Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
1979. szeptember 19., szerda o A betakarítás első mozzanata: töri a kombájn a csöveket Újkígyós: Túl az első fajtán Ha az időjárás még nem teljesen, az őszi betakarítások feltétlenül jelzik: visz- szavonhatatlanul itt az ősz. Kukoricatörést ábrázoló képeink az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben készültek. Az újkígyósiak 1250 hektáron termesztenek áru- és közel 500 hektáron vetőmagkukoricát. Az árunak szánt terményt a múlt héten kezdték el betakarítani, amikor a legkorábban érő MKPX 20- as fajta nedvességtartalma elérte a töréshez kedvező 28 —30 százalékot. Három John Deere és egy Claas Dominá- tor kombájn dolgozott a földeken, naponta átlagosan 25 —.30 hektárnyi területről törték a csöveket. E hét elején 118 hektáron be is fejezték a korai fajta betakarítását. A letört, lemorzsolt kukoricát saját szárítóüzemükbe szállították, ahol a biztonságos tárolás követelményeinek megfelelő nedvességtartalomra szárítják a szemeket. A szárítóüzem naponta 600 tonna termény nedvességelvonását teszi lehetővé, folyamatos üzemelését a beszállítások ütemezésével biztosítják. Ezen a héten pihennek a kukoricabetakarító adapte- res kombájnok, a jövő héten folytatják munkájukat a következő, érett fajta törésével. Hi-Fi a BNV-n A valósághű, kiváló minőségű hangközlés, és az ezt szolgáló Hi-Fi-berendezések iránt egyre növekszik az igény. Sajnos az üzletek választéka meglehetősen szegényes, a kínálatot a Videoton egyetlen rádiója és néhány külföldi gyártmányú lemezjátszó jelenti. Az igényes zenerajongók többsége gyakorlatilag képtelen hozzájutni a szükséges eszközökhöz, mert az egyetlen lelőhely, a Bizományi Áruház műszaki bolthálózata csillagászati áron kínálja a készülékeket. Ismerkedésre marad tehát az őszi BNV, ahol lemérhetjük, mi most a világszínvonal, és láthatjuk azt is, ami remélhetőleg rövidesen az üzletekbe kerül. A világszínvonalat kétségkívül a japán cégek bemutatói jelentették. Az Akai, a Sony és a többiek stúdiócélokra is alkalmas magnókat, lemezjátszókat, erősítőket és rádiókat mutattak be. örvendetes, hogy ezek közül egy rövidesen nálunk is forgalomba kerül. Az Akai GX 4000 DS típusa olyan különleges magnófejeket tartalmaz, melyek 100 ezer üzemórát bírnak ki mindennemű kopás nélkül. A kereskedelem képviselői azt ígérték, hogy már a karácsonyi vásár előtt a boltokba kerül. Ebből a magnóból azonban — érthető valutális okok miatt — túl sokat nem importálhatunk, ezért jobban körül kellene nézni a szociálisa országokban. A lengyel Unitra nagyon sok kiváló Hi-Fi-készüléket hozott az idei BNV-re, ezeknek már külső képük is minden igényt kielégít, és komplett, úgyneveZtt Hi-Fi-torony is összeállítható belőlük. Az Unitra Hi-Fi-katalógusa egyébként 24 oldalon sorolja fel a jobbnál jobb termékeket. Sajnos, ezekből a hazai boltokban egyelőre semmi sem látható, hozzánk csak a két leggyengébb típusú magnó jutott el. Ügy tűnik, végre a hazai híradástechnikai vállalatok is felismerték, hogy mekkora üzleti lehetőségek rejle-- nek a szórakoztató elektronikában. A Videoton 3 új Hi-Fi sztereó-rádiót mutatott be a vásáron, közülük a Cleopatra fantázianevű tudja a legtöbbet, ez kétszer 40 watt teljesítményű sztereó-rádió, mely állítólag még az idén forgalomba kerül hangfalakkal együtt 15 ezer forint alatti áron. E rövid és vázlatos beszámoló végére maradt a hazai szórakoztató elektronika igazi szenzációja, az Orion komplett Hi-Fi-beren- dezése. Ez egy csehszlovák gyártmányú lemezjátszót, egy jó minőségű kazettás magnetofont, végerősítő nélküli rádiókészüléket, tunert és egy nagy teljesítményű erősítőt tartalmaz. Ezek a készülékek többféle összeállításban láthatók, és a tervek szerint a jövő év második felében kerülnek forgalomba. L. L. Kevés a közgazdász A termelés korszerűsítése, intenzívebbé és gazdaságosabbá tétele első számú követelmény a népgazdaság minden területén. Teljesítésének alapvető feltétele a megfelelő számú és összetételű, jó felkészültségű szakemberek munkába állítása. Az egyre szigorodó gazdálkodási körülmények között különösen fontos szerepük van a közgazdászoknak. Ezen a téren megyénk igen hátrányos helyzetben van, mivel a közgazdasági egyetemi végzettséget igénylő állásoknak alig felét tudják a gazdálkodó egységek diplomás szakemberekkel betölteni. Vajon miért ilyen kevés a közgazdász nálunk? A közgazdaságtudományi egyetemre bejutók aránya Békés megyében sem kisebb, mint az ország más területein. A baj ott kezdődik, hogy a diplomások többsége nem a megyei munkalehetőségeket választja, hanem máshol helyezkedik el. Ebben az évben például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 13 hallgatónk közül mindössze hatan tértek vissza szülőföldjükre, öten Pesten maradtak, ketten pedig más vidéken találtak munkát. Ezt látva joggal vetődik fel a kérdés, hogy megte- szünk-e mindent a szakemberellátottság javítására. Mit tudunk nyújtani a pályakezdő fiataloknak? A válaszhoz három tényezőt érdemes megvizsgálni: a munkaköröket, az anyagi juttatásokat és a lakáshelyzetet. A legfontosabb az, hogy a kezdő szakembereket valóban a képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztassák, és megadjanak nekik minden segítséget, ami ilyenkor szükséges. Sajnos, ez nem mindig van így. Előfordul, hogy egy-két vállalati vezető (talán pozícióját féltve) nem a pályakezdő végzettségéhez szabja a munkát, és így elkedvetleníti a szakembereket, akik nem kamatoztathatják megfelelő szinten tudásukat. Ez végső soron távozásukhoz vezet. A kérdés másik oldala, hogy gyakran a beiskolázás struktúrája nem megfelelő. A szakosodás nem tükrözi a megye gazdasági szerkezetét, szükségletét. Például az idén végzett közgazdászok közül hárman tanár szakosok voltak, noha nekünk csak egy ilyen „kellett”. Az eredmény: ketten más megyében helyezkedtek el. Hasznos lenne tehát tájékoztatni az egyetemre bekerült fiatalokat a vállalatok, szövetkezetek igényeiről, lehetőségeiről, ezzel is segítve őket a szakok megválasztásában. Mint ahogy a gyakorlat bizonyítja, a társadalmi ösztöndíj jelenlegi rendszere önmagában nem elegendő, nem képes megoldani a gondokat. Emellett a kapcsolat- tartás új és eredményesebb formájára lenne szükség. Talán célravezető volna, ha nemcsak egyes vállalatokkal, hanem a megyével is lehetne ösztöndíjszerződést kötni, amely a hallgatókat csupán arra kötelezné, hogy a megyében helyezkedjenek el. Ugyanis sok fiatal idegenkedik attól, hogy már az egyetemi évek elején elkötelezze magát egy meghatározott munkahelyen. Persze, nehéz megküzdeni a nagyvárosok (elsősorban Budapest) vonzásával, ahol általában jobb a szakmai környezet, adott a baráti kör. Sokan vállalják az esetleges alacsonyabb fizetést, és a kilátástalan lakáshelyzetet, csak azért, mert helyben kapnak kedvükre való munkát, nem is ismerve kellőképpen az otthoni, a megyei lehetőségeket. A pályakezdőknek adható fizetést jogszabály írja elő, mindenesetre a „tói—ig” teremt lehetőségeket a fiatalok munkájának differenciált megbecsülésére. Ugyancsak nagy segítséget jelent a belépéskor adott letelepedési segély, amelyet az országban több helyen is sikerrel alkalmaznak. A harmadik terület, ahol „meg lehet fogni” a kezdő szakembereket, a lakás. Sajnos, a lakásépítés terén is elmaradnák lehetőségeink az igényektől. Természetesen reménytelj esebb a helyzet, mint a nagyvárosokban. összegezve tehát, a jobb szakemberellátásért a gazdálkodó egységek sokat tehetnek, mély és folytonos kapcsolatot teremthetnek az egyetemistákkal, állandóan tájékoztatva őket igényeikről, lehetőségeikről.. Munkába állásuk után pedig megadhatják a szükséges segítséget, amíg kellő gyakorlatra nem tesznek szert az újonnan munkába álltak, akiknek továbbfejlődését anyagilag és szakmailag is segíteni kell, hiszen ez olyan befektetés, amely bőségesen megtérül. Nem elég megszerezni a jó szakembereket, meg is kell tartani őket!- (szatmári) Segítenek a brigádok Háromszoros export a Híradótechnikából A Híradótechnikai Vállalat 1-es számú — békéscsabai — gyáregysége már hosszabb ideje készít antennaerősítőket és szűrőváltókat az NSZK-beli Hirschmann cégnek. A kooperáció folyamatosan és szépen fejlődött napjainkig is, most azonban hirtelen nagyarányú ugrás következett be. Míg az első félévben alig több mint 3000 antennaerősítő készült, a második félévben 14 ezer darabot kell legyártaniuk. Ez a hirtelen jött megrendelés természetesen nagy erőfeszítésre készteti a gyáregység dolgozóit. A vállalat vezetése a brigádokhoz fordult, hogy a szocialista munkaverseny részeként vállalják el a megnövekedett mennyiség határidőre való elkészítését. Hogy ezt meg lehessen csinálni, a jelenleginél nagyobb intenzitással és fokozott fegyelemmel kell dolgozniuk. önmagában azonban a dolgozók igyekezete kevés lenne, ha a műszakiak nem tettek volna egy olyan vállalást, hogy az újonnan beérkező gépeket és berendezéseket legkésőbb tíz napon belül üzembe állítják. Ez nagy megterhelést jelent, ugyanis az exportfejlesztő beruházás részeként szinte nap mint nap érkeznek új berendezések a gyáregységbe. E feszített munka mellett folyik a felkészülés — ugyancsak a munkaverseny részeként — a jövő évben kezdődő szalagszerű termelésre. A növekvő darabszám ugyanis lehetővé, szükségszerűvé teszi az átállást. Ehhez a gyáregység saját erejéből munkaracionáló tanulmányokat készít. Ennek keretében megvizsgálják, hol utazik feleslegesen az anyag, milyen mozdulatokat lehet elhagyni a szerelésnél, és több speciális célgépet is készítenek. így érhetik el, hogy a jövő évben a jelenleginél is lényegesen nagyobb sorozatokat tudnak majd gyártani. Ezzel együtt javul a hatékonyság is, és még gazdaságosabb lesz az export. L. L. JEGYZET © Elövetemény Tapasztalt gazda, ha csak tehette, sohasem vetette a búzát kukorica után. Több okból. Először is a kukorica túl későn került a földről a góréba, és a szárat is igyekezett begyűjteni. Másodszor — és ez az előbbiből következik — lovak vonta ekével aligha készíthetett volna vetés idejére megfelelően pihentetett, porhanyós magágyat. Maradt tehát az aranyszabály: inkább mintsem kukoricát, kövessen búzát a búza — jobb híján! Nos, ezt a tapasztalatot tette túlhaladottá a kondo- rosi termelőszövetkezet, amikor a gyakorlatban bizonyította, hogy letört kukorica- táblákon is lehet a következő évben átlagosnál nagyobb búzatermést betakarítani. Természetesen a sikert nem egyszerűen a szabály merész áthágása hozta meg. Ehhez az kellett, hogy a kukoricakombájnok mögött szinte „zsinórban”, azonnal megjelenjenek a műtrágyaszórók, a tarlóhántók, s viszonylag rövid idő alatt előkészítsék a terepet a vetőgépeknek. Ez nem kis technikai, műszaki felkészültséget, anyagi erőt és szervezést követelt egyszersmind a gazdaságtól. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a földművelő gazda bölcsességét egycsa- pásra, mindenütt elvetni, nagy könnyelműség, luxus lenne. Csak megyénk termelőszövetkezeteit tekintve is megállapíthatjuk: a felsorolt feltételeknek inkább kevesebben, mint többen tudnának eleget tenni. Vagyis az elövetemény jó néhány mezőgazdasági üzemünkben továbbra is a kenyérgabona termésátlagát befolyásoló tényező marad. Vannak ugyanakkor — szintén figyelemre méltó — egyéb megfontolások is. A békéscsabai Szabadság Tsz elnöke szerint például a búzatermesztésben — legyen bár alapvető élelmezési cikkünk előállításáról szó — sem lehet a gazdaságossági kérdésektől eltekinteni. Meggyőződése, hogy az elővete- mény nemcsak a hektáronkénti átlaghozamra van hatással, hanem a költségek alakulására is, és ez sem egy utolsó szempont napjainkban. A csabai Szabadság Tsz- ben tudniillik a több mint ezer hektár búzát java részben zöldborsó, fajtaborsó, szója után vetik, s csak ahol a szükség szorítja rá a tér1 mesztőket, ott teszik a lehető legkorábbi kukorica, korai hidbrid kukorica után a földbe a kenyérgabona magját. De ha lehet, inkább a lucernatörést, a „kiürített” cukorrépatáblákat választják erre a célra. így a gépparkot nem veszi teherbírásán felül igénybe a magágykészítés, amihez ilyen elővetemények után még csak meg sem kell különösebben forgatni a földet. Kevesebb a gépköltség, idő is van bőven, s még valami: műtrágyából is kisebb dózis elég. A táblánként elvégzett tápanyagtartalomvizsgálatok mindennél hitelesebben jelzik, hogy hektáronként 40 kilogramm hatóanyagnak megfelelő „táplálékot” hagy a földben a búzának az elövetemény. Mindebből általános érvénnyel mégiscsak egy dolgot állapíthatunk meg: minek utána zöldborsót sem vethet korlátlanul valmennyi. búzatermesztő gazdaságunk (csak annyit, amenyire a felvevő piac igényt tart), mindenütt a lehetőségekhez, az adottságokhoz viszonyítva kell a gabonatermelést befolyásoló, meghatározó tényezőket mérlegelni, számba venni, s ennek alapján az eredményekért keményen megküzdeni. Kétlem ugyanis, hogy létezik föld, ahol a búza magától megterem. Akármilyen elő- vetemény után is. (kőváry) Az utolsó, betárolás előtti teendő a szárítás Fotó: Veress Erzsi
