Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

1979. augusztus 9.. csütörtök o Takarékoskodj a szívvel! Magyarországon minden ötödik halál oka a szívin­farktus. Aki ezt az adatot olvassa, még él. De kérdés, hogy nincs-e veszélyben? Ezt min­denkinek meg kell kérdeznie önmagától. A tudomány és az egész­ségügyi fejlesztés nagyon so­kat tud tenni a megelőzés tökéletesítéséért. A veszé­lyeztetett korcsoportokban szűrést szerveznek, hogy kü­lönös gonddal ügyelhessenek a magas vérnyomásos bete­gekre, a cukorbetegekre. Minthogy az infarktushalá­lozások nagy száma a tragé­dia első órájában következik be, mentőszolgálatunk arra törekszik, hogy már a kór­házba kerülés előtt segíthes­sen. Mivel a halál magas százalékban ritmuszavarok miatt sújt le, speciális rész­legek állnak szembe a tragé­diával. Kiterjesztik az egész­séghez visszavezető gondozó­hálózatot, hiszen az egyszer már bekövetkezett infarktus a jövőre nézve is a legsú­lyosabb veszély. Mindezt kívánja és köny- nyen elfogadja a társadalom. Természetesnek tartja, hogy minderre ne sajnálja a pénzt a kormányzat. De vajon mi­ért nem hajlandó az ember önmagával is törődni? Ugyanis a tudomány, a tech­nika, az egészségügy bármily magas színvonalú közbeavat­kozása sokkal kisebb hatás­fokú a szívhalál száműzésé­nél, mint az ember egészsé­ges életmódja. Feltehetően nem tüntetik ki azt az embert, aki nyitva hagyja a vízcsapot és az ut­cát is elönteni a feleslegesen zúduló víztömeg. Az sem kap dicséretet, sem otthon, sem a társadalomtól, aki ok­talanul égeti a villanylám­pákat, forróvá fűti a szoba­levegőt, majd kinyitja az ablakot. Bosszúsan emleget­jük azokat a hétköznapi ese­teket és jelenségeket, ami­kor valahol és valakik paza­rolnak, pocsékolnak, herdál­ják a közösség értékeit. De miért nem takarékos­kodunk a szívünkkel. Miért nem kíméljük azt az ök­lömnyi emberi szerkezetet, amely az élet szempontjából talán a legfontosabb és a legérzékenyebb? Amely fan­tasztikus munkateljesítmény­nyel megállás nélkül dolgo­zik. Percenként 4,9 liter vért továbbít a sűrű érhálózat kacskaringós, szövevényes csatornáin. Hetven évi telje­sítménye 189 millió liter. El tudjuk-e képzelni, hogy micsoda erő és energia szük­séges ehhez? El tudjuk-e képzelni, hogy milyen gon­dos ápolást, óvó őrzést és fi­gyelmet kíván ez az ámulni- való műszer? Lehet, hogy értelmünk fel­fogja, de szokásvilágunk mégis ellenkezően cselekszik, pazarolja a szívet. Pedig ez élet-halál kérdés. Ha valaki égve hagyja a villanykörtéket, pocsékba futtatja a vizet, hőenergiát, benzint, vagy akár mást, anyagot pazarol, legfeljebb drágán fizet érte. De jóváte­hetetlen kárt nem okoz. Visszavonhatatlan tragédia nem származik belőle. De aki a szív energiáját pocsé­kolja, az úgy fizet rá, hogy soha többé kártérítésre nem számíthat. Már közhelyszámba megy, hogy mi mindennel rongál­juk a szívet, s mi mindennel tesszük ki olyan megrázkód­tatásoknak, amelyek energiá­ját herdálják. Ezek között változatlanul emlegetik a szakemberek, pszichológusok és szociológusok a dohány­zást, a fizikai renyheséget, a fizikai és szellemi túlterhelt­séget, a fokozott kávéfo­gyasztást, a mérték nélküli evést és ivást. Nem önmagát az elhízást, hanem az olyan táplálkozást, amely növeli a