Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. szeptember 18., kedd Interjú a megyei tanács elnökhelyettesével Takarékosabb költségvetési gazdálkodásra van szükség Népgazdasagunk helyzetéről, az állami költségvetés növekvő hiányáról évek óta jelennek meg reális, őszinte közlések. Ez mindenki előtt jól ismert körülmény. Mégis, sokáig kissé kívülállóként szem­léltük e dolgok állását, mert a párt és a kormány erőfeszítései következtében ke­véssé éreztük saját költségvetésünkön ennek közvetlen hatását. Gazdaságunk termékszerkezetének kor­szerű színvonalra állítása, hatékonyságá­nak növelése egyre több eredményt hoz, de a külgazdasági viszonyok továbbra sem alakulnak számunkra kedvezően. Az is lény, hogy a jelenleginél még hatéko­nyabban és takarékosabban is lehetne gazdálkodni. Az sem lehet vitás, hogy nagy tartalékaink vannak kihasználatla­nul az ésszerűbben takarékos élét- és munkakörülményeinkben, a termelési szférán kívül eső területeken is. Gyorsabb előrehaladásra van szükség ezeken a területeken. Ennek biztosítása nemcsak kormányintézkedéseken múlik, hanem rajtunk is. De az adminisztratív jellegű döntések sem nélkülözhetöek. Ilyen szerepelt a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi ülésén, amelynek hatása a városi, községi tanácsokon ke­resztül a megye egész közösségét érintik. Erről kérdeztük Gsepregi Pál megyei tanácselnök-helyettest. — A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a megyei szintű költségvetési előirányzatok mérsékléséről, csökkentéséről döntött. Mi indokolja, hogy a folyó évi költségvetés csök­kentését kellett elhatározni? — Nemcsak a Békés me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága foglalkozott ezzel a témával. Előzménye, hogy ez év július 23-án a Miniszter- tanács határozatot hozott a költségvetési szervezetek idei előirányzatainak mérséklésé­ről. Ennek alapján az alap­fokú feladatok ellátásán fe­lüli költségvetési összeg 2 százaléka kerül elvonásra. Már az 1979. évi költség- vetést úgy készítettük, hogy a feladatokat három kategó­riába soroltuk. Az első a szinten tartást jelentette, a második, ahol a dinamikus fejlődés keretemelést igé­nyelt, a harmadik pedig, ahol az eddig elért színvonalat csökkenteni kellett. Már ez mintegy 35 millió forintos csökkentést eredményezett. A mostani határozat alapján további 15 millió forinttal fogjuk a költségvetési elő­irányzatot mérsékelni. Ugyanis a társadalmi közki­adások üteme az utóbbi években lényegesen növeke­dett és ezért fokozottabban mértéktartó gazdálkodást kell vezetnünk a költségve­tésben is. — Nem veszélyezteti-e ez a — a költségvetést éves szinten 50 millió forinttal csökkentő elvonás — az alapvető társa­dalmi feladatok zavartalan el­látását a tanácsoknál? — A Minisztertanács hatá­rozatában gondoskodott ar­ról, hogy az alapellátás fo­galmába tartozó intézmé­nyeknél az 1979. évre terve~ zett szint lehetőleg ne vál­tozzon. Tisztázta az alapellá­tás fogalmába tartozó intéz­mények körét is. Ennek alapján a kórházi fekvőbe­teg-ellátás, a járóbeteg-ellá­tás, a bölcsődei, az óvodai, az általános iskolai, az anya- és csecsemővédelmi, a köz- tisztasági, a belvízelvezetési és felújítási előirányzatok változatlanul védettséget él­veznek. Ezeknél az évi elő­irányzatnak megfelelő fel- használásra lehetőséget kell biztosítani, változatlanul. A csökkentés tehát az egyéb helyeken valósul meg. — Tanácsaink körülményei, így költségvetéseik sem egy­formák. Az említett 2 száza­lékos csökkentés is differen­ciáltan érinti őket? — A költségvetési elő­irányzatok mérséklése nem egy év feladata, hanem hosz- szú távon kell felkészülnünk mértéktartó gazdálkodásra. A Minisztertanács határozata alapján a Pénzügyminiszté­rium és a Tanácsi Hivatal gazdálkodási irányelveket adott ki, amelyet mi a helyi körülményekre, „testre sza­bottan” adaptálunk. Az irányelvekben fő hangsúly, hogy nem szabad azonos mértékkel az előirányzatok csökkentésével foglalkozni. Így a kidolgozott javasla­tunk, amelyet a végrehajtó bizottság elfogadott, 0,7-től mintegy 16 százalékos moz­gási térségben szabta meg a megye központi és a területi tanácsok költségvetési elő­irányzatainak mérséklését. Csak megjegyzem, hogy a megyeközponti költségvetés­ben a megtakarítás mértéke a 30 százalékot is meghalad­ja. — Az elmondottakból vilá­gos, hogy hosszú távra szóló takarékossági intézkedésekről van szó, tehát a jövő évi költ­ségvetést is érinti. — Igen, már ismeretes előttünk és az érintett szak- igazgatási szervek előtt az 1980. évi keretcsökkentés mértéke. Ennek nagyságrend­je azonos az ideivel. Éppen ezért intézkedési tervünkben kidolgoztuk azokat a költ­séghelyeket, ahol a megtaka­rítás valóban elérhető. — Az irányelvekben melyek azok a legalapvetőbb szempon­tok, amelyekre különösen hangsúlyt kell helyezni a meg­takarítások biztosítása érdeké­ben? ■— Valamennyi költséghe- - lyen elérhető megtakarítási lehetőségre felhívtuk a fi­gyelmet intézkedési tervünk­ben. Azonban változatlanul biztosítani akarjuk a helyi tanácsok gazdasági önállósá­gát. így konkrét feladatot csak értékmutatóban adtunk, és a költséghelyeken elérhe­tő lehetőségekre hívtuk fel a figyelmet: Ezék közül csák néhány fontosabbat szeret­nék megemlíteni, és ezeket sem a teljesség igényével. A nem alapellátás körébe tartozó intézményeknél in­dokolt létszámnövelési tilal­mat elrendelni. Korlátozni kell a bérmegtakarítás juta­lomként való felhasználását. A munkaviszonyon kívüli foglalkoztatásokra előirány­zott kiadásoknál az 1978. évi felhasználáshoz képest mint­egy 10 százalékos megtaka­rítást kell elérni. Az anyag- és energiagazdálkodás javí­tása érdekében a berendezé­sek, műszerek komplexebb és hatékonyabb kihasználása, villamosáram-fogyasztás je­lentős csökkentése a feladat. Csökkenteni kell a gépkocsi- állományt, a meglevők fu­tásteljesítményét. A közvilá­gítás korszerűsítésére csak különlegesen indokolt esetek­ben kerülhet sor. A park- fenntartást a legkisebb költ­ségráfordítással és tartós megoldások alkalmazásával kell biztosítani. A sajtóter­mékek, kiadványok számá­nak jelentős csökkentését, a túlzó kivitelezés megszünte­tését kell elérni. A párhuza­mos tevékenységeket ki kell szűrni a munkából. Szabá­lyozni kell a szükséges tex­tíliakészletek nagyságát az intézményekben. Üj, tartós fogyasztási cikkek beszerzé­se csak megyei engedéllyel történhet. Konferenciák, mű­vészeti találkozók, ankétok stb. számát jelentősen mér­sékelni kell, mellőzni az al­kalmi kiállítások támogatá­sát. Szabályozni szükséges a tanfolyamok, továbbképzések időtartamát, gyakoriságát a hatékonyság szempontjából. Csökkenteni kell a céltámo­gatások összegét is. Fontos­nak tartjuk, hogy a fejlesz­tési alap fel nem használt pénzeszközeit elsősorban az intézmények épületeinek ál­lagmegóvására fordítsák. — Az irányelvek a költség­helyek széles körét fogja át, de úgy gondolom, hogy a ta­karékos magatartásnak ennél jóval szélesebb területe van. Több olyan fejlesztést látni, ahol egyedi tervek alapján va­lósul meg, s ez az egyedi meg­oldás nem látszik mindig in­dokoltnak, és sokkal költsége­sebb. — A Minisztertanács ha­tározata megszabja a terve­zési és gazdálkodási maga­tartásunkat is. A hatékony­ságot az irányítás, a vezetés, a szervezés, a szervezetek te­rületén is érvényesítenünk kell. A fejlesztések vonatko­zásában is számos területen lehetne jelentős költségmeg­takarítást elérni, ha a meg­levő szervezetek a fejlesztési témáknál a típusterveket, vagy egységesítési törekvése­ket határozottabban érvé­nyesítenék. A VI. ötéves tervben több célú intézmé­nyeket hozunk létre, és je­lentősen előre fogunk lépni az alsóbb területeken is az intézményintegrációban. Egyes beruházási létesítmé- hyeket, fejlesztéseket típus­tervek alapján kívánunk megvalósítani. Az V. ötéves tervben több helyen építet­tünk 8 tantermes iskolákat. Sajnos, egyedi tervek alap­ján. Most minden ágazatban vizsgáljuk, hogy milyen új létesítményekre lehet a tipi­zálást kiterjeszteni. Állítom, hogy a típustervek alkalma­zása a községrendezést, vagy városrendezést nem befolyá­solja jelentősen, mert a ter­vezők megfelelő adaptálás­sal. típustervek kiválasztásá­val a városképet megfelelő­en tudják alakítani, s ezt ol­csóbb kivitelezési összeggel biztosítani. — Ez is igazolja, hogy a ta­nácsi testületeknek, szakigaz­gatási szerveknek, az intézmé­nyeknek összehangolt tevé­kenységére, azonos gondolko­dására, magatartására van szükség, hogy a kevesebből is többre teljék. — A végrehajtó bizottság határozatának magvalósítása valóban nem maradhat csak testületi ügy. A szakigazga­tási szervek dolgozóinak, al­só fokú tanácsainknak a ha­tározat végrehajtásáért na­gyon egyértelműen kell sík- raszállni és két tevékenysé~ get kell párhuzamosan vé­gezni: az egyik a tudatfor­máló tevékenység, a másik a ■mértéktartó, ésszerűbb gaz­dálkodás. Éppen ezért szeretnék még röviden szólni a határozat másik kiemelt feladatáról is. Ez a saját hatáskörű elő­irányzatnövelés jogának gya­korlását érinti. Az a törek~ vés — központi és megyei szinten is —, hogy a pénz- maradványokat, a költségve­tési többletbevételeket az alapfeladatok ellátására, és egyéb költségvetési feszültsé­gek feloldására fordítsák he­lyi tanácsaink. A fejlesztési alap túlteljesítését vagy meg­takarításait is a költségveté­si feladatok területére kívá­natos átcsoportosítani. Az eddigi évek tapasztalata en­nek éppen a fordítottját mu­tatja. Most egyértelműen szükséglet, hogy a többlet­pénzek a költségvetés terüle­tén kerüljenek felhasználás­ra. Enyedi G. Sándor n KGST a BNV-n A pénteken megnyílt BNV-n láthatta először a nagyközön­ség a rádióval, elektromos ablakmosóval, krómozott lökhá­rítóval felszerelt NDK-kiskocsit, a Trabant Special de Luxe-ot A Trabant is, de a 126-os Polski Fiat is könnyen elvontatja az itt látható praktikus lengyel utánfutót Szépek és gyorsak a csehszlovák motorkerékpárok Nők a húsüzemben — Amikor én még kis­lány voltam, a hentesszak­mát férfiaknak valónak te-. kintették — mondja Linka József né, a Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemének a vezetője. Ez pedig nem is lehetett régen, mert Linka József néV fiatalasszony, és még nála is fiatalabb Sinka Gabriella, a helyettese. De- hát gyorsan változott a technika, amely megköny- nyítette a munkát, és mind több nőnek jutott hely a húsiparban. Jöttek az üzem­be is néhányan. Számukra azonban eredetileg nem lé­tesült fürdő, öltöző. Szük­ségből egy kis helyiséget rendeztek be erre a célra, ami a létszám növekedésé­nek arányában egyre szűkeb­bé vált. Meg is nézzük. Reggel 8 asszony és lány öltözött át munkaruhába, és dolgozik. De tudja mindenki, hogy már épül egy faház, ahová kitelepítik a könyvelési cso­portot, az iroda helyén pe­dig kialakítják a végleges női öltözőt, fürdőt. Tizenöt nő számára. Többnek, mint ahányan jelenleg . vannak, de egy-két asszonyt, lányt még felvesz az üzem. Olyat, aki szorgalmas, ügyes, meg­felel az elvárt követelmé­nyeknek. Többféle finom áru ké­szül az üzemben. A legtöbb­nek a jó híre túljutott Bé­kés megye határain. Át Bács-Kiskun, Szolnok és Csongrád megyébe. Ismerik, és szívesen vásárolják a táj­jellegű készítményeket, a füstölt húst, a sonkát, a sza­lonnát, a kolbászt, valamint a felvágottat is. Az üzem képtelen ezekből eleget ké­szíteni, ami a minőség leg­jobb bizonyítéka. Persze a minőséget nem­csak a vásárlók, hanem má­sok is ellenőrzik. így a Bé­kés megyei Élelmiszer és Vegyvizsgáló Intézet szak­emberei, mégpedig érzék­szervi és laboratóriumi mód­szerrel egyaránt. Éppen hi­vatalos kiküldetésben van Árendás Béla, az intézet fő­előadója, ezért megkérdezem tőle: — fzlenek az üzem termé­kei? ö így válaszol: — Mint fogyasztó, mond­hatnám, hogy igen. Egyéb­ként érzékszervi és labora- * tóriumi vizsgálat alapján tetszetős megjelenésűek, jó ízesítésűek a készítmények. — Az éves termelés érték­ben eléri a 70 millió forin­tot. Ez az összeg kétszerese az eredetileg tervezettnek. Igyekszünk a fogyasztók igé­nyeit kielégíteni — tájékoz­tat még Linka Józsefné. Halad a munka, még ha rengeteg is a tennivaló. A legtöbb Linka Józsefnéra há­rul, aki arra törekszik, hogy minél jobb eredményt érjen el az üzem. És már az eddi­giek alapján is megteremtő­dött a gazdasági alapja an­nak, hogy kedvezőbb szo­ciális körülményeket lehes­sen kialakítani a dolgozók­nak, most elsősorban a nők­nek. Pásztor Béla A televíziók, a telefonok, a lemezjátszók, s a hangszórók — a rohamléptekben fejlődő bolgár elektronikus ipar térmékei Kép, szöveg: Lónyai László Kamionok az üveggyárból Az Orosházi Üveggyár „Gyári Tájékoztatójának augusztusi számából tudtuk meg, hogy az idén az első félévben 32 millió palackot exportáltak az orosháziak csaknem 4 millió NSZK- márka értékben. Az üvegek 90 százaléka kamionban hagyta el a gyárkaput, ami azt jelenti, hogy az hat hó­napban mintegy 1100 ka­miont indítottak útra a pia­cok felé Orosházáról. Az exportsikerekhez nagyban hozzájárul az, hogy a gyár munkáskollektívái a kong­resszusi és felszabadulási munkaversenyhez csatlakoz­va elsősorban a selejt csök­kentésére, illetve a szállítási határidők pontos betartására tettek felajánlásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents