Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

IgHilUKTilcJ 1979. július 5., csütörtök A fejlődő Csanádapáca Új gyár a gyulai ipartelepen ■■■■■■■■■■■■■■mBmmHmHmmHmmmmHmmmmmHHmmmHIHmmiHMm^mmHMBMBmHmií^miilHmHmmmmi A mintegy 3600 lelket szám­láló nagyközségben jelenleg 2 fő feladat megoldásán mun­kálkodnak a vezetők. Az egyik: 2 iskolai tanterem és a hozzájuk tartozó kiszolgáló helyiségek felépítése; a má­sik: a Széchenyi, valámint a Kossuth utca között fekvő területen egy új utca meg­nyitása. o Varga Gábor vb-titkár tá­jékoztatása szerint a tanács építőbrigádjának kivitelezé­sében készülő létesítmény csaknem 1 millió 800 ezer fo­rintba kerül. Tavaly a fő­hangsúly az anyagbeszerzé­sen volt, s az idén a munká­latok megkezdését tűzték ki célul. A tanári és az úttörő­szobát, a mosdókat és a két osztálytermet magába foglaló épületrészt jövőre vehetik birtokukba a pedagógusok és a tanulók. Nem elhanyago­landó az a segítség sem, ame­lyet magánszemélyek és gaz­dasági egységek ajánlottak fel. Például az „Egy nap az iskoláért” akcióhoz kapcso­lódva eddig 60—65 ezer fo­rintot fizetettt be a lakosság. A Széchenyi Termelőszövet­kezet díjtalanul, esetenként kedvezményes áron szállítja az anyagot. Az ÁFÉSZ épí­tőrészlegének dolgozói meg a kisiparosok vállalták, hogy az iskolában egy-egy helyiséget bepucolnak, sőt elvégzik a víz- és a villanyhálózat sze­relését is. Ami a fentebb említett új utca megnyitását illeti, a ta­nács ott 18 telket kíván ki­alakítani. Az OTP-n keresz­Űjabb tevékenységi körrel, kőolaj- és termékvezeték­építéssel bővül a kereken egy évtizede Irakban dol­gozó magyar olajipari szak­emberek munkája. Erről kö­tött most szerződést az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Kőolajvezeték-építő Vállalata és a Chemokomp- lex az Iraki Állami Kőolaj­ipari Vállalattal. A megálla­Azt hiszem valami baj van velem. A látásommal, a szemléletemmel, talán még a modorommal is. Tele va­gyok víziókkal. Tele víziók­kal. Szemlátomást látomá­saim, érzékcsalódásaim van­nak, melyek már másoknak is terhesek. Nézem a tévét és arra biz­tatnak még a Kék fényben is, hogy segítsek fölgöngyö­líteni a visszaéléseket. Mint egyszerű tv- és adóelőfize­tő honpolgár, próbálok segí­teni. De... még a legjobb ismerőseim is rádöbbentenek arra, hogy hülye vagyok. Vagy legalábbis félhülye, mint akik szentnek tartják az Íbiszt, azt az egyiptomi gázlómadarat. Azt mondják, nem egészen jól látom a dolgokat... Mondom, a minap féltest­véremnek, Urgüplü János­nak: Te, a legjobbnak vélt kománk, az a Bacsák Twi- dor egy aljas alak! Előttem lopta el a szomszéd asztal­ról a söröskancsót, aztán be­írta a panaszkönyvbe: „Fen­séges a kiszolgálás, mindenki jöjjön a Vörös Kacsába lúd­talpat enni, mert itt sám- fázzak a legjobban negyed- Európában.” — Na és, mit hözöngsz ezen?! Hogy jön a sörös­tül értékesítendő házhelyek­re eddig 25-en nyújtották be igényüket, de a vásárlás fel­tételeit csak egy későbbi idő­pontban fogják megállapíta­ni. o A község társadalmi életé­ről, a helyi közhangulatról Szatmári Sándorral, a párt- bizottság titkárával váltottam néhány szót. Megemlítette, hogy a 70-es évek elején ala­kult nyugdíjasklub eredmé­nyesen működik. A 190—200 tagot számláló kör hetente két alkalommal tart összejö­vetelt a művelődési házban, de a téli időszakban ponto­san összeállított tartalmas munkaterv szerint dolgozik. A klubot dr. Csókási Béla vezeti, aki minden héten egy­két bel-, illetve külföldi tú­rát szervez az idős emberek­nek. Egyébként Csainádapáca né­pességalakulása csökkenő. En­nek az az oka, hogy a két város; Békéscsaba és Oros­háza üzemei, vállalatai és in­tézményei elszívó hatást gya­korolnak a helyi lakosság bi­zonyos rétegeire. A község gazdasági helyze­tét a termelőszövetkezet sta­bilitása alapvetően meghatá­rozza. Az 1976/1977-es sike­rért kiváló címet, az 1978-as eredmények alapján pedig miniszteri dicséretet kapott. Mindez a tsz-tagok kereseté­ben is megmutatkozott, s eh­hez hozzájárultak még a ház­táji gazdaságokból származó egyéb jövedelmek is. Az idén 10 500 sertés és jelentős mennyiségű szarvasmarha te­podás szerint a magyar szak­emberek 8,7 millió dollár értékű munkával Dél-Irak- ban 210 kilométer hosszú kőolaj- és termékvezeték­rendszert építenek. A mun­kálatokat már jövő év ele­jén meg kell kezdeni Basrah térségében, hogy a terveknek megfelelően mindössze 12 hónap alatt elkészüljön a ve­zetékhálózat. kancsó a lúdtalphoz?!... Egyébként, ha nem tudnád, a Vörös Kacsában kara- findliben mérik a sört, hogy jó habos legyen, mert az jót tesz a vakbélnyúlványoknak. Neked vízióid vannak! — nézett rám furcsa szemek­kel féltestvérem. Biztosan ilyesmiről van szó, ijedtem meg, amikor féltestvéremnél láttam vi­szont azt a söröskancsót, mert valószínűleg neki sze­rezte a legjobbnak vélt ko­mánk. Ezt már mondani sem mertem, és talán ekkor főtt meg bennem a vese-velővel, és gondoltam arra: lehet, hogy mégis én látok rosz- szul: valami vírusos fertő­zéstől, amit a tévétől kap­tam, vízióim vannak. El is mentem nyomban az Etelköz legjobb idegspecialistájához, Ahkormikor Adómhoz: nyis­sa tki az értelmemet, adjon gyógytanácsot, amit recept nélkül is beválthatok, hogy ne lássak hülyének ismerő­seim körében... — Erre a legjobb orvos­ság — mondta bölcsen Ak­kormikor —, hogy lásson úgy, ahogyan a többiek. — Próbálok — nyögtem idegesen. Megtapogatta a pulzusomat és kijelentette: — Magának láza van. Lám­paláza. nyésztésére kötöttek szerző­dést a község lakosai. Figye­lemre méltó az is, hogy a háztájik együttvéve több te­jet szállítanak, mint a közös gazdaságok. Ezek után — még ha közhelyszerűen is hangzik — úgy fogalmazhat­nánk: ahol megfelelő ütem­ben megy a munka, ahol so­kat és jól termelnek, ahol kedvezőek az adottságok, ott nem lehet nagyobb baj a köz­hangulattal, s az emberek ar­cán inkább a megelégedett­ség jelei tükröződnek... o Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ csanádapácai szerve abban az épületben találha­tó, ahol június 20-án egy if­júsági cukrászdát nyitottak meg. Erről és az ÁFÉSZ egyéb tevékenységéről Né­meth Sándor ügyvezető-he­lyettessel beszélgettem. En­nek az új vendéglátó egység­nek az a jellegzetessége, hogy szeszt nem árusítanak és ti­los a dohányzás is. A reggel 7-től este 7-ig nyitva tartó cukrászdában fagylaltot, üdí­tő italt, süteményt és egyéb édességeket árusítanak. A kereskedelmi hálózat fej­lesztésében nagy előrelépést jelent az új ABC létesítése. Az ÁFÉSZ ugyanis a Felsza­badulás utcában egy 330 négyzetméter alapterületű üzletház építését tervezi. A külön átvevő- és raktárhelyi­ségeket is magába foglaló lé­tesítményt előreláthatóan 1980. III. negyedévében adják át rendeltetésének. A szövetkezet felvásárlási tevékenységének eredmé­nyességét kedvezően befolyá­solja a lakosság körében ta­pasztalható zöldség- és gyü­mölcstermesztési kedv. A kisállattenyésztés a kötöttsé­gek miatt azonban vissza­esett. A tagság inkább csak saját szükségletre nevel ba­romfit. Végezetül a tavalyi és az idei tervek közötti különbsé­gek ismertetése céljából né­hány példát veszünk. Az ÁFÉSZ 6 élelmiszeripari egy­ségének 1978-ban 19,3 millió, a 9 vendéglátóinak 11,8 mil­lió és a 7 vegyesiparcikket árusító „ üzletnek 44,4—44,6 millió forint forgalma volt. Az ez évi tervek mindhárom területen 1—1,4 millió forin­tos növekedést irányoztak elő. —y—n — Igen — hebegtem. — Attól, hogy mostanában már sohasem merem kimondani, amit látok, érzek... — Igyon sok sört. Kara- findliből. Attól elmúlik és befogadják a többiek... De nem múlik el. Pedig azóta csak fél szegen lóg o látórendszerem. Múltkor is csak pislákolva mertem meg­jegyezni másik féltestvé­remnek: Te, ez a Feminipál nagyon selejtes jellem. Igaz, hogy tehetséges, már mesz- sziről meg tudja különböz­tetni a kukacoktól a gilisz­tákat, de véletlenül láttam, amikor önként felajánlotta, hogy kikormozza üzemveze­tője lábujjainak a közét. Utána pedig széltébe-hosszá- ba híresztelte, a háta mö­gött, hogy ilyen koszos em­bert még nem látott. — Te teljesen bolond vagy — támadt rám a másik fél­testvérem. — Az esetet vé­letlenül én is láttam, és az nem is a lábujjköze volt, hanem egészen más alkatré­sze. Biztosan így van, mert később megtudtam, hogy mindez a fizetésrendezés előtt volt és tulajdonképpen a másik féltestvérem kor­mozta ki a lábujjközt, hogy némi előnyhöz jusson... Borzasztó dolog ez. Csak Szögi Antal, a Vízgépésze­ti Vállalat II. sz. (gyulai) gyáregységének az igazgató­ja kapacitásbővítő beruhá­zásnak nevezi azt a fejlesz­tést, ami 1975-ben kezdődött és 1978. végéig két ütemben történt. Közben 89 millió forintról 200 millióra emel­kedett a gyáregység éves be­vételi terve, amiből az I. fél­évben 100 millió forint már meg is valósult. Ipari vízelőkészítő (példá­ul lágyító), valamint ipari és kommunális szennyvíz-tisztí­tó berendezéseket gyártanak az ország jelentősebb építke­zéseihez. Egy-egy termékük súlya 2 és 20 tonna között mozog. Jelenleg a Paksi Atomerőműhöz a másodlagos hűtés vízgépészeti berendezé­seit készítik. A csővezetékek 70 centiméter és 3 méter 60 centiméter közötti; a nyitott dobszűrők 6 méter 40 centi­méter átmérőjűek. Óriások, amelyeket természetesen da­rabokban szállítanak a ren­deltetési helyére. Az emberben felmerül a kérdés: vajon érdemes-e az ezekhez szükséges rengeteg vasat Gyulára szállítani ? Nem lett volna helyesebb mondjuk valamelyik kohá­szati mű közelében ilyen termelésre berendezkedni? Bizonyára mérlegelték a dol­got, s a kérdést az döntötte el, hogy Gyulán múltja van ennek a speciális munkának. Az elmúlt három évtized so­rán olyan szakgárda alakult ki, amely képes ennek a fel­adatnak a végrehajtására. Csak ji munkáért |ár pénz Jellemző, hogy a dolgozók 75—80 százaléka törzsgárda- tag, közülük néhányan az 1949-ben létrejött üzem ala­pító tagjai. A vállalat kez­dettől fogva elősegítette a munkásom továbbképzését. Többen technikusok, üzem- és okleveles mérnökök let­tek, vezető beosztásba kerül­tek, de a jó munkatársi, ba­ráti kapcsolatot megtartották azokkal, akikkel — mint szakmunkások — együtt kezdték a pályafutásukat. A megbecsülést persze nem a ranggal, -hanem a munkával lehet kiérdemelni. Szép sikernek tartják példá­ul, hogy Fáskerti György a tavasszal megtartott hegesztő szakmunkások vállalati ver­vádolok, vádolok és semmit sem látok jól. Ha elmon­dom valakinek valakiről, hogy becstelen alak, mert a saját zsebébe csúsztatja a közpénz egy részét, kiderül, hogy brancsbelinek panasz­kodtam, aki hülyének nevez és elküld az orvoshoz. Mit biztatnak akkor, hogy fed­jem fel ezt, azt?! Vagy tény­leg betegesen reagálok a környezet objektivitásaiból fakadó összefogásokra? Csak vízióim vannak? Az éjjel már rémképeket álmodtam. Kilépett a tv Kék fényéből Szabó László, megveregette a váltamat és azt mondta: — Jól van, kis- öreg. Mert segítettél felgön­gyölíteni a söröskancsó-tol- vajok veszedelmes bandáját, itt van ni, megkapod a hü­lyeség térdszalagrendjét a hokkedlivel... Tovább nem folytathatta, mert valaki há­túról fejbe vágta egy sörös - kancsóval és az egész stáb azt ordította: Áruló!!! Én meg ott álltam a hokkedlin. kezemben a térdszalaggal. Aztán valaki egy modern -Lehel mélyhűtőjével (gyárt- mányi száma: UG 46—32, a legközelebbi Tükörben ben­ne lesz a fotója) ajkamra fagyasztotta az imént még földöntúli boldog mosolyt. — Majd most próbáld ki­nyitni a szádat! — húzta meg a fülem a merénylő. Alig vártam, hogy felébred­jek. Nem nézek többé televí­ziót! Amíg ki nem gyógyu­lok a vízióimból... Varga Dezső senyén az első lett. Azt is, hogy a hegesztők brigádja már az ágazati Kiváló Bri­gád címet is elnyerte. Egyébként azért hozzák szóba éppen a hegesztést, mert ennek különös jelentő­sége van. De beszéljen erről Nagy Károly, aki éppen egy hidroglóbuszt hegeszt. ( >— Csak I. osztályú mun­kát fogadnak el tőlünk. A meósok röntgenezéssel el­lenőrzik a munkánkat — mondja. — Ha hiba van? — Újra csináljuk. — Előfordul? — Ritkán. Személyes érde­künk is, hogy kifogástalanul dolgozzunk. Brigádelszámo­lás van és csíak a jó munká­ért jár pénz. A javítást „in­gyen” vagyunk kötelesek megcsinálni. A szocialista cím is tisz­tességes munkára kötelezi a brigád tagjait, amiről Restye Sándor brigádvezető így be­szél: — Mi úgy véljük, hogy el­sősorban azt kell jól csinál­nunk, amiért fizetnek. Más vállalásokkal ezt nem lehet „áthidalni”. Bevallom, ná­lunk a társadalmi munka egy kicsit nehezebben is megy. Sok a vidékről bejáró, mindenki siet, vonzza az em­bereket a háztáji föld, az ál­lattartás, ,a mellékkereset. Nem irigylik az irodásokat A Cső II. elnevezésű laka­tosbrigád a Paksi Atomerő­műhöz készít nagy átmérőjű csöveket. Program szerint, határidőre. Mindig nagy va­sakkal dolgozik. Schriffert Mihály lakatos éppen egy 8 mázsás vasle­mez éleit csiszolja Trumf srégelő géppel. Ügyes masi­na, de vasmarok kell hoz­zá. Fiatalember Schriffert Mi­hály, bírja a munkát. Ked­ve is van hozzá, mert az a vélemény alakult ki benne, hogy ennél az üzemnél nincs jobb a környéken. — Kereset szempontjából? — kérdezem. — Abból is. De sokat, je­lent, hogy hírünk van. Fon­tos munkákat bíznak ránk. Azért épült ez az új, há­romhajós műhelycsarnok, ahol dolgozunk. Talán nincs még egy ilyen a megyében. Valóban. Ám figyelemre méltó az is, amit Kukla András brigádvezető mond: — A csarnok acélszerkeze­tét mi csináltuk. Az 5 ton­nás daruhidakat is. Közben tervszerűen folytattuk a ter­melést, hogy ne legyen ki­esés. — Tudja, hogy eddig mennyit fordított a vállalat a fejlesztésre? — Hatvanmillió forintot, amiben a szociális épület ára is benne van. — Télen is kellemes a csarnok belső hőmérséklete? — Igen. — Nem irigylik az irodai dolgozókat? — Régebben sokszor a szabadban kellett dolgoz­nunk nagy hidegben is. Ak­kor bizony néha eszünkbe jutott, hogy egy-két órára érdemes lenne helyet cserél­ni az irodásokkal. A munka szempontjából azonban nem. Azt hiszem, itt nálunk a szakmáját mindenki szereti. S még eredményesebben tu­dunk dolgozni ilyen jó kö­rülmények között. Schriffert Mihályhoz for­dulok: — Könnyebb vagy nehe­zebb a munka most, mint régebben volt? — Tíz éve dolgozom a víz­gépészetnél. Eleinte még „hó­rukk” munka volt. De kap­tunk gépeket és a súlyos va­sakat daruk emelgetik. Köz­ben nőtt a keresetünk. Megszűnt a „hórukk” munka Varga Imre mindenkinek javasolja: — Akinek gyenge az ideg­zete, az ne jöjjön ide műve­zetőnek. — Tapasztalatból mondja? — Igen. — Talán az emberek miatt? — Nem, nem. Másokkal, mint akikkel együtt dolgo­zom, szinte elképzelhetetlen­nek tartom ennek a nagy fejlesztésnek a végrehajtá­sát. Azt például, hogy az ipartelepen ilyen műhely- csarnok létesüljön. De ... Kezdetben csak gaz volt itt körülöttünk. S ahogy az építkezés előrehaladt, úgy települtünk ki fokozatosan, miközben a régi és az új he­lyen való munkák között összhangot igyekeztünk te­remteni. Radnai József, aki négy szakmás, gépész, motorsze­relő, lakatos és szerszámké­szítő, nemrég lett vállalati biztonságtechnikai megbízott, előtte pedig csaknem két és fél évtizedig az szb társadal­mi munkavédelmi felügyelői tisztséget töltötte be. Jóleső érzéssel mondja, hogy — bár a fejlesztés sok gonddal jár —, a balesetek és a kiesett munkanapok száma a három évvel előbbinek a felét sem éri el. — Mi ennek a magyaráza­ta? — Az — válaszol —, hogy megszűnt a „hórukkolás”, a nehéz súlyok emelése, ami nem egyszer okozott lábfej­törést. A napokban veszik majd birtokba a dolgozók a mai kor követelményeinek meg­felelően berendezett szociális létesítményt. Az üzem fej­lesztése azonban nem fejező­dött be. — Épül meg daraboló-, festő-, tmk-műhely, keres­kedelmi áruraktár és mű­hely az ipari tanulóknak. Később daruzott szerelőtér is. Mindez újiabb 60—70 mil­lió forintba kerül majd — tájékoztat végül is Szögi An­tal. Nem kell különösebb fan­tázia ahhoz, hogy ,az arányai­ban nem nagy, de igen szé­pen formálódó, korszerű gyárat olyannak képzeljük el, mint amilyen a fejlesztés befejezése után lesz. Pásztor Béla A kunágotai Bercsényi Tsz üzemi konyháján 300 embernek főzik naponta az ebédet. Három éve összeszokottan dolgozik már a konyha Kállai Éva Szocialista Brigádja, a főztjükei szeretik a községben Fotó: Martin Gábor Kőolajvezeték-építés magyar szakemberekkel Irakban Tele vagyok víziókkal...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents