Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

Várszínházi bemutató előtt mmMM Gyulai beszélgetés Nemeskürty Istvánnal A békési kastélyzugi ásatások leleteit bemutató kiállítás egy részlete Fotó: Gál Edit A fiatal város kutatja múltját Régészeti kiállítás Békésen Holnap este lesz az ősbe­mutatója Nemeskürty István Szép ének a gyulai vitézek­ről című drámájának. Ilyen­kor italán egy kicsit illetlen­ség is a szerzőt a darabjáról faggatni, hiszen mint a szü­lőszoba előtt topogó apák- naik, az írónak is van épp elég gondja-baja. Nemeskür­ty István mégis készséggel áll rendelkezésemre, s .be­szélgetésünk során csöppet se látszik rajta a premier előtti izgalom. Pedig, ha a fejünk felett lomhán kúszó esőfelhőket figyelnénk, bi­zony lenne ok aggodalomra: vajon az „égiek” nem szól­nak-e közbe a bemutató ide­jén? Nagy ívben elkerülve az időjárás kellemetlenségeinek gondolatát is, beszélgetésünk kezdetén a dráma megszü­letésének előzményeiről ér­deklődöm. — Néhány évvel ezelőtt a gyulai könyvtárba hívtak író-olvasó találkozóra, s ak­kor villant fél bennem elő­ször, hogy szellemi értékek­ben milyen gazdag ez a vá­ros — mondja Nemeskürty István. — Az 1540-es évek­ben itt készült Ozorai Imre vitairata, amely egyike volt a magyar nyelven megjelent ősnyomtatványoknak. Ez a város adta a hazának és a világnak Dürert és Erkelt. A gyulai várból vitték Aradra 1849-ben az elbukott szabad­ságharc vértanú tábornoka­it. Első ittlétem idején is csodálattal láttam, milyen sok szép szobor díszíti Gyu­la utcáit, köztereit. Elmen­tem a várba, és végigsuhant rajtam, mennyi drámát lát­tak már ezek a középkori téglafalak. Amikor az elmúlt évben a várszínház vezető­sége megbízott, hogy írjak darabot számukra, termé­szetesnek tartottam, hogy olyan eseményekről szóljak, amelyek itt történtek. Így esett választásom Kerecsényi kapitány és a gyulai vitézek tragédiájára. — Milyen forrásmunkák­ból merített a dráma írása­kor? — Legfontosabb ihletőm a magyar irodalom egyik ke­véssé ismert gyöngyszeme, az 1560-as években ismeretlen szerző által írt, Szép ének a gyulai vitézekről című kró­nikás költemény. A katonái­nak zsoldot nem fizető Ke­recsényi kapitányról, s a portyára induló vitézekről szól a korabeli beszámoló, amely alapja lett a most tézi játékoknál megszoktuk, hogy sikeres vagy hősi ese­ményekről számolnak be a szerzők. Nekem ezúttal egy halul végződött történet for­mába öntése lett a részem, de remélem, nem sértem ve­le a gyulaiak jogos önérze­tét, hiszen drámám főhőse nem azonos Kerecsényi ka­pitánnyal. Az igazi hősök azok a gyulai vitézek vol­tak, akik derekasan helyt­álltak a hazáért, s halni is tudtak, ha éppen szükség volt rá. Művemben megpró­báltam egy olyan osztály­harcos történelmi konflik­tust feltárni, ahol a várvé­dő nép képviseli a haladást az önös érdekein túllépni képtelen kapitánnyal szem­ben. — Több mint négyszáz év telt el a törökkel való há­borúskodás óta. Védők és ostromlók régen megpihen­tek az el nem kerülhető enyészetben, de a várfalak ma is állnak! Milyen érzés, hogy e néma tanúk előtt is­mét megelevenedik a múlt? — Csodálatos lelki izgal­mat jelent számomra, hogy a gyulaiakról írhattam és Gyulán, az eredeti helyszí­nen kerül bemutatásra a művem. Fokozott felelőssé­get jelent ez nemcsak a szer­zőnek, de az előadás vala­mennyi közreműködőjének. A darab írása közben a meg­szállottságig igyekeztem hű maradni a történeti tényék­hez, hiszen a 16. század krónikája bőven kínálja a drámai eseményeket. Az alaphelyzet eleve nemzeti tragédiát sűrített magában, mivel hazánk területe való­ságos katonai gyakorlótér volt, ahol a császári hadak időnként megütköztek a tö­rökkel, s a magyarságnak a nagyhatalmak harcában csak alárendelt szerep juthatott. Az erővonalak, ilyetén hul­lámzása közben Kerecsényi kapitányinak az volt a drá­mai vétsége, hogy az akko­riban szokásos mértéknél is rosszabb viszonya volt alá­rendeltjeivel. így esett meg, hogy portyára zavarta har­cosait, s hívta fel ezáltal a török figyelmét a gyulai vár­ra. Törvényszerű, hogy mind­ez a bukáshoz, a vár fel­adásához vezetett. — Művében árulónak mu­tatja Kerecsényit? — Véleményem szerint a dolgok túlságos leegyszerű­sítése, ha árulónak bélyeg­zőnk valakit. Meggyőződé­sem, hogy a magyar törté­nelemben sokkal kevesebb volt az áruló, mint ahogy azt emlegetni szoktuk. Ki­csit a bűnbakkeresés miatt, talán saját bűneink elhomá- lyosítása céljából kiáltunk ki „árulókat”. Kerecsényi nem tett mást, mint meg­ítélt egy helyzetet és téve­dett. Tettét nem akarom Görgey „árulásával” hason­lítani, inkább a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sorsával összevetni. Zrínyi is, akár­csak Kerecsényi, gazdag, nagy hatalmú, erőszakos fő­úr volt. Mindketten jó ka­tona módjára védték nem­csak saját birtokaikat, ha­nem a hazát is. Végső soron Zrínyi se tudta megvédeni Szigetvárt, de amikor látta, hogy minden elveszett, in­kább a biztos halált, a hősi halált választotta. Kerecsé­nyi viszont a végső pillanat­ban megpróbálta menteni a saját életét és a katonái éle­tét is. Rosszul ismerte fel a helyzetet, s a hősi halál he­lyett ez lett a tragédiája. És hogy a huszadik századi tör­ténetírás árulónak bélye­gezte, az bizonyára azért is van, mert a magyar törté­nelemben néha rossz néven veszik, ha valaki életiben marad. — Milyennek szeretné vi­szontlátni szereplőit az elő­adáson? — A történelmi valóság sokszoros áttéttel jut el a nézőkig. Amikor beástam magam a gyulai vitézek éle­tébe, igyekeztem a lehető legalaposabban megismerni hőseimet. Aztán vártam, hogy a szereplők megszólal­janak, és amikor ez meg­történt, már csak az volt a dolgom, hogy leírjam beszé­düket. Vitézeim mind az eredeti nevükön szerepelnek és szeretném hinni, hogy az előadás sűrített légkörében úgy elevenednek meg, mint ahogyan éltek és haltak egy- kor, hajdanán. Tudom, a drámaíró munkája színpa­don más lesz. Nem azt mon­dom, hogy jobb vagy rosz- szabb, de a rendező és a közreműködő művészek mind hozzáadják a maguk egyé­niségét. Remélem, a nézők teljes értékű élménnyel gaz­dagodnak, s ha a néma fa­iak is szólni tudnának, ta­lán nem tiltakoznának elő­adásunk láttán. Andódy Tibor Az okleveles adatok alap­ján Békés városának, mint a megye névadójának történe­te, a X. században kezdődhe­tett. Ez a földrajzi terület a Csőit nemzetség szállásterü­lete volt. A központi hata­lom ellen lázadó nemzetség megtörése után a XIII. szá­zad végéig álló várba az uralkodó saját ispánját, Bé­kést ültette. A feljegyzések szerint a török hódoltság idején ismét vár állt itt. En­nek az ispáni várnak a léte­zését is akarta bizonyítani az a kutatás, amelyet feltáró ásatásként 1975-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete kezdett el, majd később a Magyar Nem­zeti Múzeum régészei foly­tattak. Az oklevelek tanúsá­ga szerint a várat az úgyne­vezett Kastélyzugban, illet­ve a kastélyzugi folyókanya­rulatban kellett keresni. A több éven át végzett kutatá­sok sok mindent bizonyítot­tak: a feltárt területen min­den kétséget kizárólag egy, a XVI. században épült, vi­zesárok- és palánkrendszer- rel védett erődítés állt. Ezt a törökök építették a ko­A sorozat legutóbb megje­lent két lemeze egyszerre több célt is szolgál. Híradás az első világháború utáni időszak legünnepeltebb ope­racsillagairól, másrészt űr­pótló szerepet tölt be, mert Németh Mária és Anday Pi­roska felvételei eleddig el­érhetetlenek voltak. A Hun­garoton a