Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

1979. augusztus 29., szerda

Hetvenöt évesek...

Boldog lehet-e az öregkor? Amikor már tudatosul: egyre több az, ami elmúlt, s egyre kevesebb a hátralevő évek, napok száma. Amikor egyre nehezebb a hajnali ébredés eszmélésének pillanata, amikor fárasztó még a kedves, a kellemes cselekvés is.

Pali bácsi 75 éves. Majdnem negyven évig könyvelőként dolgozott a város munkáskerületének egyik legnagyobb üzemében. Szerették és megbecsülték. Nyugdíjba vonulása után is hívták, jöjjön és néha-néha segítsen. Mérlegkészítésnél, év végi zárásoknál. Ma már nem jár be az üzembe. Kis kertes háza nem messze van az egyre korszerűsödő nagyüzemtől. A panelekből hatalmassá növő üzemcsarnok körvonala látható a csöndes kis utcából is. A környék legszebb kertje az övé. A rózsa a szenvedélye. Bokor-, futó- és karós rózsák legszebbjei nyílnak a precíz pontossággal és gondossággal ápolt kertben. Drótfonatos a ház kerítése. Az egész környék a tanúja, amikor Pali bácsi metszőollóval a kezében sétál a simára gereblyézett kerti utakon, a rózsák között. S ha álmélkodó gyerek kapaszkodik a drótfonatba, a legszebb rózsaszálat vágja le Pali bácsi a piciny gyereknek. Gondosan megtisztítja a zöld szárat a tüskéktől.

A néhány évvel fiatalabb felesége szintén abban a gyárban dolgozott. Vendég ritkán keresi fel a házat. Ha mégis, szívélyes vendéglátásban van része. Pali bácsi egyre rosszabbul lát. Illetve csak a rózsáit. Azokat is inkább érzékeli. És azokat a környékbelieket, akik oltásért, tőért kopogtatnak be. Valami megfoghatatlan nyugalom, békesség uralkodik a pár száz négyszögöles kertben, az ápolt és ampe- lopszissal befuttatott házban. Béke és alkotó nyugalom, így és eképpen, amely a boldogságot is sugározza.

Gáspár bácsi ugyancsak ebben a városban lakik, az egyik külső kerületében. Az ottani ÁFÉSZ alapítója, egyik vezetője volt. Mindent tudó ezermesterként ismerték és ismerik ma is. Szintén a nyolcadik évtizedét tapossa. Valószínűtlenül szikár alakja hozzátartozik a környékbeli utcák napi életéhez. És barnára cserződött bőre is, amikor reggelente kiáll a vaskapus ház elé. Nyugdíjazása után néhány évig éjjeliőrködött. „Vannak nálam fiatalabbak is” — mosolygott hamiskásan.

Két fia külföldön él. Ritkán hoz levelet tőlük a postás. S ha mégis érkezik egy- egy „par avion”-jelzéses, Gáspár bácsi szomorkás mosollyal az arcán bontja, majd lassan és tagoltan olvassa föl betegeskedő feleségének. A levélolvasás fél— egy órája után a melléképületben berendezett műhelyébe megy. Halkan zümmög a faeszterga, élesen kattog a hegesztő. S amikor a megjavított kisbútorokkal, pótolt részű gyerekjátékokkal előbújik az ezertitkú, lakk illatú műhelyből, ismét az arcán ragyog a mosoly. Ami sorsát meghazudtolóan boldognak is nevezhető. S ez a mosoly még jobban szétárad arcán, amikor a „holmikért” jönnek a megrendelők, a környék gyerekei. S az ismét szuperáló kisautó, alvósbaba, mozdony mellé egy-egy alma, körte, fürt szőlő is dukál.

Péter apó — mert mindenki így nevezi a község lakótelepén — évtizedek óta özvegyen él. No, nem az új, négyemeletes házak egyikében, hanem azok közvetlen szomszédságában, egy kis házban, albérletben. Tanár volt az egyik alföldi városka középiskolájában. Tizen- egynéhány évvel ezelőtt azzal a tudattal jött ide, két, degeszre tömött kofferral a kezében, hogy átveheti az egyik elhalt rokonának vég- rendeletileg ráhagyományozott domboldali szőlőjét és lakályos, téli hónapokra is alkalmas présházát. A végrendeletet azonban megtámadták, ahogyan az itt élők elbeszélték — mert Péter apót hiába kérdeznénk ezekről a dolgokról —, s az öreg gyorsan kibérelte az udvar végi szobácskáját. Perelhetett volna ő is, de nem tette. „Azok fiatalok, nekik talán jobban szükségük van a szőlőre” — mondta akkor. Az alföldi városba már nem akart visszamenni, maradt tehát a domboldalban megbúvó faluban. S hogy az a pénz hová lett, amelyet a

városi lakásáért kapott, azt senki nem tudja. Gyakran meglátogatják volt diákjai, egykori, nála fiatalabb kollégái. Amikor a főváros felé induló buszra várnak, a presszóban elismerően nyilatkoznak az öregről.

Péter apó a jobb keze az iskolaigazgatónak, a félállású kultúrház-vezetőnőnek. Ha kell, a téesz országjárásra induló nyugdíjasai mellé szegődik idegenvezetőnek, máskor a bukásra álló kisiskolásokat korrepetálja. Mindezt ingyen, ellenszolgáltatás nélkül. „Se kutyám, se senkim” — mondta egyszer.

A faluban mindenki előre köszön neki. A tisztelet nemcsak korát illeti, hanem a mindenre kiterjedő segítőkészségének, bárkit fölvidító humorának, lényének szól. Amikor hetvenötödik születésnapja közeledett, a község lakói, a tanácsiak, a tömegszervezetek aktívái valami nagy-nagy, emlékezetes ajándékkal szerették volna meglepni. De Péter apó megtudta a készülődést. Ment és tiltakozott. Ugyanúgy, mint amikor egyszobás lakást ajánlottak föl neki megvételre az épülő lakótelepen. „Értsétek meg, én így vagyok boldog. így teljes minden napom!” — mondta. De azért a születésnapot megelőző nyári estén kis delegáció nyitotta ki a kerti kaput. Egy kislány kezében hatalmas valami volt, zörgő selyempapírral letakarva.

■ ■ ■ ■

Boldoggá tehető az öregkor. Hetvenöt évesen is lehet még adni. Hetvenöt évesnek is lehet és kell adni. Szívből, szeretettel.

Nemesi László

Téma: a repülés

Emlékgyűjtés, történetírás, ismeretterjesztés

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Mi más is lenne, ha valaki például kozgázdászi diplomával, bankember létére a repülés megszállottja. Minden ezzel kapcsolatos műszaki és történeti dolog érdekli, sőt másokat is — minél több embert — igyekszik megnyerni e szép passziónak. Kiss József, a Magyar Nemzeti Bank Békés megyei Igazgatóságának osztályvezetője tíz éve

terület az élelmiszergazdaság, ami hozzám tartozik, de eredetileg műszaki pályára készültem. S csak mert az ötvenes évek végén a műszaki egyetemen nem volt repülőgép-mérnöki képzés, azért mentem a közgazdaságira. Pedig akkor már kisdiák korom óta a repülés bűvkörében éltem.

Nem az ellentétek vonzásából fakad eszerint a kétféle terület „békés egymás

Kvasz András a gépben. Felszállás előtt a rákosmezei repülőtéren

tevékenykedik az MHSZ megyei repülő- és ejtőernyős klubjában. Két éve pedig megszervezte a repülésbaráti kört, hogy a repüléstörténet megyei emlékeit össze- gyűjtsék, megőrizzék, s a dokumentumok alapján a históriát is megírják. Egyénileg mindehhez már régen hozzáfogott kutatott, levelezett, gyűjtött.

— Szeretem és teljes beleéléssel csinálom a banki munkám, fontos és izgalmas

„Filmjeim

hírekből születnek”

Az egyik film szerzi a másikat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Csőke József. Rácz Mariról, a ci- gánylányből lett orvosnőről szólt a film. Amikor elkészült, levetítették a filmet a faluban. Egy esős áprilisi szombat délután. A művelődési ház előtt feketébe öltözött emberek álltak. Először azt hitték a filmesek, valami ünnepre érkeztek. De kiderült, a filmnek szól a tisztelgés. S olyan sokan gyűltek össze, hogy háromszor kellett levetíteniük a filmet, míg mindenki megnézhette.

Ez a film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon.

Ezt a filmet aztán háromszor sugározta a televízió.

Ezt a filmet nézte meg Bözsike néni egy jászsági faluban. S elhatározta, felkeresi bajaival a közeli faluban a doktornőt.

Dzsesszfesztivál

Debrecenben

Szeptember első hetében immár nyolcadik alkalommal rendezik meg a debreceni dzsesszfesztivált. A külföldi zenei körökben is jó hírű nemzetközi rendezvénysorozat programjáról — amelyen az idén részt vesz dr. Lubo- mir Doruska, a Nemzetközi Dzsessz Szövetség elnöke is — Kiss Imre, a Magyar Rádió zenei szerkesztője tájékoztatta az MTI munkatársát.

A várható nagy érdeklődés indokolja, hogy a szeptember 5-én kezdődő hangverseny- sorozatot az idén már három helyszínen, az új művelődési központban, az Arany Bika Szálló Bartók-termében és a városi sportcsarnokban rendezik. A fesztivál öt napja alatt tíz hangversenyt tartanak, 16 magyar és 9 külföldi együttes részvételével. Külön érdekessége lesz az idei fesztiválnak, hogy előtérbe kerül a dzsessz-gitármuzsika.

A doktornő ellátta tanácsaival az asszonyt. De mivel jó pszichológus is, felfigyelt a jászdózsai védőnő különös sorsára. S elmondta Csőke József rendezőnek, milyen szokatlan jelenséget tapasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes családok is magukhoz vesznek néhány állami gondozott gyereket — nem azért, hogy dolgoztassák, hanem, hogy meleg családi otthonokba neveljék őket.

A védőnőt az egész falu csak így szólítja: Bözsike néni. Ha bemegy az óvodába, az iskolába, körülrajongják a gyerekek. Most a kis Misi nála ismerkedik e szó jelentésével : Anyuka. Csőke ezzel a címmel filmet forgatott Jászdózsán. Megható és derűs filmet.

Nagyon sok sportfilm fűződik Csőke József nevéhez.

A hatperces Mozgás, gyerekek elnyerte az OTSH Ezüstgerely-díját, amelyet az év legjobb sport témájú művészeti alkotásának ítélnek. (Csőke már öt filmjéért kapott Ezüstgerely-díjat). A kisfilmnek nincs szövege — és arról szól, hogyan lehet játékosan, ügyesen mozgásterhelni a gyerekeket.

— A televízió megjelenésekor néhányan, filmesek, felismertük, hogy a híradó- és dokumentumfilmben nem a pillanat aktualitására kell törekednünk. Ebben az elsőség a televízióé. Nekünk a tartós aktualitást kell megtalálnunk. Az első kísérletem erre a Mai Herkulesek című

film volt, amely a budapesti súlyemelő Európa-bajnok- ságról szólt, de amelyben a küzdőtér csak apropó volt, s túl az eseményeken a sportág történetéről, népszerűségéről is elmondhatunk egyet, s mást.

1970-ben a 25 év legjobb sportfilmje címet Margitka című alkotásával nyerte el.

— Margitka, az akarat, a küzdeni tudás diadala. Egy féllábú kajakozólány sikereinek és kudarcainak története. A társak segítsége, s a lány mindennél erősebb akaratereje meghozza a sikert, amikor is két mankóval, magyar címeres mezben felállhat a dobogóra.

— Hogy születnek a filmjei?

— Hiszek a, hír műfajában. S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy legtöbb filmem hírből, riportból született. Találkozom a hírrel, a ténnyel, s ebből bontom ki a filmtörténetet.

Egyik legnagyobb sikere, a Torna mesterei, először 3 perces riportfilm Volt, aztán ugyanezt a témát más variációban fogalmazta meg bővebben.

— Témában az eredményességet szeretem. Formában a tények kendőzetlen megjelenítéseit. S híve vagyok a rövidségnek, tömör megfogalmazásnak. Az ilyen film legyen 15 perces vagy még rövidebb, hiszen ennyi idő alatt is nagyon sokat lehet mondani.

K'dár Márta

mellett élése”. Hanem az élet hozta így. Mint sok esetben, nála is az iskolai, a tanári hatás volt a döntő. Otthon, Kevermesen még az általános iskolában Csurgai János matematika-fizika tanár modellező szakköre vonzotta a repüléshez, s ha életpálya, rajta kívül eső okok miatt nem lehetett belőle, de szabad időt kitöltő, társadalmi tevékenységgé ■ vált. Mert a repülés, s azzal kapcsolatban szinte minden, mint szenvedély, megmaradt.

— Csurgai tanár úr az iskolai modellező körben sok gyerek figyelmét felkeltette. Én is tőle tanultam meg a szükséges anyagismeretet, a sokféle szerszám használatát, s építés közben a kézügyességet. A modellezés megmozgatta a fantáziánkat is. Mert míg a makett holt dolog, a modell — bárminek a kicsinyített mása — működik, s gyakran többet tud, mint a nagy. S a bíbelődés közben szinte játszva meg lehet ismerni a működés elvét, és jóval több műszaki tudásra szert tenni, mint amit a tananyag tartalmaz.

A középiskolában már a magyar repülés történetére is kíváncsi a műszaki problémák mellett. Ekkor kezd levelezni több híres repülőszakemberrel, többek közt Asbóth Oszkárral, a magyar

helikopter-kísérletezővel, akiről azóta tisztázódott, hogy nem volt feltaláló. Aztán Rotter Lajossal, aki a század elején saját tervezésű és készítésű gépével világrekordot repült. Vele ma is tart a kapcsolat, sok értékes információt nyújt.

— Először az egész magyar repülés érdekelt, de mivel a hőskorban lépten-nyomon Békés megyeieket találtam, a megye repüléstörténetét is tanulmányozni kezdtem. Most pedig a kör tagjaival együtt csináljuk. Ügy 35—40 lelkes ember. Szakmunkástanulók, gimnazisták, nyugdíjasok, és persze aktív dolgozók sokfajta szakmából, területről. Mind a szabad idejüket áldozzák rá. Kutatjuk a régi emlékeket, korabeli újságokat, s a levéltárt is. Én a magaméból mindent, ami a megyére vonatkozik, a baráti körnek adtam. Gyűlnek a műszaki rajzok, repülőgépfotók, alkatrészek, egyenruhák, jelvények stb.

— Hőskornak nevezte a repülés kezdeti idejét, amelyben ott találni a megye híressé vált pilótáit. Mi volt a jellemző erre az időszakra?

— A nagy barkácsolások kora volt, és az első világháborúig tartott. Hősei nemcsak pilóták, hanem konstruktőrök, építők és versenyzők is egy személyben. Külön érdekessége, hogy egészen egyszerű emberek is sikerrel művelhették közép- és felsőfokú képzettség nélkül. A Békés megyeiek közül egyedül csak a szarvasi Székely Mihály volt gépész- mérnök. A csabai Kvasz András bicikli- és varrógépmechanikus, az ugyancsak idevaló Botyánszki Mihály után kutatva pedig semmiféle szakmára utaló nyomot nem találtunk. A gyulai Dobos István asztalossegéd. Mindnyájan remek, és több irányú képességei, hiszen a sportemberi tulajdonság a műszaki talentummal és a kivitelezői ügyességgel találkozott bennük. S olyan sikerrel, hogy ebben az időben — még a történelmi Magyarországon — Budapest mellett Békés megye a repülés másik „nagyhatalma”.

Az első világháborúban pilóták és oktatók. Kvasz és Dobos a Tanácsköztársaság alatt is. Dobos útja Szamuely Tiborral nemcsak politikai tett volt, hanem műszaki bravúr is, a nyitott géppel ellenséges terület és a magas hegyek — a Kárpátok — fölött Kijevig és vissza. Aztán jó darabig néma csönd. Majd egy jelentős dátum: 1939, amikor a mai klub elődje, a Békés vármegyei Repülők Egyesülete megalakul, s megindul a szervezett sportrepülés, mely aztán a felszabadulás után teljesedik ki az MHSZ- en belül. A most negyvenesztendős klub történetének megírásához az anyag nagy része megvan, de mert az 1949—56 közötti rész eléggé foghíjas, nem kezdtünk hozzá a munkához. Hátha sikerül a hiányzó űrt kitölteni.

A baráti kör feladatának tartja az ismeretterjesztést is. Megalakulásuk egybeesik a repüléstörténeti kiállítással, melyet a Magyar Aero Szövetség létrehozásának 75. évfordulójára rendeztek a budapestiek segítségével. Két hét alatt rengetegen nézték meg — a filmvetítéseket is —, sokkal többen, mint várták. Rendszeresen tartanak a körben neves szakemberek a legaktuálisabb témákról előadásokat, és találkozókat szerveznek a tagok, érdeklődők részére nevezetes repülőszemélyiségekkel.

Terveik közt szerepel egy állandó kiállításnak otthont nyújtó hely létesítése a repülőtéren, a negyvenéves kulb emléktárgyai számára. Mert a sportrepülésnek ebben az időszakában Békés megye éppoly kiemelkedő eredményt ért el, mint annak idején, a hőskorban.

Vass Márta

Dobos István ezen az útvonalon vitt ben Leninhez

Szamuely Tibort 1919-