vér koleszterin tartalmát. Mindezek az okok külön-kü- lön, annál inkább együtte­sen, gyorsan, fiatal korban is létrehozzák az infarktust. Beidegződés? Megváltoz­tathatatlan szokások? Miért kellene csak akkor megriadni, mikor már majd­nem vagy teljesen késő? Takarékoskodj a szíveddel, amíg megteheted! Soltész István Népszerű kiadványok Elméleti és gyakorlati jo­gászok, de a jog iránt „csak” érdeklődők is több népszerű kiadványt vehetnek kezükbe az elkövetkező hónapokban a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó jóvoltából. Napjaink egyik sokat vita­tott kérdése a gazdasági kap­csolatokban a minőségért va­ló felelősség, amelyaKGST- országok egymás közti ke­reskedelmében sem rendező­dött még megnyugtatóan. Hontvári Mátyás hamarosan napvilágot látó kötete Fele­lősség a minőségért a nem­zetközi adásvétel körében címmel javaslatokat dolgoz ki a KGST általános szállí­tási feltételek jelenleg érvé­nyes rendelkezéseinek to­vábbfejlesztésére is. A közlekedési balesetek okairól felállított elméletek­kel, az ilyen irányú kutatá­sok és a kriminológia össze­függéseivel foglalkozik a töb­bi között Irk Ferenc Közúti balesetek című kötete, amely szeptemberben kerül a köny­vesboltokba. Nem kevésbéiiz- galmas témát feszeget Szent- iványi Iván a lakossági pénz­ügyi szolgáltatások jogi kér­déseit elemezve. A hagyomá­nyos bankszolgáltatásokon kí­vül valamennyi jelentős pénzügyi szolgáltatással fog­lalkozik, s az idevágó jog­szabályokat is ismerteti. Állampolgári alapismeretek címmel 600 oldalas jogi is­mertető készült a Hazafias Népfront kezdeményezésére: még a nyáron az> olvasókhoz kerül a társadalmi szerveze­tekről, az állampolgárok alapvető jogairól, a népkép­viseleti szervek választásáról, az államigazgatás szervezeti felépítéséről és más fontos tudnivalókról összeállított könyv. A Legfelsőbb Bíróság ítél­kezési munkájáról ad képet a Büntetőjogi törvénytár 550 oldalas kötete. A gazdálkodó szervezetek szerződéseire vo­natkozó jogszabályokat a kis jogszabálysorozat legújabb darabjaként vehetik kézbe az érdeklődők. Veteránok a lőállásbán Okányban Nem tudom, az országban volt-e már ilyen, Békés me­gyében — ezen belül a szeg­halmi járásban — először rendeztek az MHSZ alapí­tóinak baráti találkozót. Az okányi községi pártszerve­zet székházában Horváth László, a pártvezetőség tit­kára köszöntötte a szép számban megjelent veterá­nokat, akik közül sokan er­re az alkalomra kitűzték az MHSZ kitüntetéseit is. Jó volt látni, ahogyan a külön­böző községekből érkező idős MHSZ-aktívák mennyi­re örültek egymásnak. Kö­zülük sokan személyes is­merősök voltak, a különböző községi MHSZ-szervezetek vezetői, alapító tagjai, hi­szen munkájuk során gyak­ran találkoztak egymással. A rövid üdvözlést követően gépkocsiba szálltak, hogy a lőtéren bebizonyítsák, nem olyan öregek még, hogy ne kezelnék jól a fegyvert. Ugyanis a találkozót össze­kötötték egy lövészverseny- nyel is. A pályát jól előké­szítették a helyi fiatal aktí­vák, ideális időben kezdőd­hetett meg a verseny. A csapatok sorszámot húzlak és ennek megfelelően foglal­ták el a lőállásokat. A har­madik lőállásbán ismerős arc: Szombati István, Vész­tőről jött, alapító tagja a szövetségnek, 25 éven ke­resztül volt rádiós, hosszú ideig klubtitkár, de még most sem szakadt el végleg a rá­diótól, odahaza készülékén hosszú utakra indul az éter­ben. Hogy a hagyomány ne szakadjon meg, a klubtitkári Veteránok a lőállásbán. Ha reszket is a kéz, ha gyengébb is a szem, sokan egészen jó eredményeket értek él Kép, szöveg: Béla Ottó teendőket fia vette át. Meg­ható volt nézni, hogy az idős emberek milyen lelkesen, ön­feledten élték át újra a „ré­gi szép időket”. Talán már jobban reszketett a kéz, mint valamikor, nehezebben ment a célz&s is — hiába gyengülnek a szemek is —, de mindenki becsülettel és Verseny a jövőért / — Amikor megismertük en­nek a munkaversenynek az irányelveit, rögtön láttuk, hogy eltér az eddig megszo­kottaktól. Nem abban kell versenyeznünk, hogy ki tud több tonnát, litert, vagy mé­tert előállítani, hanem ab­ban, ki dolgozik jobban, ha­tékonyabban, ki tudja dina­mikusabban fokozni az ex­portot, takarékosabban gaz­dálkodni. Igyekeztünk ezért olyan felajánlást tenni, amely a hatékonyság és a minőség javítására mozgósít, és min­den tekintetben összhangban áll a népgazdaság célkitűzé­seivel — ezekkel a szavak­kal nyújtotta át Kiss Sán­dor, a Békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalat igazgatója, a kollektíva munkaverseny- felajánlását, melyet az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tet­tek. Hogy ez a versenyvállalás komoly dolog, azt már a ter­jedelme is bizonyítja. Mind­össze négy gépelt oldal az egész, látszik tehát, hogy al­kotói nem akarták szavak mögé rejteni a lényeget, mel­lébeszélés nélkül leírták mi­ből. mennyi lesz a túltelje­sítés, vagy megtakarítás. Kell az újdonság — Éppen szabadságomat töltöttem vállalatunk szanazu- gi üdülőjében, amikor hírét vettem a versenyvállalásnak. Azonnal bejöttem, hogy se­gítsek az összeállításában. Nem volt sok időnk az elké­szítésre, mégsem kellett kap­kodnunk. A versenyvállalás témái nálunk hosszú idő óta állandóan napirenden van­nak. Most csak az volt a fel­adatunk, hogy ezeket össze­foglaljuk és megnézzük: me­lyek azok a területek, ahol lehet és kell gyorsítani — be­szél az előzményekről Pus­aránylag nem is rossz ered­ménnyel fejezte be a lövé­szetet. A helyi községi vezetők, s a termelőszövetkezet vezetői jóvoltából meghitt hangulatú közös ebéd következett. A tsz szép ebédlőjében Bori György őrnagy, az MHSZ megyei vezetősége nevében mondott rövid beszédet. — Szeretettel köszöntőm szövetségünk alapító tagjait, veteránjait, akik dolgos éle­tük évtizedein át mindig ál­dozatkész munkatársai vol­tak ügyünknek. Önök révén köszöntőm a járás minden alapító tagját és mindazo­kat, akik hosszabb-rövidebb ideig MHSZ-vezetőként, klubtagként, vagy pártoló tagként munkálkodtak poli­tikai, társadalmi feladataink végrehajtásán, azokat, akik fáradságot nem ismerve napjainkban is odaadóan szolgálják a szocializmus építésének és védelmének ügyét. Méltatta a szövetség három évtizedes fennállásának je­lentősebb állomásait, ered­ményeit, amelynek alapján az elmúlt évben a szövetség kiérdemelte a Vörös Csillag Érdemrendet. A beszédet követően ke­rült sor az eredményhirde­tésre. A díjakat és emlékla­pokat Tóth Antal, az MHSZ járási titkára adta át a leg­jobbaknak. Csapatban az okányiak voltak a legered­ményesebbek, 184 köregy­séggel. Mindössze egy talá­lat volt a különbség az első és második helyezett között. A körösújfalui csapat 183 köregységet lőtt. Harmadik helyen Bucsa végzett. Az egyéni sorrend: Boruzs Im­re, Horváth László és Ko­lozsvári János. Az értékes jutalmak mellett mindenki megkapta az erre az alka­lomra készített emléklapot. kás Ernő, a vállalat közgaz­dasági főosztályvezetője. Így került a vállalásba, hogy lerövidítik az újfajta szemes- és silókukorica-be- takarító adapterek fejlesztési idejét, biztosítva ezáltal, hogy már jövőre, illetve 1981-ben megkezdődhessen a sorozat- gyártás. — Az általunk gyártott adapterek keresett termékek, de a hagyományos típusok­ból már kezd telítődni a pi­ac — mondja Kovács Má­tyás, kereskedelmi igazgató- helyettes. — Ezt észrevesszük a belföldi kereslet alakulá­sán is, igyekeznünk kell te­hát új típusokkal előlépni. Az a típus kell a gazdasá­goknak, amely már rendbe rakja a szármaradványt, vagy más egyéb többletszolgálta­tást ad. Egyre nagyobb az igény a silókukorica-betaka- rító adapterek iránt. Eddig háromsorosokat gyártottunk, és úgy terveztük, hogy jövő­re készítjük el a nagy telje­sítményű Hesston alapgépre szerelhető négysoros, SKA— 74-es típusú adapter prototí­pusát. A piac azonban köz­beszólt, mert jelezte külföldi partnerünk, hogy már a jövő évben szeretne nagyobb mennyiséget vásárolni ebből a típusból. Átcsoportosítottuk ezért az erőket, segített a . MEZŐGÉP Fejlesztési Inté­zet* is, és eljutottunk odáig, hogy az első két prototípus néhány napon belül elkészül. Lefogyott az adapter Hogy ez így legyen, a kí­sérleti műhelyben most nyúj­tott műszakban dolgoznak. Bodor István és Alberti Im­re néhány tartót hegeszt fel az egyik készülő adapteren, a másiknál pedig Kosztová- nyi István konstruktőr terv­rajzzal a kezében egy módo­sítást beszél meg Nagy Sán­dorral, a szerelők csoportve­zetőjével. — Egy prototípusnál gyak­ran előfordul az ilyesmi. Hiá­ba tervezünk be egy alkat­részt, ha az csak katalógus­ban található, de nem lehet megvásárolni. Ilyenkor meg­nézzük, mi az, amivel he­lyettesíteni lehet és menet közben alakítjuk át a tervet — magyarázza a megbeszélés okát a tervező. A laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy ez az adapter bár négysoros, kisebb és könnyebb, mint a régi há­romsoros típus. Mint kide­rült, ez volt az egyik célki­tűzésük. Rájöttek ugyanis, hogy teljesen felesleges úgy méretezni az alkatrészeket, hogy azok a lehető legszélső­ségesebb igénybevétel több­szörösét is kibírják. Igyekez­tek ehelyett azt a korszerű szemléletet alkalmazni, hogy mindenhova csak annyi anya­got építsenek be, amennyi éppen szükséges, és még min­dig jobb, ha ezerből egy esetben eltörik valami, mint a fölösleges fúlsúly. — Ez az adapter több mint 200 kilóval könnyebb a há­romsorosnál — mondja Kosz- toványi István. — Véko­nyabbak lettek a főtartók, rö- videbbek lettek a láncok, sok fémalkatrészt tartósabb mű­anyaggal helyettesítettünk. Ráadásul nemcsak könnyebb lett, hanem gyorsabban gyártható is, a felesleges al­katrészek elhagyásával ala­posan csökkent a normaóra­szükséglet. Hogyan sikerült ilyen hir­telen lerövidíteni az előké­születi időt? ’— Természetesen nem ar­ról van szó, hogy most né­hány nap alatt megcsináltuk azt, amire egyébként egy év kellett volna. A lényeg ab­ban van, hogy a prototípu­sok elkészítése után azonnal hozzálátunk egy nullszériá- I hoz, melyből 30-at legyár­tunk néhány hét alatt. Ezek nagy részét a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinátban próbáljuk ki, velük ugyanis együttműködési szerződésünk van. De elvisszük az adap­tert sokfelé az országba, hogy a lehető legnagyobb igénybe­vételnek tegyük ki őket, és a lehető legtöbb tapasztala­tot szerezzük a működésről. Ezzel nyerünk egy évet, mert vállaljuk azt a kockázatot, hogy a prototípusok meghi­básodásait a helyszínen kor­rigáljuk, és a tapasztalatok alapján jövőre rögtön soro­zatgyártáshoz fogunk. Lelkesitű vállalások A fenti eset csak egy pél­da, mindössze annak igazo­lására szolgál, hogy nem megalapozatlan a határidő le­rövidítésére tett merész vál­lalás. De alaposan átgondolt a többi felajánlás is. Tavaly rekordévet zártak, több mint 2 millió dolláros tőkés ex­porttal, az idén elhatározták, hogy ezt 50 százalékkal túl­teljesítik. És tettek erre még egy pótvállalást is: 25 százalékkal haladják meg a tervidőszak végére az elő­irányzatot. De nemcsak a termelési volument, hanem a haté­konyságot is fokozzák. Több intézkedés eredményeként a tervidőszak végére 6 száza­lékkal csökkentik a jelenle­gi 27 forint 50 filléres dollár- kihozatalt. Vannak azután egyszerűsé­gében is nagyszerű ötletek, melyek eredményeként a se- lejtkárt további 3 százalék­kal kívánják csökkenteni. Ennek a gondolatnak az a lé­nyege, hogy a selejtes gyárt­mányokat nem tekintik vég­leges veszteségnek, hanem megnézik: melyik folyamat­nál lehetne alapanyagként felhasználni. Ez ugyan több­letmunkával, főleg több gon­dolkodással jár, de az ered­mény feltétlenül megéri. Konkrét számokat tartal­maz a felajánlás az energia­takarékosságra is. Erre már kidolgoztak az év elején egy tervet, mely szerint 636 ezer kilowattóra villamos energi­át takarítanak meg az idén, annak ellenére, hogy új gé­peket is munkába állítanak. Most felemelték ezt az elő­irányzatot 763 ezer kilowatt­órára, mert elhatározták: to­vább javítják az üzem- és munkaszervezést, hogy csök­kenjen ezáltal az üresjárat, a feleslegesen elpazarolt ener­gia. Folyékony üzemanyag­ból eredetileg 73 tonna volt a megtakarítás tervezete, most ez 77 tonnára emelke­dett. Ehhez is csak jobb és gondosabb munkára, s pon­tosabb szervezésre lesz szük­ség. Az igazán szép célkitűzése­ket a vállalat kollektívájá­nak képviselői a szocialista brigádvezetők gyűlésén is­merték meg hétfőn, és mond­ták el róla véleményüket. Szöllősi Imre, az orosházi gyár szerelője elmondta: eredményeink köteleznek, teljesítenünk kell tehát eze­ket a vállalásokat is. Varga István, a mezőkovácsházi gyár szakszervezeti titkára megtiszteltetésnek érezte a vállalást, melynek éppen ne­hézsége a lelkesítő. De a mun­kások hangulatát legjobban talán Emrik Zoltán, a mező- berényi tmk-sok szocialista brigád vezető je foglalta ösz- *3ze: az irányelvek egyértel­műek, a célkitűzések világo­sak, a munkások értik a nép­gazdaság gondjait. Minden erejükkel azon lesznek, hogy hozzájáruljanak ezek megol­dásához. Ehhez nyújt alapot a vállalat versenyfelajánlása. Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents