Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

1979. július 12., csütörtök

o

II vízibalesetek elkerülhetők

Beszélgetés Jároli György századossal, a megyei rendőrfökapitányság főelőadójával

A folyók, a tavak és az egyéb vízterületek a nyári hónapokban kellemes üdülést, pihenést, szórakozást nyújtanak sokak számára. Bár pillanatnyilag az időjárás nem kedvez a vízparti tartózkodásnak, a meteorológiai előrejelzés szerint közeledik a jó idő, ezért kértük meg Jároli György rendőr századost, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osztályának rendészeti főelőadóját, hogy válaszoljon a fürdés szabályozásának legfontosabb kérdéseire,

— Kezdjük talán az elején: hol szabad fürdeni?

— Egyszerűen fogalmazva: mindenütt, ahol nem tilos. Az erre vonatkozó jogszabályok részletesen leírják a tilalmakat, én most csak röviden ismertetném hol nem szabad. Tilos a fürdés hajó- útban; hajóutat' és hajózási akadályt jelző bólyák, nagy hajók, úszó munkagépek és úszó művek 50 méteres körzetében, hidak, zsilipek, vízkivételi művek és egyéb műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek, valamint vízi munkák 100 méteres körzetében, hajókikötők, hajóállomások területén.

Nem szabad fürdeni a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén levő szabad vizekben. Tilos vízi jármű kísérete nélkül a Balatonon a somogyi oldalon a parttól ezer méternél, a veszprémi és zalai oldalon 500 méternél nagyobb távolságra eltávolodni. A fürdési tilalmat gyakran táblák is jelzik, de úszni nem tudó 10 éven aluli gyermek engedélyezett helyeken is csak felnőtt kíséretében füröd- het.

— Meglehetősen sok tilalmat sorolt fel az előbbiekben. Hallhatnánk valamit e tiltó rendelkezések okairól is?

— Természetesen. Hajóút- ban, hajók és más vízi járművek, valamint vízi műtárgyak közelében a nagyfokú balesetveszélyesség miatt tilos a fürdés. Mind a hajócsavarok szívó hatása, mind a vízben levő akadályok és fémhulladékok veszélyesek lehetnek a fürdő- zőkre. Különösen a műtárgyak közelében rendellenesek lehetnek a vízmozgások, az állóvizekben pedig a felszín és a mélyebb rétegek között jelentős hőmérsékletkülönbségek alakulhatnak ki. Mindezek még az úszni jól tudókra is nagy veszélyt jelenthetnek.

Sokszor okozott már végzetes ijedtséget a hirtelen változó vízmélység — erre szinte mindenütt számítani kell. Az egészségre ártalmas vizek káros hatását, a többfajta, sokszor évekig tartó bőrbetegségek kellemetlenségeit nyilván nem kell ecsetelnem, ezek önmagukban is indokolják a tilalmat.— Vonatkozik-e a tilalom a gimumatracra, vízibiciklire és a játékcsónakra is?

— Igen, mert a rendelet értelmében fürdésnek minősül a vízi járműnek nem tekinthető úszóeszközök használata is. Ahol tehát fürödni tilos, ezeket sem szabad használni.

— Hol ajánlható ezek után a fürdés?

— Legbiztonságosabb a fürdés a kijelölt fürdőhelyeken. A fürdésre alkalmas vizeket az illetékes tanácsi szervek minden évben kijelölik, és táblákkal jelzik.

— Ha az idő engedi, folyóvizeinken és tavainkon sokan csónakáznak, hajókáz- nak. Vitatott azonban, hogy el lehet-e ezeket a vízi járműveket a partoktól távolabb fürdés céljára hagyni?

— El lehet, de csak bizonyos szabályok megtartása esetén. Fürdésre a vízi jármű vezetője adhat engedélyt, de a csónakkal vagy hajóval — a fürdőzők biztonsága érdekében — követni kell a vízben tartózkodókat. Ebből értelemszerűen következik, hogy a vezető fürdés céljából nem hagyhatja el a hajót, vagy csónakot. Fontos szabály az is, hogy a Balatonon, ha nincs viharveszély, akkor sem szabad csónakkal ezer méternél messzebb eltávolodni, kishajók és hajók a tó egész területén közlekedhetnek.

— Többször szóba került már a Balaton. Megyénkből is sokan töltenek hosszabb- rövidebb időt a magyar tenger partján, ismerniük kell tehát a legfontosabb szabályokat. Mondjon erről is néhány szót.

— Amiről eddig beszéltünk, az mind vonatkozik a Balatonra és a Velencei tóra is, de ezenkívül tisztában kell lennie minden ott-tar- tózkodónak a viharjelzés szabályaival. A viharjelzésnek két fokozata van. A közeledő vihart sárga rakéták fellövésével és a vihar jelző gömbök félárbocra történő felhúzásával jelzik. Amíg a veszély fennáll, a parttól számított 500 méternél nagyobb távolságra fürödni és csónakkal közlekedni tilos. A vihar rövid időn belüli kitörését piros színű rakéták fellövésével és a viharjelző gömbök egész árbocra történő felhúzásával jelzik. Ekkor a parttól legfeljebb 100 méter távolságra szabad eltávolodni. Mindkét vészjelzés visszavonását a viharjelző gömbök leengedése jelzi.

— Meglehetősen sok szabály vonatkozik a fürdőzésre. Mi történik, ha valaki ezeket megszegi?

— Legsúlyosabb esetekben saját életét sodorja veszélybe. Évente átlag 250-en fulladnak vízbe, megyénkben tavaly 14 ilyen eset történt. Az idén eddig Békés megyében heten lelték halálukat fürdőzés közben. Különösen vigyázni kell a gyermekekre, hiszen rájuk talán még több veszély leselkedik. A szülők és felnőttek gondatlansága, felelőtlensége könnyen lehet tragédiák okozója. Gyakran engedik őket felügyelet nélkül mély vizek közelébe, ahol egy óvatlan mozdulat miatt bekövetkezhet a baj. Több szomorú eset bizonyítja, hogy a strandfürdő területén sem nélkülözhető a gondosság, óvatosság. Az esetek elemzése során bebizonyosodott, hogy a halálesetek többsége a szabályok durva megsértése, az alapvető biztonsági előírások figyelmen kívül hagyása miatt következett be. Nyilvánvaló, hogy a vízibalesetek elkerülhetők, csupán több figyelemre, óvatosságra, körültekintésre van szükség.

Lónyai László

Nyári gyári gyerekek

Hajdanvolt időkre emlékezem vissza: nagyon kedves, határozott szavú osztályfőnököm, Giró Szász László szavai jutottak eszembe:

— No, srácok, építőtábort szervezünk. Kérek tíz önkéntes jelentkezőt. Te, te, te, te... — mutatott körbe.

Akkortájt valahogy így szervezték az építőtáborokat. Azt is meg kell mondanom, a harmincas osztályból e szavakra egyszerre bújtunk a pad alá, de legalábbis mindannyiunknak volt kifogása, hogy miért nem tudunk (akarunk) nyári munkára menni.

Hasonlóan vegyes érzelmekkel látogattam el a Békéscsabai Konzervgyárba, ahol csaknem 200 tanuló dolgozik építőtábori közösMire hazaérek, bizony érzem a karomat

ségben, egy-egy turnusban, s mellettük még csaknem 100 fiatal vállalkozott nyári munkára — fizetésért ugyanebben az időben.

— Tizenkettőn vagyunk itt az osztályból — mondja Furák Andrea, a szegedi Radnóti Gimnázium első osztályt végzett anulója. — Nagyon jó buli egy ilyen tábor.

— De dolgozni is kell — vetem közbe.

— Abban is van élvezet. Óránként ötszáz lapkát kell gumiznunk, s szinte versenyszerűen csináljuk. Igaz, hogy fizetést nem kapunk érte, de a legjobb brigád egyhetes jutalomüdülésen vehet részt, így aztán van hajtóerő. Hiszen azért már nem kell egy fillért sem fizetnünk.

— Az üzemen kívül is jól érezzük magunkat — veszi át a szót Bálint Gyöngyi — ha nem dolgozunk, mindig szerveznek vetélkedőt, gyakorta diszkóműsor van, vagy gnasszálunk a városban.

— Vasárnap Gyulán voltunk kirándulni — fűzi hozzá Pánya Mária. — Még csónakáztunk is.

— S a kaja? — kérdezek közbe.

— Hát,... a vacsora lehetne jobb is, — mondják egyöntetűen. — Az ebédet itt kapjuk a gyárban, ,az nagyon jó ízű, s bőséges.

— Ezen a két héten kívül fogtok még valahol dolgozni?

— Elég ez. — hangzik a válasz.

— Pénzre nincs szükségetek?

— Kapunk otthonról eleget.

— Akkor minek vállaltátok? — forszírozom tovább.

— Mert itt a fél osztály. A közösségünk pedig nagyon jó.

— Nem a pénzért jönnek, — mondja Nagy Sándor, a konzervgyár KlSZ-bizottsá- gának titkára. — A múltkor is odaállt elém egy kislány, s azt mondja, váltsak fel neki egy ötszázast. Mondtam neki: utoljára fizetéskor láttam olyan bankót. Vagyis el vannak ők látva otthonról jócskán.

Tőlük alig 30 méterre dolgozik, a sárgabarack-feldolgozó sor mentén, Szűcs Rozália. Most fejezte be a második osztályt a békéscsabai egészségügyi szakközépiskolában:

— Tavaly is itt dolgoztam, de akkor a tésztaüzemben. Több mint kétezer forintot kerestem. Most könnyebb ez a munka, igaz, kevesebb pénzt is kapok érte.

— És mit csinálsz a pénzzel?

— Még én sem tudom. Talán veszek egy dzsekit vagy egy farmert — mondja tanácstalanul.

— Hát—nem azért jöttél, hogy pénzt keress, s azt valamire elköltsd?

— Nem. Nagyon unatkoztam volna otthon. Anyám nem is örült, hogy minden nap beingázok nyáron is. Dobozról.

— De az is unalmas lehet, hogy egyedül, ismeretlenül csöppentél a közösségbe. Miért nem mentél inkább építőtáborba?

— Jelentkeztem, de sajnos nem vettek fel. Pedig de jó lenne! Jövőre azért újra megpróbálom.

Ligeti Gyula és Pacsics Péter a Komárom megyei Ászár községből érkeztek Békéscsabára. A konzervgyárban a csomagolóban dolgoznak. Kérdés nélkül kapom a választ, Bunda Pé- ternétől, az építőtábor vezetőjétől :

— A fiúk most végezték a nyolcadik osztályt. De mindenáron jönni akartak.

— S hogy lehet ez? — fordulok a legfiatalabbakhoz.

— Jött egy körlevél — válaszol Ligeti GyuLa, — s nyolcán jelentkeztünk az osztályból. Hatan el is jöttünk. Jó barátok vagyunk, s így együtt dolgozhatunk, közösen.

— S jövőre is eljöttök?

— Ha nem is ide, de építőtáborba mindenképp. Jobb is az, mindig az ország más területét ismerhetjük meg.

Egy felnőttet is meghazudtoló fürgeséggel emelgetik a zöldborsós üvegeket ,a lapkáról a szalagra, majd a szalagról a dobozokba, azokat újra vissza ,a lapkára.

Jelentkeztem a táborba, de nem fértem be

hány tonnát mozgat meg a háromórás műszak alatt?

— A Csongrád városi 611-és Ipari Szakmunkás- képző Intézetből jöttem. —

— Hány éves vagy?

— Tizenhat.

— S hány kiló?

— Annyi mint három karton. Kilencvenegy.

— S ezt csinálod amióta itt vagy?

— Hát azért nem. Azt nem engedik. Most is váltjuk egymást egy társammal, s holnap csinálom utoljára. Aztán beállók én is a szalagok mellé.

— S mi a jutalom ezért?

— A legeredményesebb iskola elnyeri a „KISZ KB önkéntes Ifjúsági Építőtábora” zászlaját.

— Az első turnusban a csongrádi Batsányi János Gimnázium diákjai nyerték a zászlót — mondja Bunda Pétemé. — Nagy volt az örömujjongás, amikor eredményt hirdettünk. Ez a legnagyobb vonzerő a diákok részéről. No, meg persze az első helyezett brigád egyhetes ingyenes jutalomüdülése.

— A tavalyi hasonló első turnus 121 százalékra teljesítette normáját, az ideiek pedig 156,7 százalékra — veszi át a szót Nagy Sándor. — Ez több mint 170 vagon árut jelent. Még akkor is nagy teljesítmény, h,a azt vesszük figyelembe, hogy a gyerekek normája csupán 60 százaléka az itt dolgozó felnőttekének. De mindegyik brigád, mindegyik iskola tanulói nagyon nagy becsvággyal végzik a rájuk szabott feladatokat. Nem győzzük a dicsérő- és köszönőleveleket írni az iskoláknak és a pedagógusoknak.

— Ez elég fárasztó lehet — vetem közbe.

— Hát mire hazaérünk, bizony érzem a karomat — mondja Pacsics Péter —, de aztán, ha jön a vetélkedő, a mozi vagy a foci, már el is felejtettük, hogy elfáradtunk.

Jól megtermett fiú kapkodja le a szalagról a karto- nozott zöldborsós pakkokat. Egy üveg zöldborsó 1,25 kiló. Egy kartonban 25 üveg zöldborsó van, s az pedig 32 kiló. Egy raklapra 28 karton kerül. A csánytelepi (Csongrád megye) Halál István három óra alatt 28 raklapot pakol meg. Tessék kiszámolni,

— Ha nem segítenének a diákok, nem is tudom, hogyan teljesítenénk tervünket — állítja Bordás András, a konzervgyár munkaügyi osztályvezetője. — A nyár folyamán öt turnusban csaknem ezer fiatal vesz részt kampánymunkán. Az idei értékelés még messze van, de hasznosságát érzékeltetni tudom a tavalyi eredményekkel. Akkor is csaknem ezer fiatal segített ki minket. Az 5 munkájuk árbevételi értéke 81,6 millió forint volt 1978-ban. Ily módon 7 millió forinttal járultak hozzá gyárunk nyereségéhez. Csak a diákok.

Jávor Péter

Óránként ötszáz lapkát kell gumiznunk. De ha nem dolgozunk, mindig szerveznek vetélkedőt, diszkóműsort, vagy grasszálunk a városban

Fotó: Veress Erzsi