Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

1979. augusztus 28., kedd Szegeden, a Marx téri kiállítási pavilonban nemzetközi dísz­madár-bemutatót rendeztek. Százhatvan hazai, csehszlovák, lengyel, német, jugoszláv és román tenyésztő mutatta be öt kontinens madárritkaságait (MTI-fotó: Tóth Béla felv. — KS) Magyarország az őszi brnói nemzetközi vásáron Szeptember 12. és 20. kö­zött rendezik meg az őszi brnói gépipari nemzetközi vásárt, idén a 21. alkalom­mal. A hagyományoknak megfelelően az ünnepélyes megnyitót a Janaosejc Ope­raházban tartják. Magyarországot, a HUN- GEXPO szervezésében 18 vállalat képviseli, csaknem 1500 négyzetméter kiállítási területen. Az idei őszi vásár fő té­mája: Technika a mezőgaz­daságban. Míg tavaly a vá­sár jelmondata ,az egész­ségügyi technika volt, idén a modem mezőgazdaság fe­lé irányítják a szervezők a figyelmet. A vásárigazgató­ság a szocialista országok­kal közösen ,a mezőgazdasá­gi gépek szabad területén egységes bemutatót szervez. A Komplex cég által exportált mezőgépek tanús­kodnak a magyar mezőgaz­daság technikai fejlettségé­ről. A magyar áruk a szak­mai csoportoknak megfele­lően több helyen kerülnek bemutatásra, összesen kilenc pavilonban és szabad terü­leten található hazánk ex­portkínálata a brnói vásár­városban. A hagyományos részvétel célja: a magyar export to­vábbi növelése, a KGST együttműködés eredményei­nek és távlatainak demonst­rálása, különös tekintettel a KGST 30. évfordulójára. A magyar kiállítás alap- gondolata: hogyan járultak hozzá az elmúlt 30 év KGST-kooperációs kapcsola­tai az elért eredményekhez. Ennek szellemében a Tech- noimpex komplett cipőipari gépsort, a Budavox híradás- technikai berendezéseket, az Irodagép Technikai Vállalat pénztárgépeket, a Videoton számítástechnikai berende­zéseket állít ki. Modem or­A tanácsok és a lakásépítési program vosi műszereket mutat be a Medicor, a MOGÜRT pe­dig komplett garázsberende­zéseket és autóbuszokat. A Ötmillió ember új otthona Minden város, község sze­retne szebb lenni. Nem első­sorban az oda látogató bél­és külföldi vendégek, hanem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakásokban mind korszerűbben élhesse­nek a mai lakosok és a kö­vetkező nemzedékek. Innen eredt, hogy helyenként sza­badjára engedték a fantáziát, úgy gondolták, hogy a 15 éves lakásfejlesztési program végrehajtása során sokeme­letes toronyházak épülhet­nek mindenütt. A végrehajtás — mi taga­dás — szárnyát szegte a csa­pongó képzeletnek. Három ötéves tervidőszak alatt — 1975—1990 között — egymil­lió-kétszázezer lakást kell felépíteni az országban. Még­pedig a takarékosság szem előtt tartásával. Ami koránt­sem jelenti azt, hogy a kor­szerűségről, a kényelemről le kell mondani. Még mindig a mennyiségi igények kielégítése áll elő­térben. Világszerte elismerést vívott ki az eddig elért ered­mény: 1960-ban száz lakásrá 361 fő jutott, 1978-ban már csak 284. S ha a 15 éves la­kásfejlesztési tervet sikerrel teljesítjük, elérjük, vagy legalább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut orszá­gosan. Kétségtelen, hogy ez most és a közeljövőben sok gondot okoz a helyi és a megyei ta­nácsok építési és — talán még inkább — pénzügyi szakembereinek. Nagyon szi­gorú beosztással kell élni — és minden korábbinál job­ban igénybe venni a társa­dalmi forrásokat. Országos és helyi érdek egyszerre, hogy minél több lakás épül­jön — de az is, hogy a pénz­ügyi kereteket senki, sehol ne lépje túl. A túl nagyra méretezett, új városrészek további gon­dokat is hoznának maguk­kal: az úgynevezett járulé­kos beruházások velük nö­vekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van, amennyi az eredeti terv vég­rehajtásához kell. S ugyan kinek állna érdekében, hogy egy új lakónegyedbe úgy költözzenek be a lakók, hogy ne jusson hely minden gyer­meknek a bölcsődében, óvo­dában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy legyen e városrészben megfelelő nagy­ságú és jól felszerelt bolt­hálózat, művelődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezetékekről, a közlekedésről. fl járhatóbb út szomszédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, ér­demesebb olyan helyre épí­teni az új házakat, ahol megmarad az állandó kap­csolat a város — vagy leen­dő város — többi részével és lakosával. Értendő ez úgy is, hogy a jövő, sőt a közeljövő laká­sainak olyanoknak kell len­niük, hogy együtt maradhas­sanak bennük az egymást követő nemzedékek. Családi otthon a fiatalabbaknak és — közvetlenül mellette, vele egybeépítve, esetleg változ­tatható falakkal — garzonla­kás az egyedül maradt szü­lőnek. Vagy más változatban, ahogyan az élet megkívánja. Ez már túlmutat a mennyi­ségi gyarapodáson, a lakás­szükséglet minőségi kielégí­tése a cél. Mindehhez helyi társadal­mi összefogás is szükséges. Kisebb helyen, ahol szinte mindenki ismeri egymást, éppen nem elképzelhetetlen, hogy a lakásépítési terv vég­rehajtásába bekapcsolódnak személy szerint vagy család­tagjaik révén érdekelt szak­emberek, hogy olcsóbban vé­geznek el egy-egy munkát, azért, hogy annyival több jusson további lakások épí­tésére. kiállítás szakemberekhez szól, de a nagyközönség is látogathatja. Az idén ünnepelte 30. év­fordulóját a magyar—cseh­szlovák barátsági együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírása. Az együttműködés jelenlegi fokán elképzelhetetlen a két ország népgazdaságának tö­retlen fejlesztése egymás lehetőségeinek figyelembe vétele nélkül. A gépipari szállítások a beruházások, az infrastruktúra szükségletei­nek és fejlesztésének, a ter­melő fogyasztásnak váltak részévé. A csehszlovák anyag- és energiahordozó­szállítások és a struktúrában ezzel szemben álló magyar mezőgazdasági, élelmiszer- ipari termékek és anyagok alapvető szükségleteket elé­gítenek ki. Az idén a két ország áru­csereforgalma eléri az 1 milliárd rubelt. A gépipari termékek a csehszlovák ki­vitelből 57, a magyar ex­portból 54 százalékot képvi­selnek. Az együttműködés­ben a legfontosabb; a jár­műipari kooperáció, ennek forgalma idén 50 millió ru­beles lesz. A prágai magyar külkereskedelmi kirendelt­ség a központi irodában ke­reskedelmi irodát tart fenn. Ezt együtt találjuk a köz­ponti információs irodákkal az A/3 pavilonban. fl készletek 9B százaléka elfogyott Véget ért a nyári ruházati vásár A szombaton véget ért ru­házati vásár különbözött a megszokottól. Két héttel ké­sőbb került rá sor, lemarad­tak a listáról a lábbelik, s az ünnep miatt egy nappal rövidebb lett a kiárusítás időtartama. Ennek ellenére az érdeklődés nem csappant. A megye legkisebb szaküzle­teitől a legnagyobb áruhá­zakig jól felkészültek a vá­sárlók rohamaira. Sok he­lyen a nyugdíjasok, az iro­dai dolgozók is besegítettek. Az első gyorsjelentések sze­rint az előzetes terveknek megfelelően alakult a forga­lom. Az idén a takarékossá­got is jobban figyelembe vette a kereskedelem. Kife­jezetten szezonális cikkeket kínáltak 30—40 százalékkal olcsóbban. Jellemző volt az érdeklődésre, hogy a készle­teit több mint 90 százalékát sikerült értékesíteni. Bősé­ges választék állt a vevők rendelkezésére, elsősorban női nyári ruhákból, gyer­mekruházatból, különféle szövetekből. Ugyanakkor azt is el kell mondani: rövid ujjú férfi ingekből nem tud­ták kielégíteni az igényeket és néhány áruféleség késve érkezett az üzletekbe. A békéscsabai Univerzál Áruházban 5 millió forint értékű áru várt gazdára két héttel ezelőtt. Közöttük 2500 női és férfi fürdőruha, di­vatos öltönyök, összességé­ben a vásár sikeresebb volt a tavalyinál. Az első három nap alatt 60 százalékkal több árut adtak el, mint egy évvel korábban. Persze eh­hez az is hozzájárult, hogy például méteráruból sokkal többet szereztek be az idén. Végül is — régi áron szá­molva — 4,2 millió forintot forgalmaztak, a lakosság ily módon 1,5 milliót takarított meg. Az áruházban minde­nekelőtt a méteráruknak, la­kástextíliáknak, kötöttáruk­nak volt keletjük. Az előb­biekből 1,5, az utóbbiakból 1,1 millió forint értékű kelt el. Szinte kapkodták a női, férfiruhának való szövetet, a jersey-, a selyemanyagokat. Egyéb lakástextilt 300 ezer forintért értékesítettek. Ugyanakkor nagy keletje volt a készruháknak is. Fér­fiöltöny, kabát 700, női szok­nya, kabát 900, gyermekruha 200 ezer forint értékű talált gazdára. A Centrum Áruházban már július végén felké­szültek a nyári vásárra. Megfelelő választékban kí­náltak fürdőruhát és egyéb keresett cikkeket. Ennek ha­tására augusztus elején jócs­kán megnőtt a forgalom. A szezon végi kiárusítás két hete alatt — kedvezményes áron — 1,3 millió forint for­galmat értek el, a tavalyi 1,7 millióval szemben. De még így is az itt megfordult vevők 800 ezer forinttal ke­vesebbért vásárolhattak ru­haneműt. Természetesen, ha az összes forgalmat nézzük, 28 százalékkal adtak el több árut az elmúlt év azonos időszakához képest. Legtöb­ben férfinadrágot, női ru­hát, blúzt, felső kötöttárut vásároltak, szövetet viszont kevesebben kerestek, mint tavaly. Az Ifjúsági Áruházban 1 millió forint értékű árut kí­náltak olcsóbban. Ennek 70 százalékát értékesítették. Fürdőruhából, bőr- és dísz­műáruból, pulóverekből ele­gendő készlettel rendelkez­tek, férfiingekből azonban több is elfogyott volna. Az Univerzál 37. számú kötött- és fehérnemű-szaküzletében a kedvezményes áruk 99 százalékát eladták. A 224 ezer forint forgalom nagy részét a férfi és a női kö­töttárukból érték el. Ezen­kívül 180 női fürdőruhát, 600 férfi- és kamasz-úszónadrá­got értékesítettek. Kitűnőre vizsgáztak az autó- és motormatuzsálemek Kivétel nélkül „kitűnőre” vizsgáztak azok az autó- és motormatuzsálemek, ame­lyek az V. nemzetközi autó­veterán rallyen vettek részt. A háromnapos eseménysoro­zatnak •— amelyre hat or­szágból érkeztek részvevők — mind Esztergomban, mind a szombati fővárosi bemuta­tón nagy közönsége volt. A vasárnapi esztergomi ügyes­ségi versenyt 10 ezren néz­ték meg. Nemszabad túllépni Az igényeket és a lehető­ségeket mindenütt a helyi tanácsok ismerik legjobban. Elkészítették az általános rendezési terveket, és most — a végrehajtás éveiben — a részletes terveket is. Raj­tuk múlik, hogy milyen lesz az új lakóházak összetétele: melyik városrészben épül­nek tanácsi, szövetkezeti vagy öröklakások, hol mek­kora lesz az átlagos lakás- nagyság, milyen a komfort- fokozat. Ám a lakásépítésre szánt beruházási keret előre meghatározott, azt nem sza­bad túllépni. Kisebb városokban és vá­rossá fejlődő nagyközségek­ben a 15 éves lakásfejlesztési program megvalósítása so­rán a leg járhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmé­nyek növelése, bővítése. Sak­kal olcsóbb egy iskola vagy óvoda bővítése — akár két­szeres befogadóképességűvé is —, mint egy-két új intéz­mény építése. Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas, vagy családi házakból álló — la­kónegyedben élőknek min­denképen jobb, ha megma­radnak a város megszokott vérkeringésében. A korsze­rűbb lakásba költözés örö­mét nemegyszer megrontja a régi környezet, ismerősök, Vigasztalan értékelés Az NSZK-ban nemrégiben közvélemény-kutatást ren­deztek, amelynek az volt a célja, hogy tisztázzák a pol­gárok és a jogi szervek kö­zötti kapcsolatot. Juszticia szolgálóira nézve az ered­mény igen vigasztalan. A megkérdezettek 81 százaléka a bürokratizmusra, 70 száza­léka a jogi zsargon érthe- tetlenségére, 69 százaléka a bíróságokon uralkodó félel­metes légkörre; 47 százaléka a durvaságokra; 40 százaléka az alkalmazottak gőgösségé­re, 48 százaléka pedig az íté­letek igazságtalanságára pa­naszkodott. Változatos Indokról a nácik gondoskodtak városképet Segíti a tanácsokat az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium, hogy a la­kásépítés ezernyi gondja-ba- ja között eligazodjanak. Két füzetet adtak ki: „Módszer­tan a hatodik ötéves terv­időszak lakásépítési terüle­teinek kiválasztásához és a közműszükségletek felméré­séhez”, továbbá „Irányelvek a lakásépítés hatodik ötéves tervidőszakra szóló program­jának műszaki-gazdasági elő­készítéséhez” címmel. Ter­mészetesen mindez csak ajánlás, sok hasznos tanács­csal. A végrehajtás a helyiek feladata és felelőssége. A Típustervező Intézet a tervezésben segít. Remélhe­tőleg a következő években si­kerül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, hogy a sokféle típusból mindössze kettőt-hármat alkalmaztak, egyhangúvá téve a családi házas épületcsoportokat, amelyek pedig nagyon al­kalmasak lennének arra, hogy színesebbé, változato­sabbá tegyék a városképet. Várkonyi Endre 4. „Vas idegek, kemény elhatározás...” Három hét telt el a Heyd- rich által kiadott parancs és a között, hogy Naujocks megkapta az utasítást az ak­ció végrehajtására. Ezt az időszakot a SS Sturmbann­führer öt megbízható embe­rével együtt Gleiwitzben, egy ottani kaszárnyában töltöt­te. A „konzerveket” — vagy­is azokat a szerencsétlen ra­bokat, akiket koncentrációs táborokból választottak ki, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett elesettekként szol­gáljanak a lengyel támadás bizonyítékául, mintegy 70 km-re a határ menti rádió­adótól, Oppelnben gyűjtöték össze. Müller, a Gestapo fő­nöke személyesen adja át majd Naujocksnak őket, ha üt az óra. Az akció megszervezésé­ben az Abwehmek, vagyis a hadsereg hírszerzésének is jutott feladat: a szükséges eredeti lengyel egyenruhák, fegyverek, zsoldkönyvek és egyéb iratok megszerzésére ugyanis a katonai kémszol­gálat kapott megbízatást. Az SD és az Abwehr között Groscurth alezredes töltötte be az összekötő tiszt szere­Éveken keresztül a fegyverkezés volt a legfontosabb. Képün­kön Hitler náci vezetők társaságában egy „Véderő-kiállítá- son (Fotó: MTI külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents