Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
o 1979. augusztus 12., vasárnap Moszkvai versenyfilmünk: Az erőd A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál a közeljövő legfontosabb filmes eseményé. A minden páratlan évben megrendezett moszkvai filmes találkozó jelentősége idén túlnő az előző rendezvényekén is, mert a szovjet filmművészet létrejöttének 60. évfordulója megünneplésével kapcsolódik egybe. A fesztiválon természetesen a magyar filmgyártás is képviselteti magát — erről kérdezte az MTI munkatársa Szabó B. Istvánt, a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatóságának vezetőjét. — A magyar filmgyártás számára kétségkívül igen fontos a moszkvai filmfesztivál, amelyen a szocialista és más haladó filmművészek alkotásai a filmmonopóliumok kereskedelmi jellegű cenzúrájától mentesen vehetnek részt. Az augusztus 14-től 28-ig tartó filmeseménnyel párhuzamosan Moszkvában nagyszabású tudományos és művészeti szimpozionra kerül sor. Szász Lajoséknál forgatják majd A csésze című játékfilmet. A helyszíneléskor beszélik meg a teendőket a filmesek és a szereplők Alkotómunka a békési táborban Lóránt János tanácsokkal segíti a rajzolókat ötödik alkalommal nyűt meg ezen a nyáron Békésen a filmesek és képzőművészek alkotótábora. Az amatőrfilmek készítői Raffay Anna, tudományos filmrendező irányításával dolgoznak évről évre. Bejárták a Békés környéki tanyákat, kutatták a régi mesterségek tudóit, a szerszámkészítés fortélyait, a helybeli népművészet fellelhető értékeit, de várostörténeti filmet is forgattak Békés életéről. Ebben az esztendőben kibővült a kör, a néprajzi témájú filmek mellett rövid történetek forgatására vállalkoznak. Négyes- sy Gábor gyakorlott amatőrfilmes segít a forgatókönyv- írás, helyszínelés, szereplőválasztás gondjait megoldani. Az egyik játékfilm címe A csésze lesz, a történet a nagymamájához érkező unoka csínytevéseiről szól. A másik film az örök témát, a szerelmet dolgozza fel. Gazdasági eszközök használatáról, ko- vácsműhelybeli sarlókészítésről, kaszafenésről, gyékény- fonásról, s a békési cigányok életéről is forgatnak a táborlakók. Nagy feladatot jelent majd a várostörténeti dokumentumfilm hangosítása, amellyel a jövő hét elejére készülnek el. A képzőművészek alkotómunkáját Lóránt János festőművész vezeti. Az első napokban aktmodellt rajzoltak, Fotó: Gál Edit * előadásokat hallgattak meg, s üzemlátogatáson vettek részt. Ma, augusztus 12-én közös kirándulásra indulnak Orosházára, ahol megnézik a Megyei Képzőművészeti Szak- bizottság kiállítását a művelődési központban. B. Zs. Sokat gondolkodtunk azon, melyik alkotást nevezzük a játékfilmek kategóriájában magyar versenyfilmként. A döntést, Szinetár Miklós Az erőd című, a XI. magyar játékfilmszemlén és azt követően a mozihálózatban nagy sikerrel vetített, a Kulturális Minisztérium nívódíjával is jutalmazott filmjének jelölését aktuális politikai mondanivalója, a fordulatos cselekmény, a széles rétegek szórakozási igényének művészi engedmények nélküli kielégítése indokolta. Az információs vetítéseken és a moszkvai mozikban további öt magyar produkciót — Mészáros Márta: ők ketten, valamint Olyan, mint otthon, Rényi Tamás: K. O., Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes és Sára Sándor: Nyolcvan huszár — láthatnak a nézők. A nemzetközi erőpróbákon egyébként tradicionálisan jól szerepelnek a magyar filmek, s hazai látogatottságuk is enyhén emelkedő tendenciát mutat: 1976-ban 12 millió 555 ezer, 1977-ben 13 mil- '' lió 858 ezer, tavaly pedig 14 millió 16 ezer néző tekintette meg a műsorra tűzött hazai filmalkotásokat. A számokkal tehát látszatra nincs különösebb baj: a magyar és a többi szocialista filmek, s a közönség „viszonya” azonban nem kielégítő. Elfogadjuk és belátjuk, hogy a közönség egyre növekvő szórakozási igényét a nagy tőkével és technikával készülő nyugati sikerfilmek jobban ki tudják elégíteni. Azt viszont nem fogadhatjuk el végleges és megváltoztathatatlan állapotnak, ahogyan egyes fórumok — például az egyik legutóbbi rádiókabaré — „ellenorientálják” a közönséget a magyar és általában a szocialista filmek értékeitől. Véget ért a tanszervásár Augusztus 4-ével véget ért megyénkben is a tanszervásár. Azóta az üzletek már elkészítették számvetéseiket. Erről érdeklődtünk Békéscsabán, Gyulán és Orosházán. Mint a békéscsabai papírírószer boltban elmondták, a tavalyi forgalmat csaknem 20 százalékkal lépték túl az idén, bár most az iskolatáskákat nem árusították kedvezményes áron. Különösen a füzetcsomagok és az elsős és ötödikes tanszercsomagok bizonyultak kelendőeknek. Orosházán a vártnál kevesebben keresték fel a 62-es számú papírboltot. Mint ör- dögh Barnabásné, az üzlet vezetője tájékoztatta lapunkat, az ellátás az idén nem volt megfelelő. Különösen a kék csomagolópapírt keresték sokan, hiába. Iskolatáskákat inkább a FÖLDSZÖVboltjában vásároltak, hiszen ott kedvezményes áron kaphatták meg. Az idei tanszervásáron a gyulai 77-es számú papírbolt jár az élen, hiszen 27 százalékkal forgalmaztak többet az elmúlt évinél, összesen 881 ezer forint értékű árut adtak el itt, az elmúlt hónapban. Az üzlet forgalmát természetesen a külföldi turisták is növelték, mint Benye Gábomé üzletvezető elmondta. Különösen a jugoszlávok keresték fel őket szívesen. Itt sem volt azért minden rendben, hiszen a megrendelt tolltartóknak csupán 10 százaléka érkezett meg, s az ecsetből, valamint a 357-es számú kockás füzetből kevés jött, vagy egyáltalán nem érkezett. Remélik, hogy iskola- kezdés előtt mindezt még pótolni tudják. N. A. A barátság nyelvén beszélgettünk A tamtamdobok „zenéjére” fekete bőrű törzsek járják rítikus táncaikat. Köröttük sűrű őserdő leheli a trópusi hőséget. Távolból orosz- lánbőgés... Struccok, zebrák és kígyók... Álomkór és malária veszély. Első pillanatban ezek a képek tűnnek elő képzeletünkből, Afrika nevét hallva. Aztán tovább kutatva emlékezetünkben a gyarmatosítás rémségeiről tanultak, s a függetlenségükért harcoló népek nehéz, hősies küzdelmei rémlenek fel. Küzdelmek az életben maradásért, a szabadságért, de még a jóllakásért is ... Ezt az utat járta meg Angola népe is, amelynek gyermekei a napokban orosházi családok vendégei voltak. „Haza”-térés Pénteken, késő délután találkoztunk velük először. Félénk tekintettel néztek körül, amint kiszálltak a Zán- káról érkező autóbuszból. Az európai nemzetközi gyermektalálkozóról jöttek újonnan szerzett magyar pajtásaik meghívására, hogy családjuk körében töltsenek 3 napot. Közöttük volt Luisa és Judi- ta, az a két angolai kislány, akit az'orosházi Szokodi Ági fogadott barátnőjének. Szokodi Sándorné, Ági édesanyja, nagy gondban volt az este. Mit főzzön a kis jövevényeknek? Végül töltöttpaprika és bélszín került az asztalra. A választás bevált, hiszep jóízűen falatoztak a vendégek. A szalvétával némi baj volt. Szemmel láthatóan nem tudták mire való, végül biztos, ami biztos, homlokukat, nyakukat is megtöröigették vele, a vendéglátók alig titkolt derültségére. Ági már jól ismerte a fekete bőrű kislányokat, s bátyjával, Szokodi Péterrel is hamar megbarátkoztak. így közösen próbálkozhattak szótár és persze kézzel-láb- bal mutogatás segítségével egymás megértésén. Még egy kis esti tévénézés, aztán nyugovóra tért a hirtelen megnövekedett család. A Szokodi gyerekek szobájában két fekete buksi hajtotta fejét a vetett ágyra. Elcsendesedett a ház ... Vidám délelőtt Halk zúgás, párnába fojtott kuncogás, apró zörrené- sek. Erre ébredt szombaton reggel Szokodiné. — Felköltöttem Ágikát is, benéztünk, mit csinálnak? Hát egy régen nem használt felhúzós játékot találtak, azon nevettek akkorákat. Náluk bizonyára nincs ilyesmi — meséli, amikor felkeressük őket. A gyerekeket nagy „beszélgetés” közben zavarjuk meg. Tolmácsunk nincs, ám az egyszerűbb mondandóra megteszi a spanyol szótár is. — Érdekes, úgy hiszem törzsi nyelven beszélnek — mondja Péter, aki egyébként nemrég végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán, így ügyesen, szeretettel bánik a lányokkal. — A spanyol nyelvet majdnem teljesen értik, de mi csak angolul tudunk, így hát marad a szótár, na meg a képek... • Ági, Luisa és Judita — vagy ahogy mondják, Lujza és Zsudi — közben össze- duják a fejüket. A képes világatlaszban Afrika vadon élő állatait nézegetik. Amikor a kígyóra kerül a sor, Luisa ijedtséget mímelve elkapja a kezét. Nevetnek ... Az elefánt képéhez érve Judita Ági nyakláncára mutat, aztán mókásan jelzi: csontjából, agyarából nyaklánc készül. Jó őket elnézni, hogy ilyen vidámak, pedig mint Ági meséli, már honvágyuk van: — Lassan egy hónapja, hogy távol vannak az otthonuktól. Nemigen adják a tudtomra, de látom én, hogy már vágynak haza. Vettek vagy két kilő cukorkát a családnak, de kell is annyi, mert Luisának hét, Juditénak nyolc testvére van. Ha úgy hiszik, nem látja őket senki, kiöntik az édességet az ágyukra, és egyenként, apró kupacokba rakva sorolják: „Mama, papa, Ernestus, Maria, Alfredó, Antonio ...” és így tovább. A beszélgetést halk zenei aláfestés kíséri, valami kedves, idegen nyelvű gyermekdal szól a lemezjátszón. Az egyik fekete bőrű kislány mit sem tudva róla, szelíden lengeti a lábát az ütemre. Péter közben az együtt töltött idő apró megfigyeléseit, élményeit meséli. — Roppant vidámak és egy-egy számukra meglepő dolgon harsányan nevetnek, így volt ez a szódavízzel is ... A kézitusról nem is beszélve. — Még a plafont is ösz- szevizezték vele — kottyant közbe Ági —, mindent fel kellett mosni a nagy pancsolás után. — És ami még tetszett — folytatja Péter —, roppant fürgék, csaknem hirtelenek. Eléjük tettünk egy nagy tál paradicsomot, nézték, aztán egy pillanat alatt kikaptak, felszeltek egyet-egyet. Fogadás előtt Közben fut az idő, készülődniük kell. Tíz órára a helyi KISZ-bizottságon fogadják a város kis vendégeit: a 10 angolai pajtást. Szokodiné igazi pótmama módjára hamar kivasalja a lányok szürke egyenruháját. Csak Luisa sapkája nincs sehol. Egy mozdulat és a hatalmas bőrönd egész tartalma az ágyra borul. „Pedig ők kaptak 10 pontot a szobájuk rendjére” — nevet Ági. A zűrzavarban hatalmas kardszerű valami esik a földre. — Liánvágó kés — magyarázza Ági készséggel —, ott még az iskolába is ezzel járnak, hát elhozták ide is. Iskola __ Erről jut eszemb e, rettentően szeretnek tanulni. Mindig emlegették, bár csak mehetnének haza, ott járhatnak iskolába. Mi, magyar gyerekek szívesen kivárjuk a szünidő végét... A lépcsőházban karon fogja egymást a három lány, úgy mennek lefelé. Még egy simítás az egyenruhákon, s indulhatnak a fogadásra ... Nagy Ágnes Szótárból könnyebb a megértés
