Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

1979. augusztus 22., szerda Javul az étolajellátás Ev végére készül az élelmiszer-kereskedelem A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat az év első felében élelmisze­rekből 5,1 százalékkal érté­kesített többet az elmúlt év azonos időszakához képest. A közelmúltban megyénkben üzembe helyezett nagy alap- területű, korszerű raktárház lehetővé tette a gyorsabb, pontosabb szállításokat. En­nek is köszönhető, hogy a júliusi megnövekedett for­galmat kisebb zökkenőkkel sikerült lebonyolítani. A második félévben nem kis feladat áll a vállalat, a fiókok előtt. Milyen áruellá­tásra számíthatunk az elkö­vetkezendő hónapokban? Er­ről kaptunk tájékoztatást a közelmúltban. Ezek szerint az alapvető élelmiszerek kö­zül cukorból, zsírból, mar­garinból, száraztésztákból, lisztből minden igényt ki tudnak elégíteni. Javul az étolaj ellátás: az év utolsó hat hónapjában tovább nő a napraforgóból készült étolaj aránya. Csomagolt rizsből megfelelő készlettel rendel­keznek a fiókok, ezen belül elsősorban az első osztályú matt rizsre lehet számítani. Zsákos rizst csak a kórhá­zaknak, a szállodáknak, a szociális intézményeknek és a gyermekélelmezéssel is foglalkozó vendéglátóipari egységeknek szolgálnak ki. Az édesipari áruk forgal­ma hasonló lesz a tavalyi­hoz. Az importcukorkák be­hozatala továbbra is bizony­talan, hazaiból szintén nem tudják az igényeket kielégí­teni. Karamellákból, dra­zsékból, zselékből viszont 8 —10 százalékkal lesz több az üzletek polcain, örvendetes, hogy a második félévben elegendő 5 dekás diabetikus ét- és tejcsokoládé áll a vá­sárlók rendelkezésére. Táblás csokoládékból, drazsékból sem lesz fennakadás, csupán a desszertdíszdobozok vá­lasztéka akadozik majd. A Magyar Édesipar nem tud több háztartási és minőségi kekszet gyártani, ezért a for­galom sem növekszik. A Győri Keksz- és Ostyagyár ismét megkezdte a babapis­kóta gyártását, így folyama­tos ellátás várható. Ismere­tes, hogy az elmúlt évben a boltokban jelentős mennyi­ségű szaloncukor és kará­csonyfa-függelék maradt meg. A tapasztalatokat fi­gyelembe véve kötötték meg az iparral a szerződéseket. A legtöbb — 41,2 százalék — a mártott konzum szaloncu­korból lesz, a zselés részará­nya mindössze 28,6 száza­lék, ezenkívül lehet majd kapni konzum és desszert szaloncukrot is. Nem sokat változik a be­főttellátás. Alma-, körte- és vegyes befőttekből kielégítik a keresletet. Az évek óta hiányzó meggy-, cseresznye- és málnabefőttet az idén is csak elvétve találunk az üz­letekben. Helyettük ajánl­Munka után, hazafelé A buszok lomhán gördül­nek ki Békéscsabán a vásár- csarnokot környező utcákból. Csupán egy nem indulhatott még el, mert 10—13 vidéki várakozik az út szélén, a gyepen. Az egyik 20 év kö­rüli férfi pálinkával kínálja társát, aki csak többszöri unszolásra kortyint egyet az üvegből. S aztán visszaadja. A papírzacskóból szendvics­maradékot vesz elő, jóízűen eszik, majd egy másik da­rabot átnyújt annak, akitől pálinkát kapott. Az közben felhajtja a maradékot és úgy szabadul meg az üveg­től, hogy egy közeli bokorba dobja. Meglátja ezt egy ka­lapos szaki, és felveszi. Köz­ben az agyonzúzott aktatás­kából elővesz egy hasonló nagyságú konyakosüveget, összeméri a kettőt, majd be­gyömöszöli őket a táskába. Ezalatt újabb várakozók érkeznek. Ki munkaruhában, ki nyári ingben, treivira puló­verben és divatos nadrág­ban. A fiatalabbak hajadon­fővel, a középkorúak svájci- sapkában és az idősebbek kalapban. Egyesek görög­dinnyét cipelnek, mások pá­linkásüveget szorongatnak kezükben. Előkerülnek a bicskák is, mert a műanyag kupakokat valahogy le kell jévei bólint, majd csuklik egy nagyot. Ezután két kala­pos ember érkezik szürkés­kék munkaruhában. Válluk­ról vékony, hosszú szíjon ak­tatáska lóg. Kiállnak az út­padkára és ők is várják a buszt. Három-négy fiatal a ház tövébe húzódva guggol egy ideig, aztán leülnek a be­tonra. Csak egy valaki te­metkezik bele valami könyv­be, úgy, hogy semmiről sem vesz tudomást. Ekkor szi- szegve-szuszogva ' egy utca­seprőgép kanyarodik be a vásárcsarnok felől. Egyesek érdeklődéssel nézik az óriási forgó drótkefét. Közben egy csinos, fiatal nő kerékpáro­zik el előttük. Többen is fel­csigázva, tekintetükkel köve­tik egy darabig, de nem tesz­nek megjegyzéseket. Pár perc múlva 6 óra. Most már teljes lehet a létszám. Többen az órájukra pillanta­nak és szedelődzködni kez­denek. Valaki elkiáltja ma­gát: „Jön a busz!” Megélén­kül a környék. Felkapják a táskákat, a szatyrokat és el­teszik a pálinkát. A farmoto­ros megáll. A könyvet olva­só is feltápászkodik és elin­dul a társai után. A busz az út közepén megáll. Teheti (?), hiszen már alig van forga­faragni a palackról. Egy­mást kínálgatják. Szép csen­desen iszogatnak, cigaret­táznak, és keveset beszélnek. Már lehetnek vagy húszán. Egy köpcös, 30 év körüli fér­fi „tüzes itallal” kínálgatja a körülötte állókat. Hárman visszautasítják, de végül jön a negyedik. Jó húsban van. Átveszi az üveget, iszik egy kicsit és köszönet helyett fe­lom. Egyesek már arról be­szélnek, mit fognak csinálni otthon a hét végén. Szépen, sorjában mindenki felszáll, és az Ikarus elindul. Ponto­san 6 óra. A pázsiton szana­szét heverő papírzacskók, műanyag kupakok és egyéb hulladékok árulkodnak ar­ról, hogy ott, azon a helyen várakoztak valakik ... —y—n Benini agrár szakemberek tanulmányútja Kondoroson A sertéstelepen a fiaztatást és állattartást ismerhették mega benini szakemberek Fotó: Veress Erzsi ják a román, a bolgár és a kínai árukat. Gyümölcsször­pökből azonban gazdag lesz a választék. Üj, kiváló mi­nőségű termékkel jelentke­zett a Móri Állami Gazda­ság. Főzelékkonzervek közül zöldborsóból, zöldbabból és naturlecsóból folyamatos lesz az ellátás. Karfiolból, natúr­tökből és tölteni való papri­kából alapanyaghiány miatt késésre számíthatunk. A je­lenlegi készlet és a megkö­tött szerződések garantálják a hús-, máj- és ételkonzer- vek a tavalyihoz hasonló el­látását. Sajnos a halkon­zerv-megrendeléseket a ha­zai és az importáru hiánya miatt sem mennyiségben, sem választékban nem tud­ják teljesíteni. Fűszerek és egyéb vegyes­áruk tekintetében megemlít­jük a keresett glukonont. A Belkereskedelmi Minisztéri­um és a MÉM tárgyalásai eredményre vezettek. Ily mó­don a COMPACK az év vé­géig folyamatosan, a lema­radást is pótolva, megkap­ja a glukonon gyártásához szükséges sobitot. Az első szállítmányok már megér­keztek, s jól alakul e cukor­betegek számára nélkülözhe­tetlen termék forgalma. Lé­nyegében a disznóvágások­hoz elegendő fűszerpaprikát lehet majd kapni, de a mi­nőségi választékot nem tud­ják biztosítani. Éppen ezért rózsa- és félédes paprikával jól ellátják a boltokat, édes­nemesből, valamint cseme­géből viszont kevesebb lesz. — S — A Benini Népköztársaság agrár szakemberei magyar- országi szakmai tanulmány­útra jöttek a FAO-megálla- podás alapján. A szakembe­rek a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen előbb el­méleti tudásukat alapozták meg, majd a szocialista me­zőgazdaság gyakorlatával is­merkednek. A 20 tagú kül­döttség augusztus 6—26-ig a kondorosi Egyesült Tsz-ben a szövetkezeti munkát ta­nulmányozza. Vannak kö­zöttük halász, öntöző, épí­tőipari és termelési szakem­berek. Igen érdeklődőek, és rendkívül széles körben tá­jékozódnak. A háztáji meg­művelése, a sertésgondozás, a helikopteres növényvéde­lem mind-mind újdonság számukra. Szabad idejük­ben a közelmútlban részt vettek egy kondorosi lako­dalomban, de ellátogattak a diszkóba, találkoztak öre­gekkel, és megismerkedtek a fiatalok életmódjával is. Az eddigi, másfél hónapos itt-tartózkodásuk alatt jártak Túrán, Palotáson, de legin­kább a kondorosi élmények­ről beszélnek szívesen. Es- perát Oké, a csoport egyik tagja elmondta, hogy igen érdekes állattenyésztési, nö­vénytermesztési tapasztala­tokat szereztek, és igen jól érzik magukat ebben a kö­zös gazdaságban. A benini agrár szakembe­rek után szeptemberben egy újabb csoport látogat Kon­dorosra, amely ugyancsak a FAO-program keretében is­merheti meg a szövetkezeti mozgalom történelmi múlt­ját, a szövetkezet fejlődését, életét. Meddig (nem) épül egy áruház? „Az előkészítés, az építés folyamában a beruházóknak, a tervezőknek és a kivitele­zőknek a saját érdekeiket túllépve az építési célnak alárendelve, a társadalmi ér­dekeket figyelembe véve kell összhangot teremteni munká­juk között.” Ezeket az álta­lánosítható mondatokat a 2 ezer négyzetméter alapterü­letű, 33 millió forintba kerü­lő békési iparcikk áruház építésével kapcsolatban ír­tuk le több mint 8 hónappal ezelőtt. Okkal, hiszen a be­ruházást a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnak 1978. január 2-án kellett vol­na megkezdeni. A cikk meg­jelenésének időpontjában né­hány bódén és lézengő mun­káson kívül nem láttunk mást a területen. De idézzük fel az akkori állapotokat. Nagyzolás nélkül Ennek előtte azonban nem árt tisztázni néhány fontos körülményt. Először is azt: szükség van-e erre az áru­házra? Jogos kérdés ez, mert köztudott: hazánkban egy­szerre túlságosan is sok be­ruházás folyik, amelynek nagy része nincs kellően elő­készítve, vagy túlzott igé­nyeket takar. Az idő pedig pénz! Kevesebbet hamarabb, gazdaságosan lehet megvaló­sítani. Különösen áll ez a ke­reskedelmi létesítményekre. Világos: az el nem készült épületben meglehetősen ne­héz ruhát, cipőt, kisgépet árulni. Nos, nincs irigylésre méltó helyzetben a Békés és Vidé­ke ÁFÉSZ. A várost és a hoz­zá tartozó négy települést kell ellátnia iparcikkekkel. A szaküzletek többsége korsze­rűtlen: szanálásra ítélt helyi­ségben kénytelenek több mil­liós értékeket tárolni, vevő­ket fogadni. Még jóindulat­tal sem lehet ráfogni ezekre, hogy üzletek. A szociális el­látottságot pedig még minő­síteni sem lehet: van olyan bolt, ahol a mosdótálnak még az eladótérben sem jut hely. A tavaly júniusi földrengés tovább súlyosbította a hely­zetet. Néhány egységet be­zártak, illetve a peremkerü­letekben helyeztek el. Tehát szó sincs valamiféle nagyzo- lásról. A beruházási döntés megalapozott volt. Ezt tá­masztja alá, hogy a megyei és a városi párt- és tanácsi szervek, a SZÖVOSZ, a me­gyei szövetség egyetértett ve­le. A SZÖVTERV budapesti irodája részletes programter­vet készített, a leggazdaságo­sabbnak ígérkező építési megoldást ajánlotta. Ezek szerint az áruház a budapes­ti 31-es számú Állami Épí­tőipari Vállalat által gyártott több szintes vázrendszerre és falpanelokra épül. A szövet­kezet pályázat révén elnyer­te az állami támogatást és a bankhitelt. Csak a gaz nő Ezután kezdődött a kálvá­ria, beruházási szemléletünk összes krónikus betegségét felvonultatva. Képtelenség azt a mázsányi levelet, fel­jegyzést, jegyzőkönyvet idéz­ni, amely ez ügyben szüle­tett. Ügy véljük: ennek elle­nére nem árt ebből a dzsun­gelból a legjellemzőbb moz­zanatokat kiragadni. Hosszú egyeztetések után 1977. május közepén sike­rült megkötni a kiviteli ter­vek elkészítését garantáló szerződést a már említett SZÖVTERV-vel, amelynek határidejét 1977. szeptember 30-ban határozták meg. Ez viszont két hónapot késett. Nem nagy ügy, mondhatnánk a hazai állapotokat ismerve. Mindenesetre a kivitelezőnek kiszemelt megyei ÁÉV-nek elég volt ahhoz, hogy a ka­pacitásfoglalási szerződés alá­írását elodázza. Közben a bo­nyolítással is megbízott SZÖVTERV csak 1977. de­cember 12-én pótolta — azt is részlegesen — a hiányzó statikai terveket. Mindent egybevetve: a komplettnek egyáltalán nem mondható tervdokumentációt a kivite­lező 1978. március 16-án kap­ta meg, holott a tervezési dí­jat az ÁFÉSZ január 5-én átutalta a tervezővállalat számlájára. Ez a tény csöppet sem za­varta a tervezőt: 1978. ápri­lis végén még mindig nem küldte meg az előre gyártott szerkezet és elemek szállítá­sára, valamint összeszerelésé­re vonatkozó sorrendtervet, így a megyei ÁÉV érthető­en a vállalkozási szerződés megkötéséről hallani sem akart. Üjabb tárgyalások után 1978. augusztus 15-én kitűz­ték az áruház helyét. Ekkor váratlan fordulat követke­zett: a városi tanács műsza­ki osztálya ugyanis ezt nem fogadta el. A létesítmény új nyomvonaláról azonban elfe­lejtette értesíteni az érdekel­teket. (!?) Ennek ismét a szövetkezet látta a kárát: a közművek áttervezése tete­mes időveszteséget és költsé­get jelentett. Végül is 1978. szeptember 30-án aláírták a vállalkozási szerződést. Eb­ben már arról van szó: az 1978-ra ütemezett munkát nem tudják teljesíteni, így az 1980. június 30-i átadási határidőt sem. Ezzel csak­nem egy időben a fővárosi központ a beruházás lebo­nyolítását átadta a SZÖV­TERV megyei irodájának. A kivitelező felvonult és nagy­jából fél év alatt (!) elké­szítette az alapokat. És mi történt azóta? Semmi. Azaz­hogy mégis: bekerítették a területet és a kétméteres fű, és gaz árnyékában pihen a beton. Borotvaélen Sőt, a . dolog odáig fajult, hogy a megyei ÁÉV ez év márciusában közölte a lebo­nyolítóval: a homlokzati fal­panelok gyártásának bizony­talansága és a póttervek hiá­nya miatt a vállalkozási szer­ződést felmondja. És most nézzük meg közelebbről: mi is van ezekkel a szerkezetek­kel? A kivitelező a megren­delést még 1977. decemberé­ben feladta, 1978. második negyedévi teljesítésre. A 31- es számú ÁÉV 11 hónap (!) után közölte, hogy a faipa-‘ nelok elkészítését nem vál­lalja. Közbevetőleg megje­gyezzük: a tervező figyelmen kívül hagyta: az általa be­tervezett panelokat már ré­gen nem gyártják. Az 1978. december 14-i jegyzőkönyv szerint a 31-es számú ÁÉV — a tervek átdolgozása után — mégis vállalkozott ezek gyártására, természetesen módosított határidővel. A SZÖVTERV a kért tervmó­dosítást viszont csak 1979. áp­rilis 17-én adta át a 31-es számú ÁÉV-nek, amely ígé­retet tett arra, hogy a máso­dik félévben leszállítja a pa­nelokat. Erről azonban a mai napig nem kötött szerződést a kivitelezővel. Az egész beruházás borot­vaélen táncol. A tervezett kezdési határidő után más­fél, a befejezés előtt egy év­vel még csak az alapozásnál tartanak. A legutóbbi — au­gusztus 16-i — egyeztető tár­gyalásról is tulajdonképpen dolguk végezetlenül álltak fel az érdekeltek. Mindössze abban egyeztek meg, hogy a szerkezet és a panelok gyár­tását — most már magasabb szinten — próbálják megsür­getni. Egy bizonyos: az áruház nem épül fel 1980-ban. Ezt a kivitelező egyértelműen tu­domására hozta az építtető­nek. Ha ez így lesz, akkor el­úszik a 8 milliós állami tá­mogatás. Köztudott, hogy az eredeti határidőre el nem ké­szült beruházásoktól az Ál­lami Fejlesztési Bank meg­vonja a pénzt, a következő tervidőszakban viszont nem lesz lehetőség bankhitellel pótolni az elvesztett millió­kat. Ugyanakkor a MÉSZÖV sem tud segíteni, pedig a szövetkezetnek — éppen az áruház nyereségéből — már 1981-ben törleszteni kellene a 14 millió forintos hitelt. Ellentmondás, de igaz: a beruházó húzza a rövidebbet, holott a legkevésbé tehet a huzavonáról. Mondhatnánk: joga van kártérítést követel­ni azoktól, akik nem telje­sítették a vállalt kötelezett­ségüket. Csakhogy kötbérből nem lesz áruház, s legtöbb­ször az időhúzásnak jogi alapja is volt. Ki a felelős, meddig lehet elnézni egyes monopolhelyzetben levő vál­lalatok felelőtlenségét? Eze­ket kellene most már végleg eldönteni, de sürgősen! Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents