pedig hát nem változott meg a testalkata, nem lett se kövérebb, se sovászégyenében messze gurult a parkettán. * * * — Gyerekek, mi? lehet venni 50 fillérért? — Attila, Edit, Laci és társai —mindnyájan 8-9 évesek — összenéznek. — Azért? Semmit! — És egy kifli mennyibekerül? Edit a homlokát ráncolja: — Én csak azt tudom, hogy 5 kifli 2 forint. — De most több, te okos! vágja rá Attila. Az udvaron, a drótkerítésnél beszélünk, s így közben fel-felkapaszkodnak a gyerekek. — Tönkremegy a cipőtök! Mit szól akkor anya? — Semmit! Van másik, majd abba jövök! — világosít fel a kislány. — A szüleid mit csinálnak az aprópénzzel? — Belelökik a bukszába, vagy nekem adják, mert csak a baj van vele. — Ha meglátsz az utcán egy 20 fillérest, felveszed? — Én fel, az is csak pénz! „Tessék, egy korsó sör, és a nyabb, magassága most is százhetven centiméter körüli, hiszen harmincon felül már nem nő az ember. És a rugalmasságát sem veszti el annyira, mint mondjuk a kilencvenéves. S a haja most is olyan ritka, mint a rosz- szul kelt fű, és a szeme is seszínű maradt. De hát ez a természet rendjéből ered. És mivel. Ödön előző hanghordozásával szemben is különbséget vettem észre, eszembe jutott, hogy a természet rendjében két teljesen azonos felépítésű ember ugyan nincs, mindenki másmás alkatú, de fő vonásokban azonosak vagyunk: lé- legzünk, dolgozunk, pihenünk, meg ezernyi másban egyek vagyunk. És természetesen csak magunkra gondolunk, ha valahol elhangzik ez a szó: ember. S itt van mindjárt a szó! Képes-e az emberen kívül másmilyen földi lény szavakat alkotni? Hát nem! De a szavak hanghordozásának az árnyalatai már az egyes ember tulajdonságairól árulkodnak. De hogy ilyen gyors változás lehetséges a hanghordozásban, azt nem hittem volna! Mert Ödön azelőtt olyan simulékonyan mondta ki a szavakat, mintha mindig másnak akarna a kedvében járni, most meg csak kiböffenti azokat magából. Ezen apró megfigyeléseim miatt aztán korholtam magam, hogy csak azért nem értem meg ezeket a dolgokat, mert vagy ellógtam azokat az iskolai órákat, amikor a tanárom ezeknek az értelmezésével tömte az iskolát ... oda se néz, úgy számolja ki... Fotó: Veress Erzsi — gondolkodik el a dolgon Attila. * * * Hetipiac. Az egyik kőasztal előtt megáll két fiatalasszony. — Hogy a paradicsom? — kérdi az alacsonyabb. — Nyolcért mérem. — Adja 6,50-ért. — Nem adhatom kedveském, nézze, milyen szép és jó édes, leves fajta. — De vennék 5 kilót! — Na, vigye hétért! — Hatötven, ha nem, hát nem! Pár lépéssel odébb: — Ugyan mért nem vettél, igazán szép volt? Adok én kölcsön, ha... — Számít is az a pár forint — vág a szavába a másik —, különben eszem ágában sem volt paradicsomot venni! * * * Egyszerű lenne most azzal summázni a témát, hogy akinek kevés jut, az a fillért is megbecsüli, akinek meg sok, az a százasokat is elherdálja, csakhogy ez így nem helytálló. Sokkal inkább igaz, hogy kis és nagy értékeinkkel nem mindig gazdálkodunk okosan, takarékosan. De messzemenő következtetések helyett fejezzük be inkább egy apró történettel: — Kérek egy sportcsokit! — nyújtja a markában szorongatott filléreket az elárusítónak egy négy év körüli srác. — De hiszen ez kevés, hiányzik 40 fillér!... Tóth Ibolya hűen látogató' diákok fejét, vagy nem olvastam azt a művet, amelyik ezeknek az okát megvilágítja! Vagy ez, vagy a másik, vagy mind a kettő együtt az oka, hogy Ödön ujjainak a megfigyeléséből azt a téves „diagnózist” alakítottam ki magamban, hogy kisebb bénulás érhette. Még az volt a szerencsém, hogy erről senkinek nem szóltam egy szót sem, mert ha megemlítem valakinek, akkor az kiröhög. Mert egyszer aztán az történt, hogy egy csemegebolt előtt vagy öten traccsoltunk — valamennyien ennivalót vettünk a boltban —, és Ödön is a boltba ment vásárolni, mert abban is egyek vagyunk mindnyájan, hogy eszünk. És hát nem kerülhetett el bennünket, mert közel álltunk a boltajtóhoz. S nekem úgy tűnt, mintha megbiccentette volna a fejét, amikor elböffentette magát, amit én köszönésfélének fogtam fel, majd a középső és a mutatóujját nyújtotta sorban nekünk. De most a két ujja nemcsak meredt volt, hanem olyanformán csüngött ki a többi közül, mintha le akart volna esni a kezéről. Amikor aztán végigcsüngette köztünk a két ujját, meredt nyakkal befordult a boltba. A traccsoló társaimból meg kitört a nevetés, s az egyik a fejével Ödön után intett, és a nevetéstől fuldokolva mondta: „Ez felmászott az uborkafára!” Rögtön kiokoskodtam, hogy Ödönnek miért merevedtek meg az ujjai, és miért böfög az emberi szó helyett. És megnyugodtam, hogy ebből a tárgyból most már nem hiányosak az ismereteim. Cserei Pál — Szeptember 16—17-én a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett szarvasi „Klucs- jár Mihály” városi-járási egység feladatainak végrehajtásával befejeződtek a kiképzési terveinkben szereplő gyakorlatok megyénkben. Az értékelés nagyon kedvező tapasztalatokat hozott. A koncentrált kiképzés ismét bebizonyította időállóságát. A pozitív eredmények elérésének feltételeit egyrészt a törzsek és az alegységparancsnokok gondos, módszertani felkészítésével, másrészt a tavaszi összevonások eredményes végrehajtásával teremtettük meg. — Arra kérem parancsnok elvtársat, hogy egy kicsit részletesebben is szóljon a koncentrált kiképzésről, annak előnyeiről. — Örömmel teszem, annál is inkább, mert az időben koncentrált kiképzés rendszerének alkalmazásával a bázishelyi párt- és gazdasági vezetők is teljes egészében azonosultak. Arra itt most nem vállalkozhatom, hogy minden előnyét részletezzem, de néhányat megemlítek. Minden év első hónapjaiban a városi és járási párt- bizottságok vezetőinek irányításával valamennyi egységünknél megtartjuk azt a közös munkaértekezletet, amelyen részt vesznek a bá- záshelyi párt- és gazdasági vezetők és munkásőralegy- ség-parancsnokok. Ezen az egység parancsnoka többek között tájékoztatja a jelenlevőket arról, hogy a munkásőröket mikor, mennyi időre tervezzük igénybe venni az év során. így a gazdaságvezetők úgy tudják a munkaszervezést irányítani, hogy minél kevesebb legyen a munkából való hiányzás. Ez ugyanis mindannyiunk, az egész társadalom érdeke. Itt jegyzem meg, hogy mi minden évben az összevonásokat kizárólag szombaton és vasárnapokon tartjuk, a munkásőrök többségének szabad idejében. A kiképzési tárgyköröket is úgy osszuk el, hogy a kiképzési óraszámok egy része az összevonásokon kerüljön feldolgozásra. Ezeken a közös értekezleteken szóba kerül a munkás- őrjelöltek szervezésével, felkészítésével, kiképzésével kapcsolatos teendők, az állomány politikai és állami beiskoláztatásának egyeztetése, a munkásőrök szállításával és ellátásával kapcsolatos kérdések. Ennek eredményeképpen a pártalapszervezetek vezetői folyamatosan figyelemmel kísérhetik a munkásőrök önként vállalt pártmegbízatásának végrehajtását. — Segítenek ebben a gazdasági vezetők is? — Természetesen, hiszen a gazdasági vezetők a munkát úgy szervezik, hogy az ösz- szevonásokon még azok is részt tudjanak venni, akik egyébként műszakban lennének. Ezt igazolja az a tény is, hogy a most megtartott őszi összevonásokon az állomány döntő többsége megjelent. Kizárólag csak azok maradtak távol — természetesen előzetes parancsnoki engedéllyel —, akik betegek voltak, külföldön tartózkodtak, vagy más fontos családi okok szóltak közbe. Ugyancsak a koncentrált kiképzés előnyeként említem meg, hogy ez a munkásőr- családok szempontjából is kedvező, mert egész évre ismerik a tervezett igénybevételeket, és családi programjaikat ennek figyelembe vételével tudják tervezni. A munkásőrség szempontjából pedig azért előnyös, mert az együttlét elősegíti az össze- kovácsolódást, hatékonyabb a kiképzés, s a bonyolult feladatok megoldása is köny- nyebb. Végül még egy nagyon fontos előnyét szeretném megemlíteni, nevezetesen azt, hogy lényegesen csökken a járulékos idő, mely a munkáltatóknak, a családoknak, a munkásőröknek és a munkásőrségnek is nagyon kedvező felgyorsult ritmusú korunkban. Visszatérve az első kérdéshez, szeretném leszögezni, hogy megyénk munkásőrei és parancsnokai a most befejezett lövészeteken is bizonyították, hogy jól ismerik a fegyverek kezelését, és azzal hatásosan, biztosan tudnak bánni. A harcászati gyakorlatokat most sokkal nehezebb és összetettebb feladat szerint kellett megtartanunk, mint a múlt vagy az azt megelőző években. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy a parancsnokok és a törzsek viszonylag rövid idő alatt igényesen és nagy szakszerűséggel tervezték meg a feladatokat tábori viszonyok között is. A személyi állomány pedig magas fokú erkölcsi és politikai elkötelezettséggel bizonyította, hogy nemcsak kész, hanem képes is bonyolult körülmények között teljesíteni a harci feladatokat. Gyakorlatainkon minden egységünknél rendőrök is részt vettek, és újabb emberbaráti kapcsolatok szövődtek a két testület tagjai között. összevonásainkat megtekintették az illetékes párt- bizottságok vezetői, a bázishelyi pártalapszervezetek és gazdasági vezetők, akik őszinte elismeréssel szóltak a munkásőrök fegyelméről, állhatatosságáról és a magas fokú szervezettségről. — Tóth elvtárs miben látja a megyénk munkásőrei előtt álló legfontosabb feladatokat? — Ismeretes, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusára készülünk. Most legfontosabb teendőinket abban látom, hogy minden munkásőr a saját munkaterületén tudása, szorgalma legjavát adva teljesítse a kongresszus tiszteletére munkafelajánlását, dolgozzon fegyelmezetten, becsületesen és eredményesen. Valamennyien készülünk hazánk felszabadulásának 35. évfordulója méltó megünneplésére, amely megyénkben szeptember 23-án veszi kezdetét. Végül, de nem utolsósorban fontos feladatnak tartom, hogy most az év hátralevő időszakában is, és jövőre is becsülettel teljesítsük szolgálati és kiképzési feladatainkat, hogy továbbra is méltók legyünk arra a bizalomra és megbecsülésre, amelyben a dolgozó emberek, párttagok és pártonkí- vüliek, megyénk egész társadalma részesít bennünket. Béla Ottó visszajáró!” n megmerevedett ujjak FILLÉRES DOLGOK
