Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

1979. július 11., szerda IZIjdUlTitcl A Gyulai Várszínházban már próbálják Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb című színművét Sik Ferenc rendező irányításával. Képünkön Ronyecz Mária és Sinkovits Imre Fotó: Martin Gábor Román nemzetiségi könyvtárosok továbbképzése Gyulán Munka és öntudat Hajdú, Csongrád és Békés megye községi és iskolai nemzetiségi könyvtárosai ta­nulnak ezen a héten Gyulán. A Mogyoróssy román nemze­tiségi báziskönyvtár első íz­ben szervezett szakmai tan­folyamot számukra. A prog­ram keretében általános tá­jékoztatást kapnak a részt­vevők a román nemzetiségi kultúra hazai helyzetéről, a párthatározatok szellemében történő ápolásáról. Az elő­adások keretében megvitat­ják a román nemzetiségű te­lepülések oktatási és közmű­velődési fejlődését, például a legtöbb román lakossal ren­delkező Kétegyháza teendőit. Szó esik a legjobban dolgo­zó battonyai és eleki nemze­tiségi klubok munkájáról is. Tegnap délelőtt tartott be­számolót Mihaescu György, a Tankönyvkiadó nemzetiségi osztályának vezetője a ma­gyarországi román nyelvű könyvkiadás helyzetéről. Fon­tos kérdés kerül még a tan­folyam napirendjére: a nem­zetiségi báziskönyvtárak ál­lománygyarapítási lehetősé­geiről és formáiról is tájé­koztatják a könyvtárosokat. Román nyelvismereti elő­adást hallgatnak majd, de té­maként a kortárs román iro­dalom is szerepel. 1973 óta 19 nemzetiségi bá­ziskönyvtár végzi a nyelvi kultúra ápolását szerte az or­szágban. A velük és az isko­lákkal való kapcsolatról, a propagandamunka lehetősé­geiről beszélgetnek a tanfo­1 SZEMÉLYGÉPKOCSIK KIVÉTELI SORSZKMK 1979. július 9-én Trabant Hyc. Llm. (Bp.) 8 290 Trabant Lim. (Győr) 8 057 Trabant Lim. (Bp.) 19 H0 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 29 121 Trabant Lim. (Bp.) 19140 Trabant Lim. Spec. (Győr) IS 912 Trabant Combi (Bp.) 4 594 Trabant Combi (Győr) 1638 Wartburg de Luxe (Bp.) 17 6S0 Wartburg Lim. (Bp.) 14 428 Wartburg de Luxe, tolótetős (Budapest) 5116 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 3151 Wartburg Tourist (Bp.) 6 282 Skoda 105 (Bp.) 5 832 Skoda 105 (Debrecen) 2 918 Skoda 105 (Győr) 3 241 Skoda 120 (Bp.) 5 282 Skoda 120 (Debrecen) 2 262 Skoda 120 (Győr) 3 208 Lada 1200 (Bp.) 101153 Lada 1200 (Debrecen) 53 664 Lada 1300 (Bp.) 13 811 Lada 1300 (Debrecen) 8 799 Lada 1500 (Bp.) 20 961 Lada Combi (Bp.) 13 265 Lada 1600 (Debrecen) 1146 Lada 1600 (Bp.) 2 939 Polski Fiat 126 (Bp.) 18 048 Dácia (Bp.) 13 854 Polski Fiat 1500 (Bp.) 14 422 Zaporozsec (Bp.) 28 819 Moszkvics (Bp.) 4 577 lyam résztvevői. Az egész napos tanulás után hétfőn este Kárpáti Tibor színmű­vész irodalmi estjét nézték meg, szerdán Hocopán Sán­dor, a hazai néprajzgyűjtés aktualitásáról tart előadást, csütörtökön este pedig Ne- meskürty Istvánnal találkoz­nak. A munka- és üzemszerve­zés nagyban befolyásolja^ a kereskedelmi tevékenységet, amely a korszerű módszerek általános alkalmazása nélkül ma már elképzelhetetlen. Kü­lönösen fontos ez a követke­ző időszakban, amikor az új üzletek építésének üteme mérséklődik, így a vásárlási és a munkakörülmények ja­vításának fontos eszközévé lép elő a meglevő boltháló­zat mind jobb kihasználása — hangsúlyozta Laután Fe­renc miniszterhelyettes, a' Belkereskedelmi Minisztéri­Iz életmentő katona Az egyik építő-műszaki ala­kulat katonái szabad idejük­ben a Duna-part közelében futballoztak, amikor a folyó felé guruló labdát Gáspár Károly honvéd igyekezett el­csípni. A fiatal katona azon­ban, amint a víz közelébe ért, egyszeriben megfeledkezett a labdáról. A parttól tíz-tizen­öt méternyire kétségbeeset­ten kapálódzó fiatalembert látott küszködni a hullámok­kal. Habozás nélkül a vízbe vetette magát, s szívós erő­feszítéssel kimentette a für­dőzés közben görcsöt kapott Gál Béla lökösházi lakost. um keddi sajtótájékoztató­ján, amelyen a kereskedelmi munka kevésbé látványos, de igen fontos területéről esett szó. A kereskedelmi hálózat korszerűsítésének hatásos módszere például az értéke­sítési rendszerek továbbfej­lesztése. A minisztérium vizs­gálatai azt mutatják, hogy az önkiszolgáló élelmiszerüzle­tek forgalmának 20—30 szá­zalékát hagyományos formá­ban bonyolítják le, még az előre csomagolt áruk egy ré­szét is ily módon értékesítik. Tálcagyár A Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet hatá­rainkon túl fémtálcáival vált igazán ismertté. Ez év janu­ár 1-től az országban egye­dül ők gyártják ezt az egyre kelendőbbé váló árucikket. S hogy a Mezőberényben négy­féle formában legalább száz­féle díszítéssel készülő tálca valóban keresett portéka, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben az esz­tendőben fél év alatt kellett annyit gyártaniuk belőle, mint korábban egy-egy esz­tendőben. Idén a színes fémtálcákból összességében másfél millió készül itt csaknem 20 millió forint értékben, ami a szö­vetkezet bevételeinek egyne­gyedét közelíti meg. Legtöb­bet a nyugat-európai orszá­gok vásárolnak a mezőberé- nyiek e termékéből, amely több mint 10 országba jut el, s így 10 millió forint érték­ben növeli az ország dollár- tartalékait. Segélyek Kétegyházán az ötezer la­kosnak csaknem egyötöde hatvan éven felüli. Mivel igen sokan kapnak alacsony nyugdíjat, a nagyközségi ta­nács rendszeresen folyósít számukra segélyeket. Az idén 712 ezer forintot fordítanak segélyezésre. Ebből 604 ezer forint a rendszeres és a ki­egészítő segély összege. Igen sok rászoruló részesül rend­kívüli segélyben és szociális étkeztetésben. E célra az idén 31 ezer forintot terveztek. A fennmaradó összeget, 77 ezer forintot szociális gondozásra fordítják. A nagyközségben működő öregek napközi ott­honának fenntartása is igen sokba kerül. Ezért tervezik egyrészt az ABC-áruházakban, az önki- szolgáló élelmiszerüzletekben a hagyományos részlegek csökkentését, másrészt a tel­jes önkiszolgálás szélesebb körű alkalmazását. Jelenleg tíz élelmiszer-kereskedelmi vállalat 40—50 üzlete műkö­dik ily módon, a vásárlók megelégedésére. A tapaszta­latok szerint az átszervezést követően az üzletek forgalma több mint 6 százalékkal nö­vekedett azzal együtt, hogy kevesebb dolgozót foglalkoz­tattak. Jobb együttműködésre van szükség a kiskonténeres áru- szállítás fejlesztésében is ah­hoz, hogy meggyorsuljon a konténerek üzemi töltése. Jelenleg több mint 1500 nagy élelmiszerüzletbe és áru­házba szállítanak árut, évi mintegy 200 ezer tonnányit, konténerekben. Kedvezők az eredmények a sör, a cukor, a liszt, a zöldség-gyümölcs fuvarozásban, de fejlődött a gyors, korszerű szállítás az iparcikk-kereskedelemben is. A tejipar, amely szintén meg­próbálkozott a hűtőkonténe­res szállítással, megszüntette, mert gazdaságtalannak talál­ta. A minisztérium javasla­tára most a tej úgynevezett rolikocsis szállításának beve­zetését mérlegeli. Bővült a konténeres áruutánpótlásba bevont termékek köre is. Az élelmiszer-kereskedelemben a leglényegesebb fejlesztés pél­dául a kenyér kiskonténeres fuvarozásának bevezetése. Székesfehérvárott, Debrecen­ben, Pécsett, Szolnokon és a fővárosban — a csepeli ke­nyérgyárból húsz üzletbe — a kemencékből mindjárt cső­vázas konténerekbe rakják a forró kenyeret, amely ezután már érintés nélkül, minősé­gét megtartva kerül közvet­lenül a boltokba a vásárlók­hoz. A minisztérium tervei szerint a jövő év végéig újabb 1100—1200 üzletet kap­csolnak be a kiskonténeres áruutánpótlásba. O minap az egyik bé­késcsabai nagyüzem párttitkára sóhajtva jegyezte meg: Nem valami könnyű leckét ad fel ma­gának az ember, ha végig akarja gondolni a munka és az öntudat mindennapi gya­korlati összefüggéseit. Köz­helyek, frázisok — mint mondta — akadnak bőven, és érvek helyett akaratlanul is ezek tolakszanak az em­ber emlékezetébe. Jelszavak, mondotta, amelyek voltakép­pen igazak, csak nem ragad­nak meg az emberekben, és a valódi kérdéseket legtöbb esetben eltakarják. Igaza van a párttitkárnak. Az iga­zat megvallva azonban ne­künk manapság nem a jel­szavakkal van bajunk, hanem azzal, amit kevesen monda­nak ki, de annál többen gon­dolnak, valahogy így: ne is nógassuk öntudatos munkára az embereket, mert felesle­ges. A munka termelékeny­sége a mi üzemeinkben ele­ve alatta marad a fejlett or­szágok teljesítményének. Ezt akarnánk mi az öntudat elő- citálásával utólérni? Ha va­lakit ráfognak a munkára, ha tisztességesen megfizetik, azért amit csinál: dolgozni fog, függetlenül attól, hogy milyen pártállású, hivő vagy ateista, mindegy. Szó se róla. Az anyagi ösztönzők jól megválogatott módszere nagy hajtóereje a szocialista építésnek. No de csak erre hagyatkozni, csak ezt szentesíteni, fetisizálni rossz módszer lenne. Az effajta gondolatoknak talajt ad az, hogy manapság sok helyen nem aszerint ítélik meg az embereket, hogy mi­ben hisznek, és mi a vélemé­nyük apróbb vagy nagyobb, olykor nagyon is elevenbe vágó kérdésekről, hanem, hogy mit csinálnak, hogyan dolgoznak. Amiből úgy tűn­het, hogy az „öntudat” hi­vatalosan is háttérbe szorul. És hogy nálunk nem becsü­lik meg az öntudatos embe­reket. Hallani effajta zúgo­lódásokat, elítélő hangsúllyal erről is, meg másfelől is, persze onnan helyeselve. Pe­dig az öntudatot mi nagyon is megbecsüljük, kivált, ha nem csupán szavakban, ha­nem tettekben tűnik ki. A kérdés csak az: hogyan tud­juk ezt anyagi értékre vál­tani, ha úgy tetszik: kész­pénzzé tenni ? Ez viszont szá­munkra életkérdés. Hiszen mi ezt, mindenekelőtt ezt tudjuk szembeállítani neve­zetesen a tőkés gazdaság sokféle hajtókerekével és rugójával. Az „átkapcsolásnak” sok módja, módszere van és lesz. Alapfeltétele azonban egy: hogy az emberek mind job­ban érzékeljék is, hogy ők a tulajdonosok, a felelős gaz­dák — hogy a szó legtelje­sebb értelmében vannak ha­talmon. Hogy részesei legye­nek például munkahelyük legfontosabb kérdéseinek eldöntésében. Ne csak vég­rehajtsanak, hanem ha kell, elhatározzanak. Legyen lehe­tőségük arra, hogy állást foglaljanak mindenben, ami körülöttük történik, és sza­vuknak is súlya legyen. Az üzem, a munkahely belső demokratizmusának fejlesz­tésével megadva a dolgozók­nak azt a lehetőséget, hogy éljenek jogaikkal, ténylege­sen növelni tudjuk az embe­rekben a felelősség tudatát. S mi más lenne az öntudat, amire nekünk nagyon szük­ségünk van, ha nem ez? Sajnos sok munkahelyen hónapszám nem törődnek az­zal, hogy mi is motoszkál az emberek fejében. De bezzeg a „gátra” szólítanak minden­kit, aki mozogni tud és bír, ha „ég a ház”, ha elakad a termelés szekere. Bezzeg ak­kor, hivatkoznak az öntudat­ra. Nem szervezték meg jól a termelés folyamatosságát, negyedév, félév vagy év vé­gére marad a java? Elv­társak, minden percet a terv sikeres teljesítéséért! öntu­datos dolgozókhoz méltóan hozzuk be a lemaradást! S mivel nálunk van hitele a pártszervezeteknek, s mert a konkrét esetben valóban ér­dekük, hogy kirántsák a ká­tyúból az elakadt szekeret, az emberek az ilyen felhívá­soknak eleget tesznek. Nos, persze tényleges problémák is vannak. A gazdasági élet fogaskerekei nem mindenkor illeszkednek össze, és ilyen­kor segíteni kell. De ezért nem szervezni meg a mun­kát, nem biztosítani a nyu­godt feltételeket — s mind­ezt öntudattal pótolni, az nem megy. Sokkal többről, nagyobb dologról van szó, arról, hogy ha nálunk a munkások, a dolgozó emberek tudatos se­gítőtársai a szocialista ál­lamnak, akkor olyan esetek­ben, amikor válaszút elé ke­rülnek, a közösség érdeké­nek megfelelően döntenek. Márpedig válaszút elé gyak­ran kerül az ember. A ké­nyelmesebbet, a kevesebb kockázattal járót folytassa tovább, vagy újat próbáljon? Alkalmazkodjék vagy vitat­kozzék? Csinálja, vagy mos­sa a kezét, hogy neki semmi köze hozzá? Aki partnernek, a rendszer tudatos hívének ér­zi magát, az nem indul el a kényelmesebb, az egyszerűbb úton. Hovatovább, ez kell, hogy váljon a mi közéletünk központi problémájává. Tu­lajdonképpen érthető. A csa­ládi költségvetés bizonyos fokú egyensúlya, az anyagi biztonság, amelynek bizo­nyos szintje, noha alatta marad ugyan az igényeknek, de a korábbinál magasabb, természetésen kedvez a szer­zési vágynak is, jó táptalaja lehet az önzésnek is. Emellett gazdasági életünkben való­ban sok a rés, amelyben le­hetőséget és magát kínáló alkalmat is bőven talál az, akit az egész ügyből csak az érdekel, hogyan tudja a maga pecsenyéjét sütögetni. A nehézsége és a szüksé­gessége is megnövekedett annak, hogy az emberek tu­datosan a szocialista állás­pontot foglalják el a hétköz­napok során elébük kerülő rengeteg kisebb-nagyobb kér­désekben. Nem is az a baj talán, hogy mi ezzel, vagy azzal nem törődünk eleget. Inkább az, hogy a gyakorlati munkában sokszor elválaszt­juk egymástól mindazt, amit ez a szó takar: munka, attól, amit az jelent, hogy: öntu­dat. Pedig az ilyesfajta ket­téválasztás veszélyes és ér­telmetlen is. A mi rendszerünk csak úgy tudja hatékonyabban kihasználni a benne rejlő sok-sok lehetőséget, ha fent tudjuk tartani vagy ahol még hiányzik, létre tudjuk hozni a különböző társadal­mi osztályok, rétegek, cso­portok szorosabb együttmű* ködését. Ideológiai feladat ez? De még mennyire az! És sok félreértést kell még tisz­tázni ehhez, magyarázni és vitatkozni rengeteget. Ő zt viszont nem kell sokszor bizonygatni, de sokszorosan alá­húzni igen, hogy mennyi en­nek az öntudattal párosult munkának a gazdasági ered­ménye. Ezért is van itt na­gyon az ideje annak, hogy az eddiginél jóval többet törődjünk azzal, ami mun­kával együtthatóan az emberi fejekben formálódik. Deák Gyula Békéscsabán, a MÁV klubkönyvtárban második alkalommal rendezett újító kiállítást a Vállalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett, aranykoszorús József Attila brigád. A kiállítás — amelyet július 6-án, pénteken nyitott meg Valkó Pál körzeti üzemfőnök — július I4-ig tart nyitva. A brigád mindezek- mellett társadalmi munkát is vállalt az intézmény szebbé- tételéért. Legutóbb a klubkönyvtár mögé állították fel a bri­gád tagjai ezt az általuk készített kerítést. Képünkön a vas­utasnap előtti utolsó simításokat végzik a brigádtagok Fotó: Gál Edit Cél a teljes önkiszolgálás Tájékoztató a Belkereskedelmi Minisztíriumban

Next

/
Thumbnails
Contents