Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus 12., vasárnap »HiWSTUg Barátaink életéből NDK: Növekedés anyagmegtakarításból Három Hiagara erejével A hatmillió kilowattos krasznojarszki vízi erőmű A Jenyiszej a Szovjetunió legbővizűbb és a világ egyik legnagyobb folyója. Több mint négyezer kilométeres kék szalagként választja ketté észak—dél irányban Szibériát. Vízgyűjtő medencéjének területe 2,7 millió négyzetkilométer, ez India területét megközelítő nagyságú. A körzet rendkívül gazdag természeti kincsekben. Susenszkojétól nem mesz- sze emelkedik a szovjet energetika egyik új óriása, a 6,4 millió kilowatt teljesítményre tervezett szajano- susenszkojei villamos erőmű. A Jenyiszej a belé ömlő folyókkal (elsősorban az An- garával) ma már joggal nevezhető a világon a legtöbb villamos energiát termelő folyamának. Elsőként 1956-ban lépett üzembe az Angara felső folyásán a 660 ezer kilowatt összteljesítményű ir- kutszki vízi erőmű, amelytől a világelsőséget 1961-ben a bratszki 4,35 millió kilowattos erőmű vette át. Jelenleg az Angara folyón befejezéséhez közeledik a 3,6 millió kilowattra tervezett uszty- ilimszki villamos erőműépítése. Az angarai vízlépcsők sorában a negyedik, a bogu- csányi 4 millió kilowatt teljesítményű lesz. 1967-ben létesült a Jenyiszej folyón a világ legnagyobb — 6 millió kilowattos — vízi erőműve Kraszno- jarszknál, a legészakibb pedig a hetvenes évék elején ugyancsak a Jenyiszejen, de a Sarkvidéken, a hantaji erőmű. A felsorolt erőművek mindegyike egyben a hidro- energetika fejlődésének újabb fejezetét is jelentette. A bratszki vízi erőmű turbinái 225 ezer kilowatt teljesítményűek voltak, a krasznojarszki erőmű számára 500 ezer kilowatt teljesítményű áramfejlesztő * egységek készültek, a szaja- no-susenszkojei óriás pedig már egyenként 640 ezer kilowattos egységekkel fog működni. A nagy teljesítményű villamos erőművek építésének kezdeti szakaszában egyes nyugati sajtókörök a gigászi méretek hajszolásával vádolták a szovjet vezetőket. Miért van szükség a távoli, kihalt tajgában a bratszki vízi erőmű felépítésére? — kérdezték. Kinek kell majd az itt termelt villamos áram? Ma már nem kérdeznek, hanem egyre többen látogatnak el a nagy ipari komplexumok tanulmányozására Bratszkba, Uszty- Ilimszkbe és a Jenyiszej vidékének más városaiba, ipari központjaiba. Vegyük például a KGST- tagországok — Magyarország, Bulgária, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió együttműködésével épülő — a továbbiakban egy hatalmas faipari komplexum részét képező — uszty- ilimszki cellulózgyárat. A gyár alapterülete több mint 520 hektár. Az üzemen belüli szállítási útvonalak hosz- sza meghaladja az ezer kilométert. 63 termelőegység egységes technológiai láncolata egy fedél alatt. A vegyi folyamatok vezérlését elektronikus számítógépek végzik majd. A gyár tervezett éves termelése 500 ezer tonna cellulóz. A Jenyiszej folyó legdélibb területi termelő komplexuma a szajani. Több mint százhúsz főbb termelőegységből áll majd, és megvalósítása legalább három ötéves terv programjának keretében történik. A komplexum magját a szajan-susenszkojei vízi erőmű adja. A Száján hegység völgyében a kilométer hosz- szan húzódó völgyzáró gát magassága eléri a 240 métert. A kétszáz méter magasból alázúduló víztömeg, erejét tekintve három Niagara vízeséssel egyenlő. Ennek a hatalmas erőnek a megfékezésére 150 x 100 méteres speciális betonmedencét kellett felépíteni. "A Jenyiszej folyó alsóbb folyása vízszabályozásának érdekében felépül a viszonylag kis teljesítményű Majni vízierőmű. A két, ösz- szesen több mint 100 milliárd köbméter befogadó képességű mesterséges tenger komoly lehetőséget nyújt a környék viszonylag jó mező- gazdasági adottságokkal rendelkező területein az öntözéses gazdálkodásra, hajózásra és halgazdálkodásra. 1976-ban ünnepélyesen fektették le a méreteiben egyedülállóra tervezett Szajani Alumíniumgyár alapkövét. Folynak a Szovjetunióban szinte páratlan -méretű Aba- kani vagongyár 'építkezései. Nem messze innen színesfém öntvényeket feldolgozó vállalat áll. Minuszink város közelében 12 elektrotechnikai üzem létesül, négy közülük már a jelen ötéves terv során. A helyi nyersanyagbázis lehetővé teszi az élelmiszer — s á könnyűipari vállalatok továbbfejlesztését is. Üjabb lakótelepek, városok jelennek meg, bővül a vasút- és köz- úthálózat is. S bár évente több ezren érkeznek az építkezésre, még mindig kevés a munkáskéz. _ Jurij Kanyin APN—KS A jelentés a Harzból érkezett. Hettstedt városából, amelynek hengerműje rendkívül fontos az egész ország népgazdasága számára. Az üzemben, amely a híres Mansfeld kombinát része, a tervezett határidő előtt új, korszerű mérőberendezést helyeztek üzembe. Mindez lehetővé teszi, hogy ezentúl az eddiginél pontosabban, kisebb tűréssel, tehát a lehető legkisebb anyagveszteséggel dolgozzanak. Az alumíniumszalagok hengerlésénél például még az idén 510 tonna megtakarítást jelent majd az új technológia. A Neues Deutschland értékes nyersanyagnak jellemzi az alumíniumot. Dehát mi nem értékes a nyersanyagok közül manapság? Fém és papír, energiahordozó és fa, vas és üveg — mindennek megnövekedett az értéke. Különösen egy olyan országban, mint az NDK, amely — Magyarországhoz hasonlóan — a nyersanyagok és energiahordozók jóval több mint felét importálni kénytelen. Mégpedig alaposan megnövekedett és tovább növekvő árakon, miközben végtermékeinek ára kisebb mértékben emelkedik csak a világpiacon. Már amikor tavaly kidolgozták az idei népgazdasági tervet, számoltak azzal, hogy a nemzeti jövedelem további emelkedése csak a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésével érhető el. A terv a népgazdaságilag fontos nyersanyagok felhasználásának 4 százalékos csökkentését irányozta elő. Az egész termelés növekedésének kétharmadát a megtakarításokból kell fedezni. Az NDK ebben az évben mintegy 270 milliárd márka értékű nyersanyagot, illetőleg energiahordozót használ fel a termelésben. Minden százalék megtakarításnak tehát nagy jelentősége van. Egyetlen * százalék megtakarítás a nemzeti jövedelem ez évre előirányzott növekedése felének felel meg. És fordítva : az anyagnormák legkisebb túllépése, illetőleg a megtakarításra hozott intézkedések megszegése, eredménytelensége, a népgazdasági terv legalapvetőbb céljait teheti teljesíthetetlenné. Nem babra megy tehát a játék, 230 ezer tonna hengerelt acéllal, 3000 tonna alumíniummal, 36 ezer köbméter fával, 170 ezer tonna cementtel kevesebb használható fel ugyanannyi termékhez, mint az előző esztendőben. A megtakarítandó hengerelt acélból például 5 milliárd márka értékű gépipari terméket lehet gyártani, a tervezett cementmegtakarítás 12 600 lakás cementszükséglete. Az anyag- gazdálkodás — amely szorosan összefügg a külkereskedelmi mérleggel is — a figyelem középpontjába került. Miként lehet eleget tenni a parancsoló szükségszerűségnek, a kényszerűségnek ? Gyógynövénykutatás Vietnamban Fontos munkát végeznek a Vietnami Központi Gyógyszeripari Intézet munkatársai. Mindössze néhány évvel ezelőtt kezdték el a Központi-fennsík növényzetének tanulmányozását. Ez alatt az idő alatt összesen 360-féle gyógyfüvet vizsgáltak meg és ajánlottak gyógyszeripari felhasználásra. Némely tartományban több ezer hektáros gyógynövény-ültetvényeket létesítettek. (BUDA- PRESS — APN) Susenszkoje falu. Ebben a házban lakott 1898. és 1900. között V. I. Lenin és N. K. Krupszkaja. A falu közelében épül a szovjet energetika új óriása, a szajano-susenszkojei villamoserőmű (Fotók: APN—KS) A legkülönbözőbb, súlyukban, jelentőségükben nem egyenlő, de egyenként sem elhanyagolható módszerekkel folyik a takarékossági küzdelem. Az első és a legfontosabb módszer: olyan új módszerek, technológiák bevezetése, amelyek kisebb anyagfelhasználáshoz vezetnek. A hettstedti műszer jó példa erre. Az ipar lassan befejeződő átszervezése lehetővé tette, hogy ezeket a fej-, lesztéseket a nagyvállalatokon belül végezzék el. A rekonstrukciók, üzemeken, kombinátokon belül elvégzett korszerűsítések nagy eredményeket hoztak már. Minden üzemben „fogyó- kúráztatják” a termékeket: a nemzetközi összehasonlítások Heinz Jurk anyaggazdálkodási miniszter-helyettes szerint azt mutatják, hogy a megtakarítás a termékektől függően 5—35 százalékos lehet. És ez a súly- — és persze anyagszükséglet — csökkentés egyben a termelékenységet is növeli: 1 százalékkal kevesebb anyag fél százalék élőmunka-megtakarítást eredményez. A jó minőségű munka a megtakarítások második fő forrása. Húsz százalékkal is csökkenteni lehet a pótalkatrész-szükségletet, vagyis az azokhoz felhasznált anyagot — megbízhatóbb termékekkel. Ide tartozik a korrózió elleni védekezés: évente 340 ezer tonnányi fémet, illetve belőlük készült berendezést, gépet tesz a rozsda használhatatlanná. A másodlagos és használt anyagok gyűjtése, a termelésbe való visszavezetése is tartalékokat rejt még magában. Az NDK-ban e tekintetben jóval előbbre tartanak, mint- nálunk. Az acélipar anyagszükségletének 75 százalékát az összegyűjtött ócskavasból fedezik, a papíripar nyersanyagának pedig 45 százalékát adja az összegyűjtött használt papír. Az erőfeszítéseket azonban fokozzák. Júniusban nagy akciót szerveztek: minden eddigi eredményt felül akarnak múlni a gyűjtésben, amelxben nemcsak a gyermekek, hanem a házfelügyelők, a lakóbizottságok és a legkülönbözőbb társadalmi szervek is részt vesznek. Saját tapasztalatomból mondom: sokszor bizony már idegesítő, hogy annyian csöngetnek be a lakásomba is, s azt kérdezik, nincs-e valami elvinnivaló? A sok kicsi sokra megy elve egyébként is előtérbe került. Egyetlen példa: a hűtőszekrény-javításnál a szerelő nem teljesen új, hanem felújított fődarabot szerelt be a gépbe, amelyért azonban kétévi garanciát vállalnak. Elvitte viszont magával a régit, legalább nyolc kilónyi fémet. Ezt a műhelyben felújítják, s aztán majd ismét beszerelik valahová, garanciával, ahonnan elvitték a helyszínen javíthatatlan rosszat. Az NDK- ban sem pepecselhet sokat a helyszínen a szerelő, ö is cserél. De egyre szélesebb körben megszervezték a lecserélt alkatrészek felújítását is. Rájöttek: most már sok mindent vétek lenne kidobni, amit eddig könnyű szívvel elhajítottak. Pintér István Népvándorlás Lengyelországban A háború utáni években az egyik legfontosabb feladat Lengyelország korszerű országgá való újjáépítése volt. Olyanná, amely fejlett és sokoldalú iparral rendelkezik. Nem volt ez könnyű, habár az emberek lelkesedéssel láttak megvalósításához. Az utolsó szó mégis az anyagi lehetőségeké volt. Az elmúlt évek távlatából értékelve a tényeket, nem lehet eléggé értékelni a Szovjetunió Lengyelországnak nyújtott segítségét, amely a legnehezebb időszakban valamennyi területet és ágazatot érintett. Nem lehet eléggé értékelni az alig egymillió főt számláló munkásosztály és nem egész százezer mérnöki és technikusi gárda elkötelezettségét, akik a -háborús tűzvészből megmenekülve lelkesen és szenvedéllyel láttak hozzá a gyárak újjáépítéséhez és fejlesztéséhez. Az ipar fejlődése viszont új káderek nélkül elképzelhetetlen volt. Tartalékkal csak a lengyel falu rendelkezett. 1944—45-ben, mikor a legintenzívebben folyt az újjáépítés — a „közönséges” rom- talanításhoz megindult a faluból a városba való áramlás. Szükségesek és elengedhetetlenek voltak ezekhez a munkákhoz az erős, kitartó, bármilyen munkát szívesen vállaló emberek. Később mindeddig nem ismert lehetőségek csillantak fel előttük: a tanulás, a szakmai képzés, a városban való letelepedés tervei. Az átalakulás fokozatosan ment végbe. A parasztból előbb segédmunkás lett, majd meghatározott ismeretek elsajátítása után szakmunkássá vált. Ezeknek az átalakulásoknak az ösztönzője az ipar fejlődése volt. A visszaemlékezések lapjait forgatva, megtudhatjuk, hogy például a Krakkó környéki falvak számára mit jelentett Nowa Huta építése, a bialystoki vidék lakosai számára a „Fas- ta” ruhagyár, vagy később, a lublini vidék parasztsága számára a Pulawyban felépítendő vegyipari művekről hozott döntés. A sziléziai bányák- és kohók fejlesztése, a zeglebiei ipari körzet, több tízezer, százezer új munkahelyet jelentett. A hatvanas évek közepe táján már kirajzolódóban volt az, ami a végét járó évtizedünkben ténnyé vált: a munkásosztály minőségileg megváltozott. A munkások továbbra is munkások maradtak, de az ipar és a társa-’ dalom általános fejlődésének dinamikus előrehaladásával — a munkásosztály egyre gyorsabb ütemben és határozottabban vesztette el „falusi” vonásait, magáévá tette a „régi”' munkások proletár hagyományait. A lengyel munkásosztály nagyipari munkásosztállyá alakul át: változik a munka jellege, magától értetődővé válik a nagy közösségekben végzett tevékenység, a korszerű és bonyolult gépek kezelése, „értelmiségi” szintű munkát igényel, az ismereteket állandóan frissíteni és továbbfejleszteni kell. Az érettségizett munkás, a középfokú technikusi végzettségű munkás a technika irányítójává válik. A munkásosztály mennyiségi és minőségi fejlődése hatást gyakorol a falusi társadalomra. Befolyásolja az olyan társadalmi és gazdasági szempontból kívánatos jelenségeket, mint a mezőgazdaság technológiai fejlődése, a falusi munkások közösségének kialakulása. Mindez a falusi társadalom munkastílusa és törekvései megváltozásához vezet. Harminc évvel ezelőtt a „népvándorlás”’ Lengyelországban a társadalmi előrelépéssel együtt döntő módon befolyásolta az átalakulást: a mezőgazdasági ország mezőgazdasági-ipari, majd iparimezőgazdasági országgá lett. Jerzy Salecki (Interpress—KS)
