Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. szeptember 2., vasárnap Reggel 8 órakor, amikor Uszty-Ilimszkben megkezdő­dik az első műszak, Ruszin Tiborral helyet foglaltunk egy élénkpiros színű mik- robuszban. — Folytassuk ott, ahol tegnap este abbahagytuk — javasolta a magyar építők egyik vezetője. így is történt, előző este ugyanis együtt felkerestük azoknak a munkahelyeknek a nagy részét, ahol magya­rok dolgoznak. Külföldön, Uszty-Ilimszk- ben rendszerint a KGST-or- szágok együttműködésével épülő hatalmas cellulózkom­binátról ismerik. A Kelet- Szibéria északi részén levő ipari központ tulajdonkép­pen 3 nagy építkezést foglal magában: a vízi erőművet, a faipari komplexumot és a születő várost. Ezek a léte­sítmények erős szálakkal kö­tődnek egymáshoz, és együt­tesen alkotják a bratszk— uszty-ilimszki regionális ipari komplexumot, Szibéria egyik újabb meghódított kör­zetét. Néhány érdekes számadat — Ruszin Tibor előveszi no­teszét. — 1977-ben például Magyarországon 41,9 ezer tonna cellulózét állítottak elő és további 163 ezer ton­nát importáltak. Amikor az uszty-ilimszki cellulózgyár megkezdi a teljes termelést, Magyarország innen évente közel 50 ezer tonna kiváló minőségű nyersanyagot fog kapni. Nem nehéz felbecsül­ni, hogy a szibériai építke­zésnek, amelyben részt ve­szünk, milyen lényeges ki­hatása lesz országunk gaz­dasági életének számos ága­zatára. Egy olyan hatalmas fakémiai komplexum, mint az uszty-ilimszki, mely a vi­lág legnagyobb ilyen üzemei közé tartozik — csak akkor dolgozhat sikeresen, ha egyenletesen fejlődnek egyes egységei: az energiaellátás, a fafeldolgozás, az ipari épít­kezés, a lakásépítkezés, egy­szóval mindaz, amit infra­struktúrának nevezünk. Ép­pen ezért, amikor először egyes szakembereinket, majd később teljes brigádjainkat átirányították a város és a vízi erőmű építésére, megér­tettük, hogy ezt a termelési szükségszerűség diktálja. Másrészt viszont az a törek­vés is érvényre jutott, hogy maximálisan kiaknázzák munkásaink kiváló képzett­ségét, amelyet a nagy KGST - építkezés vezetősége mesz- szemenően értékel. Megért­jük, hogy ez milyen nagy felelősséggel jár és egyidejű­leg örülünk, hogy Uszty- Ilimszkben még több helyen marad ott kezünk munkájá­nak a nyoma. A cellulózgyár építkezésén kívül lakóházakon, iskolá­kon, óvodákon, egészségügyi intézményeken olvasható a kis tábla: „a magyar szak­emberek építették” felirat­tal. A vízi erőmű, ez a szibé­riai óriás, a 18. üzembe he­lyezése után teljesítményét tekintve a második helyre kerül bolygónk vízi erőmű­vei között. 1980 áprilisában, amikor Lenin születésének 110. évfordulóját fogjuk ün­nepelni, az uszty-ilimszki vízi erőművet átadjuk ren­deltetésének. Rigó Béla, Ligeti János és Horváth Antal vezetésével a burkolok, a vakolok és az asztalosok mesteri munkát végeznek a Vízi erőmű ha­talmas géptermében és az irodaépületekben. — Korábban sohasem vé­geztünk ilyen bonyolult mun­kát — mondja Szigeti Já­nos. — Hat réteg festéket kell felvinnünk az igen gon­A közelben a faelőkészítő üzemrészben találkoztunk Vince Istvánnal és Farkas Ferenccel. Mind a ketten si­keresen megbirkóznak az új feladatukkal, amely patro- nálásban, tapasztalatok át­adásában merül ki. Még március közepén megérkez­tek Uszty-Ilimszkbe a fiatal lengyel építők. A magyar szakemberek már megkezd­ték ismereteik és Szibériában szerzett tapasztalataik átadá­sát lengyel barátaiknak. — Mindennap valami újat hallunk a magyaroktól — mondja Marian Tarasewicz —, hiszen már 3 évet töltöt­tek Szibériában, s ez a szak­mai helytállás, a sokrétű munka igazi iskolája. Este a magyarok szállás­helyén újabb érdekes dolgo­kat tudunk meg. Az egyik szobában például foglalkozás van, a jövő hegesztői, 22-en vannak, éppen új szakmai ismereteket szereznek, ugyan­is, van amelyiküknek a má­sodik, sőt olyan is akad, aki­nek ez már a negyedik szak­mája lesz. A szomszédban Varró Mária tolmács ma­gyar nyelvórát tart szibériai fiatalasszonyoknak, akik ma­gyar fiúkhoz mentek felesé­gül. — A „nemzetközi” házas­ságok száma már több mint száz — neveti el magát Ru­szin Tibor, aztán egy újabb ajtót tár ki. — Szolfézsóra — magya­rázza suttogva és a zongora mögött ülő nő felé int a szemével. Tamara Botykova pedagógus, férfikórust szer­dosan megmunkált falfelü­letre.. Bizony össze kellett szednünk minden szakmai tudásunkat. A cellulózgyár egyik leg­fontosabb üzemében — a fő­zőben — Fegel János bri­gádja szereli a gépegysége­ket, amelyek Magyarország­ról érkeztek Szibériába. — Kétszeresen is jó ér­zés — hangsúlyozza Fegel —, hogy itt fejezhetjük be azt a munkát, amelyet még otthon kezdtünk el. Korea Új ipari körzet A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság fővárosától 50 kilométerre eső Szuncs- honban negyedszázaddal ez­előtt még csupán egyetlen, kisipari karbidgyártó üzem volt. A KNDK kormányának határozata alapján az itt fel­tárt, több száz évre elég mészkőkészletek bázisán ce­mentipar létesítéséhez fogtak hozzá. A szuncshoni kerüle­tet manapság a cementipar központjának nevezik. A he­lyi cementgyárak néhány hét alatt annyi terméket adnak az országnak, amennyi két vezett nálunk. A városi fesz­tiválon díjat is nyertek, má­sodik helyezést értek el.- Uszty-Ilimszkben a KGST- építkezés a befejezéséhez kö­zeledik. Júniusban ellenőriz­ték és kipróbálták az első ütem berendezéseit, megkez­dődött a technológiai folya­matok beszabályozása, hogy aztán az év végén már ipa­ri méretekben gyárthassák a cellulózét. Georgij Bogdanovszkij APN — KS évtizeddel ezelőtt egy év alatt készült az egész népi Koreában. Ebben a kerületben talál­hatók a csiktoni és a cshön- szoni, modem berendezéssel felszerelt nagy szénbányák. Jelentős vegyi-, könnyű és helyiipari üzemek is működ­nék itt. Termékeik — me­zőgazdasági gépek és nitro­gén műtrágya, gyógyszerek és közszükségleti cikkek — nemcsak a KNDK-ban, ha­nem az ország határain túl is ismertek. (BUDAPRESS — KCNA) Életre kelt a halottnak hitt Palicsi-tó Mindennapos, megszokott látvány a jugoszláv rendszá­mú kocsik hosszú sora a gyu­lai Várfürdő parkolójában. Az igazsághoz tartozik, hogy déli szomszédunkban, Jugo­szláviában sem lepődik meg senki a magyar rendszámú személygépkocsik hadát lát­va a szabadkai piac környé­kén. A piacon kapható már­kás farmerek, a FA-szappa- nok még ma is jó néhány honfitársunkat serkentik egy­napos „átruccanásra”. Arról nem is beszélve, hogy ennek a piacnak egy idő óta újabb látványossága is akad: a kempingsátrat, gázfőzőt, va­salót, rádiót, magnót, s főleg kvarcórát árusító lengyel tu­risták népes tábora. De szakadjunk most el a szabadkai piactól, s tegyünk csak meg 8—10 kilométert a határ felé, máris Palicson, a Palicsi-tó partján állunk. A tóról az utóbbi időben egyre többet hallhatunk. A Vajda­ságban megjelenő magyar nyelvű lap, a Magyar Szó idei augusztus 25-i számában a következőkről tudósít: A nyári idényben eddig nyolc­ezer vendég járt Palicson, amelynek vendégforgalma júniusban volt a legélénkebb. Ebben a hónapban összesen több mint 3 ezer turista vet­te igénybe a Park, a Tó és a Sport szállodák szolgálta­tásait. Többségük átutazó volt, hiszen összesen csak 5 ezer vendégnapot töltöttek el Palicson. Májustól kezdve eddig hétezer hazai és mint­egy 800 külföldi vendég tar­tózkodott 1-2 napig a fürdő­helyen. A külföldiek közt a magyarok és a lengyelek vol­tak többségben. Ebből a rövid kis írásból is kitetszik, hogy csak na­gyon kevesen választják hosszabb pihenés, a szabad­ság eltöltésének színhelyéül a Palicsi-tófürdőt. Ez első hal­lásra már csak azért is meg­lepő, mert a fürdőhelynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy közkedvelt és keresett nemzetközi üdülő­hellyé váljék. Nemcsak meg­vannak hozzá a lehetőségei, meg is voltak. A tavat Pali­go Palus néven először már 1727-ben megemlítik. A több mint 5 négyzetkilométernyi területen fekvő tó partján egyébként az évi átlagos nap-, sütés több mint Opátiában, meghaladja a 2100 órát. Keletkezését az Alföld töb­bi sziki tavának eredetével hozzák összefüggésbe a Gyo- párosi-tavat is említve, amit igazolni látszik az is, hogy a Palics közelében még jó né­hány nagy kiterjedésű víz­tükör is csillog, többek kö­zött a Vér-tó, a Sós-tó és az előbbieknél is jobban ismert Ludasi-tó, amelynek madár­rezervátumát az ENSZ nyil­vántartásában is megtalál­juk. A Palics vize a kimuta­tások szerint alkálikus, ko­rábban szénsavas forrásból is táplálkozott, iszapja pedig kiválóan alkalmas reumás megbetegedések gyógyításá­ra. Azt is tudni kell a Palicsi- tóval kapcsolatosan, hogy a háború után fokozatosan el­vesztette idegenforgalmi sze­repét, kihalt a tó hal- és nö­vényállománya, s minden jel arra mutatott, hogy ez a ter­mészeti érték pusztulásra van ítélve. A fürdőhelyet végül is nemzetközi összefogás mentette meg:- hat évi meg­feszített munkával sikerült a már kihalt tavat újjáélesz­teni. Ebből a szabadkai piac­ra tartók csak annyit láthat­tak, hogy a tó vízszintje fo­kozatosan csökken, végül a meder teljesen kiszárad, a part mentén betonozó gépek dolgoznak, majd 1977. nya­rára ismét vízzel telik meg a hatalmas „fürdőmedence”. A tópart azóta ismét a napo­zók, a vízben lubickolok za­jától hangos. Palicson, a településen a három szálloda mintegy 200 vendéget tud fogadni egyidő- ben, és egy jól berendezett, kemping is kiépült. A három és fél méter mély tó partján hatalmas őspark terül el, amihez egy szakszerűen gon­dozott — a debrecenivel ve­tekedő — állatkert is társul. Mindent egybevetve a pali- csiak joggal reménykednek abban, hogy néhány év múl­va a nyári zsivaj nemzetkö­zivé válva fölerősödik a ho­mokos tóparton. Ehhez azon­ban feltétlenül tovább kell bővíteniük a nyaralók ké­nyelmét, kikapcsolódását, szórakozását biztosító szol­gáltatásaikat. A Palicsi-tó jelenéről és jövőjéről szólva mindenkép­pen említést kell tennünk ar­ról, hogy évek óta ad ott­hont nemzetközi ifjúsági épí­tőtábornak. A táborozok ma­guk is részt vesznek a térség fejlesztését szolgáló munkák­ban. Ezen a nyáron közvet­len a Palicsi-tó mellett új ta­vat építettek, amelyet ma már a községiek Ifjúsági-tó születtek. Az idézett lapnak adott interjújában a tartomá­nyi titkár elmondta, hogy a vízben talált kén és só mel­lett pillanatnyilag a metán teszi lehetetlenné az azonnali hasznosítást, de jövő nyárig megoldják a metán leválasz­tását, az építőtáborosok pe­dig kialakítanak egy új me­dencét, valamint vezetéket építenek a táborhoz, s így a meleg vizet a hidegebb na­pokon fűtésre is fel lehet használni. S ha már az építőtábornál tartunk, szóljunk arról is, hogy lakói között évről évre szegedi egyetemistákat is ta­lálhatunk. Ott lesznek jövő­re is, amikor a tó környéké­nek további rendezése, par­kosítása vár rájuk a tervek szerint. Jugoszlávia nem kis meg­rázkódtatást élt át a tenger­parti pusztító földrengések idején, amelynek hullámai bi­Partja homokos, vize kellemes, csendje üdítő — ez az újjá­éledt Palicsi-tó Kép, szöveg: Kőváry E. Péter A híres tavat övező palicsi őspark díszes bejárati kapuja néven emlegetnek. A napi sajtó hasábjaira az Ifjúsági­tó neve ezen a nyáron egyéb okból is fölkerült. Az építőtábor fiataljai tud­niillik az Ifjúsági-tóhoz ve­zető út építésekor melegvíz­forrásra bukkantak. Ennek legjobban a palicsiak örül­tek, kinyilatkoztatva, hogy ez lesz az ő Harkányuk és Gyu­lájuk, s ezek után a 300 pa­licsi rászoruló itt helyben nyer majd enyhet, termál­vizet kívánó bajaira. A 49 Celsius-fokos víz jelenleg az Ifjúsági-tóba folyik, de hasz­nosítására a tervek már meg­zony az idegenforgalomban is jelentős károkat okoztak. A Magyar Szó augusztus 22-i száma szerint a külföldi tu­risták 7 százalékkal kevesebb napot töltöttek az országban az idén, mint tavaly. Lehet, hogy a tengerparti katasztró­fa is közrejátszott a paradi-, csórni nyugalmat árasztó pa­licsi fürdőhely népszerűségé­nek idei növekedésében, de ez mit sem változtat azon a tényen, miszerint Palics ön­maga értékeivel is figyelmet követel magának, akárcsak hazai testvértava: a Gyopá- ros. Barátaink életéből Magyar szakemberek között Uszty-Ilimszkben------------------------------------------------- -—-----­K étszázötven éye Paligo Falusként említenék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents