Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
1979. augusztus 9., csütörtök mmn-fíTd Noteszlapok a békési múzeum kiállításáról A bizalom már megvan Mérlegen a csabai nyári napközi Nagy sikere van a Tóth Ernő festőművész vezette rajzszakkörnek is Fotó: Veress Erzsi A jelenkori, kortárs képzőművészet alkalmankénti megnyilatkozásaikor — gondolok itt a tárlatokra, egyéni kiállításokra — a közönség legtöbbször bajban van. Főképpen akkor, ha a bemutatóterem falán úgynevezett nonfiguratív alkotásokkal találkozik. Bár manapság illendőségből is az önmagukat műértőnek kikiáltó, valójában azonban csak a megnyitókon kivagyiságból mindig ott levő (szerencsére!) néhányak — agyondicsérik, az avantgarde és a pop-,op-, stb-art legnagyobbjának, s főleg fiatal alkotók esetében: formabontó újítónak nevezik ki a kiállítót. Mondani sok mindent lehet. De sajnos, az alkotók egy része hisz is ezeknek a „műértők”-nek, aztán, lekicsinylő vállrándítással siklik át a tekintete azokon, akik az igazi, a valóságos közönséget adják. Akik esetleg értetlenül nézik az alkotásokat. * * * Jan Mukarovsky, a századelő európai esztétaóriása írja valahol: „ ... az alkotó, a művész és a néző között alapvető különbség van: az alkotó egyetlen émber, a néző viszont bárki lehet: az alkotó dönt a mű megformálásáról, a néző előtt pedig már kész mű áll, s a néző ezen az objektív megformáltságon már semmit sem változtathat, legfeljebb különböző módon megmagyarázhatja; értelmezése csak egy röpke pillanatra érvényes, maga a mű viszont tartós.” A néző valóban akkor jár a legjobban, ha önmagának elemzi, önmaga számára próbálja befogadni az érzékszerveinek hatósugarába hozott műal- kotást. Mert az a rosszabb, s az a károsabb, ha valódi, vagy kevésbé valódi „műértők” magyarázzák meg neki; próbálják azt megemésztet- ni, amire semmi kedve, semmi érzéke sincs. Az említett különbségpár azt a lehetőséget is magában hordozza, hogy a tartóssá, késszé, s legjobb esetben: kerek egésszé komponált alkotás végérvényesen elválik, ha úgy tetszik: elidegenedik alkotójától. Olyan önálló életet kezd élni, amely gyökér- telen, amelynek sem születési, sem pusztulási pillanata, dátuma nem lehet. Hiszen az alkotótól való eltávolodás nyitányát nem követi mindenkor a végcélhoz érkezés: a közönség általi befogadás. De ha ez megtörténik, annak oka van. * * * A műalkotás minden esetben valamiről, valaki által, valaki(k)nek közöl valamit. Ügy is mondják: az objektív valóság visszatükrözése a szubjektumon át, az intuíciók segítségével. Száraz, tételszerű megfogalmazás. Mégis: napjaink képzőművészetének néha „hol előre, hol hátra” típusú fejlődés- történetét a közönség szemével nézve jövünk rá, hogy ennek a tételnek az igazsága és objektivitása mennyire időszerű, s ugyanakkor: mennyire megfeledkeztek az alkotók közül sokan az elv gyakorlatának használatáról. Miért, lehet másképpen is? Nem! * * * Most már minden általános iskolában tanítanak a rajzórákon műalkotás-elemzést. Tudják azt a gyerekek, hogy például egy vörös folt más formai-esztétikai jelentőséggel bír mondjuk zöld, vagy éppen középszürke alapon. Tanulják a perspektíva fogalmát, ismerik a meleg és a hideg, a komplementer színek fogalmát. Tanítják nekik, hiszen ez az alapja a felnőttkori környezet, a mindennapok esztétikájának, tápláléka a szépérzék kifejlődésének és kiteljesedésének. S a gyerekek játszanak a színekkel. Rajzórán és szakköri foglalkozásokon, otthon, unaloműzésként. Aztán mindezen formai gyakorlatokból megmarad letisztulva ■— a tudás, az ismeret. Amit később használni kell tudni. Vagy inkább: használni kéne tudni? És ki tehet erről? * * * A harmincas években a Bauhaus tagjai és követői megvalósították a korábban lehetetlennek véltet: a sorozatgyártás, a nagyipar termékeit is esztétikus, szándékolt, a funkciónak megfelelő formába, szép köntösbe tudták öltöztetni. S mára van alkalmazott művészet. Formatervezés, kert- és lakástervezés; az alkalmazotti grafika, szobrászat, plasztika, festészet. Alkalmazott, mégis jelentős, nem alábecsülendő. Szükséges és fontos. Jelentőségét, célját és szükségszerűségét mégis csak akkor érheti el, ha megmarad a termelés adta korlátok és keretek között. * * * Ugyancsak Mukarovsky írja: „...a képzőművészeti alkotás az emberi tevékenység más produktumaitól lényegében abban különbözik, hogy míg azokból a szándékoltság meghatározott célokra szolgáló dolgokat csinál, mely nincs semmiféle külső célnak alárendelve, hanem autonóm terület, s az emberben az egész valóságra vonatkozó állásfoglalást váll ki.” Ez a mondat végeredményben az alkalmazottiság és az önálló művészetek közötti különbözőség meghatározása is lehetne. A közönség igényét és befogadását irányítani, a közönséget felvilágosítani, akár. * * * Trombitás Tamás és Ig- nácz Anna békési, Jantyik Mátyás-múzeumbeli kiállítását végignézve valahogy ezek a dolgok (is) eszébe jut(hat)- nak a szemlélődőnek. A bárminek, de realistának aligha, nevezhető formai színjátékok mindössze egy pillanatra adnak valami parányi jelet. Mert nem találjuk meg a dolgok nadírját. Nincs kezdőpont, amelyből elindul, s nincs zenit, amely felé haladva megfeszül — a tartalom. A légüres tér pedig hiába színes, hiába önmagát ismétlő geometrikus formákkal teli. Nem érhet el benne a jelet adó hang. Nemesi László Képünkön: Ignácz Anna (balra) és Trombitás Tamás (jobbra) egy-egy munkája a békési kiállításról Nagyértékű könyvritkasággal gazdagodott a Zrínyiek városa: a „Török áfium” 1790-es kiadása került a szigetvári várbaráti kör birtokába. A kör immár húsz esztendeje gyűjti a Szigetvárral, illetve a Zrínyiekkel kapcsolatos írásos és tárgyi emlékeket, s egész kis múzeumot alakított ki belőlük. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1660 táján írta a „Török áfium ellen való orvosság” című röpiratát, amely mai szemmel nézve is publicisztikai remekmű. A békéscsabai napközis tábor szükségességét bizonyítja, hogy június 25-től, az első turnusban 450, a másodikban, augusztus 18-ig bezáróan több mint 250 általános iskolás vette, illetve veszi igénybe. S hogy szó sem volt egyszerű „gyermekmegőrzésről”, azt a tábor valóban sokrétű, színvonalas programokkal zsúfolt élete is mutatja. Igaz, a tábor csak augusztus 18-án zárja kapuit, de ennyi idő, tapasztalat elegendő is a mérleg elkészítéséhez. A nemzetközi gyermekév, úgy látszik, csodát művelt. Ugyanis a biztonságos működés elsődleges kritériuma, az egészségügyi feltételek megteremtése, sikerrel oldódott meg a több stációt tartalmazó előzetes orvosi vizsgálatokkal, s a tábor egész időtartama alatt működő napi orvosi ügyelettel. A szülők nyugodtan engedhették el gyermekeiket. Sőt! A városi tanács a gyermekek fokozott biztonságáért, jobb ellátásáért, az idén alaposan a „zsebébe nyúlt”. Végre elkészült a tábort övező kerítés, s a rendszeres tisztálkodáshoz szükséges meleg vizes blokkok. A gyermekek feje alá 300 új kispárna is jutott. S hogy az esős időszakban megszűnhetett a „sárdagasztás”, az az általuk megrendelt több 10 méter hosszú betonjárdának köszönhető. Az országjárást elősegítendő, két szegedi és egy budapesti kiránduláshoz biztosítottak ingyenes buszt. E felajánlás azért is jó szolgálatot tett, mert a tábor lengyel, szlovák és német fiatalokat is fogadott cseretáborozásra. # A tábornyitást megelőzően, talán május végén, a városi tanácsnál koordinációs ülést tartottak, amelyen felA XVII. században kézzel írott másolatokban terjedt, majd a4 Rákóczi-szabadság- harc idején — 1705-ben — kinyomtatták Bártfán. A most előkerült példány ennek a második kiadásából való, címlapján ez áll: „és most újonnan ki-botsátatott Marosvásárhellyen 1790- ben”. A Marosvásárhelyen nyomtatott könyv hányatott sorsára utal, hogy egy része megégett. Ettől eltekintve kitűnő állapotban van. ajánlásokat tettek a város gazdasági, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői. A nagylelkű felajánlások szerencsére nem rekedtek meg az ígéretek szintjén. A kivételes összefogást példázva érdemes külön is megemlíteni, a tábor anyagi lehetőségeit és tartalmi munkáját segítők nevét. A Békéscsabai Víz- és Csatornamű Vállalat például a tábor egész időtartamára ingyenes belépést biztosított a strandra! Ezen felül az általuk felajánlott két vállalati busszal jutottak el a táborozó gyerekek Makóra. De szakmájukba vágó feladatokat is vállaltak: az ebédlő környékének csatornázását éppen most végzik. A békéscsabai RUTEX nemcsak anyagi támogatást nyújtott. A napközis táborban folyó izgalmas és valóban nemzetközi sportmérkőzésekre 24 sportmezt biztosított a gyerekeknek, s emellett gazdag jutalomajándékozással záruló vetélkedőt is tartott. Az oly büszkén viselt kék színű ügyeletes sapkákat, s ezen felül a 6 zászlót és 12 emblémával ellátott trikót a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói adták. A békéscsabai Városi Rendőrkapitányság KISZ-fiataljai KRESZ-vetélkedőket szerveztek, s a siker érdekében még fel is készítették a csapatokat. Érdemes volt alaposan felkészülni, ugyanis a legjobbak között mintegy 3 ezer forint értékű könyvjutalmat osztottak szét. A kis rendőrök, bár közülük némelyiknek éppen csak a füle tartotta meg, büszkén hordták a rendőrkapitányságtól kapott fehér sapkákat. Nagysikert aratták az Ebtenyésztők Békés megyei Szervezetével közösen megrendezett kutyabemutatók is. Az anyagi segítséget nyújtók között ott találjuk a HAFÉ-t, amely a tábor életében megszokottá vált zászló le- és felvonásokhoz négy zászlórudat adott. A Lenin Tsz egyik szocialista brigádja betonozási és erdőtisztítási feladatot vállalt. A Nagy Sándor laktanya KISZ-szervezete pedig egy nép alatt végzett a biztonsági és egészségügyi szempontból egyaránt fontos aljnövényzet kiirtásával. Szinte kimeríthetetlen a segítséget adók névsora. Az MHSZ filmekkel, a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet jól hasznosítható hülladékanyagokkal, a Kosáripari Vállalat pedig anyaggal, szakemberrel is támogatta a táborban folyó sokrétű tartalmi munkát. A gyerekek nagyon várják már, hogy a békéscsabai ÁFÉSZ által felajánlott homokozó elkészüljön. Biztos, csak napok kérdése... Különösen a lányok körében örvend nagy népszerűségnek a Vöröskereszt városi szervezete által megvalósított elsősegélynyújtó és csecsemőápoló szakkör. Az ügyes kis tanítványok néhány foglalkozás után a kisebb sérüléseket már szakszerűen el tudták látni. * A Munkácsy Mihály Múzeum munkatársai hetenként tartottak foglalkozást a gyerekeknek, meghívták őket a múzeumba is, ahol bepillantást nyerhettek a műhelymunkákba. A budapesti Nép- művészeti Múzeumba tervezett kiránduláson is ők kalauzolják majd a gyerekeket. Az esős időben jó szolgálatot tett a megyei könyvtár 300 kötetes, kis tábori könyvtára. S a könyvtár munkatársai vezették a táborban működő könyvbarát klubot is. A szakköri munka megszervezésében jelentős szerepet vállalt a Megyei Művelődési Központ is: a játszó- és makramé szakkört vezették. Az ifjúsági és úttörőház idén is több szakkört működtetett a táborban: a hímző-, játékkészítő, rajz-, sakk- és go-kart szakkört. Az általuk kölcsönzött filmvetítővel gyakori filmvetítésre nyílt lehetőség. Illetve, ezt még (kiegészítette a Békés megyei Moziüzemi Vállalat heti egy alkalommal levetített gyermekfilmjeinek sora. Irodalmi műsorokban sem volt hiány. A tábor lakói is láthatták. a gyulai Várszínházban bemutatott nagy sikerű mesejátékot, az ördö- gölést. A napokban Sebestyén Zoltán előadóművész és Sebestyén András gitárművész szereztek gyermekműsorukkal felejthetetlen élményt az alsó tagozatos gyerekeknek. Korábban a KISZÖV Gyopár Klubja mutatkozott be irodalmi műsorral. A tábor nyitottságát bizonyította, hogy a Kner Nyomda által a tábor számára készített plakátokon időben értesíthették a ' József Attila- lakótelepi gyerekeket a tábor programjáról. A gyermekévi program tehát közös munkával, összefogással valósult meg. Jövőre már nem lesz ilyen nevezetes alkalom. Mégis bízunk benne, hogy a következő nyár a pedagógusok lelkiismeretes munkája révén, a város ösz- szefogásával, hasonló élményekben gazdag programot nyújt a napközis táborban élő gyerekeknek. A bizalom már megvan. B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ Szóbeszédek Azt mondják... Azt beszélik... Ez volt, így van, az lesz... Hányszor halljuk, vagy mondjuk magunk is, mert ugyan ki lenne ment az ilyesmitől, s ne szánna rá néhány percet a kizárólag csak szájról szájra — a nép- költészet valahai módján — terjedő szóbeszédre. Ez persze lehet egyszerű pletyka is csupán, hasonló a régi községi kutaknál várakozó fia- talok-öregek, lányok-asszo- nyok időtöltéséhez, melynek termékeit nálunk a szülőfalumban az ártézi rádió híreinek titulálta a népi humor, szokás szerint igen szellemes találékonysággal. Annak idején. Ám lehet az idő most, a színhely más, mondjuk a kétmilliós főváros utcái, a beszélgetés nem női csacsogás, a lényeg ugyanaz — még ha a téma komolyabb is — : csak egymás közt tárgyalják meg az emberek, s nem a nyilvánosság előtt. Pedig ha gyorsan ott vetnék föl, a tisztázás hamar megoldást hozna. Vagy a témától függően segítene a kivezető utat megmutatni. Igaz, ez egyben azt is jelentené: lekerülhet a napirendről. Ezt teszi és mintegy kipipálja a soros közsuttogást a rádió havonta egyszer jelentkező rövid, fél órás műsora, az Azt beszélik. Készítői érzékeny füllel figyelik a várost és valóban olyan dolgokat hoznak mikrofon elé, amelyek tényleg foglalkoztatják az embereket, komolyabban, vagy néha csak pletykaszinten. De ez utóbbit is jó eloszlatni. Ezért megkeresi^ az ügyben illetékes személyt, aki aztán a neki szegzett kérdésekre válaszol. ■Legutóbb — vasárnap délután — a következőkre. Az árak után, a bérek világszínvonala elérhető-e? Igen, ha a munka és termék is világszínvonalon lesz. Túl sokba került és csalódást okozott a nemrég rendezett atlétikai verseny, a Budapest Nagydíj? így igaz, és nem fog többet előfordulni. Aztán egy nagyon fontos kérdés: a következő fél esztendőt érintő 1,5 milliárdos költségcsökkentést nem síny- li-e meg az egészségügy, oktatás és a kultúra? Mert erről beszélnek. Nem, legalábbis nem szabad, mondta a Pénzügyminisztérium osztályvezetője. Van éppen elég fölösleges luxus, közpénzen való pazarlás, amit sürgősen meg kell szüntetni. S ésszel, okosan, főleg felelősséggel bánni a közpénzekkel, mert eddig bizony... De ezt már mindnyájan tudjuk elég régen, és azt is, hogy egy rendelet önmagában még nem garancia, ha mégoly szigorú is. Legalább olyan szigorúan kell venni a végrehajtást és ellenőrzést. Minden szinten. Közpénzt, közmegelégedésre elkölteni csak így szabad. A közérdeklődést leginkább, s a rövid idő ellenére legjobban tájékoztató része ez volt a műsornak. A negyedik, — a pletykaszámban menő — bár humorosan hatott, mégis tanulságos kérdés volt. Amolyan amikor a hóhért akasztják, de az nem hagyja magát, hanem visszadobja a kötelet. Igaz-e, hogy fölosz- lik az LGT? Presser Gábor szerint erről szó sincs, őket lepte meg legjobban, amikor külföldről hazajöttek és minT denféle szóbeszédet hallottak magukról. Honnan eredt? Pont a rádió egyik reggeli csevegéséből, aminek ő aztán a helyesbítését kérte. De ez csak olaj volt a tűzre, nem győztek magyarázkodni. Mire a riporter az Ifjúsági Magazinnal bizonyította, hogy nem a rádió a ludas, hanem pont a riportalany szólta el a lapban magát. De végül is nem az a lényeges, hogy ki kezdte, hanem az ingyen reklám, amelyhez ilyen könnyen jutott az együttes. Vass Márta Könyvritkasággal gazdagodott Szigetvár
