Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

1979. szeptember 19., szerda o EHSSSiSJ Gyorsmérleg a TIT nyári egyetemekről Évek óta fejlődik a TIT nyári egyetemeinek színvo­nala, emelkedik a rendezvé­nyek és a résztvevők száma. — Ez tűnik ki abból' az ösz- szegező értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendez­vénysorozatról a napokban készítettek el a TIT országos központjában. Az idén már 19 városban 23 nyári egye­tem nyitotta meg kapuit a magyar és a külföldi érdek­lődők előtt. Először fogadott hallgatókat a budapesti ál­lam- és jogtudományi, a szarvasi mezőgazdasági, a székesfehérvári számítás- technikai nyári egyetem. Ugyancsak első ízben indí­tott magyar tagozatot a sop­roni környezetvédelmi és természetvédelmi nyári egye­tem. Harminchat országból ér­keztek a kurzusokra. Az 1848 magyar résztvevő mel­lett 1135 szocialista, 380 nyu­gati, és 13 fejlődő országbeli hallgatója volt az előadások­nak és a kiegészítő progra­moknak. A legnagyobb ér­deklődés évek óta az NDK- ból nyilvánul meg. A nyugati országok közül a legtöbb érdeklődő Finnor­szágból, az NSZK-ból és Olaszországból érkezett a TIT nyári rendezvényeire. A főként magyar hallgató­kat fogadó nyári egyetemek közül, tartalmukat és a részt­vevők számát tekintve a leg­sikeresebbnek a szocialista életmódot elemző miskolci, a Kecskeméten megtartott óvo­da-pedagógiai, és a Szege­den rendezett pedagógiai és művelődési nyári egyetemek bizonyultak. Az új tanterv újdonsága Tudásszintmérés a gimnáziumokban A gimnáziumok elsősei ezekben a napokban talál­koznak a szeptemberben be­vezetett tanterv egyik leg­főbb újdonságával: megkez­dődött és a hónap végéig tart ismereteik, tudásszintjük felmérésének intenzív szaka­sza. A diákok magyar nyelv­ből, oroszból és matematiká­ból — s helyenként más szaktárgyakból is — mérőla­pokat töltenek ki, ily módon is választ adva arra, hogy milyen előképzettséggel ér­keztek a gimnáziumba. A mérőlapok kitöltése nem dolgozatírás, osztályzatot sem adnak rá a nevelők, és sem pontozással, sem más módon nem rangsorolják a tanulók teljesítményét. A felmérés­nek az a célja, hogy mind a pedagógusok, mind a diákok, minél pontosabban felismer­jék az alapvető ismeretekben mutatkozó hiányokat, hogy azokat a felzárkóztatás során megszüntethessék. A felmérés, a tanulók tu­dásszintjén kívül, kiterjed életkörülményeikre, családi helyzetükre. Továbbá tanul­mányi és pályaelképzelésük­re — egész személyiségükre: ez utóbbiakkal kapcsolatban elsősorban az osztályfőnö­kökre hárul az eddiginél na­gyobb feladat. A teljes körű, minden el­sőst érintő, személyre szóló felmérés tapasztalatait az érintett szaktanárok és az osztályfőnökök összegezik, elemzik, s ennek nyomán ha­tározzák meg a felzárkózta­tás módozatait. Bekapcsolt a bosszantógép Kép: Gál Edit Zsúfolásig telt nézőtér előtt mutatkozott be új műsorával szeptember 17-én, a békés­csabai ifjúsági és úttörőház­ban a KISZ Központi Mű­vészegyüttes Folkpódium stúdiója. A fiatalok körében egyre népszerűbb pol-beat- énekes, Boros Lajos új mű­faj lehetőségeit keresi a most bemutatott Bekapcsol a bosz- szantógép című, 2x400 Vol­tos rookkabaréjával. (Ez utóbbit, az az érzésem, még túl is szárnyalták, ami min­denképp a szövegérthetőség kárára vált.) A műsor első részében a „hagyományos” Boros mu­tatkozott be óriási sikert aratva a kritikát is kritiká­val fogadó, remek dallamok­ba foglalt dalaival. A BKV- induló találó csípéseivel ha­mar magával ragadta a né­zőket. Aztán egy kis életrajz, egy kis Boros-féle ars poeti­ca következett azzal a félre­érthetetlen zárógondolattal, hogy a művészek feladata feltárni a problémákat, a „próféták” feladata pedig megmutatni a kivezető utat. Az orvosi „eseteket” ecsetelő története után megrázó ere­jű és tartalmú dal követke­zett, amely az eutanázia gyötrő kérdéseit tárta fel. Ezután következett a Bo­ros Lajos által írt „űrdisz­kó”, amelyben a 100 Főik Celsius és az S. O. S. együt­tes szolgáltatta a zenét. Trunkos András, a zeneszer­ző jó munkát végzett, a ze­nészek között pedig néhány egészen kiváló is akadt. Mégis a villamosvezető, Ma- gor Vazul, s az Astoriához csöppent jó szándékú űrem­berke találkozása köré fonó­dó történet a túladagolt de­cibelek miatt sajnos kevésbé volt élvezhető. Pedig biztos lett volna mire odafigyel­nünk! Gyümölcsöző együttműködés A Budapesti Vízgazdálko­dási Intézet és a Körösvidé­ki Vízügyi Igazgatóság 4 év­vel ezelőtt létesített szakmai és szociális együttműködést az NDK-beli Zedenickben le­vő vízi utak hivatalával. A szakmai jellegű kölcsönös tapasztalatcseréken kívül csereüdültetéseket is szer­veztek, amelynek keretében 10—10 család üdül az NDSK- ban, illetve Magyarországon. Tegnap a vízi utak hivata­lának igazgatója, H. Voight vezetésével 3 tagú delegáció érkezett Gyulára, Fazekas Imre, a Vízgazdálkodási In­tézet szb-titkárának kísére­tében. Tárgyalásokat folytat­tak a kapcsolatok további szélesítéséről, majd Moldo- vány János, a KÖVIZIG pártbizottságának titkára és Pfeifer József igazgatóhe­lyettes kalauzolásával meg­tekintették a békési duzzasz­tóművet, a mérgesi víztáro­zót és a köröstarcsai kor­szerűen berendezett gátőr­házat. A vendégek a délutánt Gyula város nevezetességei­nek meglátogatásával töl­tötték. A munkásszavalók és prózamondók az országos versenyre készülnek Az országos döntő időpont­jáig még fél év van hátra, de a rendező szervek már a munkásfiatalok ötödik alka­lommal megrendezésre kerü­lő országos vers- és próza­mondó versenyt szervezik. Az évenként Salgótarjánban, legközelebb 1980. április 5—6- án sorra kerülő döntőt meg­előző selejtezőket, területi versenyeket ezekben a he­tekben, hónapokban rendezik meg. A vetélkedésre harminc évnél fiatalabb, fizikai állo­mányba sorolt, illetve köz­vetlen termelésirányító mun­kakörben dolgozó fiatalok jelentkezhetnek. Szándéku­kat október 1-ig kell beje­lenteniük az üzemi, intézmé­nyi, vállalati szakszervezeti bizottságoknál. A versenyzők­nek egy kötelezően és egy sza­badon választott verset, illet­ve szépprózát kell előadniuk. A kötelezően választott mű­veket a SZOT-díjas költők, írók alkotásaiból kell meg­nevezni. A megfelelő számú jelent­kező esetén a munkahelyi selejtezőket októberben, a szakági versenyeket novem­berben tartják meg. A leg­jobbak a december 15-i me­gyei döntőn mérhetik össze tudásukat. Az első hat helye­zett — akiket tárgyjutalmak­ban is részesítenek — részt vehet a januárban Szegeden megrendezésre kerülő terü­leti versenyen. A középdöntő első 12 helyezettje, illetve dí­jazottja jut tovább a salgó­tarjáni országos döntő mező­nyébe. Lakásépítés Mezőhegyesen A történelmében oly gaz­dag és hírneves település ma mindennapi dolgaiban halad előbbre. Ilyen a lakásprog­ram is, melyben kezdemé­nyező volt az állami gazda­ság. ök építették fel első­nek a 32 lakásos szalaghá­zat, majd később a nagyköz­ségi tanács építette be kö­zéptávú fejlesztési program­jában a Sziklai Sándor-lakó- telep felépítését. Idén év ele­jén vehették birtokukba a lakók a 180 korszerű össz­komfortos lakásokat. Elké­szült a lakótelepet kiegészí­tő létesítmények terve is, s így hamarosan elkészül az OTP-fiók, az ÁFÉSZ-iroda és a műszaki bolt. A máso­dik fejlesztési ütemben egy másik 180 lakásos telepet lé­tesítenek. A második ütem­ből már 6 tömb műszaki át­adására sor került, s a tél folyamán benépesül a Kun Béla-lakótelep is. A községfejlesztés harma­dik ütemében kezdődött el a Néphadsereg út felső sza­kaszának területrendezése. Itt 150 házgyári és 80 egyedi tervezésű lakás építkezéseit kezdték meg, majd itt épí­tenek GELKA-szervizt és takarékszövetkezetet is. Ugyancsak községfejlesztési feladat a nevelési központ felépítése, és az általános is­kolai diákotthon létrehozata­la is. Tervezik egy 8 tanter­mes iskola, művelődési ház és tornacsarnok építését is. A kereskedelmi hálózat fej­lesztése keretében ABC-áru- ház és húsbolt épül. Bessenyei Ferenc Megjelent a Pályaválasztási Híradó A Békés megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, valamint a Békés megyei Pályaválasztá­si Tanácsadó Intézet közös kiadványa szerzői a mező- gazdasági és élelmiszeripari munkahelyek pályaválasztási megbízottai részére készítet­tek egy összeállítást. A A SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszáma 1979. szeptember 17-én Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 8 565 Trabant Lim. (Bp.) 19 374 Trabant Lim. (Győr) 8 513 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 31284 Trabant Lim. Spec. (Győr) 18 309 Trabant Combi (Bp.) 4 597 Trabant Combi (Győr) 1 638 Wartburg Lim. (Bp.) 16 098 Wartb. de Luxe (Bp.) 18 383 Wartb. de Luxe tolót. (Bp.) 6 079 Wartb. Lim. tolót. (Bp.) 3 151 Warburg Tourist (Bp.) 6 282 Skoda 105 (Győr) 3 617 Skoda 105 (Bp.) 6 696 Skoda 105 (Debrecen) 3 267 Skoda 120 (Bp.) 5 282 Skoda 120 (Győr) 3 385 Skoda 120 (Debrecen) 2 346 Lada 1200 (Bp-) 102 827 Lada 1200 (Debrecen) 55 304 Lada Combi (Bp.) 13 717 Lada 1300 (Bp.) 14 803 Lada 1300 (Debrecen) 9 197 Lada 1500 (Bp.) 24 095 Lada 1600 (Bp.) 3 717 Lada 1600 (Debrecen) 1 725 Moszkvics (Bp.) 5 514 Zaporozsec (Bp.) 29 201 Dácia (Bp.) 13 854 Polski Fiat 126 (Bp.) 20 274 Polski Fiat 1500 (Bp.) 15 017 nyolcoldalas kiadványban a munkahelyi beilleszkedés el­vi és gyakorlati kérdéseit vizsgálja Lengyel István, a PTI munkatársa. A munka­helyi fogadásra, a pályakez­dők patronálására, s a mun­kába lépő fiatalok kötelessé­gére is részletesen kitérő írása jó fogódzót nyújthat a munkahelyi vezetőknek, s különösen a pályaválasztási megbízottaknak. Figyelemre méltó, sok adattal alátámasztott tanul­mányt készített Győré Ká­roly, a „Fiatal mezőgazdasá­gi szakmunkások munkahe­lyi beilleszkedésének alaku­lása egy vizsgálat tükrében” címmel. Többek között meg­állapítja: „Elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági szak­mák presztízse továbbra is alacsony helyen áll a fiata­lok többségénél. Azoknál a fiataloknál, akik e pályate­rületet választják, az átla­gosnál magasabb lemorzsoló­dási arány tapasztalható a szakképzés ideje alatt.” A továbbiakban közli a Pálya- választási Tanácsadó Intézet­nek, a pályakezdő mezőgaz­dasági szakmunkások köré­ben készített felmérésének tapasztalatait. Az írás sok segítséget nyújt egyrészt a pályára előkészítéshez, va­lamint a már végzett fiatal szakmunkások munkahelyi beilleszkedéséhez. A tájékoztatás mint a pártmunka eszköze □ ezdjük egy meglehető­sen kézenfekvő igaz­sággal. Ahhoz, hogy a part tagjai képesek legyenek képviselni és végrehajtania párthatározatokat, a politikai tartalmú döntéseket, minde­nekelőtt ismerniük kell azok szellemét és betűjét. Más szóval, idejében pontos és alapos tájékoztatást kell kap­niuk a határozatok tartalmá­ról, a meghozatalukat in­dokló körülményekről, ter­vezett hatásukról, következ­ményeikről. Ám bármennyire kézenfek­vő, sőt közhelyszerűen ter­mészetes ez a megállapítás, mégsem mondható, hogy mindenütt ilyen szellemben szervezték volna a politikai munkát. Még nem is olyan régen, meglehetősen sok pa­nasz és bírálat hangzott el ebben az ügyben: különösen a helyi tájékoztatás gyengéit érte számos helyen — és mitagadás, általában indo­koltan — erőteljes kritika. Örömmel nyugtázható, hogy az utóbbi időben erőteljes a javulás ebben a tekintet­ben. Az irányító pártszervek szinte mindenütt rendszere­sen és gondosan informálják az alapszervezetek titkárait, vezetőségeit a felsőbb hatá­rozatokról. Ezek az informá­ciók a pártélet fórumain, a taggyűléseken, a pártcso- port-értekezleteken keresztül mindinkább eljutnak a párt­tagsághoz. A politikai vitakö­rök, a pártnapok is fontos csatornái a tájékoztatásnak. De a politikai oktatás fog­lalkozásait is egyre több he­lyen használják fel arra, hogy ne csak a központi, ha­nem a helyi határozatok ösz- szefüggéseiről is képet kap­janak a hallgatók. Ez a fej­lődés kiterjed arra is, ami­ben talán a legtöbb volt a panasz: a koordinációs jogú pátrszervezetek erőfeszítései következtében most már a gyáregységek, telephelyek párttagjaihoz is jobban el­jutnak a vállalat egészét érintő döntések, elhatározá­sok. A párton belüli tájékozta­tás fontosságát tehát mind jobban megértik a pártszer­vek és az alapszervezetek; az ezt szolgáló mechanizmus egyre inkább olajozottan mű­ködik. Ám ennek az olajo­zott működésnek árnyoldalai is vannak. Ügy tűnik, mint­ha némelyik pártszervezet vezetősége megelégedne az­zal, hogy az információ fo­gaskerekei pontosan illesz­kednek egymáshoz, s saját szerepét a politikai munka irányításában leszűkíti a ka­pott tájékoztatás továbbadá­sára. Mozgalmi zsargonunknak van egy kiirthatatlan kifeje­zése: „levisszük” a határo­zatokat. Nos, ez a szóhaszná­lat pontosan kifejezi e szem­lélet és gyakorlat lényegét. Eszerint a feladat abból áll, hogy a valahol feljebb, ma­gasabb szinten született ha­tározatokat „levigyük” a végrehajtáson közvetlen munkálkodókhoz, s amikor már „lent” vannak, akkor teendőnk be is fejeződött, fordulhatunk vissza a kö­vetkezőkért, hogy „lehozzuk” azt is. Az alapszervezet vezetősé­ge azonban nem tekintheti magát valamiféle postásnak, akinek pusztán az a dolga, hogy az üzenetet eljuttassa a címzetthez, de hogy ez utób­bi megértette-e a benne fog­laltakat, és egyetért-e vele, az már nem őrá tartozik. A pártmunkában, a politikai munkában a tájékoztatásnak szinte minden esetben együtt kell járnia a megmagyará­zással és a meggyőzéssel. Er­re magán a pártszervezeten belül is szükség van: a tö­megpolitikai munka kiindu­lópontja, vagy inkább első állomása az, hogy a kommu­nisták egyetértésre jussanak az adott kérdésben. A párt­tagokat természetesen a párt­fegyelem kötelezi arra, hogy a párt minden állásfoglalá­sát és döntését képviseljék és végrehajtsák, akkor is, ha netán nem értik teljesen, vagy nem értenek vele egyet. Ám nyilvánvalóan másként állnak ki, másként agitálnak, ha pontosan értik a döntés indokait, és azono­sulni tudnak vele. Ellenkező esetben érvelésük nemigen léphet túl az „ez van, ezt kell szeretni” szintjén. Hadd idézzem fel ezzel kapcsolatban egy személyes élményemet. Egy felsőbb párthatározatot ismertető taggyűlésre készültek az egyik alapszervezetben, melyhez — tekintettel a té­ma bonyolult voltára — írá­sos anyagot is adott az irá­nyító pártbizottság. Az alap­szervezeti titkár gondosan el is olvasta előre a sokszorosí­tott szöveget, s kék, piros és sárga ceruzával aláhúzta a fontosabb mondatokat, asze­rint, mennyire kívánta felol­vasás közben hangsúlyozni azokat. A taggyűlés előtti beszélgetésünk közben a párttitkár elmondta, hogy a párttagok jó része már hal­lott a témáról, s különböző kérdések, ellenvélemények is megfogalmazódtak némelyi­kükben. Ám kérdésemre, hogy ezekre kitér-e beszá­molójában, válaszol-e rájuk, kissé csodálkozva ingatta a fejét. Mint szavaiból kitűnt, ő feladatának pusztán a tá­jékoztató „levitelét” tekin­tette, s meg sem fordult a fejében, hogy netán megbe­szélje a munkahelyi pártbi­zottság titkárával, hogyan kellene reagálni az általa már ismert aggályokra és véleményekre, miként lehetne már ott a tag­gyűlésen együttesen kialakí­tani a mindenki által elfo­gadható és képviselhető, kö­zös álláspontot. Apró dolognak is tűnhet ez, pedig valójában a párt­munka több lényeges köve­telményével függ össze. Ami­kor néha elhangzik, hogy az alapszervezet nem pusztán végrehajtó szerv, hanem a maga működési területén a politikai munka felelős irá­nyítója, a politikai élet köz­pontja, akkor nem valami­féle „misztikus” fogalmakról van szó, hanem éppen na­gyon is gyakorlati teendők­ről. Vagy amikor azt emle­getjük, hogy az agitációt ne tekintsük a pártmunka elkü­lönült reszortjának, hanem az kapcsolódjék szorosan ösz- sze az egyéb munkaterüle­tekkel, akkor ugyancsak az ilyen és hasonló dolgokra gondolunk. S ha azt mond­juk, hogy az agitáció legyen tervezett és átgondolt, ak­kor ennek szintén ilyesfajta követelményei vannak. Épp ez utóbbival kapcso­latban szükséges vitába száll­ni azzal a néha hallható vé­leménnyel, mely szerint a politikai munkának az a menete, hogy „előbb tájékoz­tatunk, azután agitálunk”. Papíron persze lehet effé­le szakaszokat tervezni, az élet valóságában azonban ez nem válik és nem válhat ilyen mereven ketté. Legyen szó akár a párttagságról, akár a pártonkívüliekről, az emberek a tényeket, vagy terveket hallva rögtön ér­tékítéletet is fogalmaznak, azon nyomban mérlegelik, hogy jó-e ez nekik avagy rossz. Aki idejében akarja befolyásolni a véleménye­ket, annak a közlést azon­nal párosítania kell az érve-r léssel, a meggyőzéssel. lindez nem mellékes kérdése pártéletünk- I- nek, politikai életünk­nek. Égető gazdasági teendő­inkről szólva, egyik vezető közgazdászunk egy rangos fórumon így fejezte be elő­adását: „A jövőben nagyon megnövekszik a pontos tá­jékoztatás jelentősége, nö­vekszik a színvonalas agi- tációs munka szerepe. Tudo­másul kell vennünk, hogy gazdasági célkitűzéseink tel­jesítése legalább annyira po­litikai természetű, mint köz- gazdasági jellegű feladat”. Hozzátehetjük, ez ' minden bizonnyal érvényes életünk egyéb területeire is. A szín­vonalas tájékoztatás és agi­táció egységére ezért minde­nütt érdemes és szükséges nagy figyelmet fordítani. Gyenes László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents