Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
Életmód és történelem 1979. szeptember 19., szerda II jelen fényében a múltról A Szűcs család 1944 karácsonyán Az idén 40 millió utast szállít a 8-as Volán Javuló eszközállomány, magasabb színvonal A régi Gádoros legszegényebb része az öregfalu volt: a Középső és a Szélső utca, a Kutyaszorító, meg a Szőlő sor. Persze, hivatalosan akkor is másképp nevezték, de senki se mondta, csak így. Ma viszont már csak azok tudják a Kun Béla utcáról, hogy ez volt a Szőlő sor, akik hajdanán is itt laktak, mint a Szűcs házaspár. Házuk az utca közepén megcsinosodva — akár a többi —, takarosán áll, oldalában gyönyörű kert. A bejáró két szélén két-két szőlősor éfett fürtökkel, előtte tarka virágok- nyílnak a szeptemberi napsütésben. Szűcs József veterán kommunista épp beszélgetésünk napján töltötte be 72. esztendejét. S ez az alkalom — bár véletlen, hogy pont ekkor találkoztunk — arra biztat, nézzünk messzebb az időbe, ne csak a harmincas évekig, amikor munkásmozgalmi tevékenysége kezdődött. Hiszen, hogy 1935 óta tagja a pártnak, annak az előzményei visszanyúlnak a gyermek- és ifjúkorba is. — Ügy éltünk, mint nagyon sok szegény ember az országban annak idején. Mikor még kis gyerek voltam, apám meg urasági cseléd, egyetlen szobában laktunk egy másik családdal. Mi nem voltunk sokan — csak öt csemete és a szülők —, de amazok tizenöten.. A szoba hosszában három ágy és egy vacok fért el. Alsó és felső részre osklott a használat szerint, anélkül, hogy el lett volna választva. A gyerekek vették ezt a legkomolyabban, s nemcsak nálunk, másutt is, aki a fölsőbe tartozott, azt nem engedték az alsók a kemencéhez melegedni. Ezért aztán télen feszt veszekedtünk, többet, mint máskor. S hogy ezenkívül mi minden történt még abban az egy szobában, el lehet képzelni. Születés, betegség, még halál is. A majorból jártak be iskolába esőben, hóban, fagyban. Mikor az ötödik osztályt elvégzi 12 éves, mehet szolgálni. S hamarosan „embermunkát” végez a gazdánál: markot szed, tehenet gondoz és fej, libát töm. És még fon is a téli estéken, mert a gazdasszony megtanítja, s aztán míg ő pörgeti a rokkát, Etelka néni olvassa hangosan a füzetes regényeket, ő meg, hogy ne nyikorogjon, jól megzsírozza a kerekeket, így hallja jobban Nick Carter és Buffalo Bill kalandjait. — Ez volt az egyetlen szórakozása — fűzi hozzá Piroska néni —, mert havonta egyszer járt haza, pénze se volt, csak járkáltak egy kicsit a komákkal a faluban és beszélgettek. Karácsonykor meg elmentek az éjféli misére. Később velem néha a bálba. De amikor már én fiatal menyecske lettem, any- nyit javult a helyzet, hogy egyedül laktunk egy szobában a majorban, ahova elszegődött. Itt a konyha volt közös négy asszonynak, mert négy szoba nyílt rá. Ebből kettőnek egy kemencéje, ezért hetenként fölváltva fűtöttünk. Jönnek elő tovább a régi emlékek. Olyanok mind, amit a mai fiatalok el sem hisznek, csak azok tudják milyen igaz, akik végigélték. Hogy is vennék valóságnak a mostaniak, akik egy teljesen megváltozott faluban élnék, sőt, abba születtek bele. Há- rom-négyszobás, fürdőszobás, szépen berendezett házak sorakoznak mindenfelé, még itt-ott egy-egy emeletessel is megtűzdelve. Nem ritka a gyerekszoba sem. Jólét mindenütt, s ez a jó, ezt akarták ők, akik a múlt rendszerben nemcsak elképzelték ezt, de bujkáltak, szenvedtek, börtönben ültek érte. Hogy aztán egy szép őszi napon megérjék a fölszabadulást. Gádoroson is. — Én akkor Sárospatakon munkaszolgálatos voltam, s csak később jöttem haza. Negyvennégy tavaszán tőlünk is többen — politikaiak — oda kaptuk, a behívót. A repülőteret építettük. Hogy itthon mi történt, azt a feleségem írta meg. „Akik nem szeretnek itt, azok elmentek, mint a fecskék, és megjöttek a testvérek.” Ezután hamarosan, október 18- án elindult az egész zászlóalj. Gyöngyösön voltunk pár napig, ott derült ki, hogy Németországba visznek bennünket. Be is vagoníroztak. Ekkor Bottyán János és Bénién József elvtársakkal — akikkel jó barátok is voltunk — végleg elhatároztuk a szökést. Erre a gödi állomáson került sor, de Bottyántól elszakadtak, mert az a lovaknál volt egy másik vagonban, s csak 10 perc késéssel indulhatott. Mély tankcsapdaárkokat kerülgetve jutottak el egy olyan bokros részhez, ami úgy-ahogy védelmet nyújtott. Ide bújtak és vártak, itt hallották a keresést is. — Én pont akkor meg voltam fázva, s azon izgultunk, csak most bírjam ki köhögés nélkül. Szörnyű volt visszatartani, de sikerült, s egy- szercsak megütötte fülünket a kihúzó vonat zaja. Végre elmentek. Föllélegeztünk. Majd vártunk egy kicsit és elindultunk gyalog Pestre. Ahogy megyünk, egy asszony megállít bennünket és kérdi, hová, merre tartunk? Mondjuk, a Keletibe. Alig feleltünk neki, máris leállított egy arra jövő autót', s megkérte a sofőrt, vigyen el minket Pestre. Csak éppen katonai kocsi volt, és nekünk a zsoldkönyvön kívül semmi adta papírunk. De fölvettek, és nem kérdezett az őrmester sem mást, mint hogy hova megyünk? A Váci úton, amikor lekászálódtunk megkönnyebbülve, kiszólt, üljünk vissza, bevisznek a Keletibe. Egymásra néztünk, mi lesz ebből, de sokat nem tanakodhattunk. Szerencsénk volt, tényleg ott tettek le. Oda is adtuk örömünkben az összes vagyonúnkat, a 15 pengőt az őrmesternek érte. A Keletiben veszélyes helyzet várta őket. Tele németekkel ég nyilasokkal a pályaudvar, s hazafelé sem tudtak jönni, mert erre front volt. Nincs más mit tenni, mint mihamarabb eltűnni innen. Vissza Gyöngyösre, egy ismerős családhoz. Csendőrökkel, katonákkal megrakott vonaton jutottak el Hatvanig, ahonnan mint később megtudták, az utolsó vitte őket Gyöngyösre. Itt is német katonák. De míg a tudatukig hatolt, hogy ebből baj lesz, már szedték is magukat a nácik, mert hirtelen erős ágyúzás hallatszott, ök meg visszafordultak gyalog Hatvannak. Hol egyik, hol másik tanyában húzták meg magukat, az egyik épp a hatvani katonai parancsnoké volt és a tanyás veje — egy tiszt sofőrje — azzal állított haza: visszavertük a ruszki- kat! Gyorsan tovább innen. Izgalmas napok, éjszakák megint, s szerencse, balszerencse, váltakozva, míg Szolnokra értek. — Itt már jó helyre értünk. A pontonhídon ottfogtak bennünket, s 14 napig segítettünk a rögtönzött új hidat építeni. S amikor az első vonat átment rajta, elengedtek bennünket, jöhettünk haza. December elsején itthon voltunk. Nem sokat pihentünk, jelentkeztünk a pártban és kezdődött a munka, az, amire oly régen vártunk és vágytunk. A Volán Híradó nemrég megjelent szeptemberi száma tudósít a Volán 8-as számú Vállalatnál megtartott aktívaülésről, amelyen értékelték az első félévi eredményeket, és meghatározták a soron következő feladatokat. Eszerint a vállalat mind a személy-, mind pedig a teherszállításban fokozta eredményeit, javult a személy- szállítás kulturáltsága. A munka nagyságára jellemző, hogy az első félévben mintegy 20 millió utast szállítottak, 1,4 millióval többet, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. Lényegében az eszközállomány javítása járult hozzá a színvonal emelkedéséhez, a múlt évben 40 új autóbuszt szereztek be, s ezzel az eszközállomány több mint fele minden igényt kielégítő korszerű autóbusz. Közismert, hogy a múlt év szeptemberében valamennyi békéscsabai helyi járaton felszerelték a félautomata jegykiadó gépeket. Az ezzel kapcsolatos problémák ma már lényegesen Tavaly a Belkereskedelmi Minisztérium sorozatos intézkedésekkel igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást. 1978 januárja óta a vendéglátóhelyeken — néhány kivételtől eltekintve — reggel 9 óra előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak ki, megtiltották az alkoholtartalmú italok minden reklámozását, és azt is, hogy a nagyüzemek környékén kocsmát, italboltot nyissanak. A zöldség- és gyümölcsüzletek semmilyen, az édességboltok, a kávé-teaszaküz 1 etek csak bizonyos fajta szeszes italt árusíthatnak. Az élelmiszer- üzletek, ABC-áruházak eladóterének legfeljebb 8—12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978. július 24-én az égetett szeszes italok árát — a boltokban és a vendéglátóhelyeken — átlagosan 25 százalékkal felemelték. Mi tette szükségessé ezeket az intézkedéseket, és milyen hatással vannak a fogyasztásra? A Minisztertanács 1977 szeptemberében hozott határozatot az alkoholizmus ellecsökkentek, használatuk elfogadott lett. Ami a teherforgalmat illeti, első félévi tervét eredményesen teljesítette, bevétele több mint 7 százalékkal nőtt Hasonlóan kedvező a darabáru-fuvarozásban elért teljesítmény. Gondot ókoz viszont, hogy a korszerű járműpark ellenére sok a javítás, az év elején tapasztalt magas üzemképtelenséget szigorú intézkedésekkel, a technológiai fegyelem javí-, tásával igyekeztek csökkenteni. Az első félév jelentős eseménye volt a 60 gépkocsi üzemeltetésére alkalmas szeghalmi kirendeltségi telep átadása. Ennék érdekessége, hogy évi 15 ezer óra lakossági szervizszolgáltatást is végez. Folyamatban van a békési új üzemegységi telep építése, és már elkészült az üzemanyagtöltő-állomás. Az első félév mérlegének megvonásakor sok szó esett az üzemi balesetekről. Az igaz, hogy a tavalyi első félévvel szemben csökkent a ni küzdelem fokozásáról. Eddig az időpontig ugyanis Magyarországon az egy lakosra jutó összes szeszesitalfogyasztás az 1950. évinek több mint kétszeresére nőtt, s a fogyasztás növekedési üteme a hetvenes években felgyorsult. Különösen az égetett szeszes italokból — rum, pálinka — emelkedett a forgalom igen erőteljesen: 1977-ben a fogyasztás hatszorosa volt az 1950. évinek, több mint háromszorosa az 1960. évinek, de 1970-hez képest is csaknem megkétszereződött. Hasonló ütemű növekedés F-'gium, Hollandia és LengyeioSszág kivételével, a 70-es években Európában nem volt tapasztalható, az égetettszeszesital-fogyasztás szintje pedig, Lengyelországot kivéve, mindenütt alacsonyabb, mint nálunk. Borfogyasztásunk változása nem volt jelentős: fejenként és évenként 34—35 liter körül mozgott, ami jóval alacsonyabb az olaszországi, a franciaországi, spanyolországi, de még a svájci fogyasztásnál is. Sörből egy lakosra számítva mintegy 80 liter fogy évente; ebben a tekintetben a kilencedik helyen állunk Európában az NSZK, Csehszlovákia, Belgium, az NDK, Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 1977-es adatok szerint — az európai „élmezőnyben” voltunk. Pedig már ezt megelő-* zően is voltak áremelések, amelyek a fogyasztás mérséklését is célozták. Így 1970 és 1977 között a borok árát mintegy másfélszeresére, a sörét körülbelül 20 százalékkal, az égetett szeszes italokét pedig átlagosan 15 százalékai emelték. Ezek az áremelések azonban csak átmenetileg befolyásolták a keresletet, ami részben azzal magyarázható, hogy egyidejűleg a lakosság jövedelmi viszonyai is kedvezően változtak. Az 1978. évi korlátozások, és az égetett szeszes italok árának további emelése azonban módosították a fogyasztást. Tavaly a vendéglátásban I értékesített összes szeszes italok mennyisége — az adbalesetek száma, de még mindig 35 baleset történt. A forgalombiztonsági megelőző tevékenység során a személyi sérülést, egy éven belül kétszer nagy anyagi kárt okozó gépjárművezetőiket munkalélektani vizsgálatra küldik, amelynek eredményétől függően szükség esetén más munkakörbe helyezik a dolgozót. A biztonságos közlekedés érdekében az idén több mint 22 ezer ittas- ságvizsgólatot végeztek, és 42 esetben tartottak közúti és telephely előtti ellenőrzést. Ami a második félévi feladatokat illeti, mintegy 20 millió utast kell elszállítani, és több mint 90 millió »forint termelési értéket produkálni. A teherforgalom feladata mintegy 3 millió 600 ezer tonna súlyú áru szállítása, több mint 77 millió árukilométer teljesítésé. A tavalyi kedvező tapasztalatok alapján várhatóan ez év második felében is sikerrel teljesíti az őszi szállítási csúcsban ráháruló feladatokat a Volán 8-as számú Vállalat. digi állandó növekedéssel szemben — 6 százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban a bolti kiskereskedelemben, főleg az első félévben, de még az áremelés után is nőtt a forgalom, az év folyamán összesen mintegy 11 százalékkal. Ha a boltok és a vendéglátóhelyek forgalmát együtt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1978-ban az előző évhez képest kissé megélénkült a bor, a sör és a likőr értékesítése, ám 6 százalékkal kevesebb rum és pálinka, 8 százalékkal kevesebb brandy, és 16 százalékkal kevesebb kevert fogyott. Ez pedig már számottevő változás. Még kedvezőbb a kép, ha az idei adatokat vizsgáljuk. Az első félévben — a múlt év azonos időszakához képest — az egészséget leginkább romboló égetett szeszes italokból 18 százalékkal fogyott kevesebb, és csak borból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Valamint a szeszmentes üdítő italokból, amelyek forgalma hosz- szú idő óta töretlenül emelkedik. Az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város tanácsa is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta az üzletek előtt, a tereken, a parkokban, általában a közterületeken szeszes italok fogyasztását. Legújabban a főváros tanácsa hozott ilyen intézkedést: most már Budapesten is szabálysértésnek minősül az utcai italozás. Messzemenő következtetést még nem vonhatunk le, de az már bizonyosnak tűnik, hogy a sokak számára népszerűtlen intézkedések legalább is megállították a szeszesital-fogyasztás addig állandó növekedését. S ha az alkoholizmus okozta balesetekre, családi tragédiákra, egészségkárosodásra, a termelésben jelentkező veszteségekre gondolunk, akkor ez is örvendetes eredmény. Amint az is, hogy az italozók fogyasztási szokásai is változnak: a rum és a pálinka helyet mind többen kérik a „szelídebb” bort és sört. Gál Zsuzsa Vass Márta Orosházán, a Belinszkij-lakótelepen ez év végére készül el mintegy 300 lakás. A kivitelező a Békés megyei AÉV Fotó: Martin Gábor Korlátozások, áremelések hatására Szelídülő alkoholizmus
