Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-29 / 201. szám
1979. augusztus 29., szerda A Mecseki Szénbányák üzemeiben a műszaki fejlesztési program eredményeként sok új technológiai eljárás és technikai berendezés segíti a munkát. A komlói Kossuth-bányán, egy lengyel fejtésbiztosító berendezéshez szovjet gyártmányú — marótárcsás — jövesztőberendezést építenek (MTI-fotó: Bajkor József felv. — KS) Fellendülőben a baromfitermeltetés, •felvásárlás, -értékesítés tővállalat, az orosházi ÁFÉSZ igényét pedig az orosházi Üj Élet Tsz elégítette ki. A naposcsibe-ellátásra a mennyiségi igények teljesítése, a minőség lassú javulása volt jellemző. Csökkent a naposgyöngyös, a pulyka, ezen belül a hibrid és a bronzpulyka mennyisége. Az idei na- poslibaigények kielégítésére a kellő létszámú törzsállományok kialakításával és a szerződések megkötésével még tavaly felkészült a vállalat.' Az említett piaci helyzet és a liba árutermelés mennyiségének behatárolása nehéz helyzetet teremtett. Csökkentek az ÁFÉSZ- és a nagyüzemi igények, melynek következtében az első félévben a naposliba-értékesítésben súlyos gondok voltak. A minőség javításéi és a veszteség csökkentését szolgálta a lúd- törzsállományok védőoltással való ellátása, amelynek tapasztalatai kedvezőek. Ami az egyes áruféleségeket illeti, a csirkénél az alapanyag minősége még mindig nem megfelelő, a gyengébb naposcsibe kedvezőtlenül befolyásolja a nevelési eredményt. Gyöngyösből csökkent a termeltetés, még nagyobb arányú ez a májlibánál. Ez egyben a feladatot is meghatározza, a kereslet-kínálat egyensúlyához igazodva hatásos ösztönzőkkel szükséges serkenteni a máj termelést, melynek érdekében a vállalat a jövőben mindent megtesz. Gond van a tojással, a partnerek erre az évre 150 millió tojást ajánlottak fel átvételre, s ezt a mennyiséget kellett 120 millióra csökkenteni, mivel a tojás exportforgalmazása veszteséges. A felvásárolt alapanyag meghatározta a termelést is. A vágásra adott baromfi mennyisége 1465 vagon volt, az előállított késztermék pedig 1150 vagon. Ebből exportra több mint 800 vagon jutott. Tojásból az első félévben csaknem 63 millió volt a termelés és 44 millió az export. örvendetes, hogy csökkent az anyagfelhasználás,' és jelentősen javult a vágott baromfi minősége. Ez utóbbi a békéscsabai gyárban végrehajtott korszerűsítésnek, nevezetesen a forrázókád átalakításának is tulajdonítható. A gazdálkodás hatékonyságát bizonyítja, hogy az első félévben javult az eredmény, és eléri a 10 millió forintot. A kedvező jelenségek jó alapot teremtenek a második félévre, amikor is az eddigieknél nagyobb feladatok megvalósítása vár a vállalatra. A baromfiipari termékek iránt csökkent világpiaci kereslet tavaly sok gondot okozott, amely még az idei év első felében is éreztette hatását. Ez a magyarázata annak, hogy a mezőgazdasági üzemek inkább szinten tartani, mint növelni igyekeztek a termelést. A közelmúltban bekövetkezett kedvező változás eredményeként sok termeltetési kötöttséget feloldottak, s lassan kezd helyreállni a baromfi iránti hagyományosan jó kereslet. Ez éreztette hatását a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat első félévi gazdálkodásában is. Az 1979-es esztendőre tervezett 3522 vago- nos mennyiségből több mint 1460 vagont vásároltak fel, tojásból 120 millió felvásárlását tervezték az esztendőre, az első félévben 63 milliót vettek át. A termeltetésszervezés során az áru verseny- képességének megtartása miatt jelentős hangsúlyt helyeztek a minőség javítására. Ez mindjárt a naposbaromfinál kezdődik. A korábbi évekhez képest új megoldás volt a naposliba-ellátásban, hogy az ÁFÉSZ-ek egy részét közvetlen ellátási formára szervezték át. Ennek kapcsán a Hajdú-Bihar megyei ÁFÉSZ- ek igényét a Szolnoki KelteOlaszország, az 1939. május 22-én aláírt „acélpak- tum”, a német—olasz katonai egyezmény másik tagja tehát az utolsó pillanatban megrettent a kalandtól, túlságosan veszélyesnek ítélte. Igaz, Hitler nem elsősorban a gyenge olasz hadsereg katonai erejével, hanem azzal a diplomáciai-politikai támogatással számolt, amelyet egy nem egyedül végrehajtott támadás jelentett volna. A válasz , mégis kellemetlenül érintette és tervei átgondolására késztette. Még többet nyomott a latban, hogy ugyanezen a napon Anglia kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá Lengyelországgal, a korábban megkötött ideiglenes megállapodás helyett. Vagyis arra kötelezte magát, hogy a lengyeleket érő támadás esetén hadat üzen a támadónak. Hitler így még néhány napig késleltette a támadást, hogy a történelem előtt alibit igazoljon. Levelet írt Chamberlain angol minisz- terelrföknek, szemrehányásokat téve az angol kormánynak, hogy az adott bátorítást „annak a szörnyű terrorhullámnak az elindítására, amely a lengyel területen élő másfél milliónyi német lakosságra zúdult”. Arra az angol bejelentésre utalva, ráiszerint Németország fegyveres beavatkozása esetén kénytelenek lennének Lengyelországnak segítséget nyújtani, a diplomáciában szokatlanul éles hangon szögezte le: „Ezt a kijelentést tudomásul veszem, és biztosítom róla, hogy ez semmit sem változtat a birodalmi kormány eltökélt szándékán”. Ugyanakkor kifejezte Anglia iránti szimpátiáját, mondván, hogy ő mindig „pozitív értelemben viszonyult Nagy-Britanniához, kész személyi garanciát vállalni és Németország erejét latba vetni további fenntartásához”. Röviden: nemcsak azt ajánlotta fel Londonnak, hogy nem veszélyezteti az angol érdekeket, hanem adott esetben még támogatást is kínált. Csakhogy — így értékeli a helyzetet NDK- történészek egy neves csoportja — az angol kormány nem tűrhette, hogy Lengyel- ország is Hitler kezére jusson, ez olyan bizalomveszteséget jelentett volna, amelyet nem engedhettek meg maguknak. Hitler számítása bevált: a különböző javaslatok csak álcázásul szolgáltak a háború igazi felelősének leplezésére, Amint tolmácsa, Paul Schmidt feljegyezte, Hitler maga jegyezte meg: „Alibire van szükségem, mindenekelőtt a német nép előtt, hogy mindent megtettem a béke megtartására. Ezért tettem nagylelkű ajánlatot Danzig és a korridor kérdésében.” A „nagylelkű ajánlat” tulajdonképpen ultimátum. Danzig azonnali visszacsatolását, az úgynevezett korridor területén népszavazás tartását, a korridoron keresztül 1 kilométer széles nemzetközi út építését, a német és lengyel panaszok kivizsgálására nemzetközi bizottság létesítését, a két ország közötti kisebbségi egyezmény megkötését tartalmazza. A „tárgyalásokra” a lengyeleknek azonnal megbízottakat kell Berlinbe küldeniük, különben ... A lengyel kormány tanult az osztrák és csehszlovák eseményekből: ilyen körülmények között nem hajlandó megbízottakat küldeni. Hitler viszont augusztus 31-én 12 óra 30 perckor aláírja az 1. számú hadműveleti utasítást : a Lengyelország elleni támadás időpontja szeptember 1-én, hajnali 4 óra 45 perc. Ezután kapja meg Nau- jocks is végre a várva várt jelszót... Pintér István (Következik: Az első halottak) Rádióközvetítés a Békéscsabai Konzervgyárból Zöldségtartósítás tartós gondokkal Fontos esemény színhelye volt hétfőn este a Békéscsabai Konzervgyár. Innen közvetítette a Magyar Rádió 114. sajtókonferenciáját. Az adás témája a zöldségtermesztés és -feldolgozás. Az újságírók és a hallgatók kérdéseire a hűtő- és konzervipar vezető szakemberei, valamint a Békéscsabai Hűtőház, a konzervgyár, az Agráripari Egyesülés igazgatója adott választ. / Magyar konzerv — külföldön Az adás aktualitását a zöldségtermesztés és -feldolgozás nem egy ellentmondása adta. Hogyan látják a hűtő- és a konzervipar vezető szakemberei saját iparáguk helyzetét, milyen gondokkal küzdenek a feldolgozó üzemek? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatott, igaz a teljesség igénye nélkül a hétfő esti rádióhallgató. Élelmiszeriparunk e két fontos területének tevékenységét dr. Mihalusz Ferenc, a Konzervipari Vállalatok Trösztje - vezérigazgatója mutatta be. A hűtő- és a konzervipar évente több mint egymillió tonna nyersanyagot dolgoz fel. Ennek a hatalmas mennyiségnek mintegy 90 százaléka a konzervgyárak alapanyaga. Dr. Gulyás Béla, a Hűtőipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója elmondta, az export szempontjából is két igen fontos ágazatról van szó. Aligha lehetett tehát véletlen, hogy a kérdések jelentős része az utóbbi téma köré csoportosult. A hűtőipar- termékeinek 40 százalékát szállítja az ország határain túlra, s nem sokkal marad el, az arányokat tekintve a konzervipar sem. De vajon gazdaságos-e ez az export? A válaszból kiderült, hogy az élelmiszeriparon belül a mélyhűtött termékek exportja a leggazdaságosabb. De vajon milyen helyet foglal el a magyar konzerv- gyártás a nemzetközi versenyben? A Konzervipari Vállalatok Trösztje vezér- igazgatójától megtudhattuk, hogy a fokozódó versenyben egyre nehezebb helytállni. Más országok iparában is újabb és újabb módozatokat találnak ki arra, hogyan lehetne a termékek minőségének javítása mellett azok csomagolását tetszetősebbé tenni. Elgondolkoztató például, hogy a gyárainkban előállított konzervek beltar- talmi értékét a külföldi vásárlók is megfelelőnek találják, ám a csomagolást nem. A csomagolás korszerűsítését azonban akadályozza, hogy elavultak a dobozgyártó berendezések. H vásárié hiába keresi A nagyarányú export mellett jelentős mennyiségű konzervet importál az ország, amely árucsere útján kerül az üzletekbe. A termékválaszték bővítésével elképzelhető lenne ugyan az elsősorban szocialista országokból vásárolt konzervek importjának csökkentése, de a feldolgozóipar technológiai elmaradottsága miatt nem növelheti jelentősen termelését. A vásárló nem egyszer azt tapasztalja, hogy egyes konzervfélékből és hűtőipari termékekből időszakonként hiány van. A vevő tapasztalata és a hűtőipar vezetőinek véleménye e kérdésben nem mindenben egyezett. Dr. Gulyás Béla arról tájékoztatta a hallgatókat, hogy hazánkban még sohasem állt annyi mélyhűtött termék a fogyasztók rendelkezésére, mint amennyi napjainkban. A hűtőipar annyit szállít, amennyit a kereskedelem rendel! Megtörténhet tehát, hogy a vásárlók a kereskedelem hibájából nem találkoznak mélyhűtött termékekkel? Persze valóságos hiány is előfordulhat, mint például a mélyhűtött halászlékockából. Ennek gyártásához azonban kevés alapanyagot kapnak a hűtőházak. Érdemes megjegyezni azt a számot, miszerint Magyarországon az egy főre jutó konzervfogyasztás elérte a 23 kilogrammot, hiszen ez világviszonylatban is jelentősnek mondható. Ennek ellenére a választék hiányát mutatja, hogy például kevés a diabetikus konzerv, a bébiétel. A választék bővítésének kulcsa persze elsősorban a hűtőipar és a konzervipar vezetőinek kezében van, és ezt aligha lenne értelme vitatni. Ám azt sem tagadhatjuk, vannak ennek objektív akadályai is. így elsősorban az, hogy a konzervipar technológiája elavult. Ilyen gondokkal küzd a békéscsabai, a nagykőrösi, a kecskeméti és még több konzervgyár. A konzervgyárak és a hűtőipar fejlesztéséről csak általánosságban szóltak a tartósítóipar képviselői. Annak ellenére, hogy például a konzervipar berendezéseinek több mint 50 százaléka nullára íródott, vagyis teljesen elvavult. Ilyen technológiák mellett az ipar aligha tud hosszú távon versenyképes termékeket előállítani. Arról már nem is beszélve, hogy emiatt a termékválaszték bővítése szinte megoldhatatlan akadályokba ütközik. A kapcsolatokon is múlik A sajtókonferencián keveset hallottunk arról, milyen gondokkal, nehézségekkel kell szembenézniük a zöldséget termesztő gazdaságoknak. Kitűnt, hogy a tartósítóipar szakemberei többé- kevésbé elégedettek a mező- gazdasági üzemek és a feldolgozó vállalatok kapcsolatával. A kapcsolatok rendezettségét bizonyítja egyébként az a tény is, hogy a feldolgozóipar a kiesések pótlására — zöldborsóból a tervezett mennyiség 60 százalékát tudták felvásárolni a konzervgyárak és a hűtőházak — szerződést kötött a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal másodvetésű zöldségfélék termesztésére. Ehhez ingyen adtak vetőmagot. A hétfő esti rádióműsorban a rövid egy óra alatt nem esett szó a zöldségtermesztés és -feldolgozás vala- menyi területéről, esetleges ellentmondásáról. A szándék mégis dicsérendő. Mindenképpen igaz azonban, a kérdések többségére az igazi választ a gyakorlat adja meg. És, hogy ez milyen lesz, az csak később derül ki. Kepenyes János A konzervgyár pósteleki üzemében naponta 300 mázsa főzőtököt tisztítanak meg Fotó: Béla Ottó
