Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

1979. július 8., vasárnap mdiUUkMd Barátaink életéből Hz ősi és örökifjú alma mater Vilniusban Vilniusnak, szovjet Litvánia ■fővárosának egyeteme több mint négyszáz esztendős. Európa legrégibb felsőokta­tási intézményei (közé tarto­zik, még a felvilágosodás korszakában, pontosabban az 1579-es esztendőben alapítot­ták. Az egyetemnek azóta sokféle gazdája volt; hom­lokzatának tetején hol a je­zsuita rend, hol a litván her­cegség lobogóját, hol Len­gyelország, hol Oroszország zászlóját lengette a szél. Egy azonban kétségtelen — a szovjethatalom kikiáltása előtt ezen az egyetemen csak nemesi ifjak és magas ran­gú tisztviselők fiai tanultak. Ma elmondhatjuk, hogy a vilniusi egyetem a legde­mokratikusabb oktatási in­tézmények egyike az európai kontinensen: a hallgatók mintegy 60 százaléka mun­kás- és parasztszülők gyer­meke. Hallgatóinak száma 16,5 ezer, de csak jelentéktelen részük jár előadásokra az egyetem régi, reneszánsz stí­lusú épületébe. A többség már az egyetem új épületei­ben végzi tanulmányait. A nappali mellett esti és levelező tagozaton az egye­tem 13 fakultásán 70 szak­mára készülnek a fiatalok. A felvételi a tudás és ké­pesség alapján pontozásos rendszerrel történik. A fel­vételi vizsga eredményei mel­lett figyelembe veszik a kö­zépiskolai osztályzatokat is. A pontokért olykor nagyon éles küzdelem folyik, külö­nösen a fiatalok körében oly népszerű fakultásokon, mint az orvosi, történelem, köz- gazdasági szak. Nézzük, mi történik ak­kor, amikor a felvételizőből végül is egyetemi hallgató lesz. A kivívott jog ekkor már bizonyos kötelezettsé­gekkel is jár. A fegyelem elég szigorú az egyetemen. A hallgatót kizárhatják, ha nem j ár rendszeresen az elő­adásokra, szemináriumokra vagy a vizsgaeredményei nem megfelelőek. Az ilyen intézkedés teljesen igazságos, hiszen, mint tudjuk, a Szov­jetunióban az oktatás min­den formája — így az egye­temi is — ingyenes. Ugyanakkor a hallgatók nagy önállósággal is rendel­keznek. A választott szakte­rület keretein belül például mindentó maga dönt, hogy milyen idegen nyelvet akar tanulni, stb. Sokan foglal­koznak egyéb tárgyakkal egyénileg is. A diákok saját társadalmi szervezeteik tagjaként aktí­van részt vesznek az egyete­mi élet irányításában. Kép­viselőik ott vannak például az egyetemi tanácsban, a legfelső szervet képviselő dékánok és professzorok kö­zött. Véleményüket nemcsak a tantervek jóváhagyásánál veszik figyelembe, hanem az előadók professzori és do­censi kinevezésénél is. A Komszomol-bizottság titkára döntő szavazati joggal tagja a réktorátusnak. A hallga­tók részt vesznék a felvételi bizottság, valamint a vég­zősök elhelyezésével foglal­kozó bizottság munkájában is. A hallgatók társadalmi szervezeteinek egyetértésével készül az előadások és vizs­gák kiírása is. Ezenkívül magük is ügyelnék a diákok tanulmányi előmenetelére. Az egyetemi ifjúság túl­nyomó többsége szakszerve­zeti tag, így lehetőség van arra is, hogy beleszóljanak az egyetemi kulturális életre és a sportmunkára szánt anyagi eszközök elosztásába. Lényegében maguk a hall­gatók osztják el az ösztön­díjakat is, a rektor csak jo­gilag hagyja jóvá a diákok javaslatait. A diploma megvédése után a diák, aki tegnap még hall­gató volt, egyetemet végzett szakemberré válik. Az, hogy hol dolgozik majd, az utolsó évfolyamon dől el. Az elhe­lyezkedéssel nincs probléma, hiszen a Szovjetunióban a szakembereket illetően na­gyobb a kereslet, mint a kí­nálat. A garantált elhelyez­kedési lehetőség viszont az­zal az állampolgári köteles­séggel jár, hogy a frissen végzett diplomásnak három évig azon a helyen kell dol­goznia, ahová az egyetemi bizottság irányítja. Három év múltán viszont saját be­látása szerint változtathat munkahelyet. A kialakult gyakorlat sze­rint az elhelyezkedés nem jár különösebb konfliktusok­kal — maximálisan figye­lembe veszik a végzős hall­gatók óhajait és családi kö­rülményeit. B. Aksztinasz Mongólia Barátság Magyarországgal A Mongólia és Magyaror­szág közötti gazdasági, tu­dományos és kulturális kap­csolatok évről évre eredmé­nyesebbek. A Magyar Nép- köztársaság szakemberei köz­reműködtek számos mongó- liai mezőgazdasági és ipari üzem létrehozásában. így többek között magyar segít­séggel épült az ulánbátori ruhagyár, a szonginoi bio­kombinát, a darhani húsipari kombinát, a szuhebátori és a közép-góbi-sivatagi geoló­giai állomások. Magyar szak­emberek iránymutatása alap­ján épül ki az országban a vízügyi igazgatóságok rend­szere. A segítség azonban nemcsak szakemberek, ha­nem kedvező feltételű, hosz- szú lejáratú hitelek nyújtá­sát is magában foglalja. Számos ipari berendezést, alkatrészt, orvosi és labora­tóriumi műszert, konfekció­árut stb. importál Magyar- országról Mongólia. Ezekért az árukért főként mezőgaz­dasági termékekkel fizet. A Magyarországra irányuló mongol export volumene eb­ben a tervidőszakban 24 százalékkal nő. flz új mongol írott nyelv kidolgozója Cendin Damdinszüren, a szocialista mongol irodalom egyik megteremtője, a jeles író és nyelvész 1908-ban szü­letett a keleti országrészben, állattenyésztő családban. A húszas években a forradalmi átalakulás lelkes harcos volt. Első műve 1928-ban jelent meg. Igazi hírnevet azonban 1929-ben kiadott nagyobb lé­legzetű elbeszélése, „A meg­vetett lány” alapozta meg. A mű, amelyből 1962-ben fil­met készítettek, egy asz- szony szenvedéseit és forra­dalmárrá válását ábrázolja. Az író 1933 és 1938 kö­zött a leningrádi Orienta­lisztikai Intézetben tanult. Ekkor keletkezett „öszhajú anyám” című versciklusa, amelyben a fiúi szeretetet, a honvágyat és mongol—orosz barátságot énekli meg. Az ő nevéhez fűződik a cirill ábécére épített új mongol írott nyelv kidolgozása is. Műfordítóként ugyancsak hozzájárult a világ nagy kulturális öröksége mongó- liai elterjesztéséhez. Petőfi, Puskin, Schiller avatott tol- mácsolója. A háromszoros állami dí­jas írót és akadémikust nem­régiben — 70. születésnapja alkalmából — a Szuhe Bá­tor-érdemrenddel tüntették ki. Szakszervezetek a kultúráért A mongol szakszervezetek tevékenységének egyik lé­nyeges része az ország kul­turális felemelkedéséért vég­zett munka. A szakszervezetek keze­lésében egész sereg jelentős kulturális intézmény műkö­dik: így például 10 kultúrpa­lotája, számos különféle klubja, csaknem fél ezer ol­vasóterme, több tucat sok százezer kötetes könyvtára várja az olvasni, tanulni, szórakozni vágyókat. A szakszervezetek mű­ködtetik a népfőiskolát és a különböző felnőttoktatási intézmények egész sorát is. Ezeknek több mint 100 fa­kultása terjeszti a hasznos ismereteket. Évente több mint négymillió hallgató­juk van. (BUDAPRESS — MONCAME) II lengyel mezőgazdaság és a kedvezőtlen időjárás Az idei esztendő meglehe­tősen kedvezőtlennek bizo­nyul a lengyel mezőgazdaság számára, pedig ez az ágazat döntő fontosságú a lakossá­gi ellátás és a külgazdasági viszonyok szempontjából egy­aránt. Fontosságát az apárt- plénum is aláhúzta, melyet június derekán tartottak Varsóban Edward Gierek el­nökletével. A LEMP első tit­kárának bevezető szavaiból tócsendült: komoly erőfeszí­tésekre, a lakosság széles hé­tegeinek segítségére, össze­fogására van szükség, hogy a kedvezőtlen természeti kö­rülmények hatását a lehető legkisebbre korlátozzák. Röviden tekintsük át a varsói Interpress összeállítá­sa alapján, mi is történt a lengyel mezőgazdaságban az elmúlt hónapokban. Tulaj­donképpen már a kezdet, a tavaly őszi időszak is elég szerencsétlenül alákult. Any- nyira sok eső esett, hogy a földeken az esedékes mun­kák egy részét el sem tud­ták végezni. A tél sokkal keményebb, hóban bővelke- dőbb volt, mint nálunk, Ma­gyarországon. A tavasszal el­végzett felméréseknél kide­rült, hogy a vetéseket ért károk a szokásos (kétszeresét érik el. Tavasszal pedig jött az árvíz, több mint egymil­lió hektár mezőgazdasági te­rület került víz alá, ez négy- milliárd zloty kárt okozott. Az árvizeket a nálunk isis­mert késő tavaszi szárazság- hullám követte, a vetések sok helyen kisülték, negyed- millió hektáron kellett ki­szántani, másodvetéssel he­lyettesíteni az őszi gabonát. A 'lengyel mezőgazdaság részesedése a nemzeti jöve­delemből 14 százalék, a mun­kaképes lakosság harminc százaléka dolgozik az ága­zatban. A harmincötmilliós lakosságot import élelmiszer­rel ellátni a gyakorlatban nem lehetséges — mondotta a plénumon Edward Gierek —, ezért nagy erőfeszítések­re van szükség, hogy az öt éve kidolgozott élelmiszer- gazdasági programot meg­valósítsák. A mezőgazdasági idei nehéz helyzete miatt mégis szükség lesz terven fe­lüli mezőgazdasági behoza­talra. Ez a tény viszont már bekapcsolja a kérdéskörbe a lengyel népgazdaság egészé­nek teljesítőképességét, a szükséges importot hatékony exporttevékenységgel kell biztosítani. Tavaly sem volt könnyű éve a lengyel mezőgazda­ságnak, mégis 4,5 százalék­kal növelte a termelést. Az idén is meg kell tartani ezt az ütemet, noha a természe­ti feltételek sokkal rosszab­bak az elmúlt évinél. A jú­niusi pártplénuimon azt is megvizsgálták, milyen mó­don 'lehet a célt elérni. Nem kétséges, hogy a körülmé­nyek miatt az idén a ter­mésátlagok nem nőnek. Kö­vetkezésképpen a betakarí­tási, s egyéb veszteségeket kell csökkenteni. Létfontos­ságú például, hogy megfele­lő takarmánykészletek fel­halmozásával megtartsák az állatállományt. Hogy ebben gondokra lehet számítani, azt a plénumon Edward Gie­rek által idézett adatok jel­zik: az utóbbi öt hónapban a múlt évi hasonló időszak­hoz viszonyítva 5,6 száza­lékkal kevesebb tejet vásá­roltak fel. A LEMP Politikai Bizott­ságának ajánlására a kor­mány programot dolgozott ki a kedvezőtlen körülmények ellensúlyozására. Ebben a többi között hangsúlyozzák, a mezőgazdaságot kiszolgáló iparágakban — így a mező- gazdasági gépgyártásban, a járműgyártásban, ' a műtrá­gya-előállításban — is javí­tani kell az eredményeken. A kenyérért folyó küzdelem oroszlánrésze a parasztokra hárul, de számíthatnak az ipari üzemek munkásaira, a diákokra is, akik már több­ször bizonyították segítőkész­ségüket. „A föld felbecsül­hetetlen értékű kincsünk — mondotta a plénumon Ed­ward Gierek —, napjaink és jövőnk szempontjából nagy fontosságú, hogy a földünk és a paraszti munka gyümöl­cseivel jól és hatékonyan gazdálkodjunk.” D. P. emberek kiszámították, hogy Pozsony egy-egy lakosa éven­te 650—700 km utat tesz meg autóbuszon és villamoson. A fejlesztés több lehetőségét vették figyelembe: mérlegel­ték az autóbusz előnyeit, a vasút felhasználásának le­hetőségeit, a villamosköz­lekedés kibővítését és kor­szerűsítését, s végül a föld­alatti vasút gondolatát. Kü­lönböző okok miatt egyik változat sem tűnt optimá­lisnak. A szakemberek vé­gül egy gyorsvasút kiépíté­sének gondolatához jutottak el, amely egyesítené a villa­mos- és vasúti forgalom elő­nyeit, s megfelel a gyors, megbízható utazás követel­ményeinek. Két alapvető útvonal ki­építésével számolnak: az A vonal a „hegyi” — nyugati övezetből vezetne a város központjába, innen folytatná útját északkeleti irányba. A B vonal a Duna jobb partján fekvő Petrzalka városszek­torból a folyón át vezet majd a központba, s innen tovább keleti irányba. A város központjában, s néhány más sűrűn beépített területen a föld alatt vezetik a gyorsvasutat. Elkészülte után összesen 75 kilométer hosszú lesz, s ennek egyhar- mada a föld alatt vezet. A Duna-parti új lakótelep Petrzalka igen gyors ütem­ben nő, szinte nap mint nap több tucat új lakásba köl­töznek be a lakók. Nem egé­szen tíz év múlva 150 ezer lakosa lesz. így tehát termé­szetes, hogy itt kezdik meg a gyorsvasút építését. Jelen­leg a petrzalkai vonalszakasz építése előkészületben van. Az ehhez kapcsolódó város­központi szakaszra vonat­kozóan — a Dunától a fő- pályaudvarig vezető részen — most tűzik tó a végleges nyomvonalat és előkészítik a beruházási terveket. Miroslav Jaslovsky Pozsonynak, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság főváro­sának gazdag történelme van, ennek ellenére úgy beszél­nek róla, mint fiatal város­ról. A város impozáns mé­retekben nő: 1900-ban 65 ezer lakosa volt, 1940-ben 139 ezer és ma már több mint 360 ezer lakosa van. 1976-ban a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság kormánya a főváros agglomerációjának továbbfejlesztésére újabb tervet hagyott jóvá — 2050- ig a város lakosainak száma eléri a 800 ezret. A területi terjeszkedés szempontjából a városnak igen előnytelen földrajzi fekvése van: északon a Kis- Kárpátok áll útjában, kelet­ről az ipari üzemek szorít­ják, délről, Magyarország, nyugatról Ausztria határa van igen közel. Csak észak- nyugati és északkeleti irány­ban nyitott, a Kis-Kárpátok lejtői alján. Itt épül ki Petrzalka, a Duna túloldalán fekvő városrész, ahol nagy lakótelep, terjedelmes kerü­let létesül. Az agglomeráció területi kiterjedése — a további la­kótelepek épülése — termé­szetesen erősen befolyásolja a városi tömegközlekedés fejlesztési terveit is. A szak­A gyorsvasút kiépítését Petrzalka kerületben kezdik, ahol majd 150 ezer lakos él (Fotó: ORBIS — KS) I Gyorsvasút Pozsonynak Az új vilniusi egyetemi város (Fotó: APN — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents