Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. szeptember 2., vasárnap o Októberben utaznak az NDK-ba dolgozni... Aki 3-4 hetet tölt el kül­földön, az több mindent megtudhat a? adott ország­ról. Aki viszont évekre uta­zik ki, például munkaválla­lás céljából, az már nem­csak szakmai gyakorlatot, ta­pasztalatot, hanem megbíz­ható nyelvtudást is szerez­het. Ez utóbbi által olyan „falakat” is lebonthat maga körül, amely a fogadó állam politikai, társadalmi, gazda­sági, kulturális életének ala­posabb megismerését, külön­böző nemzetiségű népek egy­máshoz való közeledését akadályozzák. * * * Erről és az NDK-ba utazó fiatal munkavállalók körül­ményeiről, ügyeinek intézé­séről beszélgetünk Gáli Sán- dornéval, a Békés megyei Tanács munkaügyi osztályá­nak főelőadójával. — A két állam között alá­írt szerződés életbelépése óta hányán vettek részt Békés megyeiek szakmai gyakorla­ton? — Tudomásom szerint 1600 körül van azoknak a fiata­loknak a száma, akik 1967 óta bizonyos időt töltöttek a különböző német üzemekben, gyárakban. Voltak olyan idő­szakok, amikor évente 160— 170 fiatal is kiment dolgozni az NDK-ba. — Mennyien utaznak ki az idén? — A Munkaügyi Miniszté­rium 75 lánynak és fiúnak teszi lehetővé a külföldi munkavállalást. Ami a je­lentkezéseket illeti, Békés megye maximálisan él e le­hetőség kihasználásával. Mi általában 120 százalékra „teljesítjük” a létszámot, ami azt jelenti, hogy az előírt létszámkereten felül további 10—15 fiatalt veszünk fel a kiutazók listájára. Minden évben akadnak olyanok, akik családi, egészségügyi, vagy egyéb okok miatt nem vállalhatnak munkát. Így az ő helyükre a tartalékok kö­zül választunk. — Mi van akkor, ha vala­ki minden szempontból meg­felel a kívánalmaknak, de munkáltatója nem akarja el­engedni? — Ilyen is előfordul. A munkaügyi osztálynak nem kis utánjárásába kerül, amíg az illetőt felettesei elengedik. Sőt, nem egy esetben kezébe nyomják a munkakönyvét, vagy postán kiküldik neki. Pedig a munkaügyi minisz­ter idevonatkozó rendelete szerint az NDK-ba utazó egyén munkakönyvének ke­zelésére, megőrzésére és nyilvántartására „az a válla­lat jogosult, amellyel mun­kaviszonyban áll”. Az is lé­nyeges szempont, hogy a munkában kint -eltöltött idő belföldön is munkaviszony­nak számít, amit az NDK- ból hozott igazolás alapján a munkakönyvbe be kell je­gyezni. — Mi az eljárás akkor, ha például egy betanított mun­kakörben dolgozó magyar fiatalember az NDK-ban szakmunkásvizsgát tesz? — Amennyiben az ott szerzett szakképesítés, vagy továbbképzés a hazai oktatá­si rendszerbe beilleszthető, Magyarországon honosítani lehet. Egyébként az az álta­lános tapasztalat, hogy az NDK vállalatai szorgalmaz­zák, támogatják és külön kedvezményekben részesítik azokat a fiatalokat, akiket precíz munkájuk, szorgal­muk, magatartásuk és nem utolsósorban nyelvtudásuk alapján alkalmasnak talál­nak arra, hogy megszerezzék a magasabb szintű ismerete­ket, illetve továbbfejlesszék őket. — Az évente kiutazók kö­zül hányán beszélnek néme­tül? — A jelentkezők között mindig akad 20—25, akik tudnak valamit németül. Jó néhányan két-három évet már dolgoztak az NDK-ban, így nyelvtudásukkal nincs probléma. Vannak olyanok, akik középiskolában, vagy TIT-tanfolyamokon már megismerték e nyelv alapele­meit. A legtöbb fiatal eseté­Akustische Meßtechnik - Geräteübersicht ­A Békés megyei fiatalokat foglalkoztató drezdai VEB RFT „Otto Schön” vállalat egyik prospektusának cím­lapja ben viszont a kiutazás felté­teleként szabjuk azt, hogy részt vegyen itt nálunk a 3-4 hetes német nyelvtanfolya­mon. Az lenne az ideális, ha az októberi elutazás előtti hetekben, nem pedig június­ban tarthatnánk a foglalko­zásokat. finnek tanterem- hiány az oka. A másik gon­dunk az, hogy néhány helyen nem akarják elengedni a fi­atalokat nyelvórákra. — Hová kerülnek a Békés megyeiek, és milyen a ne­mek szerinti megoszlásuk? — A Drezdában, Erfurt­ban, Neustadtban, valamint Erbisdorfban működő válla­latok a szakismeretet és a betanítást igénylő munkakö­rökben főként elektro- és mechanikai műszerészeket, esztergályosokat, lakatoso­kat stb. foglalkoztatnak. Az idén megyénkből 15 lány és 60 fiú létesíthet két-három éves munkaviszonyt ezekkel az üzemekkel. — A már említett szak­mai képzésen és nyelvtanu­láson kívül milyen előnyök­kel jár egy NDK-ban eltöl­tött szakmai gyakorlat? — Akik kiutaznak és be­csületesen dolgoznak, nem­csak anyagi és szellemi elő­nyöket élvezhetnek, hanem a vállalatok által szervezett kirándulásokon is megismer­hetik az NDK nevezetessé­geit, történelmi emlékeit, részt vehetnek színvonalas kulturális és sportrendezvé­nyeken. Ezenkívül a vám- és devizarendelkezések számos kedvezmény igénybevételét is lehetővé teszik számukra. So­kan hazatérésükkor tartós fogyasztási cikkeket hoznak magukkal. — Mikor indul az idei csoport és mi várható jövő­re? — A jelentkezések augusz­tus végén befejeződtek, s a különvonat előreláthatólag október 17-én indul az NDK-ba. A tervek szerint az utolsó ilyen lehetőség 1980- nal véget ér. Valószínű, hogy azután maguk a válla­latok, üzemek fogják szer­vezni ezeket a csere-munka­vállalásokat. Ez a járhatóbb út, mert egyrészt: a munka­helyeken a vezetők, a kollek­tívák alaposabban ismerik a fiatalokat, s így nagyobb fe­lelősséggel tudják kiküldeni őket. Másrészt: a magyar vállalatok is jobban meg tudják állapítani, milyen szakképzettséggel rendelkező NDK-beli dolgozók szüksége­sek egy-egy munkakör be­töltéséhez. Bukovinszky István II lengyel Románnál, magyarul... Tizennyolc évesen majd hét évre egy teljesen idegen országba költözni... Nos, nem könnyű dolog. Még ak­kor is, ha évente többször is hazalátogathat az ember, ha az az idegen ország vendég­szeretetéről is nevezetes, ha egy nagyon kedvelt szakmát lehet ott megtanulni. Ro- mantapin most 24 éves. A Budapesti Kertészeti Egye­tem ötödéves hallgatója. Opoleből, Lengyelországból való. Néhány hetet a békés­csabai növényvédő és agro­kémiai állomáson töltött, nyári gyakorlatának része­ként. Csak akkor érezhető be­szédjén, hogy nem anya­nyelve a magyar, ha nagyon figyel beszélgető partnere. Választékosán, szépen arti­kulálva beszéli nyelvünket. — Egy évet alapozó tár­gyak tanulásával és a nyelv elsajátításával töltöttünk. Tanárunk szerint vagy tíz­ezer szót tanultunk meg. Nekem annyira nem volt ide­gen Magyarország. Korábban három alkalommal is jártam családommal itt. Néhány szó is megmaradt bennem. Az­tán jött az első meglepetés, csalódás. Amikor nem egy­más között, tanárunk előtt kellett magyarul beszélni. Lengyel műsor volt az egyik pesti gimnáziumban. Vendé­gül hívtak engem is. Hát... Nagyon nehéz volt először ... Aztán az egyetemen. Ben­nünket az irodalmi magyar­ra tanítottak. Az előadások közti szünetekben, az előadó előtti folyosón a magyar év­folyamtársak meg nem ép­pen ezt az irodalmit beszél­ték. De megszoktam, megta­nultam. Ma már magyarul is gondolkozom. Legalábbis úgy érzem. Akkor jövök za­varba, ha hirtelen lengyelül kell megszólalni. Aztán az első szemeszter végi vizsgák! A magyar évfolyamtársaim­nak persze hogy könnyebb volt. Mert nemcsak a meg­tanultak visszaadására, ha­nem a stílusra, a nyelvre is vigyáznom kellett a prof. előtt ülve, izgulva. Elmeséli, hogy mit látott már Békéscsabából. Mi tet­szik neki a magyar fiatalok életéből, magatartásából, s mi volt szokatlan, korábbi tapasztalásaitól eltérő. Há­rom dologra akar majd sze­retettel visszaemlékezni: a diákévek gondtalanságára, egy lányra s néhány egyete­men szerzett, magyar barát­ra. Még egy éve van hátra ta­nulmányaiból. Városának ha­talmas kertészeti kombinát­jába hívják, várják. A len­gyel rendelkezések szerint diplomájáért, az ösztöndíjért három évet kell egy adott üzemben letöltenie. Amely akár az opolei is lehet. — S hogy még mit tapasz­taltam? Hogy a magyar me­zőgazdaság szervezése, szer­vezeti felépítése és rendsze­re mennyire különbözik a mienktől. Ügy hiszem, hogy ebben a vonatkozásban is sok mindent tanultam. S szeret­ném ezeket a dolgokat ott­hon kamatoztatni, s megfe­lelő időpontban a mi agrár­kultúránk fejlesztésében al­kalmazni. S láttam, hogy valóban élő a lengyel—ma­gyar történelmi alapú barát­ság ... <N. L.) Zeneháború Huszonöt íves a rock 1978 tavaszán az egyik kaposvári diszkóban hatal­mas tábla emelkedett a ma­gasba, a következő cseleke­detre szólítva fel az ifjúsá­got: Le a funky-valü! Mivel akkor még sok fia­talnak fogalma sem volt a szó jelentését illetően, lelke­sen éljeneztek, és tovább roptak a Hello, hello, Mr. Monkey! címzetű örökzöld­ségre. Azonban már itt fel­tünedeztek az első gondter­helt tekintetek, s ezek a te­kintetek az „idétlenül ugra­bugráló, gyagya népségen” pihentek meg. ök megértet­ték az új idők szavát, és egy­szerre dobbant meg hő keb­lükben a szívnek nevezett al­katrész. Mert új idők jöttek való­ban! A megvilágosodott el­méjűék egyre-másra csövesí- tették be legdrágább kincsü­ket, a farmernadrágjukat, új­ra hosszú hajat növesztettek. A farmerdzsekik alól térdig érő ingek lógtak, és megnőtt az értéke az alföldi papucs­nak. Ök messze kerülték a diszkókat. Helyette a kon­certeken nyilvánították ki végtelen szabadságvágyukat, üvöltésnek tetsző hangokat hallatva,' s ez nem volt egyéb az új istenek üdvözlésénél, mámoros csatakiáltásnál. Az új istenek pedig a színpa­don, füstfelhővel, vagy anél­kül, de mindig kellő hang­erővel bizonyították jelenlé­tüket. Először volt a Pira­mis, utána jött a P. Mobil és jöttek még jó néhányan. Rockberkekben a 78-as év végére leáldozott a diszkók csillaga. Helyette szenvedél­lyel átitatott rock-show-kat tartottak a hívek, ahol a Led Zeppelin, a Nazareth, a Rain­bow és társaik örökkön örök­ké fényes nevét dicsőítették. — Nem hagyjuk eltemetni a rockot! — kiáltották, és ünnepélyesen darabokra tör­tek egy Abba- és egy Boney M.-lemezt. Ideje megismerkednünk az ellentáborral, az úgynevezett digókkal. Ismertetőjeleik: he­gyes orrú cipellő, kibokszol­va, világos, bő szárú nadrág (vagy olasz farmer), a far­zsebben fésűvel. Travolta fa­zonú hajzat. A középkorúak szemében teljes egészében jó megjelenésűek, ami ugyebár az egészséges kamasznál el­képzelhetetlen. A fényesre suvickolt fiatalemberek elő­szeretettel látogatnak elegáns szórakozóhelyeket, kedvelik a drága holmikat, a drága lá­nyokat, és a külföldieket. 1979-re táboruk jelentősen felduzzadt, hála a zenepiac­ról folyamatosan áramló, egyre silányabb diszkózené­nek, a popzene túlburjánzott aljnövényzetének. Szerencsé­re ebből a gépfertőzéses irányzatból is kinőtt néhány igényes, egyéni stílust képvi­selő együttes és zenész. Nem az édeskés Abbára, még ke­vésbé a Boney M.-re gondo­lunk, hanem például a rock­rajongók által is elismert Jean-Michel Jearre-ra, aki sok zenebarát szerint a jövő zenéjét képviseli. Most, a harc hevében úgy tűnik, a két szemben álló fél süketnek mutatkozik bármi­féle más zenei irányzat be­fogadására. Magát zeneértő és -érző egyénnek feltüntető rockszakértő ugyanúgy, fin­torog egy Baccara-gügyögés- re, mintegy Beethoven-szim- fóniára. Pedig mennyivel szí­nesebb, gazdagabb zenei vi­lágban találnák magukat, ha ritmikus dzsessz, vagy ne adj Isten, valamely klasszikus forogna a lemezjátszójukon. A zeneháború nem lehet központi kérdés, s az irány­zatok nem követelhetnek meg életformákat. A zene a nem zenészek számára min­dig kiegészítő élvezet, még­hozzá csak az egyik a sok közül, bármennyire is szere­ti valaki hallgatni. Van még a világon ezernyi fontos ten­nivaló, amely a jelenleg ha­dat viselő ifjúság feladata volna. De hiába a bölcs jó taná­csok, a jóindulatú piszkáló- dások, a rosszalló pillantá­sok, ellenkritikák, folyik még a küzdelem! A kaposvári Piramis kon­certen, zuhogó esőben is le- látónyi tömeg hirdette jelen­létével a kemény rock le­győzhetetlenségét. Mily felsé­ges, feledhetetlen pillanatok­nak voltam már tanúja. Mi­kor megtépve bár, de törve nem, névtelen harcosok utol­só „Mobil!” kiáltással ajku­kon tűntek el a rajongók áradatában a koncerteken. A rock tehát 25 éves, és híveinek száma nőttön nő. Bizton hiszik, eljön még a kor, melyben a diszkóklubok romokban hevernek, s a haj­dani digók átszellemült arc­cal rebegik: — Som Lajos csak egy van, és Révész az ő prófétá­ja! Tóth Éva Tegnap úttörők — holnap KISZ-tagok A következő napokban fia­talok ezrei kezdik meg ta­nulmányaikat a középfokú tanintézetek első osztályai­ban. Diákok, akik a tavasz- szal még úttörőnyakkendőt viseltek, s akik közül jó né­hányan vezető tisztséget töl­töttek be az úttörőközösség­ben, netán — Kiváló Üttö- rő — kitüntetéssel büszkél­kedhetnek. Olyan fiatalok, akiknek az úttörőrajban, -csapatban szerzett tapasz­talatait, rátermettségét, a mozgalmi munkában való jártasságát feltétlenül hasz­nos kamatoztatni a KISZ- munkában is. Nos, ez az át­menet az úttörőéletből a KISZ-be a fiatalok többsé­ge számára nem zökkenő- mentes. Sokan más városba, más vidékre kerülnek kö­zépiskolába, szakmunkáskép­ző: intézetbe, ahol vajmi ke­veset tudnak a KISZ-vezetők az ő úttörőmunkájukról. Ráadásul az új környezetben — főleg az első időszakban — félénkebbek, bizonytala­nabbak ezek a fiatalok. A tanintézetek KISZ-vezetőire vár tehát a feladat: mérjék fel, milyen tisztséget töltöt­tek be, hogyan dolgoztak út­törőkorukban a leendő KISZ-esek, igyekezzenek őket mielőbb bevonni, s az arra alkalmasakat megbíza­tással ellátni a KISZ-ben. Szállóigék, aforizmák Bonum est fugienda ads- picere in alieno malo. Helyes dolog mások kárá­ból észrevenni azt, amit ke­rülnünk ' kell. (Publilius Sy- rus 47) Bonus animus laesus gra- vius multo irascitur. Ha a becsületes embert éri sérelem, haragja sokkal erő­sebb. (Publilius Syrus 53) Bonus iudex damnat impro- banda, non odit. A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít. (Seneca, De ira 1, 16, 7) Breve tempus aetatis stais longum est ad bene hones- teque videndum. A rövid életkor is elég hpsszú a jó és tisztességes élethez. (Cicero, De sen. 19.70) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című gyűjteményéből idéztük a fenti, római szállóigéket és aforizmákat.) Mini-humor — Tudod drágám, azt hi­szem, én vagyok a legboldo­gabb lárüy a világon. Hiszen ahhoz a férfihoz megyek fe­leségül, akiről oly sokáig áb­rándoztam! — Én pedig azt hiszem, drágám, ez semmiség ahhoz a boldogsághoz képest, amit akkor érez az ember, amikor olyan férfihez megy hozzá, akihez egy másik nő akart férjhez menni! * * * — Mi a szórakozottság te­tőfoka? — Amikor a hivatalos út­járól visszatérő férj a fele­ségének karkötőt hoz — ba­rátnőjének pedig a szennyes ingeit adja oda. * * * — Maga hipochonder? — Mit jelent ez? — Azt jelenti, hogy csak akkor, érzi magát jól, amikor rosszul érzi magát!

Next

/
Thumbnails
Contents