Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
1979. szeptember 2., vasárnap o Októberben utaznak az NDK-ba dolgozni... Aki 3-4 hetet tölt el külföldön, az több mindent megtudhat a? adott országról. Aki viszont évekre utazik ki, például munkavállalás céljából, az már nemcsak szakmai gyakorlatot, tapasztalatot, hanem megbízható nyelvtudást is szerezhet. Ez utóbbi által olyan „falakat” is lebonthat maga körül, amely a fogadó állam politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életének alaposabb megismerését, különböző nemzetiségű népek egymáshoz való közeledését akadályozzák. * * * Erről és az NDK-ba utazó fiatal munkavállalók körülményeiről, ügyeinek intézéséről beszélgetünk Gáli Sán- dornéval, a Békés megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadójával. — A két állam között aláírt szerződés életbelépése óta hányán vettek részt Békés megyeiek szakmai gyakorlaton? — Tudomásom szerint 1600 körül van azoknak a fiataloknak a száma, akik 1967 óta bizonyos időt töltöttek a különböző német üzemekben, gyárakban. Voltak olyan időszakok, amikor évente 160— 170 fiatal is kiment dolgozni az NDK-ba. — Mennyien utaznak ki az idén? — A Munkaügyi Minisztérium 75 lánynak és fiúnak teszi lehetővé a külföldi munkavállalást. Ami a jelentkezéseket illeti, Békés megye maximálisan él e lehetőség kihasználásával. Mi általában 120 százalékra „teljesítjük” a létszámot, ami azt jelenti, hogy az előírt létszámkereten felül további 10—15 fiatalt veszünk fel a kiutazók listájára. Minden évben akadnak olyanok, akik családi, egészségügyi, vagy egyéb okok miatt nem vállalhatnak munkát. Így az ő helyükre a tartalékok közül választunk. — Mi van akkor, ha valaki minden szempontból megfelel a kívánalmaknak, de munkáltatója nem akarja elengedni? — Ilyen is előfordul. A munkaügyi osztálynak nem kis utánjárásába kerül, amíg az illetőt felettesei elengedik. Sőt, nem egy esetben kezébe nyomják a munkakönyvét, vagy postán kiküldik neki. Pedig a munkaügyi miniszter idevonatkozó rendelete szerint az NDK-ba utazó egyén munkakönyvének kezelésére, megőrzésére és nyilvántartására „az a vállalat jogosult, amellyel munkaviszonyban áll”. Az is lényeges szempont, hogy a munkában kint -eltöltött idő belföldön is munkaviszonynak számít, amit az NDK- ból hozott igazolás alapján a munkakönyvbe be kell jegyezni. — Mi az eljárás akkor, ha például egy betanított munkakörben dolgozó magyar fiatalember az NDK-ban szakmunkásvizsgát tesz? — Amennyiben az ott szerzett szakképesítés, vagy továbbképzés a hazai oktatási rendszerbe beilleszthető, Magyarországon honosítani lehet. Egyébként az az általános tapasztalat, hogy az NDK vállalatai szorgalmazzák, támogatják és külön kedvezményekben részesítik azokat a fiatalokat, akiket precíz munkájuk, szorgalmuk, magatartásuk és nem utolsósorban nyelvtudásuk alapján alkalmasnak találnak arra, hogy megszerezzék a magasabb szintű ismereteket, illetve továbbfejlesszék őket. — Az évente kiutazók közül hányán beszélnek németül? — A jelentkezők között mindig akad 20—25, akik tudnak valamit németül. Jó néhányan két-három évet már dolgoztak az NDK-ban, így nyelvtudásukkal nincs probléma. Vannak olyanok, akik középiskolában, vagy TIT-tanfolyamokon már megismerték e nyelv alapelemeit. A legtöbb fiatal esetéAkustische Meßtechnik - Geräteübersicht A Békés megyei fiatalokat foglalkoztató drezdai VEB RFT „Otto Schön” vállalat egyik prospektusának címlapja ben viszont a kiutazás feltételeként szabjuk azt, hogy részt vegyen itt nálunk a 3-4 hetes német nyelvtanfolyamon. Az lenne az ideális, ha az októberi elutazás előtti hetekben, nem pedig júniusban tarthatnánk a foglalkozásokat. finnek tanterem- hiány az oka. A másik gondunk az, hogy néhány helyen nem akarják elengedni a fiatalokat nyelvórákra. — Hová kerülnek a Békés megyeiek, és milyen a nemek szerinti megoszlásuk? — A Drezdában, Erfurtban, Neustadtban, valamint Erbisdorfban működő vállalatok a szakismeretet és a betanítást igénylő munkakörökben főként elektro- és mechanikai műszerészeket, esztergályosokat, lakatosokat stb. foglalkoztatnak. Az idén megyénkből 15 lány és 60 fiú létesíthet két-három éves munkaviszonyt ezekkel az üzemekkel. — A már említett szakmai képzésen és nyelvtanuláson kívül milyen előnyökkel jár egy NDK-ban eltöltött szakmai gyakorlat? — Akik kiutaznak és becsületesen dolgoznak, nemcsak anyagi és szellemi előnyöket élvezhetnek, hanem a vállalatok által szervezett kirándulásokon is megismerhetik az NDK nevezetességeit, történelmi emlékeit, részt vehetnek színvonalas kulturális és sportrendezvényeken. Ezenkívül a vám- és devizarendelkezések számos kedvezmény igénybevételét is lehetővé teszik számukra. Sokan hazatérésükkor tartós fogyasztási cikkeket hoznak magukkal. — Mikor indul az idei csoport és mi várható jövőre? — A jelentkezések augusztus végén befejeződtek, s a különvonat előreláthatólag október 17-én indul az NDK-ba. A tervek szerint az utolsó ilyen lehetőség 1980- nal véget ér. Valószínű, hogy azután maguk a vállalatok, üzemek fogják szervezni ezeket a csere-munkavállalásokat. Ez a járhatóbb út, mert egyrészt: a munkahelyeken a vezetők, a kollektívák alaposabban ismerik a fiatalokat, s így nagyobb felelősséggel tudják kiküldeni őket. Másrészt: a magyar vállalatok is jobban meg tudják állapítani, milyen szakképzettséggel rendelkező NDK-beli dolgozók szükségesek egy-egy munkakör betöltéséhez. Bukovinszky István II lengyel Románnál, magyarul... Tizennyolc évesen majd hét évre egy teljesen idegen országba költözni... Nos, nem könnyű dolog. Még akkor is, ha évente többször is hazalátogathat az ember, ha az az idegen ország vendégszeretetéről is nevezetes, ha egy nagyon kedvelt szakmát lehet ott megtanulni. Ro- mantapin most 24 éves. A Budapesti Kertészeti Egyetem ötödéves hallgatója. Opoleből, Lengyelországból való. Néhány hetet a békéscsabai növényvédő és agrokémiai állomáson töltött, nyári gyakorlatának részeként. Csak akkor érezhető beszédjén, hogy nem anyanyelve a magyar, ha nagyon figyel beszélgető partnere. Választékosán, szépen artikulálva beszéli nyelvünket. — Egy évet alapozó tárgyak tanulásával és a nyelv elsajátításával töltöttünk. Tanárunk szerint vagy tízezer szót tanultunk meg. Nekem annyira nem volt idegen Magyarország. Korábban három alkalommal is jártam családommal itt. Néhány szó is megmaradt bennem. Aztán jött az első meglepetés, csalódás. Amikor nem egymás között, tanárunk előtt kellett magyarul beszélni. Lengyel műsor volt az egyik pesti gimnáziumban. Vendégül hívtak engem is. Hát... Nagyon nehéz volt először ... Aztán az egyetemen. Bennünket az irodalmi magyarra tanítottak. Az előadások közti szünetekben, az előadó előtti folyosón a magyar évfolyamtársak meg nem éppen ezt az irodalmit beszélték. De megszoktam, megtanultam. Ma már magyarul is gondolkozom. Legalábbis úgy érzem. Akkor jövök zavarba, ha hirtelen lengyelül kell megszólalni. Aztán az első szemeszter végi vizsgák! A magyar évfolyamtársaimnak persze hogy könnyebb volt. Mert nemcsak a megtanultak visszaadására, hanem a stílusra, a nyelvre is vigyáznom kellett a prof. előtt ülve, izgulva. Elmeséli, hogy mit látott már Békéscsabából. Mi tetszik neki a magyar fiatalok életéből, magatartásából, s mi volt szokatlan, korábbi tapasztalásaitól eltérő. Három dologra akar majd szeretettel visszaemlékezni: a diákévek gondtalanságára, egy lányra s néhány egyetemen szerzett, magyar barátra. Még egy éve van hátra tanulmányaiból. Városának hatalmas kertészeti kombinátjába hívják, várják. A lengyel rendelkezések szerint diplomájáért, az ösztöndíjért három évet kell egy adott üzemben letöltenie. Amely akár az opolei is lehet. — S hogy még mit tapasztaltam? Hogy a magyar mezőgazdaság szervezése, szervezeti felépítése és rendszere mennyire különbözik a mienktől. Ügy hiszem, hogy ebben a vonatkozásban is sok mindent tanultam. S szeretném ezeket a dolgokat otthon kamatoztatni, s megfelelő időpontban a mi agrárkultúránk fejlesztésében alkalmazni. S láttam, hogy valóban élő a lengyel—magyar történelmi alapú barátság ... <N. L.) Zeneháború Huszonöt íves a rock 1978 tavaszán az egyik kaposvári diszkóban hatalmas tábla emelkedett a magasba, a következő cselekedetre szólítva fel az ifjúságot: Le a funky-valü! Mivel akkor még sok fiatalnak fogalma sem volt a szó jelentését illetően, lelkesen éljeneztek, és tovább roptak a Hello, hello, Mr. Monkey! címzetű örökzöldségre. Azonban már itt feltünedeztek az első gondterhelt tekintetek, s ezek a tekintetek az „idétlenül ugrabugráló, gyagya népségen” pihentek meg. ök megértették az új idők szavát, és egyszerre dobbant meg hő keblükben a szívnek nevezett alkatrész. Mert új idők jöttek valóban! A megvilágosodott elméjűék egyre-másra csövesí- tették be legdrágább kincsüket, a farmernadrágjukat, újra hosszú hajat növesztettek. A farmerdzsekik alól térdig érő ingek lógtak, és megnőtt az értéke az alföldi papucsnak. Ök messze kerülték a diszkókat. Helyette a koncerteken nyilvánították ki végtelen szabadságvágyukat, üvöltésnek tetsző hangokat hallatva,' s ez nem volt egyéb az új istenek üdvözlésénél, mámoros csatakiáltásnál. Az új istenek pedig a színpadon, füstfelhővel, vagy anélkül, de mindig kellő hangerővel bizonyították jelenlétüket. Először volt a Piramis, utána jött a P. Mobil és jöttek még jó néhányan. Rockberkekben a 78-as év végére leáldozott a diszkók csillaga. Helyette szenvedéllyel átitatott rock-show-kat tartottak a hívek, ahol a Led Zeppelin, a Nazareth, a Rainbow és társaik örökkön örökké fényes nevét dicsőítették. — Nem hagyjuk eltemetni a rockot! — kiáltották, és ünnepélyesen darabokra törtek egy Abba- és egy Boney M.-lemezt. Ideje megismerkednünk az ellentáborral, az úgynevezett digókkal. Ismertetőjeleik: hegyes orrú cipellő, kibokszolva, világos, bő szárú nadrág (vagy olasz farmer), a farzsebben fésűvel. Travolta fazonú hajzat. A középkorúak szemében teljes egészében jó megjelenésűek, ami ugyebár az egészséges kamasznál elképzelhetetlen. A fényesre suvickolt fiatalemberek előszeretettel látogatnak elegáns szórakozóhelyeket, kedvelik a drága holmikat, a drága lányokat, és a külföldieket. 1979-re táboruk jelentősen felduzzadt, hála a zenepiacról folyamatosan áramló, egyre silányabb diszkózenének, a popzene túlburjánzott aljnövényzetének. Szerencsére ebből a gépfertőzéses irányzatból is kinőtt néhány igényes, egyéni stílust képviselő együttes és zenész. Nem az édeskés Abbára, még kevésbé a Boney M.-re gondolunk, hanem például a rockrajongók által is elismert Jean-Michel Jearre-ra, aki sok zenebarát szerint a jövő zenéjét képviseli. Most, a harc hevében úgy tűnik, a két szemben álló fél süketnek mutatkozik bármiféle más zenei irányzat befogadására. Magát zeneértő és -érző egyénnek feltüntető rockszakértő ugyanúgy, fintorog egy Baccara-gügyögés- re, mintegy Beethoven-szim- fóniára. Pedig mennyivel színesebb, gazdagabb zenei világban találnák magukat, ha ritmikus dzsessz, vagy ne adj Isten, valamely klasszikus forogna a lemezjátszójukon. A zeneháború nem lehet központi kérdés, s az irányzatok nem követelhetnek meg életformákat. A zene a nem zenészek számára mindig kiegészítő élvezet, méghozzá csak az egyik a sok közül, bármennyire is szereti valaki hallgatni. Van még a világon ezernyi fontos tennivaló, amely a jelenleg hadat viselő ifjúság feladata volna. De hiába a bölcs jó tanácsok, a jóindulatú piszkáló- dások, a rosszalló pillantások, ellenkritikák, folyik még a küzdelem! A kaposvári Piramis koncerten, zuhogó esőben is le- látónyi tömeg hirdette jelenlétével a kemény rock legyőzhetetlenségét. Mily felséges, feledhetetlen pillanatoknak voltam már tanúja. Mikor megtépve bár, de törve nem, névtelen harcosok utolsó „Mobil!” kiáltással ajkukon tűntek el a rajongók áradatában a koncerteken. A rock tehát 25 éves, és híveinek száma nőttön nő. Bizton hiszik, eljön még a kor, melyben a diszkóklubok romokban hevernek, s a hajdani digók átszellemült arccal rebegik: — Som Lajos csak egy van, és Révész az ő prófétája! Tóth Éva Tegnap úttörők — holnap KISZ-tagok A következő napokban fiatalok ezrei kezdik meg tanulmányaikat a középfokú tanintézetek első osztályaiban. Diákok, akik a tavasz- szal még úttörőnyakkendőt viseltek, s akik közül jó néhányan vezető tisztséget töltöttek be az úttörőközösségben, netán — Kiváló Üttö- rő — kitüntetéssel büszkélkedhetnek. Olyan fiatalok, akiknek az úttörőrajban, -csapatban szerzett tapasztalatait, rátermettségét, a mozgalmi munkában való jártasságát feltétlenül hasznos kamatoztatni a KISZ- munkában is. Nos, ez az átmenet az úttörőéletből a KISZ-be a fiatalok többsége számára nem zökkenő- mentes. Sokan más városba, más vidékre kerülnek középiskolába, szakmunkásképző: intézetbe, ahol vajmi keveset tudnak a KISZ-vezetők az ő úttörőmunkájukról. Ráadásul az új környezetben — főleg az első időszakban — félénkebbek, bizonytalanabbak ezek a fiatalok. A tanintézetek KISZ-vezetőire vár tehát a feladat: mérjék fel, milyen tisztséget töltöttek be, hogyan dolgoztak úttörőkorukban a leendő KISZ-esek, igyekezzenek őket mielőbb bevonni, s az arra alkalmasakat megbízatással ellátni a KISZ-ben. Szállóigék, aforizmák Bonum est fugienda ads- picere in alieno malo. Helyes dolog mások kárából észrevenni azt, amit kerülnünk ' kell. (Publilius Sy- rus 47) Bonus animus laesus gra- vius multo irascitur. Ha a becsületes embert éri sérelem, haragja sokkal erősebb. (Publilius Syrus 53) Bonus iudex damnat impro- banda, non odit. A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít. (Seneca, De ira 1, 16, 7) Breve tempus aetatis stais longum est ad bene hones- teque videndum. A rövid életkor is elég hpsszú a jó és tisztességes élethez. (Cicero, De sen. 19.70) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című gyűjteményéből idéztük a fenti, római szállóigéket és aforizmákat.) Mini-humor — Tudod drágám, azt hiszem, én vagyok a legboldogabb lárüy a világon. Hiszen ahhoz a férfihoz megyek feleségül, akiről oly sokáig ábrándoztam! — Én pedig azt hiszem, drágám, ez semmiség ahhoz a boldogsághoz képest, amit akkor érez az ember, amikor olyan férfihez megy hozzá, akihez egy másik nő akart férjhez menni! * * * — Mi a szórakozottság tetőfoka? — Amikor a hivatalos útjáról visszatérő férj a feleségének karkötőt hoz — barátnőjének pedig a szennyes ingeit adja oda. * * * — Maga hipochonder? — Mit jelent ez? — Azt jelenti, hogy csak akkor, érzi magát jól, amikor rosszul érzi magát!
