Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
1979. július 13., péntek o Tanulnak a kereskedők A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál évente mintegy 200 felnőtt tanul valamilyen szakmai tanfolyamon, középiskolában. Az 1978/79-es oktatási év tapasztalatait összegezték tegnap, július 12-én Békéscsabán, a vállalat kirendeltségén. Krizsán Miklós igazgató hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a kereskedők szakmai, politikai, általános műveltségének az emelése. Az egyéni törekvések találkoznak a vállalat, a társadalom igényeivel. Ebben az oktatási évben 100-an fejezték be tanulmányaikat. Legtöbben az intenzív boltvezetőképző tanfolyamot, a szakmunkás- képzőt a közgazdasági szak- középiskolát végezték el. Ezenkívül többen szereztek oklevelet a felsőfokú munkaügyi, szállítási tanfolyamon, s továbbképezték magukat az árkalkulátorok, a hálózati ellenőrök. Az összejövetelen — az érdemjegyektől függően — 26 ezer forint jutalmat osztottak ki, sokan béremelésben részesültek. A 25 éves jubileumi jutalmat Kalácsi Károly és Dauda Jánosné kapta meg. Koszorúzás Rózsa Richárd születésének 75. évfordulója alkalmából Ha porcelán, akkor az herendi. így él a köztudatban a különféle kerámiákról kialakított vélemény. Kevesebben ismerik, de annál többen használják viszont a fiatal hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár termékeit, amelyek értékes nemzetközi és hazai díjat nyertek az elmúlt években. Tegnap, július 12-én nyílt meg Békéscsabán, a Jókai Színház előcsarnokában az a termékbemutató, amelyet az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat, az Amfora—ÜVÉRT-tcl közösen rendezett. A kiállítás július 20-ig lesz nyitva, ahol megismerkedhetnek a vásárlók az étkező- és mokkáskész- letekkel, majolika díszműárukkal, kerámia virágedényekkel, kalocsai festésű edényekkel Fotó: Martin Gábor •MMMMMMMIMUMMHMMIMMMMMIUMMMMHMt Könyv az európai fővárosok építéstörténetéről Budapest levéltárában befejezték az Európai fővárosok építéstörténetének forrásai című nemzetközi kiadvány szerkesztését. A levéltári útmutató a magyar főváros kezdeményezésére született. Huszonkilenc európai főváros, köztük ősi metropolisok, mint például Athén, London, Moszkva, Párizs, Róma és fiatal fővárosok mint Reykjavik, Valetta levéltárainak szakemberei ismertetik városuk történetét, fővárossá alakulásának földrajzi, politikai körülményeit. Bemutatják a fővárosok történeti magjának keletkezésére, funkciójának változásaira vonatkozó forrásokat és azok lelőhelyeit. A színes, részletes leírások térképekkel, metszetekkel és statisztikai táblázatokkal illusztrált könyv, több ezer állami, egyházi és magánintézmény címét is közreadja. A Budapestre küldött kéziratokat Ságvári Ágnesnek, a levéltár főigazgatójának irányításával rendezték sajtó alá. A kötet, amelyhez Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Ságvári Ágnes, valamint James Rhoads, az USA főlevéltárosa, a Levéltárok Nemzetközi Tanácsának soros elnöke írt bevezetőt, jövőre jelenik meg. Megállapodás osztrák vállalkozókkal a két új Duna-parti szálloda felépítésére Osztrák építőipari vállalatok kaptak megbízást a tervezett két új Duna-parti szálloda felépítésére. Az erről szóló megállapodást csütörtökön írta alá a Komplex Külkereskedelmi Vállalat az osztrák Universal, valamint a Poor AG cégekkel. A megállapodásban szerződést kötöttek az Intercon- tinental-rendszerű Fórum hotel építésére. A $08 szobás, négycsillagos szálloda 1981 végére elkészül. Az építési munkálatokat az elmúlt napokban már meg is kezdték. A Fórum mellett ugyancsak négycsillagos, 354 szobás MALÉV-szálloda épül, ennek átadási határideje 1982. Ez utóbbinak most az előszerződését írták alá, a következő hetekben kerül sor a műszaki egyeztetésre, majd a végleges szerződés aláírására. A MALÉV-szálloda építését is várhatóan még az idén elkezdik. Mindkét szállodához uszoda, szauna, kongresszusi terem, éttermek és bárok tartoznak majd. A főváros két új Duna- parti szállodájának beruházási költségeit a magyar— osztrák idegenforgalmi megállapodás alapján kapott hitelből fedezik. Érdemes megemlíteni, hogy az Universal cég már régóta kapcsolatokat tart fenn a Komplex-szel, hiszen ez az osztrák vállalat építette fel a Kaposvári Húskombinátot is, amelyet ez év szeptemberében adnak át. Rózsa Richárd, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorú- zási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Rózsa Richárd síremlékét az MSZMP budapesti bizottsága nevében Király Andrásné titkár és Kelen Béla a végrehajtó bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottság részéről dr. Nagy Sándor titkár és Bódis Jánosné a KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Rostás István, az országos bizottság tagja és Máté György, a szövetség tagja, a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezete nevében Kamarás Mihályné alelnök és Németh Lajos budapesti titkár koszo- rúzta meg. Elhelyezték az emlékezés virágait Rózsa Richárd családtagjai, harcostársai, valamint a nevét viselő munkásőregység, intézmények, szocialista brigádok, iskolák képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Batthyány Kázmér emlékünnepség Siklósén Batthyány Kázmérra, Baranya vármegye 1848-as főispánjára, Kossuth külügyminiszterére emlékeztek halálának 125. évfordulója alkalmából csütörtökön Siklóson. Batthyány ugyanis Siklós földesura volt, s ma utca őrzi a nevét és szobor hirdeti az emlékét a városban. Az évfordulón megkoszorúzták Batthyány Kázmér- nak a siklósi vár parkjában felállított szobrát, Csikszent- mihályi Róbert alkotását. Az emlékünnepségen Vörösmarty „Egy ember élete” című költeményével idézték fel a párizsi emigrációban 1854. július 12-én elhunyt politikus alakját, majd dr. Füzes Miklós, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese méltatta pályafutását. Batthyány Kázmér önként és az elsők között szabadította fel a jobbágyait, gazdasági tanintézetet hozott létre, könyvtárát az Akadémiának adományozta, elnöke volt a Kossuth alapította védegyletnek. A szabadságharc idején Dél- Magyarország védelmét szervezte, a debreceni kormányban külügyminiszter volt, majd Világos után követte Kossuthot az emigrációba. ff A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban Erdélyi Attila festőművész emlékkiállítását tekinthetik meg az érdeklődők augusztus 27-ig Fotó: Martin Gábor Kárpáti Tibor előadóestje Gyulán Kárpáti Tibor, a Jókai Színház népszerű színművésze volt a gyulai Mogyoróssy Könyvtár előadói sorozatának vendége. Tizennyolc versből, prózából és drámai részletből álló műsorát magnóról felcsendülő, a sorra kerülő mű hangulatát idéző slágerekkel és sanzonokkal vezette be, ami igen hatásos volt. Kár, hogy ,a szerzőket és a költőket elhallgatta. A drámai hangvételű, egyórás műsornak megérdemelt sikere volt. M. Gy. Kirándulás A Békésszentandrási Szőnyegszövő Házi- és Népi Iparművészeti Szövetkezet szövetkezeti bizottsága a dolgozók részére autóbusz-kirándulást szervezett július 13—16. között. A 3 napos kirándulás alkalmával megismerkednek Szekszárd, Decs, Pécs, Siklós és Harkány nevezetességeivel. Pécsett megtekintik a székesegyházat, majd a Zsolnay Múzeumba látogatnak el és vacsorájukat a máriagyüdi híres búcsújáróhelyen fogyasztják el. Majd Harkányba látogatnak el, ahonnan ebéd után indulnak haza. Ipari vásár Pécsett Július 13-án délelőtt 10 órakor nyitják meg a 7. pécsi ipari vásárt. A kiállítók között szerepel a szép kivitelű szőnyegeket gyártó Békésszentandrási Szőnyegszövő Házi- és Népi Iparművészeti Szövetkezet. Termékeiket immár 4. alkalommal mutatják be a vásáron. Főként perzsákat láthatnak az érdeklődők, sőt a helyszínen a szőnyegszövést is bemutatja a szövetkezet egyik dolgozója. II brigádmozgalom szabadsága egbolydult idén a szocialista brigádmoz- , ____, galom rendje. És épp en egy újabb, bensőbb rend érdekében. Mint minden változás, ez is felborzolta a kedélyéket; rangsorolások és pénzjutalmak forogtak kockán. S ez minden embernek, minden munkacsoportnak — legyen az bármennyire szocialista jellegű — érzékeny pontja. Brigádvezetők vitatták (vitatják) egyes rendelkezések ösztönző avagy éppen gátló szerepét a brigádmozgalomban. Tény, valamilyen fordulatot él át idén a brigádmozgalom. Nézzük meg: ez a változás a megújulás útját nyitotta-e meg? Az egyén és közösség belső rendjének szabadabb, reálisabb érvényesülését segíti-e elő? Ilyen szempontból érdekes tapasztalattal szolgálhat egy olyan üzem brigádmozgalma, mely 1976-ban átélt (és túlélt) egy kísérletet, a brigádművelődés rendszerének jobbá tételét célozva. Azzal a száftdékkal, hogy a kulturális követelményeket közelebb hozza a munkások életmódjához. Hogy jobb lett-e a munkásművelődés ettől, ne firtassuk. Annyi szent: tapasztaltabbak lettek általa a mozgalom irányítói. Valószínű, hogy az új („föntről” jött) rendelkezések számára is forrásul szolgált az üzemi kísérletek tapasztalata. Legalábbis a brigádművelődést illetően. Egyik üzemi kultúr- ház igazgatója és a szocialista brigádvezetők klubjának vezetője több olyan dolgot említett újdonságként, aminek magvait a kísérleti év már elültette a brigádéletben. Miről van szó? Talán legfontosabb előrelépés az egyéni vállalások bevezetése a művelődésben. Mindenki abban képzi és műveli magát, amire hajlama, érdeklődése (sőt gyakran érdekeltsége!) biztatja. Nem a pontokért, inkább ' önmaga képességeinek gyarapításáért. Persze, lehet ezzel is hazudni, zsonglőrködni. De kinek jó ez? Érzékelek valami egészséges törekvést az egyik brigádvezető alábbi megjegyzésében: „Nem kérünk egyformát, más lehetősége van a bejárónak, és megint más, a helyben lakónak. Van olyan ember a brigádomban, aki otthon, szabad idejében gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Tudományosan, szakkönyveket olvasva. Az ilyenektől minek kérnénk, mondjuk, tárlatlátogatást? Hasonlóan a társadalmi munkában: elismerjük, ha valaki a falujában segédkezik a köz jívára. Régebben ezt nem fogadtuk el, csak az üzem által szervezett társadalmi munkát...” Mi a biztató ebben a szemléletben? Az, hogy jobban figyel a dolgozók sajátos életmódjára, az egyéni lehetőségekre, az egyéni érdekeltségre. Nem elvont emberideálokban gondolkodik, hanem élő személyiségekben. Az egyéni vállalások bevezetése— természetesen — nem old meg semmit önmagában. Csupán egészséges útnak indulást, célhoz vezető lehetőségeket kínál. Két alapvető feltétele, hogy az egyén vállalja önmagát (saját adottságaiból, érdekeltségéből, törekvéseiből kiindulva művelődjön és szórakozzon), meg az, hogy a mozgalmat szolgáló művelődési hálózat vállalja az egyént (olyan kulturális lehetőségeket, ösztönzőket nyújtson neki, ami megfelel személyiségének és életmódjának). S ha mindez megvan, jöhet a legfontosabb: ki-ki vállalja, végezze maga önművelését. Az egyéni vállalási rendszer magával hozta az értékelés új módját: az önértékelést. A sokat vitatott (s még sokáig vitatandó) önértékelést... Az üzemben szűkszavúan közölték: megszűnt a pontozás. Pedig volt abban jó is — tették hozzá. Volt? Talán abban: összeadták, szorozták az emberi művelődést. A magam részéről így fogalmaznék: mérték a mérhetetlent. József Attila verssorát kiforgatva, úgy is mondhatnám: a képzelt házat az üres telken jóváírták. Mintha volna... Mintha a rendezvénycédula vagy a rendezvényen való részvétel máris művelődési tartalmat jelentene. Pedig csak a formát jelentheti. Vagyis az „üres telket”, melyre a formális értékelésben házat könyveltek el. Egyszer azt mondta az önértékelésről egy brigádvezető: „Nem vagyok bolond, hogy magamat lepontozzam.” ö megvalósíthatatlan módszernek vélte. Nem vagyok ezen a véleményen. Szerintem a bizalom — szocialista emberformálásról lévén szó — alapvető morális előfeltétel a brigádművelődésben. Sőt az egész mozgalomban. Ne feledjük: a bizalom fontos nevelő erő, pedagógiai eszköz is. Az önértékelés kockázatát vállalnia kell a brigádmozgalomnak. Feltételezzük: Ki bizalmat vet, őszinteséget arat. A pontrendszer megszűnése máris az értékelés ember- közelibb formáit szülte néhány nagyüzemben. Azt, hogy miután a gazdaságvezetők meg a brigádmozgalom irányítói megbeszélték a minősítést, végül a brigádvezetői klub fóruma elé terjesztették a javaslatot (nem a döntést!). S itt, ezen a közösségi mérlegen hitelesítették — néhány esetben vitatták, változtatták — a brigádmunka értékelését. Legtöbb gond a patrónusi rendszer változtatásával van. Azt mondják: a rendelkezés előírja, hogy a brigádmozgalom elsőrendű gazdája a gazdaságvezető. Ezzel nincs különösebb baj. De nem találják helyüket a brigádmozgalomban a középszintű vezetők. A brigádok egy része úgy érzi, nem kapta meg a kívánt segítséget tőlük. Hogy miért?... Mert például egy művezető (ha több brigád tartozik hatáskörébe) nem lehet egyik brigádnak sem vezetője vagy tagja. Van ebben ésszerűség, kiiktatja az elfogultságot, az előnyszerzést. De ezzel — mondják egyes művezetők — megszűnt az érdekeltségük a brigádmunkában. Nincsenek érdekeltté téve a brigád jó eredményeiben. Midőn a brigádvezetői klubfoglalkozáson ezt szóvá tették, a válasz annyi volt: a brigádok segítése munkaköri kötelessége mindegyik középvezetőnek az üzemben. Igen, igen — morfondíroznak a brigádvezetők —, ha valami kötelesség csupán (nem pedig szívbéli, avagy anyagi érdekeltség is egyben) akkor baj van. Nehéz tetten érni a segítés (netán a mulasztás) mineműségét. | érdésünk az volt: szabadabb lett-e az új változások általa brigádmozgalom belső élete? Ügy vélem, szabadabb lett. Értem ezt elsősorban a művelődési vonatkozásokra, valamint az egész életmód és a brigádvállalások megítélésére. Azzal, hogy ki-ki a maga érdeklődése, ízlése, szükséglete szerint művelődhet és szórakozhat — a kulturális vállalások „tanrendje” szerint is —, nemcsak a választás nagyobb szabadságát kapn ta meg. Jóval többet: a maga belső, emberi önmegvalósításának szabadságát is! Éppen azáltal, hogy a maga képességeinek, törekvéseinek szolgálatába állíthatja művelődési életét. A képességek kibontakoztatása a személyiség fejlődésének új lehetőségeit, új útjait nyitja meg. A képzett, művelt egyénekből (brigádtagokból) álló közösség mind a munka, mind az életmód minőségében többre képes. Balogh Ödön
