Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
o SZÜLŐFÖLDÜNK 1979. augusztus 12-, vasárnap van. Igaz, ezzel a 30 ezer forintot is megkeressük évente, de nagyon sok munka van a paradicsommal. FészekrakAk A hőséget már-már elviselhetetlennek érezzük dél körül, öt-hat életerős férfi éppen befejezte a munkát. Valamennyien saját szövetkezeti lakásukat építik. Szkaliczki László építés- vezetőt kérdezem: — Pontosan egy éve Csor- váson járva megtudtam, hogy hamarosan tető alákerül" a 12 szövetkezeti lakás. Most, amint látom, eléggé lemaradtak a munkával. — Igen, mert nincs kivitelező. Négy éve kezdődött az építkezés; egy házat a költségvetési üzem, kettőt a gerendási Munkácsy Tsz vállalt, három pedig házilagosan, a „Csináld magad!” mozgalom keretében épül — mondja tréfásan. — Kapnak-e anyagot? Egy-egy város vagy község fejlődését (esetenként visszafejlődését) mindig a múlt és a jelen összehasonlításával mérhetjük. Vegyünk egy példát: az 1936-os kiadású Békés vármegye című monográfia Csorvássai kapcsolatban csak két gyári jellegű üzemet (áramfejlesztő telep és vámőrlő gőzhengermalom) említ meg. Az akkori 10 kereskedés közül pedig 6 vegyes-, 1 rőfös-, 1 vas-, 1 fűszer- és 1 fakereskedő volt. A jelen mérlegét Szilágyi Menyhért tanácselnök vonja meg: — A Lenin Tsz 500—520, a HÖDIKÖT helyi üzeme 230, a sütőipari vállalat mintegy 100, az ÁFÉSZ 130, az állami gazdaság csorvási telepe pedig csaknem 100 embert foglalkoztat. Ezeken kívül a Tápéi HSZ-nek 70—80 és a BÉKÖT-nek 30 bedolgozója van. Különféle intézményeinkben is jelentős az alkalmazottak száma. Ezenkívül még 1200—1500 ember jár el községünkből naponta dolgozni Orosházára, Békéscsabára és másfelé. A beszélgetés közben felvetődött: az eljárok részére nem lenne célszerű helyi foglalkozást biztosítani? — Nálunk ez célszerűtlen lenne — válaszol megfontoltan az elnök. — Hiszen például háziipari szövetkezeti bedolgozással nem lehet olyan nagy értéket előállítani, mint egy modem gépsoron. Mindennap utaznak Az Orosházi Üveggyár portáján kísérőre várunk. A pázsiton a földbe szúrt táblákon a következő felirat: a közös cél 1979 : 3451 ezer C m2 hengerelt üveg. Vajon hány Csorvásról bejáró dolgozó járul hozzá a terv teljesítéséhez? A gyár egyik helyiségében a kintről beszűrődő zajban a szimpatikus, fiatal Oravecz Gyula meó-vezető arról beszél, hogy a vidékről bejárók nagy része korábban a mezőgazdaságban dolgozott és bizony kezdetben nem volt könnyű megszokniuk a percre beosztott munkarendet, a 3 műszakot, á munka- fegyelmet és így tovább. Különösen a családanyáknak nehéz a helytállás még most is... Pogonyi Lajos 1974-ben, felesége 1978-ban, Kaszai Ti- bomé 1972-ben álltak munkába az üveggyárban. Mindhárman csorvásiák és három műszakban dolgoznak. .— Ha délelőttösök, mikor indulnak otthonról? — Reggel fél ötkor, és délután fél négyre érünk haza — feleli a házaspár. — Fárasztó ez, de Csorvás az otthonunk. — Csak az a baj — teszi hozzá Kaszainé —, hogy a busz mindig késik, sok idő telik el a várakozással. — Miből áll itt a munkájuk? — Én — mondja a férj —'• pántoló vagyok és a csomagolási folyamat egy részét csinálom. Az asszonyok kiválogatják az öblösüvegeket és ők is csomagolnak... Tény ami tény: keményen meg kell dolgozni azért a 3500 forintért. Az ingázás, az otthoni munka, a család fokozott erőfeszítést kíván tőlük, de a messzebbről bejáró dolgozóktól még többet. alacsonyabb asszonykának — mindketten megkértek, hogy nevüket ne írjam ide —már iskolás korú gyerekei vannak. ő most délutáni műszakban dolgozik az egyik csorvási üzemben. — Meddig volt gyesen? — Egy éven át a sógornőmmel, akinek szintén két kisgyereke van, váltott műszakban dolgoztunk és így sikerült megoldanunk a kicsinyek felügyeletét. Azután egyre sokasodtak a gondok, — A betongerendák egy része most jött meg szombaton, 6 különböző helyről szedtük össze őket. De már régóta nem tudunk szerezni faragott és fűrészelt fenyőt. A termelőszövetkezet sokat segít nekünk. — Kik építkeznek így, és hogyan teremtik elő a „beugrón” felüli összeget? — Tsz-tagok vagyunk — felelik a többiek — ... nemcsak a hét végeken, hanem szabadságunk ideje alatt is dolgozunk ... amit a tsz-ben keresünk, azt családfenntar0 helyben élők Az öregek napközi otthonában csendes, nyugodt légkör uralkodik. Néhány idős ember békésen szemlélődik az udvaron. Az intézmény konyhájában Varga Sándor- né vezetővel és Vári Mi- hálynéval, a tanács szociális ügyintézőjével váltunk néhány szót. — Mikor nyílt meg ez az intézmény? Épülő szövetkezeti lakások Fotó: Martin Gábor és Béla Ottó — 1967. október 1-én, és 30 személyesre tervezték — válaszolja a vezetőnő. Még hozzáteszi, hogy jelenleg csak 23 idős ember ellátásáról gondoskodnak. A vasárnap is nyitva tartó otthonban a napi háromszori étkezésen kívül lehetőség nyílik fürdésre, mosásra is. — Mivel töltik az idejüket az öregek? — Olvasnak, tévét néznek, kártyáznak... hatan-heten a tápéi szövetkezetnek dolgoznak folyamatosan. Az épület udvara felé eső helyiségben néhány idősasz- szony és egy aggastyán rizsszalma tisztításával foglalatoskodik. Amint mondják: 38 forintot kapnak kilónként, s így átlagosan 200 forintot keresnek havonta... Ez nem sok, de az a fontos, hogy nem érzik feleslegesnek magukat. A csorvási egészségház előtt két fiatalasszony beszélget, s az egyik kisbabát ringat a babakocsiban. Az mert egy embernek nehéz ellátni és gondozni 4 gyermeket. .. Közben belefogtunk a házépítésbe, de a fürdőszoba még azóta sincs kész. Nyolc évig a férjem édesanyjánál laktunk. — Mi még az anyósomék- nál vagyunk, és mi is szeretnénk házat építeni — kapcsolódik a beszélgetésbe a magasabbik. — Másfél éve vagyunk házasok. Az ifjúsági takarékbetétkönyvben eddig már 30 ezer forint gyűlt össze. — Mennyit keres a férje? — Ügy havi 3500—3600-at. De ez, meg az én gyesem kevés az építkezéshez. Így hát anyósomékkal közösen paradicsomtermesztéssel foglalkozunk. Két fóliasátrunk tásra költjük... a háztájiból fedezzük az építkezés kiadásait ... Az építésvezető elmondja még, hogy 44-en vannak a lakásszövetkezetben. A 14 lakótömbből 6 épül jelenleg, 2 magánerőből épülő lakás talán „Mikulásig” elkészül, de a harmadik csak jövőre. Sajnos 20 szövetkezeti tag most még csak reménykedhet abban, hogy elkezdheti az építkezést. Két város vnnzásában Csorvás lélekszáma olyan, mint a tenger. Apály és dagály váltja egymást. Két város vonzásában élnek itt az emberek. Reggel sokan kirajzanak, Ki keletre, ki nyugatra : Békéscsabára és Orosházára. De estére újra teljes a családok többsége. Hiszen Csorvás az otthonuk, ahol nemcsak laknak, hanem egyre szebben, tartalmasabban is élnek. Szeretik községüket, s nemcsak szavakban. Hol a település szépítéséért fognak szerszámot, hol tornacsarnok létesítéséhez járulnak hozzá. Most pedig kölcsönt jegyeznek, hogy iparcikk áruházuk is legyen. Nem hiába járnak el sokan, az igényeik is városiak. A Révai nagylexikon szerint Csorvás helyén már 1217-ben falu állt. Nem kis idő ez a hét és fél száz év. De a jobbá, tartalmasabbá váló élet utóbbi évtizedei sikerrel állják az összehasonlítást. Nemcsak tárgyi gazdagodásban, de még inkább a tetteket termő szülőföld szeretetében is. Bukovinszky István Csorvásiák az üveggyárban: Pogonyi Lajos, a felesége és Kaszai Tiborné csomagolják az üvegeket Séta Veszprémben Veszprém Magyarország egyik sajátos hangulatú műemlékvárosa. A királynék egykori székhelye — szürke sziklafokon emelkedő várával, barokk pompájú házaival, romantikus, szűk utcáival — nem mindennapi látványosságot kínál az ide látogatóknak. Űtját megszakítva sok Balatonra kiránduló hazai és külföldi turista keresi fel Veszprémet, hogy megtekintse a művészettörténeti, városépítészeti nevezetességeket, a történelmi múlt gazdag emlékanyagát. Részlet a várból A Szentháromság szobor a Gizella-kápolna kapujából I. István király és felesége, Gizella szobra a vársétányon (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvételei — KS)