bécsi Preiser Re­cord cégtől megvásárolt li­cencia alapján juttatja hoz­zá a műfaj szeretőit és a lemezgyűjtők széles táborát e valóban ritkaságnak szá­mító felvételekhez. Németh Mária és Anday Piroska sorsa, énekesi pá­lyafutásának alakulása egy időre esett, pontosabban egy­formán indult és mintegy húsz esztendeig egymás mel­lett bizonyították a magyar operakultúra gazdagságát, a világ egyik legrangosabb operaházában, a bécsi Staatsoperben. Németh Má­ria pályája, amely üstökös­ként ragyogott fel, ugyan­olyan gyorsan tűnt le. Alig múlt negyvenesztendős, ami­kor abbahagyta az éneklést. Lelkileg, fizikailag meggyö­történ, elfeledve halt meg Bécsben 1967-ben. Anday Piroskát egészen 1977-ig be­következett haláláig elisme­rés övezte. Élete során igen sok lemezfelvétel készült közreműködésével, és mivel idős korában is megőrizte hangjának szépségét, fényét, még a hatvanas években is énekelt lemezre dalokat. rábban már itt fekvő, a Ma- róthy család XV. században kialakított kastélyának át­alakításával, átépítésével. Az is tisztázódott, hogy a X—XI. századi ispáni vár nem ezen a területen volt. Az ásatások során a fel­színre került leletekből ki­állítást rendeztek a békési Jantyik Mátyás Múzeumban. A július 15-ig nyitva tartó kiállításon kályhaszemeket, (ezekkel növelték a korabeli fűtőalkalmasságok meleget' adó felületét), a XVI. száza­di úgynevezett Ferdinánd- dénárokat — köztük egy da­rab hamisítottat! —, vala­mint rengeteg edénytöredé­ket mutatnak be az érdek­lődőknek. Az edénytöredé­kek egy része a vizesárok- rendszer betemetésekor, az elmúlt század éveiben került a földbe. A város történeté­nek érdekes részét történel­mi hűséggel feltáró bemu­tatót a XIX. század első fe­lében keletkezett térképek, valamint részletes tájékozta­tót nyújtó kiadvány teszi teljessé. Németh Mária lemezén megismerhetjük a páratlan tudású, csodálatos hangú művészt, aki egyformán ott­honosan mozog Mozart vi­lágában és Wagner énekbe­szédében, vagy Verdi bel canto stílust igénylő művé­szetében. Kiváló stílusérzé­kének bizonysága e lemez, amely a húszas évek máso­dik felében készült felvéte­lekből állt össze. Részleteket szólaltat meg A szöktetés a szerájból, Weber Oberonjá- ból, a Trubadúrból, az Ál­arcosbálból, az Aidából. Megrajzolja Puccini két hős­nőjét, Toscát és Turandotot is egy-egy ária segítségével. Wagner muzsikáját Senta balladája képviseli, és utol­érhetetlen szépséggel szólal­tatja meg Goldmark Sába királynőjéből Sulamit ben­sőségesen szép imáját. Anday Piroska lemezén a legnépszerűbb alt, illetve mezzoszoprán szerepekből hallhatunk válogatást. így természetesen nem hiányzik Donizetti Kegyencnőjéből Leonóra áriája, Bizet Car- menjének részletei, Delila három áriája, Azucena elbe­szélése. Olyan különlegessé­geket is megszólaltat azon­ban, mint Meyerbeer Prófé­tájából Fides áriái, Wagner Rienzijének egy részlete és Kienzl A bibliás ember című operájából Magdalena áriá­ja. HANG­SZÓRÓ Bumeráng Ez volt a címe annak az egyórás műsornak, melynek alcíme így csalogatott: Aíű- soramk-ból, -ról, óta, körül, -hoz, után. Azért akadt meg rajta a szemem, mert először csak a -ból, -rólt és társait vettem észre, s ettől kíván­csian ültem le meghallgatni. Persze második olvasásra az első szó is helyére ugrott, s értelmet kaptak a ragok, névutók. És a határozószó is, sígy bár sokkal kevésbé tűnt frappánsnak, mint míg tévedésben voltam, viszont pontosan eligazított. Melyik a jobb a kettő közül, nehéz eldönteni, de nem is feltét­lenül szükséges, a fontos az, mi volt, mit nyújtott ez az ifjúsági főosztály régebbi mű­soraiból készült összeállítás? Sok mindent, hogy bume­rángként visszatérjen és újra figyelmet szentelhessen neki a hallgató. Vers, cserefurcsa­ságok hirdetés alakjában, majd részlet a Vidám Park­ban fölvett riportból, egy ma­gát különleges valakinek tar­tó, ám szomorúan primitív életfelfogású fiatal nőről. Az­tán a kutyadivatról, mely a gazda pénztárcájától függően igen változatos. Mint mond­ták, ez a sokféleség vezet át a műsor gerincéhez: jó-e, ha az embergyerek elüt egymás­tól, vagy jobb nem kilógni a sorból? Egy alig kétperces miniri­port szerint, mely óvodások­nak ható általános iskolai fel­ső osztályosokkal készült, nem ajánlatos másnak lenni mint a többi, mert aki nem olyan, könnyen megjárhatja, kigúnyolják és kiutálják a .közösségből. Sőt. „Van egy srác, akit állandóan vernek.” A nagyobbak véleményesem üt el a kisebbekétől. Pedig a középiskolások abban az életkorban vannak — leg­alábbis a felnőttek úgy hi­szik —, amikor már a színes egyéniség az ideál és más a stílus is. De bizony ők is csak hasonlókat mondtak. Például: elsőben volt egy fiú, akiről látszott, hogy mást akar, mint a többi, nem va­lami jó dolgokat, meg feltű- nősködött is — aztán meg­verték. Ez elég sokáig tart­hatott, mert negyedikben normális lett, s most már nem verik. A tanárnővel szólva, megdöbbentő. Nem kevésbé az ellenpélda, csak azt így nem kommentálta senki. Az egyik diák óra vé­gén ápertén megmondta a ta­nárnak, hogy rossz a mód­szere, másképp kellene taní­tania. A tanár türelmesen megmagyarázta, miért úgy oktatja a matematikát ahogy, s ezzel fejezte be a riporter­hez szólva: próbáltam men­teni magamat, ha egyáltalán lehet... Könnyű elképzelni, mi­lyen hatású volt az a „pár­beszéd” az osztály színe előtt. Eztán következett a műsor­ban a párod ista lány, a gróf, majd az őserdei kollektív öngyilkosság helyszíni mag­nófelvételéből a „főpap” hát- borzongató, halálra biztató, később parancsoló szava, és végül egy kislány, aki büsz­ke arra, hogy egyéniség és a barátai is azok. S így a ren­dezőelv — az egyéniség kér­dése köré csoportosítás — cikcakkos lett, s kevere­dett a teljesen beteg szemé­lyiség és gazemberség együt­tes problémájával is. Igaz, így szélesebb skálán mozgott a műsor és színesebb lett. A számok közti zene és az ösz- szekötő szöveg csevegő hang­ja is az érdekességet szolgál­ta. De mivel olyan lényeges kérdést is érintettek, mint a tolerancia — a mások iránti türelmesség — hiánya már egészen fiatal korban, jó lett volna ennél a témánál hosz- szabban időzni. Vass Márta — Nyári tábor a dolgozók gyermekeinek A Szarvasi Állami és Tan­gazdaság vezetői nagy gon­dot fordítanak arra, hogy évről évre minél több dol­gozó gyermekét küldjék üdülni, táborozni. Mivel a SZOT-beutaló kevés, segíte­nek magukon, s Szarvason, a festői szépségű Erzsébet-li- get tőszomszédságában, a sportpályán nyári tábort rendeznek be. Elsősorban a külterülete­ken, tanyavilágban élő dol­gozók gyermekeit viszik a táborba. Az idén június 27- én nyílt meg a tábor, amely­ben 67 gyermek tölt felejt­hetetlen 10 napot. Kor sze­rint három csoportra osztot­ták az általános iskolásokat, s három pedagógus vigyáz rájuk, szervezi a sportfog­lalkozásokat, társasjátéko­kat, s naponta eljárnak úsz­ni is. A sportpályán asztalite­nisz, röplabda, futballpálya és különböző társasjáték áll rendelkezésre. A gyermekek tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak a szépen berendezett Faház vendéglőben. Reggel és este háztól házig szállítja a nyári tábor lakóit a gaz­daság autóbusza. Az alkalmi nyári táborban vidáman tel­nek a napok, a szülők nyu­godtan dolgozhatnak, gyer­mekeik szép környezetben nyaralnak. A kisdiákok részt vesznek a felnőttek sparta- kiádversenyén is. a. színre kerülő drámának. Vi­N. L. jT Uj hanglemezek a „Nagy magyar előadóművészek” sorozatban

Next

/
Thumbnails
Contents