Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
1979. augusztus 22., szerda Javul az étolajellátás Ev végére készül az élelmiszer-kereskedelem A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat az év első felében élelmiszerekből 5,1 százalékkal értékesített többet az elmúlt év azonos időszakához képest. A közelmúltban megyénkben üzembe helyezett nagy alap- területű, korszerű raktárház lehetővé tette a gyorsabb, pontosabb szállításokat. Ennek is köszönhető, hogy a júliusi megnövekedett forgalmat kisebb zökkenőkkel sikerült lebonyolítani. A második félévben nem kis feladat áll a vállalat, a fiókok előtt. Milyen áruellátásra számíthatunk az elkövetkezendő hónapokban? Erről kaptunk tájékoztatást a közelmúltban. Ezek szerint az alapvető élelmiszerek közül cukorból, zsírból, margarinból, száraztésztákból, lisztből minden igényt ki tudnak elégíteni. Javul az étolaj ellátás: az év utolsó hat hónapjában tovább nő a napraforgóból készült étolaj aránya. Csomagolt rizsből megfelelő készlettel rendelkeznek a fiókok, ezen belül elsősorban az első osztályú matt rizsre lehet számítani. Zsákos rizst csak a kórházaknak, a szállodáknak, a szociális intézményeknek és a gyermekélelmezéssel is foglalkozó vendéglátóipari egységeknek szolgálnak ki. Az édesipari áruk forgalma hasonló lesz a tavalyihoz. Az importcukorkák behozatala továbbra is bizonytalan, hazaiból szintén nem tudják az igényeket kielégíteni. Karamellákból, drazsékból, zselékből viszont 8 —10 százalékkal lesz több az üzletek polcain, örvendetes, hogy a második félévben elegendő 5 dekás diabetikus ét- és tejcsokoládé áll a vásárlók rendelkezésére. Táblás csokoládékból, drazsékból sem lesz fennakadás, csupán a desszertdíszdobozok választéka akadozik majd. A Magyar Édesipar nem tud több háztartási és minőségi kekszet gyártani, ezért a forgalom sem növekszik. A Győri Keksz- és Ostyagyár ismét megkezdte a babapiskóta gyártását, így folyamatos ellátás várható. Ismeretes, hogy az elmúlt évben a boltokban jelentős mennyiségű szaloncukor és karácsonyfa-függelék maradt meg. A tapasztalatokat figyelembe véve kötötték meg az iparral a szerződéseket. A legtöbb — 41,2 százalék — a mártott konzum szaloncukorból lesz, a zselés részaránya mindössze 28,6 százalék, ezenkívül lehet majd kapni konzum és desszert szaloncukrot is. Nem sokat változik a befőttellátás. Alma-, körte- és vegyes befőttekből kielégítik a keresletet. Az évek óta hiányzó meggy-, cseresznye- és málnabefőttet az idén is csak elvétve találunk az üzletekben. Helyettük ajánlMunka után, hazafelé A buszok lomhán gördülnek ki Békéscsabán a vásár- csarnokot környező utcákból. Csupán egy nem indulhatott még el, mert 10—13 vidéki várakozik az út szélén, a gyepen. Az egyik 20 év körüli férfi pálinkával kínálja társát, aki csak többszöri unszolásra kortyint egyet az üvegből. S aztán visszaadja. A papírzacskóból szendvicsmaradékot vesz elő, jóízűen eszik, majd egy másik darabot átnyújt annak, akitől pálinkát kapott. Az közben felhajtja a maradékot és úgy szabadul meg az üvegtől, hogy egy közeli bokorba dobja. Meglátja ezt egy kalapos szaki, és felveszi. Közben az agyonzúzott aktatáskából elővesz egy hasonló nagyságú konyakosüveget, összeméri a kettőt, majd begyömöszöli őket a táskába. Ezalatt újabb várakozók érkeznek. Ki munkaruhában, ki nyári ingben, treivira pulóverben és divatos nadrágban. A fiatalabbak hajadonfővel, a középkorúak svájci- sapkában és az idősebbek kalapban. Egyesek görögdinnyét cipelnek, mások pálinkásüveget szorongatnak kezükben. Előkerülnek a bicskák is, mert a műanyag kupakokat valahogy le kell jévei bólint, majd csuklik egy nagyot. Ezután két kalapos ember érkezik szürkéskék munkaruhában. Vállukról vékony, hosszú szíjon aktatáska lóg. Kiállnak az útpadkára és ők is várják a buszt. Három-négy fiatal a ház tövébe húzódva guggol egy ideig, aztán leülnek a betonra. Csak egy valaki temetkezik bele valami könyvbe, úgy, hogy semmiről sem vesz tudomást. Ekkor szi- szegve-szuszogva ' egy utcaseprőgép kanyarodik be a vásárcsarnok felől. Egyesek érdeklődéssel nézik az óriási forgó drótkefét. Közben egy csinos, fiatal nő kerékpározik el előttük. Többen is felcsigázva, tekintetükkel követik egy darabig, de nem tesznek megjegyzéseket. Pár perc múlva 6 óra. Most már teljes lehet a létszám. Többen az órájukra pillantanak és szedelődzködni kezdenek. Valaki elkiáltja magát: „Jön a busz!” Megélénkül a környék. Felkapják a táskákat, a szatyrokat és elteszik a pálinkát. A farmotoros megáll. A könyvet olvasó is feltápászkodik és elindul a társai után. A busz az út közepén megáll. Teheti (?), hiszen már alig van forgafaragni a palackról. Egymást kínálgatják. Szép csendesen iszogatnak, cigarettáznak, és keveset beszélnek. Már lehetnek vagy húszán. Egy köpcös, 30 év körüli férfi „tüzes itallal” kínálgatja a körülötte állókat. Hárman visszautasítják, de végül jön a negyedik. Jó húsban van. Átveszi az üveget, iszik egy kicsit és köszönet helyett felom. Egyesek már arról beszélnek, mit fognak csinálni otthon a hét végén. Szépen, sorjában mindenki felszáll, és az Ikarus elindul. Pontosan 6 óra. A pázsiton szanaszét heverő papírzacskók, műanyag kupakok és egyéb hulladékok árulkodnak arról, hogy ott, azon a helyen várakoztak valakik ... —y—n Benini agrár szakemberek tanulmányútja Kondoroson A sertéstelepen a fiaztatást és állattartást ismerhették mega benini szakemberek Fotó: Veress Erzsi ják a román, a bolgár és a kínai árukat. Gyümölcsszörpökből azonban gazdag lesz a választék. Üj, kiváló minőségű termékkel jelentkezett a Móri Állami Gazdaság. Főzelékkonzervek közül zöldborsóból, zöldbabból és naturlecsóból folyamatos lesz az ellátás. Karfiolból, natúrtökből és tölteni való paprikából alapanyaghiány miatt késésre számíthatunk. A jelenlegi készlet és a megkötött szerződések garantálják a hús-, máj- és ételkonzer- vek a tavalyihoz hasonló ellátását. Sajnos a halkonzerv-megrendeléseket a hazai és az importáru hiánya miatt sem mennyiségben, sem választékban nem tudják teljesíteni. Fűszerek és egyéb vegyesáruk tekintetében megemlítjük a keresett glukonont. A Belkereskedelmi Minisztérium és a MÉM tárgyalásai eredményre vezettek. Ily módon a COMPACK az év végéig folyamatosan, a lemaradást is pótolva, megkapja a glukonon gyártásához szükséges sobitot. Az első szállítmányok már megérkeztek, s jól alakul e cukorbetegek számára nélkülözhetetlen termék forgalma. Lényegében a disznóvágásokhoz elegendő fűszerpaprikát lehet majd kapni, de a minőségi választékot nem tudják biztosítani. Éppen ezért rózsa- és félédes paprikával jól ellátják a boltokat, édesnemesből, valamint csemegéből viszont kevesebb lesz. — S — A Benini Népköztársaság agrár szakemberei magyar- országi szakmai tanulmányútra jöttek a FAO-megálla- podás alapján. A szakemberek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen előbb elméleti tudásukat alapozták meg, majd a szocialista mezőgazdaság gyakorlatával ismerkednek. A 20 tagú küldöttség augusztus 6—26-ig a kondorosi Egyesült Tsz-ben a szövetkezeti munkát tanulmányozza. Vannak közöttük halász, öntöző, építőipari és termelési szakemberek. Igen érdeklődőek, és rendkívül széles körben tájékozódnak. A háztáji megművelése, a sertésgondozás, a helikopteres növényvédelem mind-mind újdonság számukra. Szabad idejükben a közelmútlban részt vettek egy kondorosi lakodalomban, de ellátogattak a diszkóba, találkoztak öregekkel, és megismerkedtek a fiatalok életmódjával is. Az eddigi, másfél hónapos itt-tartózkodásuk alatt jártak Túrán, Palotáson, de leginkább a kondorosi élményekről beszélnek szívesen. Es- perát Oké, a csoport egyik tagja elmondta, hogy igen érdekes állattenyésztési, növénytermesztési tapasztalatokat szereztek, és igen jól érzik magukat ebben a közös gazdaságban. A benini agrár szakemberek után szeptemberben egy újabb csoport látogat Kondorosra, amely ugyancsak a FAO-program keretében ismerheti meg a szövetkezeti mozgalom történelmi múltját, a szövetkezet fejlődését, életét. Meddig (nem) épül egy áruház? „Az előkészítés, az építés folyamában a beruházóknak, a tervezőknek és a kivitelezőknek a saját érdekeiket túllépve az építési célnak alárendelve, a társadalmi érdekeket figyelembe véve kell összhangot teremteni munkájuk között.” Ezeket az általánosítható mondatokat a 2 ezer négyzetméter alapterületű, 33 millió forintba kerülő békési iparcikk áruház építésével kapcsolatban írtuk le több mint 8 hónappal ezelőtt. Okkal, hiszen a beruházást a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak 1978. január 2-án kellett volna megkezdeni. A cikk megjelenésének időpontjában néhány bódén és lézengő munkáson kívül nem láttunk mást a területen. De idézzük fel az akkori állapotokat. Nagyzolás nélkül Ennek előtte azonban nem árt tisztázni néhány fontos körülményt. Először is azt: szükség van-e erre az áruházra? Jogos kérdés ez, mert köztudott: hazánkban egyszerre túlságosan is sok beruházás folyik, amelynek nagy része nincs kellően előkészítve, vagy túlzott igényeket takar. Az idő pedig pénz! Kevesebbet hamarabb, gazdaságosan lehet megvalósítani. Különösen áll ez a kereskedelmi létesítményekre. Világos: az el nem készült épületben meglehetősen nehéz ruhát, cipőt, kisgépet árulni. Nos, nincs irigylésre méltó helyzetben a Békés és Vidéke ÁFÉSZ. A várost és a hozzá tartozó négy települést kell ellátnia iparcikkekkel. A szaküzletek többsége korszerűtlen: szanálásra ítélt helyiségben kénytelenek több milliós értékeket tárolni, vevőket fogadni. Még jóindulattal sem lehet ráfogni ezekre, hogy üzletek. A szociális ellátottságot pedig még minősíteni sem lehet: van olyan bolt, ahol a mosdótálnak még az eladótérben sem jut hely. A tavaly júniusi földrengés tovább súlyosbította a helyzetet. Néhány egységet bezártak, illetve a peremkerületekben helyeztek el. Tehát szó sincs valamiféle nagyzo- lásról. A beruházási döntés megalapozott volt. Ezt támasztja alá, hogy a megyei és a városi párt- és tanácsi szervek, a SZÖVOSZ, a megyei szövetség egyetértett vele. A SZÖVTERV budapesti irodája részletes programtervet készített, a leggazdaságosabbnak ígérkező építési megoldást ajánlotta. Ezek szerint az áruház a budapesti 31-es számú Állami Építőipari Vállalat által gyártott több szintes vázrendszerre és falpanelokra épül. A szövetkezet pályázat révén elnyerte az állami támogatást és a bankhitelt. Csak a gaz nő Ezután kezdődött a kálvária, beruházási szemléletünk összes krónikus betegségét felvonultatva. Képtelenség azt a mázsányi levelet, feljegyzést, jegyzőkönyvet idézni, amely ez ügyben született. Ügy véljük: ennek ellenére nem árt ebből a dzsungelból a legjellemzőbb mozzanatokat kiragadni. Hosszú egyeztetések után 1977. május közepén sikerült megkötni a kiviteli tervek elkészítését garantáló szerződést a már említett SZÖVTERV-vel, amelynek határidejét 1977. szeptember 30-ban határozták meg. Ez viszont két hónapot késett. Nem nagy ügy, mondhatnánk a hazai állapotokat ismerve. Mindenesetre a kivitelezőnek kiszemelt megyei ÁÉV-nek elég volt ahhoz, hogy a kapacitásfoglalási szerződés aláírását elodázza. Közben a bonyolítással is megbízott SZÖVTERV csak 1977. december 12-én pótolta — azt is részlegesen — a hiányzó statikai terveket. Mindent egybevetve: a komplettnek egyáltalán nem mondható tervdokumentációt a kivitelező 1978. március 16-án kapta meg, holott a tervezési díjat az ÁFÉSZ január 5-én átutalta a tervezővállalat számlájára. Ez a tény csöppet sem zavarta a tervezőt: 1978. április végén még mindig nem küldte meg az előre gyártott szerkezet és elemek szállítására, valamint összeszerelésére vonatkozó sorrendtervet, így a megyei ÁÉV érthetően a vállalkozási szerződés megkötéséről hallani sem akart. Üjabb tárgyalások után 1978. augusztus 15-én kitűzték az áruház helyét. Ekkor váratlan fordulat következett: a városi tanács műszaki osztálya ugyanis ezt nem fogadta el. A létesítmény új nyomvonaláról azonban elfelejtette értesíteni az érdekelteket. (!?) Ennek ismét a szövetkezet látta a kárát: a közművek áttervezése tetemes időveszteséget és költséget jelentett. Végül is 1978. szeptember 30-án aláírták a vállalkozási szerződést. Ebben már arról van szó: az 1978-ra ütemezett munkát nem tudják teljesíteni, így az 1980. június 30-i átadási határidőt sem. Ezzel csaknem egy időben a fővárosi központ a beruházás lebonyolítását átadta a SZÖVTERV megyei irodájának. A kivitelező felvonult és nagyjából fél év alatt (!) elkészítette az alapokat. És mi történt azóta? Semmi. Azazhogy mégis: bekerítették a területet és a kétméteres fű, és gaz árnyékában pihen a beton. Borotvaélen Sőt, a . dolog odáig fajult, hogy a megyei ÁÉV ez év márciusában közölte a lebonyolítóval: a homlokzati falpanelok gyártásának bizonytalansága és a póttervek hiánya miatt a vállalkozási szerződést felmondja. És most nézzük meg közelebbről: mi is van ezekkel a szerkezetekkel? A kivitelező a megrendelést még 1977. decemberében feladta, 1978. második negyedévi teljesítésre. A 31- es számú ÁÉV 11 hónap (!) után közölte, hogy a faipa-‘ nelok elkészítését nem vállalja. Közbevetőleg megjegyezzük: a tervező figyelmen kívül hagyta: az általa betervezett panelokat már régen nem gyártják. Az 1978. december 14-i jegyzőkönyv szerint a 31-es számú ÁÉV — a tervek átdolgozása után — mégis vállalkozott ezek gyártására, természetesen módosított határidővel. A SZÖVTERV a kért tervmódosítást viszont csak 1979. április 17-én adta át a 31-es számú ÁÉV-nek, amely ígéretet tett arra, hogy a második félévben leszállítja a panelokat. Erről azonban a mai napig nem kötött szerződést a kivitelezővel. Az egész beruházás borotvaélen táncol. A tervezett kezdési határidő után másfél, a befejezés előtt egy évvel még csak az alapozásnál tartanak. A legutóbbi — augusztus 16-i — egyeztető tárgyalásról is tulajdonképpen dolguk végezetlenül álltak fel az érdekeltek. Mindössze abban egyeztek meg, hogy a szerkezet és a panelok gyártását — most már magasabb szinten — próbálják megsürgetni. Egy bizonyos: az áruház nem épül fel 1980-ban. Ezt a kivitelező egyértelműen tudomására hozta az építtetőnek. Ha ez így lesz, akkor elúszik a 8 milliós állami támogatás. Köztudott, hogy az eredeti határidőre el nem készült beruházásoktól az Állami Fejlesztési Bank megvonja a pénzt, a következő tervidőszakban viszont nem lesz lehetőség bankhitellel pótolni az elvesztett milliókat. Ugyanakkor a MÉSZÖV sem tud segíteni, pedig a szövetkezetnek — éppen az áruház nyereségéből — már 1981-ben törleszteni kellene a 14 millió forintos hitelt. Ellentmondás, de igaz: a beruházó húzza a rövidebbet, holott a legkevésbé tehet a huzavonáról. Mondhatnánk: joga van kártérítést követelni azoktól, akik nem teljesítették a vállalt kötelezettségüket. Csakhogy kötbérből nem lesz áruház, s legtöbbször az időhúzásnak jogi alapja is volt. Ki a felelős, meddig lehet elnézni egyes monopolhelyzetben levő vállalatok felelőtlenségét? Ezeket kellene most már végleg eldönteni, de sürgősen! Seres Sándor
