Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

1979. augusztus 4., szombat

NÉPÚJSÁG

Repülőtéri látogatás zajügyben

Békéscsaba, Lencsést úti lakótelep. Reggel 7 óra. A repülőtér felől immár menetrendszerű pontossággal feltűnik egy motoros repülőgép, elzúg a városrész fölött, majd elhagyja a légteret. Rövid idő múlva jön a következő masina. Aztán a másik. Ritmusos ismétlődéssel jönnek, zúgnak, mennek a gépek. Egész napon át, egész nyáron át. Néha felerősödik a „forgalom”, máskor mintha alábbhagyna, de ösz- szességében már hozzátartozik a gépek zúgása sok ezer ember mindennapi ingereihez. Érthető, ha sokan nehezményezik az égből jövő zajokat. Érdemes hát alaposabban utána járni a dolgoknak.

Elsőként szóljon Benkő Bálint, az MHSZ Békés megyei titkárhelyettese:

— Sajnos, ami a zajok megszüntetését illeti, semmiképp se vagyok „illetékes” — mondja. — Csak a tájékoztatás lehet a feladatom. Senki sem vitatja, hogy a város nyugalma, csendje: közérdek. Ám azt se szabad elfelejteni, hogy a repülés is pótolhatatlan a mai világban. Gondoljunk csak a népeket, országokat összekötő megnövekedett légi közlekedésre, a mezőgazdaságot kiszolgáló repülőgépekre, a vízügyi felügyeletre, a légi mentőszolgálatra, a repülőgépen, szolgálatot teljesítő rendészek munkájára. Természetesen a honvédelem utánpótlásának biztosítása is a feladataink közé tartozik. A repüléskor elkerülhetetlen zajok miatt semmiképp se nevezhető „bömböldének” a tevékenységünk, de javasolom, hogy a helyszínen győződjünk meg a valóságról.

Amíg gépkocsival a repülőtér felé igyekszünk, fejünk felett egymás után húznak el a gépek. Látványnak csodaszép a színes gépmadár, de hogy hangosan berreg, az bizony vitathatatlan. És most „zajügyben” járunk, ne ragadtassuk el magunkat a gépek színpompájától.

Nem vigasztalásképpen, de útközben arról beszél Benkő Bálint, hogy sok más település sincs rózsásabb helyzetben. Például Vecsést nem zavarja a Ferihegyi repülőtér forgalma? Vagy a városok más zajai, a növekvő gépkocsiforgalom, az éjszakánként végigdübörgő kamionok, a vasút közelében lakóknak a rakodás hangjai, és a Diesel-mozdonyok zakatolása? De hát adott világban élünk, sok mindent el kell viselnünk, ha a civilizáció előnyeit is élvezni kívánjuk.

Szikrázó augusztusi délelőtt fogad a reptéren. Vörös zászlókkal kijelölt pályákon félmeztelenre vetkezett fiatalemberek szorgoskodnak a fel- és leszállók körül. Mindenki tudja a feladatát, pontosan, fegyelmezetten teljesítik is azt. Nagy eseménynek lehetünk tanúi: Szekretár György, örménykúti fiatalember most indul motorosgépen élete első önálló startjára. Oktatója az utolsó eligazításokat adja, még egykét nyugtató szó, aztán felbőgnek a motorok (itt, a közelben még éktelenebb a zaj), és megindul a gép. Egyre gyorsulva himbálódzik a lekoptatott füvön, s aztán lassan a magasba emelkedik. A repülés irányítója rádión adja a tanácsokat, s most arra is van időnk, hogy az oktatóval, Békési Istvánnal váltsunk egy-két szót:

— Ügyes a fiú, remélem jó pilóta lesz belőle — mondja. — Meg nem tudnám számolni, hány növendékemet bocsátottam már szárnyra,

de az első önálló startjaik idején mindig gyorsabban dobog a szívem.

Közben a fiatalember gépével elérte a város szélét, és enyhén balra dőlve a lakótelep felé húz.

Megkockáztatom a kérdést:

— Nem lehetne más irányba leírni ezeket a tényleg hasznos, valóban szép köröket?

Senkinek se kívánom azt az arckifejezést, ahogy az oktató rám nézett. Várt is néhány pillanatig — lehet, hogy tízig számolt magában —, s csak azután válaszolt:

— A repülésnek szigorú szabályai vannak. Emberéletek árán íródtak ezek a szabályok. Nem kényünk-ked- vünk szerint választjuk meg az útirányt, a magasságot, a repülés hosszát. Ha a város felől fúj a szél — és Békéscsabán ez az uralkodó szélirány — akkor az iskolakor leírásakor bizony bemegy a gép a város fölé. Nem küldhetünk egy tanuló fiút oldalszélbe. Mondom, emberek biztonságáról, s ráadásul több millió forintos értékekről van szó.

Beszélgetésünk idején a fiatalember sikeresen teljesítette feladatát, s a sima föl- detérés után társai látható szeretettel gratulálnak a „nagy úthoz”. A tréfás repülőavatási szertartás után szívesen szól frissen szerzett élményeiről :

— Forduláskor kaptam egy

kis oldalszelet, de sikerült kivennem a gépből. Volt néha egy-egy emelés, de ugye nem dobált meg? Mit mondjak: csodálatos volt. Két évvel ezelőtt kezdtem a repülést, de hamar abba kellett hagynom, mert az iskolában nem jól mentek a dolgok. Ráhajtottam a tanulásra, visszavettek repülni, és most megvolt az első start. Szeretnék repülőtiszti főiskolára iratkozni, persze ahhoz még sok minden kell. Tanulás, meg sok munka. Most boldog vagyok. t

Bizony nagyszerű, a reptéren „kellemetlenkedő” látogatót is magával ragadó élmény, a levegő meghódítása. De ne felejtsük el jövetelünk célját.

— Start után ezek a fiatalemberek mindig balra fordulva jutnak a városrész fölé. Nem lehetne egy jobbra íveléssel elkerülni a sűrűn, lakott területeket?

— Nem — mondja lakoni- kus rövidséggel Szappanos József, a repülőtér parancsnoka. — Nemzetközi szabvány, hogy balra fordulással tanítjuk a növendékeket. Egyébként ha jobbra fordulnánk, akkor a kórház nyugalmát zavarnánk a zajjal. Hiába, a város terjeszkedik a repülőtér felé, és bizony motorjaink nem némák. A légiközlekedés szabályait is meg kell tartanunk, munkánkat is el kell látnunk, ezért van, hogy tevékenységünk során az egyik közérdek — a város csendje — ütközik a másik közérdekkel, a repüléssel. Hogy mi a megoldás, azt bizony nem tudom megmondani.

Ha megoldást nem is, de a jövő útjainak lehetőségeit ismét Benkő Bálint vázolja:

— Nyilvánvaló, hogy az élet fejlődésével együtt a repülés előtt is nagy távlatok nyílnak. A régi feladatok után mindig újak jönnek. Ha az egyik csoport számára befejeződik a kiképzés, mások jönnek helyettük. Ma itt gyakorolnak az alkotmány ünnepi légiparádé kötelékrepülői, de ha ők elmennek, lesz új feladat bőven. Nem ígérhetem tehát, hogy a lakosság jogos sérelme, a zaj megszűnik, de csillapítsa a panaszt a dobhártyát rezeg- tető hanghullámok észlelésekor, hogy a levegőben elhúzó gépek komoly feladatokat végeznek. Ettől persze a zaj bizony zaj marad.

Ebben maradtunk.

Andódy Tibor

Miről ír a Házi logtanácsadó júliusi száma?

A fejlődés ellenére kevés az óvoda Szeghalmon

Aki a Btk. rövidítést hallja, tudja, hogy a büntető törvénykönyvről van szó, arról a jogszabálygyűjteményről, amely meghatározza, hogy mit kell bűncselekménynek tekinteni, és azt is, hogy a bűncselekmények elkövetőit, milyen büntetéssel lehet sújtani. Az új Btk. létrehozását az tette szükségessé, hogy az elmúlt tizennyolc év alatt társadalmunk változott, fejlődött. Űj körülmények között kell a törvényeknek a társadalmi rendet fenntartani, közbiztonságot szolgálni. Nemcsak Magyarországon, világszerte új bűncselekmények váltak jelentőssé: a környezetkárosítás, a muzeális értékek fosztogatása, a terrorcselekmények, a kábítószerekkel kapcsolatos tevékenység.

A bűncselekmények összetétele is megváltozott. Sajnálatosan megnövekedett az erőszakos bűncselekmények száma, magasabb lett a fiatalkorú és a visszaeső bűnözők aránya. E káros jelenségek megváltoztatása nem csupán bírósági feladat, de az ítéletekben is kell tükröződnie annak, hogy ezeket a bűncselekményeket, hatékonyabban visszaszorítsák. Hasonló módon hatékonyabb intézkedések váltak szükségessé az ittas járművezetők ellen, és a korrupciós bűncselekményekre is. De nemcsak a súlyosbítás jellemző a Btk.-ra, hanem egyes bűn- cselekményeknek szabálysértéssé minősítése is. Így például a becsületsértés, a gondatlanságból okozott veszély- helyzet, a kisebb sérüléseket okozó baleset, már nem a bíróság hatáskörébe tartozik. A változások vázlatos felsorolása is hosszúra nyúlna, de ezek a mindenkit érdeklő tudnivalók részletesen is elolvashatok a Házi Jogtanácsadó júliusi számában. A büntető törvénykönyvre vonatkozó tudnivalókon kívüle népszerű kiadvány e havi száma is foglalkozik a tévé jogi eseteivel, ismerteti a főváros lakáskorszerűsítési programját, azt, hogy miként történik a sorkatonai szolgálatot teljesítő hozzátartozóinak segélyezése. Lehet-e gyes alatt valakit fegyelmi úton elbocsátani? Jár-e táppénz a kisiparosoknak? Módosítha- tók-e egyoldalúan a munka- szerződések? Ezekre és sok más, mindenkit érdeklő kérdésekre ad választ a Házi Jogtanácsadó minden újságárusnál megvásárolható júliusi száma.

Szeghalmon öt óvodában több száz kisgyermek felügyeletét, nevelését biztosítják. Csupán az utóbbi hat évben három korszerű, szemléltetőeszközökkel jól felszerelt új óvoda épült a nagyközségben. A legrégebbi a Béke úti óvoda, amely több mint 100 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. A műemlék jellegű épületben nem tudnak olyan korszerű feltételeket teremteni az apróságoknak, mint a legújabb óvodákban.

Ez azonban csak egy gond a sok közül. Annak ellenére, hogy új óvodák nyíltak és a kihasználtsági százalék meghaladja a megengedettet, sok kisgyermek intézményes eld'

; Gyulán, a Hajnal utcai bölcsödében nyáron is alig csök- • kent a bölcsödés gyerekek száma. A 120 személyes bölcső- : de apróságai a nyári kánikula ellenére is szívesen játsza- S nak az udvaron. Képünk tanúsága szerint különösen a ho- ■ mokozó örvend nagy népszerűségnek Fotó- Gál Edit

látását nem tudja biztosítani a tanács. Nagy öröm, hogy a természetes szaporodás évről évre emelkedik a nagyközségben, ugyanakkor az ipartelepítés és más intézkedések új munkaalkalmat teremtenek, s a környékből szívesen telepszenek át Szeghalomra. így sokkal több a kisgyermek, mint amennyire évekkel ezelőtt számítottak.

1972-ben mindössze 272 óvodás korú kisgyermek élt Szeghalmon, 1979-ben pedig 1070. Épültek az új óvodák, évről évre több kisgyermek intézményes ellátását tudták megoldani. A gondok azonban nem enyhültek, mert ahogyan emelkedett az óvodákban az elhelyezési lehetőség, azzal egy időben tovább gyarapodott a gyermekek létszáma. A nagyközségi tanács mindent elkövet azért, hogy elsősorban az iskolaév előtt álló kisgyermekek óvodába kerüljenek, megszokják a közösséget, felkészüljenek az új életre: az iskolára.

Az üzemek, intézmények, a nagyközségi lakosok sokat segítenek társadalmi munkában a gyermekintézmények fejlesztésében. Az óvodákat 30 munkahely, illetve szocialista brigád patronálja. 1978- ban mintegy negyedmillió forint értékű társadalmi munkával segítették az óvodák karbantartását, á környezet szépítését, parkosítását.

A nagyközségi tanács maximális erőfeszítése, az üzemek, intézmények és a lakosok társadalmi munkája ellenére Szeghalmon az óvodáskorú gyermekek 70 százalékát sem tudják felvenni •szeptember 1-től. További erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy az elkövetkező evekben enyhítsenek a gondokon.

A. R.

Látogatóban Santarém megyei barátainknál I.

Ez év június második felében az MSZMP megyei bizottságának küldöttsége a Portugál Kommunista Párt Santarém megyei bizottsága meghívásának eleget téve látogatást tett barátainknál. A két párt Központi Bizottságának megállapodása alapján jött létre a két megyei pártbizottság kapcsolata, melynek során a Santarém megyei elvtársak 1976 nyarán látogattak megyénkbe. Mi most viszonoztuk az ők látogatásukat.

Meleg, közvetlen, elvtársi, baráti fogadásban volt részünk Santarém megyében. A marxizmus—leninizmushoz, a proletár internacionalizmushoz hű, a valós szocializmust elismerő barátaI inkát látogattuk meg, akik nagyra értékelik és becsülik a szocialista világ, s benne hazánk vívmányait. Azzal is bizonyítják elismerésüket a szocialista világ vívmányait illetően, hogy a kapitalista viszonyok között, az ottani lehetőségeket figyelembe véve törekszenek a mi utunkat követni.

Kérték, adjuk át a mi népünknek, megyénk párttagjainak, megyénk dolgozóinak az ők őszinte jókívánságaikat, üdvözletüket, és sikereket kívánnak az MSZMP XI. kongresszusa határozatai végrehajtásához, a fejlett szocialista társadalom megvalósításához hazánkban, benne Békés megyében. Arról biztosítottak bennünket, hogy mindig hűséges elkötelezettjei, képviselői és harcosai lesznek a szocialista világ ügyének. Ilyen szellemben nevelik munkásságukat, dolgozó népüket.

A santarémi elvtársak bőséges, színes programot állítottak össze küldöttségünk számára, hogy megismerjük az ő munkájukat, életüket, harcukat, melyet nagy energiával és lelkesedéssel vívnak. A látottakról és hallottakról ezúton szeretnénk beszámolni.

A Portugál Kommunista Párt IX. kongresszusa a közelmúltban zajlott le Barreio munkásvárosban, mely megszabta a kommunisták cselekvési irányát és módszereit. A kongresszus belpolitikai válsággal terhes időszakban került összehívásra. Az 1974. április 25., a portugál fasiszta rendszer megdöntése, a demokratikus vívmányok megteremtése — demokratikus jogok alkotmányba való foglalásá; földreform; nagyipar államosítása — az utóbbi időben veszélybe került. A párt IX. kongresszusa határozatai a forradalmi vívmányok meg- védelmezésére, megszilárdítására irányulnak. A kommunista párt, a szocialista párttal együtt — a két párt parlamenti többséget képez — megbuktatta a jobboldali Mota Pinto-kormányt. A kommunisták népük s a haladó világ iránti nagy felelősségüktől áthatva keresik — a nem könnyű helyzetben — a belső kormányzati és egyéb válságból a kivezető utat.

Portugália államformája az 1974. április 25-i népi mozgalom eredményeként —

köztársaság. A kapitalista világ legdemokratikusabb alkotmánnyal szolgálja a portugál haladó erők harcát. Ez óriási vívmánya a kommunista és a demokratikus haladó erőknek egy olyan országban, ahol — ilyen soká egyetlen országban sem — 48 évig volt uralmon a fasizmus.

Portugália a Pireneusi- félsziget nyugati részén helyezkedik el; 92 ezer négyzetkilométeren — beleszámítva az Azori- és a Madeira szigeteket. Lakosainak száma 9,3 millió ember. Éghajlata mediterrán, északon óceáni hatásokkal, az évi csapadék nagy szóródással 500, illetve 1200 milliméter között van. A levegő hőmérséklete nem süllyed 8—10 Celsius-fok alá a télnek számító időszakban sem. Száz éve nem volt ilyen nagy árvíz, mint az év elején.

Portugália történelmében, így építészetében is jelentős a romi és az arab stílus. Köztudottan Portugália az egyik legnagyobb klasszikus gyarmatosító hatalom volt, gyarmatai Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, s ugyanakkor legtovább tartott fenn gyarmatokat, mégis elmaradott ország maradt. A fasiszta berendezkedésű állam ellenére a második világháborúban nem vett részt, formailag megtartotta függetlenségét. Portugália ma NATO-tagállam, területén támaszpontok is vannak.

Az 1974. április 25-én az illegalitásba szorított kommunisták és szocialisták, valamint más demokratikus erők antifasiszta küzdelme, a fegyveres erők mozgalmának és a néptömegeknek a szövetsége megbuktatta a fasiszta rendszert Portugáliában. A reakciós államgépezet meggyengült, kezdetét vette a földreform, államosították az alapvető gazdasági ágazatokat. Portugália lemondott gyarmatairól.

A santarémi katonai és népi erők nagyon jelentős szerepet játszottak az áprilisi mozgalomban. Az április 25. után többszöri ellenforradalmi kísérlet meghiúsító-