Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus 12., vasárnap o világhír kapujában A Ez év elején már úgy tűnt, hogy végre sikerül a nagy áttörés — a hazai popzene ' történetében először magyar együttes nevét látjuk az angol slágerlistán. A Fonográf első kislemezének, a Grey- hound-nak igazi nagy sikere — noha nagy rádióállomások játszották, neves szaklapok reklámozták, és egy olyan világcég, mint az United Artist támogatta — végül mégis elmaradt, mert nem vásárolták meg a szükséges számban. A kislemezzel azonban el tudták érni azt, hogy a Fonográf nevét Angliában megjegyezzék, és a szakemberek tudják, hogy az együttes honnan jött és mit képvisel. A Fonográf most a második nekifutásra készül. Június elsejétől az újjáépített, korszerűsített hanglemezstúdióban megkezdődtek a Vidéki kislány angol nyelvű felvételei, és ugyancsak itt készül majd szeptembertől az első angol nyelvű Fonográfnagylemez is, amely várhatóan novemberben kerül a szigetország hanglemezboltjaiba. Ezt követően a Fonográf nagyszabású koncertsorozat keretében, élőben is bemutatja azt a zenei anyagot, amelyet ma már country and easternmusic címszó alatt jegyeznek a nemzetközi poptőzsdén. Az új sloganről és a mögötte rejlő tartalomról kérdeztük Bródy Jánost, az együttes tagját — A Zeneműkiadó egyik munkatársa találta ki a country and easternmusic kifejezést és csak külföldön használjuk azért, hogy megkülönböztessük magunkat az angolszász country and western zenekaroktól. Ez az „eastern” jelleg valóban megvan a zenénkben, és nem csak üres üzleti fogásról van szó. Végül is a dalaink nem az amerikai népdalokból, hanem azok hatására, Magyar- országon születtek. A célunk az, hogy egy nagyobb népcsoport zenéjéhez, mint ahogy a countryban benne van az ír ballada, a néger blues, a cowboy-dalok, stb. — hozzáadjuk a magyarok zenéjét is, megpróbáljuk a magyarok módján játszani. Nekünk az az elképzelésünk, hogy a zenének tiszta, harmonikus, megkomponált, tartalmas dolgokat kell közölnie. A country — a külföldi példák is azt bizonyítják — erre nagyon alkalmas. — Miért az amerikai és miért nem a magyar népzenét ötvözitek a rock zenével? Vagy a korábbi Illés zenekar útja immár járhatatlan? öten vagyunk testvérek ... Egyhangú dörmögés: — Senki. Magunktól jöttünk. — S tulajdonképpen miért? — Hát, pénzt kapunk érte — csodálkozik rám Zvo- lenszky Ági. — Miért? A szüléitek nem adnak? — De adnak, ha kérünk — állítja Baráth Ágnes. — Nektek is, nem?! — fordul a többiekhez. Mindannyian bólintanak: — Hát persze. — Hát akkor mire kell a pénz? — Én magnót akarok venni — csattan fel Abrudán László. — Adna rá ugyan apám is pénzt, de ha én keresem meg rá a „zsozsót”, akkor igazán magaménak érzem azt a magnót. — Ruhát veszek, vagy mit... Nem is tudom — elmélkedik a szőke hajú Zvo- lenszky Ági. — Én tanszereket, iskolatáskát vásárolok — mondja határozottan Baráth Ági. — A tavalyi keresetemből karnist vettünk, de maradt is belőle — kapcsolódik az előbbi gondolathoz Abrudán Laci. — Építőtáborban voltatok? — Jövőre kipróbáljuk — bólogatnak. gozni velük, s ily módon olyan jellegzetes zenét játszani, amiről az első akkordok után kiderül, hogy ezt Magyarországon játsszák. — Már a hetvenes évek elején terveztétek rock-opera bemutatását. Azóta erről a tervről keveset hallottunk ... — Beletört a bicskánk. De vannak újabb elképzeléseink is. Tánciskola címmel akarunk színre hozni egy musicalt, de nehéz olyan szereplőgárdát összehozni, amely egyszerre nemcsak játszani, de énekelni és táncolni is tudna egy modern darabban. Sarkady Imre egy drámatöredékének megzenésítésén is dolgozunk, mely Kőműves Kelemen balladáját dolgozza fel. — Végül egy személyes vonatkozású kérdés. Néhány éve felröppent a híre, hogy dalszövegeid verseskötetként is megjelennek, és azóta hiába figyeljük a Könyvkiadó előzetesét. — Egyszer a Magvető egyik lektora elkért tőlem egy válogatást, amelyet én táncdalszövegek címszó alatt nyújtottam be. Azzal adták visz- sza, hogy bár jó alkotások, de a kiadó táncdalszövegek megjelentetésére nem vállalkozik, nem az ő profiljuk. Lehet, hogy igazuk van, bár az a véleményem, hogy egy jó dalszöveg semmivel sem értéktelenebb, mint egy vers. Sebök János Marika a békési könyvtárban barátkozott meg igazán a könyvekkel. Ezt a barátságot ma már senki nem veheti el tőle. Bede Zsóka Fotó: Gál Edit Mini humor — Az utóbbi időben valahogy nagyon hullik a haja — mondja fi borbély a vendégnek. — Nem próbál csinálni valamit ellene? — De igen, elválok. * * * — Doktor úr, annyi bajom van a feleségemmel. Mindig a szememre hányja, hogy horkolok. Nem lehet, hogy ez valamilyen gyerekkori terheltség? — Miből gondolja? — A nagyapámnak gőzfűrésze volt... * * * — Doktor úr, mi a legjobb gyógyszer nátha ellen? — Nehéz tanácsot adnom. Annyit azonban -mondhatok, hogy mindazon szerek közül, amelyek nem segítenek, a konyak a legkellemesebb... * * * — Hallottál már Jóska tragédiájáról? — Nem. Mi történt vele? — Megszökött vele az én feleségem! A képen Bródy János — Az Illés zenekart a hetvenes évek elején annyian támadták, vádolták helyben topogással, hogy mindenképpen újítanunk kellett. Tudtuk, hogy a fiataloknak a kemény zene, a rock kell, de mi nem akartunk lemondani azokról az erényekről — a szép. tiszta hangzás, a vokális éneklés —, amelyek korábbi zenénket is jellemezték. Ezt az utat választottuk, s bár zajos sikereket nem aratunk a koncerteken, úgy vettük észre, hogy a fiatalok megértik, szeretik dalainkat. A továbblépést úgy képzeljük, hogy megkeressük a népzenét játszó együtteseket, és megpróbálunk együtt dőlMarika, a visszatérő olvasó Arcára, alakjára tavalyról is emlékezünk. Sőt, régebbről, hiszen Szatmári Marika visszatérő vendége a békés- tarhosi szakmunkástanulók olvasótáborának. Tavaly még kislány volt, most pedig már dolgozó nő. Féri iszabó a RU- TEX szövetkezetnél Békéscsabán. A szakmáját Békésen tanulta, Dobozon lakik, s a megyeszékhelyen dolgozik. Mindennap reggel 4 órakor csörög az ágya mellett a vekker, a munkába szállító autóbusz 5 órakor indul. Esténként bizony már lecsukódnak a szemei, de olvasásra azért mindig van energiája. Szereti a könyveket, azért jött el újra és újra a szakmunkástanulók tarhosi olvasótáborába is. — Most kicsit nehezebben szabadultam el, mint diákkoromban. A szabadságom idejét töltöm itt, úgy érzem, érdemes a pihenés napjait olvasásra, tanulásra fordítanom. Mindig érdekelt az irodalom, s a szakmunkásképzőben kevés időnk volt rá. momra kikapcsolódást, pihenést jelent. Rendszeresen olvasom az újságokat is, a Magyar és Világ Ifjúságot, a megyei lapot. Jó itt Tarhoson. Ezen a nyáron a költészettel foglalkoztunk, de a programból a színházművészet sem maradt ki. Az egyik délután eljött hozzánk Sik Ferenc rendező, este pedig mi látogattunk a várszínházba. Szerintem az ilyen táborozásoknak van értelme* mint az itteni. Valóban felkelti az érdeklődésünket a sok új ismeret, a könyvek, az olvasás iránt. Az igazsághoz tartozik, hogy aki közülünk szeret olvasni, versesköteteket csak végső esetben vesz elő. Sokan nélkülözik az olvasás örömeit, nem éreztek rá az ízére, nem érdekli őket. Talán egyenként kellefie beszélni ezekkel, vagy így lehetetlen meggyőzni őket? Azt hiszem, kevés ehhez a szó, együtt kellene olvasni velük, akkor bizonyosan megváltozna a véleményük ! Persze más az, ha az iskolában tanul az ember, s más, ha szenvedéllyel keresi, kutatja a jó könyveket. Főleg a romantikus írókat, a mesélő kedvűeket szeretem; Jókait, Móriczot. A mai költők közül Baranyi Ferenc verseire esküszöm, különösen azóta, hogy személyesen is megismertem itt a táborban. Érthetőek és mai témájúak a versei, a gondolatait bárki követheti, mégis rangos költészet az övé. Nem érheti olyan vád, mint amit a múltkoriban hallottam a társaimtól más költőkről. Ügy mondták, hogy azok verseiben két értelmes mondat nincs, bár szerintem ez a vélemény kicsit túloz. Az olvasás száMire kell a pénz, Adnak pénzt a szüléink is, ha kérünk Évente százötvennél több diákot vesz fel idénymunkára a Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyára. Amint a munkaügyi osztályon tájékoztattak róla: akad olyan fiatal, aki csupán néhány napot tölt el az üzemekben, de a többség 3 hetet meghaladó ideig vállal munkát. Van, aki napi négy órát, van aki nyolcat. S végezetül, akad közöttük 13 éves és főiskolás is. Ami közös bennük, mindannyian a munka arányában kapnak pénzt. Ök négyen: Baráth Ágnes, Zvo- lenszky Ágnes, Csapó Anikó és Abrudán László 14—15 évesek. Több hétig dolgoznak a szalagok mellett. — Mindenekelőtt ne né- nizzük, bácsizzuk egymást — ajánlkozom, miközben leülünk a hűst adó fa alá a gyár udvarán, — Először dolgoztok gyárban? — Csorvási vagyok — mondja Abrudán László —, tavaly tsz-ben dolgoztam. De jobb itt. Tavaly nem kaptunk meleg ételt, így délben „szalonnáztunk" az árokparton. Itt még fedél is van a fejünk felett. — Én építőtáborban voltam — mondja Csapó Anikó. — öten vagyunk testvéJövőrc az építőtábort is kipróbáljuk rek — veszi át a szót Baráth Ágnes —, s mindany- nyian vállaltunk egy hónapot. — S ha végeztek a suliban, eljönnétek ide dolgozni? — Áááá... Azért azt nem — mondják egyöntetűen. — Én géplakatosnak készülök — fűzi hozzá Abrudán László. — Most végeztem a nyolcadik osztályt, ősztől Békéscsabán tanulok tovább. — Én óvónő szeretnék lenni — állítja Csapó Anikó. — Nálunk pedig mindenki tanár — így Baráth Ágnes, —, én is annak készülök. — Most a mezőgazdasági szakközépiskolába járok — vág közbe Zvolenszky Ágnes —, aztán technikusi vizsgát szeretnék tenni. — Sokat követelnek tőletek? — Nem kell megfeszülnünk — mondják a lányok —, különben is segítenek a felnőttek. Többségükkel ösz- sze is tegeződtünk. Két nap alatt beleszoktunk, most már bejáródtunk. — Szüléitek is itt dolgoznak? Csak Csapó Anikó jelezte. A többiek nemet intenek. — S ki küldött ide titeket? Tavaly a tsz-ben dolgoztam. Abból vettünk karnist — Mi a különbség a kettő között? — Ott nem fizetnek, viszont egész nap együtt van a „brancs”, s jókat lehet bulizni. A többiek már meséltek róla — állítják az Ágnesek. — Itt nem jó a gárda? — Jó az, hiszen itt van majd minden osztálytársam — válaszol a csorvási fiú. — S miért jó még itt dolgozni? — így megtudjuk, mi a munka. — Ezt komolyan gondoljátok? — de elharapom a szót, mert látom, hogy őszinték. — S mit ad még a gyár nektek? Kórusban válaszolnak: — Voltunk Hajdúszoboszlón kirándulni. Mindössze tíz forintba került. A gyári panorámás busz vitt minket. — Visszajöttök jövőre is? — Naná! Ügy legyen! — Akkor viszlát jövőre! — Csókolom — mondják kórusban. — Mondtam, hogy ne né- nizzük, bácsizzuk egymást. Szevasztok. Jávor Péter Fotó: Veress Erzsi Színes magazin Házasodási rekord. Egy kaliforniai szállodatulajdonos, Glynn de Moss Wolfe rendszerint szent Valentin napján nősül, vagy ahhoz közel eső időpontban. A szállodás az idén nősült huszonhar- madszor, ami a Guiness-fé- le rekordok könyve szerint világszínvonalú eredmény. Wolfe úr legújabb házasságkötése nem minden nehézségtől mentes, ugyanis menyasszonyának, a fiatalkorú Éva Mejiasnak várnia kellett néhány hetet a bíróság beleegyezésére. Az „ifjú” vőlegény viszont az idén töltötte be a 70. évét. Mikor házasodjunk? Megállapították, hogy leginkább a harmincas, sőt a negyvenes években érdemes házasságot kötni. Jellejnünk és személyiségünk ugyan már életünk első éveiben kialakul, de teljesen csak a negyvenedik életév körül fejlődik ki. Az ivás is hizlal. Egy liter letisztult bor körülbelül 100 gramm alkoholt tartalmaz, egy gramm alkohol pedig 7 kalóriát. Egy liter sörben 40 gramm alkohol van és 25 gramm cukor, vagyis összesen 380 kalória. Még a Coca- Cola is hizlal. Egy liter Co- ca-Colában 100 gramm cukor van, tehát 400 kalória. Egy liter gyümölcslé pedig 300 kalóriát tartalmaz.
