Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
o 1979. augusztus 12., vasárnap \ ^ V KULTURÁLIS MELLÉKLET Nehéz esztendők, nehéz sikerek. Fotográfián ismerhetjük meg Papp Mihályt, a „boldog embert”, katonatársaival. Aztán az Árvácska, melyről így írt Illyés Gyulának: „Ilyen könyvet még nem írtam.” 1938 van, amikor Szabó Páltól átveszi a Kelet Népe szerkesztését. Kép: Veres Péter, Erdei Ferenc és Darvas József társaságában. És az utolsó dátum: 1942. Szabó Lőrinc mondja a koporsójánál: „Akit temetünk, óriás volt. Szent a keze, amellyel írt, S2xnt a lelke, amely a jobbját vezette.” Emlékező sétánk itt ér véget. Érdemes óra volt. Móricz Veres Péterrel, Erdei Ferenccel és Darvas Józseffel. Kép a kiállításról Száz éve, 1879. július 2-án született Tiszacsécsén. Életútja a magyar írók életútja az évszázad fordulójától a második harmad kezdetéig. Küzdelmek, meghasonlások, nagy vállalások életútja. S a kiállítás, melyet a centenárium alkalmából állítottak össze és mutatnak be Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban: nemcsak hű tükre ennek az életútnak, hanem magyarázója, megér- tetője is. Haladva a termek felé, ahol Móricz Zsigmonddal találkozhat a betérő, előbb egy tragikusan igaz hangütésű fotográfia-gyűjteményt láthat, amelynek nem véletlenül adták a Móricz népe címet. Azokat látjuk itt, elő- híva a múltból, akik az író modelljei voltak, vagy azok lehettek volna... A képek nagy része Kálmán Kata 1937-ben megjelent albumából való, és az album bevezetőjében Móricz ezt irta: „Nekem Tiborc nem kisebb, s nem érdektelenebb figura, mint Bánk bán.” Tiborcok százai állnak elénk a régi fotográfiákon, arcok egymásután, nagyanyák és unokáik, apák, asszonyok ölbe ejtett kézzel, a nyomorúság átkaival tekintetükben. A Móricz-emlékszoba ajtaján belépve gazdagon, képekkel, könyvekkel, kéziratokkal illusztrálva követhetjük nyomon az író útját.. Megállhatunk mintegy gondolatban és a valóságban is a család tiszacsécsei majd prügyi háza előtt, betekinthetünk a debreceni diákélet titkaiba, örömeibe és szomorúságaiba. Első versei közül az 1848. című kézirata: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, Szegény Magyarország...”, aztán egy kép első feleségével, Holies Jankával. Máris népköltési gyűjtőútjainak emlékei következnek, aztán előttünk a Nyugat száma, a Hét krajcárral. 1908-at mutatott a naptár. A kiállítás sokszoros erénye, hogy Ady és Móricz kapcsolatát, Móricz rádöb- benését a „magyar ugarra” — kitűnően érzékelteti. Regényekről olvashatunk, láthatjuk az első kiadás példányait, itt a Sárarany, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Kerek Ferkó. Megyünk, száguldónk tovább: az első világégés, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság... A híres fotó: Móricz Kiállításról — kiállításra Móra Szegeden Ahová érdemes ellátogatni Egyetlen, nem is nagy területű emlékszoba köszönti Szegeden, a múzeum épületében az egykori igazgatót, a hírneves írót, Móra Ferencet születésének 100. évfordulóján. Sietve meg kell jegyezni azonban azt, hogy ez az egyetlen szoba annyi szeretettel és hozzáértéssel rendeződött be, mely mindenképpen méltó ahhoz, aki mintegy fél évszázaddal ezelőtt ebben az épületben munkálkodott azért, hogy a köz művelődése eredményesebb legyen, hogy az emberek többet megértsenek abból a világból, amelyben élnek. Fent, az emlékszoba magasában egyetlen, mindent pontosan megmagyarázó Móra- idézet: „Nem ixtgyok más, csak a magyar irodalom szegedi kubikusa.” S, hogy mit tett a magyar irodalomban a magyar irodalomért ez a szegedi kubikus, arra néhány tárlóban, párt tucat fényképfelvétellel, dokumentumok reprodukciójával világos választ adnak a kiállítás összeállítói. Megismerkedünk Mórával, a természetbaráttal, tankönyMóra íróasztala az emlékszobában Fotó: Gál Edit Móricz Budapesten a földosztásra váró parasztok között, Somogybán. Később hányattatásai, zaklatásai. Támadások a sajtóban, kiállások az író mellett ugyanott. A húszas évek. A felismerés a Várni kell őszig című írásában: „Azoktól, akik idevitték az országot, nem várhatunk semmit. Űj eszmékre, új tervekre, új világszemléletre van szükség. ..” Orosz László: Orosházi udvar vek írójával. Olvassuk vallomását: ,Mikor más nem látja, ma is a szerető puha kezével simogatom meg a jegenyefa bőrét.” Másutt Móra, a régész. Képek, ásatások, a határtalan puszta hangulata. És az író szava újfent: ,Mindig sírhatnékom van, amikor egy-egy nagy ásatás véget ér, és ott kell hagynom a kukoricaföldeket, a búzatarlókat, a kedves, öreg hunokat és gepidákat...” Móra, az újságíró. A Szegedi Napló főszerkesztője. Híres vezércikke 1927-ből, a Magyar Hírlap hasábjain. Címe: Kultúrfölény. Idézet: „... Mi szegedi parasztok tudjuk, hogy a kultúra világít és nincs az az olaj, amit sajnálni kellene tőle...” Ma is írhatta volna, ma is találó figyelmeztető. Végül Móra, az író. Képek: Juhász Gyula, József Attila, Móra Ferenc Makón, 1924. Könyvei, írásai. Juhász Gyula-sorok: „Gyöngyöket szólott és csiszolt drágaköveket hullatott.” Hogy a szoba egyik sarkában ott láthatjuk íróasztalát, telefonját, könyveit és édesanyja menyasszonyi ládáját is 1861-ből, e tárgyak által is közelebb kerül hozzánk, Szegedre érkezett látogatóihoz. (Sass) Orosz László: Macon kai menyecske TÉKA Cseh-Szombathy László: Családszociológiai problémák és módszerek A szociológia — korunk divatos tudománya — is erősen specializált, nem is lehetne másképp tiszta képet kapni az élet egyes területéről, hiszen az ember any- nyiféle minőségben létezik, tevékenykedik születésétől haláláig. A sok közül a család a legősibb keret, melynek jelentősége és milyensége mindig foglalkoztatta az emberiséget. Hosszú ideig főleg filozófiai, irodalmi, művészeti szinten, az utóbbi évszázadban viszont a szociológiai kutatásban került előkelő helyre, és az érdeklődés nem csökkent a mai napig sem, inkább erősödik. De miről is szól ez a könyv, amelyről a fülszöveg így fejezi be az ismertetést: „Akár csak egyszerűen a téma iránt érdeklődő veszi kezébe e kötetet, akár e kérdésben jártas szakember, messzemenő tájékoztatást és új gondolatokat talál benne.” A szerző 15 év kutatómunkájának eredményeit említi, de hozzáteszi, a teljességhez ez is kevés volt, ezért élsősorban a családszociológiai problémákat tartotta a legfontosabbnak. Hogy mik ezek, arra legjobban a fejezetcímek utalnak. A gyermekkori szocializáció jelentősége a házastársi és szülői szerepekre való felkészítésben; felkészülés a családi életre a házasság előtti párkapcsolatok során; a házasságok stabilitása — instabilitása; a válás. Égető kérdések, mindről jó lenne ismertetést adni, de mivel a megváltozott felfogás legjobban a házasság előtti párkapcsolatokban tükröződik, erről a leghasznosabb. De vitára is ez a fejezet késztet leginkább. De nézzük előbb a tényeket, a szerző csoportosítása szerint. Míg a házasság elsősorban gazdaságilag volt szükséges férfi és nő számára elsősorban, addig az érzelmi résznek nagy jelentősége nem volt, így különösebb szerepet nem játszott az, hogy előtte bizalmas kapcsolat nem alakult ki. A 20. század eleje óta viszont — a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok következtében — előtérbe került az érzelmi szükségletek kielégítése. „Ahhoz, hogy a férfiak és nők ebben a várakozásban ne csalódjanak, szükségessé vált, hogy a házasságkötés előtt már megszei rezzék azokat az ismereteket, kifejlesszék azokat a készségeket, amelyek a gazdasági, a jogi és a hagyományokból fakadó kényszerek nélküli együttélés feltételei.” Ezután tér rá részletesen a külföldi és magyar vizsgálatok eredményeire. A különböző szemszögből történt vizsgálatok széles területet tárnak fel, a „térképen” tulajdonképpen az van, amit az élet mutat. Nem is ez, hanem a kiinduló érvelés tűnik hiányosnak. Mert nem lett volna épp ilyen fontos régen is tapasztalatokat szerezni a fiataloknak, s azokat hasznosítani a házaséletben? S egészen századunkig valóban mellékes volt az érzelmi oldal, s csak azóta van szerepe, mióta a házasság nem elsősorban gazdaságilag szükséges? Ezek a kérdések motoszkálnak az ember fejében, miközben hiányérzetén tűnődik. Lehet-e elkerülni, vagy figyelmen kívül hagyni azt a kétségtelen tényt, hogy a házasság előtti szexuális élet olyan tempóban alakult ki, ahogyan a nem kívánt terhességet megakadályozó szerek és módszerek létrejöttek és fejlődtek? A régi fiatalok nem azért nem éltek a házasságkötés előtt intim szerelmi életet, mert az akkori családi élethez ilyen próbálkozásra nem volt szükségük, hanem azért, mert a — viszonylag — nyugodt szexuális kapcsolatra a védekezés biztonságának hiányában nem kerülhetett sor. Akik ennek dacára is megreszkírozták — mindig akadtak ilyenek —, nagy árat fizettek érte. Ma szinte nullára csökkent a rizikó, és ezért a folyamat feltartóztathatatlanul megy előre, és nem célja, csak következménye a családi életre való felkészítés. Hatása ettől még lehet igen pozitív is, a szerzett tapasztalatok felhasználása révén, hiszen a jó házasság, a boldog családi élet harmonikus szerelem nélkül elképzelhetetlen. És való igaz, hogy ezt is tanulni kell. Egyelőre azonban a házasságok egyre nagyobb törékenysége, a válások folyton emelkedő száma az egész világon, inkább a tanulás öncélúságát, mint a tanultak eredményességét jelzi... Vass Márta
