Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. szeptember 18., kedd Gondok és problémák i A Minisztertanács előtt a közművelődés ügye Időről időre a legmaga­sabb fórumok elé ke­_____ rül a közművelődés üg ye. Legutóbb a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése alapján a Minisz­tertanács • tárgyalt róla. Ez egymagában is mutatja, hogy hazánkbair igen nagy jelen­tősége van a közművelődés­nek. öt éve látott napvilágot az ezzel foglalkozó párthatá­rozat, nem sokkal később törvényt alkotott róla az or­szággyűlés. Széchenyi sokat idézett tétele ma sokszoro­san áll, hiszen kicsiny és * anyagiakban éppen nem bő­velkedő országban elsőrendű jelentősége van a .kiművelt emberfők sokaságának”. S ha már az ország anyagi erőiről van szó: csupán az elmúlt évben, 1978-ban csak­nem 7 milliárd forintot for­dítottak közművelődési cé­lokra, de ebben az összegben nem szerepelnek az ilyen tárgyú beruházások. A köz- művelődési intézményháló­zat fenntartásának költségeit 70 százalékban központi ál­lami források fedezik. Mind­ez — az ország jéfenlegi gaz­dasági nehézségeivel súlyos­bítva — különösen indokolt­tá teszi, hogy jól meg kell nézni: milyenek is azok a kulturális célok, közművelő­dési események, amelyek ekkora, nemzetközi összeha­sonlításban is jelentékeny­nek számító összegekbe ke­rülnek. Kétségtelen, hogy számot­tevőek az eredmények, s azt is nehéz volna vitatni, hogy az említett párthatáro­zat és törvény hatályba lé­pése óta eltelt négy-öt év egy ország műveltségi szín­vonalemelkedésének leméré- séhez még rövid idő. Ahhoz azonban már mindenképpen elegendő, hogy le lehessen vonni néhány következte­tést. A KNEB jelentése meg­állapítja: „Az intézmények létesítése, a működésükre biztosított anyagi eszközök felhasználása sokszor nem elég hatékony.” A művelődési házak és otthonok látogatóinak nagy többsége — elsősorban a köz­ségekben — mindenekelőtt szórakozni kíván. Ennek a tömegóhajnak a kielégítése fontos közművelődési fel­adat — de korántsem mind­egy, hogy milyen színvonalú a szórakoztatás. Aki ezen csak beatzenéi koncerteket (a fiatalabb nemzedék szá­mára) vagy csupán magyar- nótaesteket (a középkorúnk­nak és az idősebbeknek) ért, az — lebecsüli a közönséget. Ez is szórakoztatás, s vitat­kozni sem lehetne afelől, hogy kedvelt válfajai a szó­rakoztatásnak. De korántsem egyedüli lehetősége a közér­deklődés kielégítésének. Még akkor sem, ha a megvizs­gált területeken a beatzené- szek vonzották a művelődési intézmények nézőterére a legtöbb vendéget. Másik, igen népszerű mód­ja a szórakoztatásnak az úgynevezett tarka vagy ve­gyes műsorok sokasága. Lá­togatottságban második he­lyen állnak ezek a műsorok . — nem utolsósorban azért, mert igen sok kis- és köze­pes községben ennyiből áll a választék. Ezeket a műso­rokat gyakran úgy hirdetik, hogy valamelyik ismert fő­városi művész szerepel a plakátokon „húzónévként”, vagyis azért, mert alaposan feltételezhető, hogy miatta megnézik a többi műsorszá­mot is. S a „sláger” olykor elmarad: a jónevű művész nem érkezik meg, helyette azok adnak műsort, akit ép­pen meg tudott nyerni a cél­nak a szervező. |z pedig már nem egy­szerű műfaji kérdés. _____| A közművelődési tör­vény végrehajtása során a városi és nagyközségi taná­csok jogot kaptak arra, hogy engedélyezzék a területükön szervezett előadásokat. „Az engedélyezés az esetek több­ségében mechanikusan, nem érdemi elbírálás alapján tör­ténik” — állapítja meg a KNEB-jelentés. Ne szépít­sük a dolgot: sok helyen a tanácsnak olyan hivatalnoka üti rá a bélyegzőt az enge­délyre, aki maga sem elég művelt ahhoz, hogy eldöntse, elég színvonalas.műsort akar­nak-e a községben bemutat- , ni. Máskor sok • elfoglaltsága miatt igyekszik a „felelős” szabadulni az erőszakos szer­vezőtől, s megadja az en­gedélyt. A többi úgyis a mű­velődési otthon vezetőinek a dolga. Legalábbis' annyiban, hogy nekik kell kifizetniük az olykor hihetetlenül ma­gas fellépti díjakat — az ugyancsak nemritkán hihe­tetlenül alacsony színvonalú műsorokért. K evés színházi előadás jut el újabban a falvakba. En­nek egyik fő oka a Déryné Színház elhamarkodott meg­szüntetése — a helyébe ala­kított Népszínház műsorpo­litikája városközpontú, sőt kifejezetten a fővárosi kö­zönség kis részének igényére alapozott, a társulat pedig igen erősen csökkentette a falusi előadás számát. Szá­mos művelődési otthonnak valóban nincs színházi elő­adásokra színpada, öltözője, mosdója, előfordult már — nem is kivételesen —, hogy megérkezett valamelyik szín­ház társulata a művelődési* otthonba, de mivel ott télvíz idején nem tudták az előírt hőfokra felfűteni a termet, elmaradt az előadás. Segíteni ezeken a hibákon is lehetne. Lehet is, csak jobban kell törődni a falusi művelődési otthonokkal a megyei művelődési felelő­söknek éppúgy, mint a mű­soraikkal falura járó szín- társulatoknak. Az előbbiek­nek úgy, hogy megvizsgál­ják — például — az ottho­nok korszerűsítésének le­hetőségeit kis költséggel, társadalmi munkával: ho­gyan lehetne az öltözőt bő­víteni, a fűtést javítani A. társulatok pedig mehetnek kisebb helyekre — néhány helyen sikeres kísérletek tör­téntek már — kamaradara­bokkal, pódiumelőadásokkal. Érdeklődés van ezek iránt is, noha a színpadi művek az idézett statisztikában a harmadik helyre szorultak, de a látogatottság itt is meg­közelíti a 80 százalékot. El­megy a közönség az irodal­mi és a komoly zenei műso­rokra is — s nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a benzindrágulás és más ta­karékossági intézkedések ha­tásaként azok is szívesebben vennék a kultúra hozzájuk érkezését, akik eddig kön­nyűszerrel utaztak el színhá­zat nézni távolabbi váro­sokba saját autójukon. Mind jobban kifejezésre kell jutnia a gyakorlatban annak az alapelvnek, hogy a kultúra, a műveltség nem egyik vagy másik réteg, kor­osztály, s nem is a városi la­kosság monopóliuma, hanem az egész ország, az egész nép közös tulajdona. A KNEB- vizsgálat egyik fontos és el­gondolkodtató megállapítása, hogy a kisebb községekben a művelődési intézmények és a gazdasági szervek között alig-alig van érdemleges együttműködés, pedig „az általános kapcsolatrendszer és tartalmas együttműködés a kisebb községekben a köz- művelődési tevékenység in­tegrálása nélkül nem halad előre”. |élyen és őszintén tár­ta fel a vizsgálat a közművelődés — el­sősorban a községek kulturá­lis élete — terén tapasztal­ható jelenségeket. Nem megy egyik napról, de még egyik évről a másikra sem az észlelt hibák megszünteté­se — de mindenesetre hozzá kell fogni. Nemcsak azért, mert 7 milliárd forintról van szó — elsősorban a kisebb településeken élő emberek műveltségi színvonalának emeléséért. Várkonyi Endre Megyénk népi díszítőművészete Szombaton délután a békéscsabai VII. kerületi Arany János Művelődési Házban a helyi kertbarát, a fotó és a díszítő­művész szakkörök közös kiállítását rendezték meg. A sok száz érdeklődőt vonzó bemutató vasárnap este a termékek árverésével zárult. Képünkön: a legnagyobb sikert a díszítő- művész szakkör eredeti Békés megyei motívumok felhasz­nálásával készített hímzései aratták mmuMwuvmuuuMvwuHtmmwuuvwuw Hírek a vésztői művelődési házból A vésztői Községi Tanács 120 ezer forintot fordít a he­lyi művelődési ház felújítá­sára. Mi tagadás, rá is fér a külső és a belső tatarozás az épületre, mert bizony szomo­rú állapotban fogadja a ki­kapcsolódni, szórakozni vá­gyókat. A fűtést is másképp, nagy teljesítményű olajkály­hákkal oldják meg a jövő­ben, s a berendezés egy ré­szét is kicserélik majd. Re­mélik, hogy a felújításból a lakosság is kiveszi a részét. S ha mindez kész. az újjá­varázsolt művelődési házban új programok is indulhat­nak. Jelenleg a különböző kis­csoportok a legnépszérűbbek. A nyugdíjasok foglalkozásai­ra mintegy 160-an járnak el. Nyolc éve egyesítették a pá­vakört és a citerazenekart, azóta már sok szép ered­ményt értek el, így együtt. Legutóbb országosan jó mi­nősítést szereztek. Most a szeptember 26-i megyei pá­vakörök találkozójára ké­szülnek, Mezőberénybe. Hasonló jellegű művészeti csoport az általános iskolá­sok népitánc szakköre. A kis táncosok szívesen fellépnek a társadalmi ünnepségeken. Ugyancsak ezeket az ünnep­ségeket színesítik fellépésük­kel a rézfúvós együttes tag­jai. ök Rábai András veze­tésével hetente egyszer pró­bálnak az új évadban is. A vésztői művelődési ház tanfolyamokat is szervez. A közelmúltban például a 10 hónapos gépíró tanfolyam 16 hallgatója vizsgázott sikere­sen. Azóta már újabb 10 je­lentkező van erre a tanfo­lyamra. Sokan részt vesznek évről évre a 8. osztályosok modern-tánc tanfolyamán is. S hogy milyen elképzelése­ket szeretnének valóra vál­tani a művelődési ház fel­újítása után? A férfiaknak fafaragó, barkácsol szakkört indítanak, a nők pedig dí­szítőművészeti szakkörbe je­lentkezhetnek majd. Mintegy öt évvel ezelőtt működött Vésztőn egy szocialista bri­gádvezető klub. Most, szeret­nék e hagyományt felújítani a vasutas szocialista brigá­dok segítségével. A progra­mokat már az ő javaslataik alapján állítják össze. N. A. Megjelent az Alföldi Tanulmányok második kötete Az 1973-ban életre hívott MTI Földrajztudományi Ku­tató Intézet Alföldi Cso­portja néhány évvel meg­alakulása után, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztálya és Békéscsaba vá­ros Tanácsa támogatásával 1977-ben eljutott oda, hogy — a kiadvány felelős szer­kesztője, dr. Tóth József sza­vaival élve — „saját” kiad­ványt jelentessen meg. Az Alföldi Tanulmányok-kal le­hetőséget kívántak teremte­ni az alföldi csoport mun­katársainak arra, hogy „ha­zai tájakon” is publikálhas­sák eredményeiket, s hogy fórumot teremtsenek az or­szág különböző helyein fo­lyó, Alfölddel kapcsolatos kutatásoknak. Az 1500 pél­dányszámban, évente egyszer megjelenő vaskos kötet a hazai tudományos intézetek, könyvtárak és iskolák mel­lett eljut a külföldi földrajz­tudományi intézetekbe is. Számukra a kiadvány an­gol és orosz nyelvű tartalmi összefoglalói. segítik a jobb megértést. A nemzetközi visszhang már az első kötet után elismerésre méltó volt. Az 1978. évi, második kö­tet a napokban került ki a Dürer Nyomdából. Bár a nyomdai késedelmeskedés a címlapra nyomtatott 1978-as dátum miatt kényelmetlen szituációt teremt, a kiadvány színvonalas tartalmán nem változtat. Napjaink energiaválsága miatt is bizonyára nagy ér­deklődést vált majd ki dr. Somfai Attila „Az alföldi szénhidrogén-kutatások ered­ményei és perspektívái” cí­mű tanulmánya. A szerző az 1946 óta rendszeresen folyó szénhidrogén-kutatás törté­neti múltjáról is átfogó ké­pet ad. Dr. Fehér József a me­gyénkben annyi problémát okozó gázos vizek származá­sát, előfordulását kutatja, többek között „Az alföldi ré­tegvizes kutak gázelőfordulá­si rendszerének földrajzi vizsgálata” című tanulmá­nyában. Megyénktől távo­labb eső részekre kalauzol bennünket dr. Pinczés Zol­tán, a debreceni egyetem földrajzi tanszékének veze­tője. Ábrákkal gazdagon il­lusztrált munkájában a Bükk_hegységben végzett geomorfológiai vizsgálatok eredményeit összegzi. A szi­kes talaj vizsgálatában ered­ményesen alkalmazható mód­szerekre hívja fel a figyel­met a dr. Szöőr Gyula, dr. Rakonczai János, dr. Dévé­nyi Zoltán szerzőhármas „A szabadkígyósi puszta talajai­nak vizsgálata derivatográ- fiás és infravörös spektro- szkópiás módszerrel”. A szak­mában kevésbé járatos olva­só is izgalmas következteté­sekre bukkanhat rá dr. Be­csei József „Néhány meg­jegyzés az alföldi agrárváro­sok külterületi népességének alakulásáról” című tanul­mányában. Munkájában az Erdei Ferenc által mezővá­rosnak tekintett 62 telepü­lésről készített kutatásairól számol be. Dr. Tóth József, az alföl­di csoport vezetője „Az al­földi városfejlődés elmúlt évszázada, és az országos te­lepüléshálózat-fejlesztési koncepció” című tanulmá­nyában 1870-től 1970-ig ad képet a városfejlődés jellem­zőiről, kiemelve az utóbbi évtized városfejlődésének néhány vonását is. Szintén időszerű, a széles olvasótábor érdeklődésére is számot tartó témát dolgoz­nak fel a szegedi kutatók, dr. Krajkó Gyula és dr. Mé­száros Rezső „Az iparosítás hatása a városi népesség­szám növekedésére, és a fa­lusi térségek gazdasági, tár­sadalmi átalakulására a Dél- Alföldön” című munkájában. Dr. Mosolygó László az alföldi városok földhasznosí­tási viszonyait vizsgálja az 1895-ös és az 1935-ös általá­nos mezőgazdasági összeírás alapján. Közismert, hogy egy adott térség gazdasági fejlettségét mennyire befo­lyásolja az adott úthálózat és minősége. Dr. Simon Imre és dr. Tánczos-Szabó László „Az alföldi megyék közúthá­lózatának tipológiai vizsgála­táéban közöl tanulságos ada­tokat. Végezetül a valóban gazdagra sikerült második kötet zárómunkájában dr. Csatári Bálint közöl adatokat a Sárrét településföldrajzá­hoz. B. S. E. Bábosok találkozója Pécsett Pécsett október 9. és 14. között rendezik meg a világ legjobb felnőtt bábszínházai és bábcsoportjai ötödik ta­lálkozóját. A háromévenként Pécsett sorra kerülő fesztivál az egyetlen állandó jellegű nemzetközi pódiuma a fel­nőttek számára készült báb­előadásoknak. A találkozó házigazdája a népszerű Bó­bita bábegyüttes lesz. Az eddigi legnépesebb és tartalmában is a leggazda­gabb bábfesztiválnak ígérke­zik az idei, amelyen tizenkét ország bábosai szerepelnek. A résztvevők megemlékeznek az 1929-ben, Prágában meg­alakult Bábművészek Nem­zetközi Szövetsége (UNIMA) jubileumáról is. Ugyanis a szövetség fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. A most elkészült fesztivál- program szerint nyolc hazai és tizenegy külföldi együttes mutatkozik majd be a Me- csekalján. A külföldiek kö­zött lesz a világ egyik leghí­resebb bábszínháza, a Szer- gej Obrazcov vezette moszk­vai Állami Központi Báb­színház, amely először szere­pel a pécsi találkozón. Hagyomány, hogy a feszti­vál időszakában az UNIMA egy-egy szakmai bizottságát is vendégül látja Pécs. Ez alkalommal a kiadványi bi­zottság ülésezik majd, a kö­vetkező időszak UNIMA- kiadványainak tervét dolgoz­ták ki. KÉP­ERNYŐ Az NDK Televízió estje Nem bánta meg az a né­ző, aki csütörtökön este vé­gig figyelemmel kísérte az NDK televíziójának öt órán át tartó színes műsorát. Mert vendégeink rövidfilmjeik se­gítségével elkalauzoltak ben­nünket a türingiai Meinin­gen új ízeket, formákat, le­hetőségeket kikísérletező színházába, elámulhattunk a szász barokk képzőművésze­ti ritkaságain, bekukkanthat­tunk Lipcsébe, ahol ízelítőt kaphattunk a nemzetközi vásárairól híres, építészeti csodákban bővelkedő város életéből. A könnyűzene ked­velői pedig Dagmar Keller énekes-táncos színésznő sok­oldalú produkciója mellett Sanssouci regényes hangula­tú nevezetességeivel is meg­ismerkedhettek. Végre, a gyerekek is to­vább élvezhették az esti me­sét a hazai nyúlfarknyi mű­soridők után, ugyanis az NDK kedves Apa figuráján tíz percen át szórakozhattak. Az igazi nagy „meglepetés” csak ezután következett. A nagynevű német író-testvér­pár idősebb tagja, Heinrich Mann Nehéz élet című, 1932- ben született fájdalmas szép­ségű regényének tévéfilm- adaptációját sugározták. A 20-as évek antidemokratikus, kilátástalan életét fogalmaz­ta meg az író izgalmas, mondhatni „krimis” formába öntve, hatalmas életműve utolsó előtti munkájaként. Az Elcsábíthatok címen bemutatott tévéfilm a re­gény fájdalmas és egyben kíméletlen kritikai hangvé­telét hiánytalanul tudta visz- szaadni. A fiatalok majdnem tragikusan végződő történe­te az akkori munkanélküli­ség, erkölcsi kiszolgáltatott­ság, a hatalom félelmetes szorítása, a látszatcsillogás mögött megbúvó nincstelen- ség kórképét nyújtja. A vá- 1 asztható kiutak mindegyike a bűnözés útvesztőibe vezet. A rendező, Helmut Schie­mann az író realista stílusát követve készítette filmjét, • aminek sikere nem kis mér­tékben köszönhető a nagy­szerű színészgárdának is. Különösen, a nálunk ritkán látott kitűnőség, az Adele Fuchs bártulajdonosnő sze- i repét megformáló Gisela May nyújtott tragikus szere­pében egészen rendkívülit. A nyomor és ragyogás, a lát­szat és valóság élesen elkü­lönülő képsorait az operatőr, Jürgen Kruse visszafogott egyszerűséggel készítette. Úgy látszik, valóban jó pro­dukció csak akkor sikered­het, még a tévéfilmek eseté­ben is, ha az írott mű és „feldolgozói” egymásra ta­lálnak igényességben, tehet­ségben. A hazai tévéfilm­gyártás tanulhat e színvona­las alkotásból. Azt a hűség és igazságos­ság kedvéért még meg kell említeni, hogy Heinrich Mann is a megfilmesítés le­hetőségét szem előtt tartva készítette regényét. Ügy lát­szik. szerencséje van ezzel a műfajjal. Ugyanis a Ronda tanár úr című. 1905-ben megjelent regényéből is óriá­si sikerű film született, a Kék angyal. Persze a fősze­rephez akkor is akadt egy Marlene Dietriche! B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1979. szeptember 18-án, kedden délután 16.00 órakor Orosházán: CSIPKERÓZSIKA Békési Bástya: 4 és 7 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész. Békéscsabai Kert: Machbet. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10, du, 4 és 7 órakor: Csillagok háború­ja I,, II. rész. Békéscsabai Terv: Won Ton Ton Hollywood meg- mentője. Gyulai Erkel: Ulzana. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A copfos csoda, 5 és 7 órakor: A tanú. Orosházi Partizán: Buffalo Bill és az indiánok. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Az ame­rikai barát, 22 órakor: Csillag kőudvar bármi áron.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents