Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
a 1979. július 31., kedd Gyula, Eszperantó tér Fotó: Martin Gábor-------------------------------------------------lEUjuifiTci G yermekegészségügy hazánkfián Interjú dr. Zsögön Éva államtitkárral Táborozni csudajó! Nyári úttöröprogramok Merre járnak, hol pihennek, játszanak, ismerkednek hazánk tájaival, avagy éppen szereznek új ismereteket a következő évre megyénk úttörői? Erről kértünk tájékoztatást Varga Sándortól, az úttörőszövetség megyei titkárától. Mint megtudtuk, az idei nyárra megyénkben mind a 117 úttörőcsapat szervezett valamilyen táborozást, kirándulást a pajtásoknak. A megyei, valamint a járási, városi úttörőelnökségek zömmel vezetőképző táborokat szerveztek, ahol — 12 táborban — összesen 1560 gyermek töltött, illetve tölt egy-két hetet június derekától augusztus végéig. Már befejeződött az őrsvezető-, illetve rajtitkárképző tábor Orosházán, Szarvason, a szeghalmi járásbeliek Káp- talanfüreden, a gyulai pajtások Göncön, Pósteleken ifjúgárda-, úttörőgárda- szemletáborban és az országjáró úttörők megyei találkozóján töltöttek néhány napot a gyermekek. A csillebérci nagytáborba megyénkből az idén mintegy 300 gyermek, ifivezető és pedagógus jutott, illetve jut el a nyáron. Júniusban töltöttek itt kellemes napokat a tudományos-technikai úttörőszemle legjobbjai, az Interkozmosz szaktáborban pedig a természettudományi szakkörök tagjai. A kiváló úttörők táborából július 25-én érkezett haza a kitüntetett nagykamarási úttörőcsapat 18 tagja. Augusztusban a KISZ KB Vörös Selyemzászlajával kitüntetett úttörőcsapatok táborában megyénkből 40 pajtás vesz részt. A jövő hónap végén a megye 6 úttörő művészeti csoportja utazik Csillebércre. Minden eddiginél több Békés megyei úttörő lehet a lakója ezen a nyáron a zán- kai úttörővárosnak: összesen 791 pajtás tölt itt két- két hetet. Emellett a táborlakóknak műsorokat adó művészeti csoportok zöme — 7 együttes, összesen 280 taggal — is Békés megyei. Zánkán táborozhatnak az úttörőélet különböző területein kiemelkedően tevékenykedő pajtások; sport-, kulturális versenyek győztesei, természetjáró úttörők, úttörőgárdisták, őrsvezetők, rajtitkárok, kitüntetettek. Augusztus 1-től 16-ig többek között 70 Békés megyei kiváló úttörő tölt itt együtt két hetet az európai nemzetközi gyermektalálkozó résztvevőivel. Közülük 35-en egy- egy román úttörővel, 5-en pedig két-két angolai gyermekkel ismerkednek meg közelebbről, és kis társaikat augusztus 10-től 14-ig itthon, családi körben látják vendégül. Június közepén megkezdődtek a csapattáborozások is, melyekben összesen több ezer gyermek "tölt néhány napot vagy hetet. A csapatok önállóan szervezték kirándulásaikat, országjáró túráikat és a cseretáborozásokat is. A költségek egy részét a csapatok saját pénzükből fedezték, a vándortáborozásokon, a túrákon részt vevők pedig az Állami Ifjúsági Bizottság támogatását is élvezhetik — ez az összeg személyenként 200 forint. Színes programot adnak az ország legszebb vidékeire szervezett vándortáborok, melyeken a nyáron összesen 600 úttörő vesz részt június 24-től augusztus közepéig. A gyerekek útjuk során találkoznak az azon a vidéken élő pajtásaikkal is. A kirándulások, táborozások, túrák szervezése nem kis munkával, felelősséggel jár, melyért elismerés és köszönet illeti a közreműködő pedagógusokat, úttörővezetőket, szülőket, felnőtteket. T. I. A nemzetközi gyermekév alkalmából arra kértük dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkárt, vázolja: milyen helyet foglal el a gyermekegészségügy hazánk egészségügyi politikájában ? — Magyarországon az anya- és gyermekvédelem a felszabadulás óta folyamatosan az egészségügy kiemelt feladata. Különösen előtérbe állította az 1973-as népesedéspolitikai kormányhatározat, illetve annak végrehajtása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyermek- egészségügy fejlesztésének irányait is, megteremtette annak feltételeit. A nemzetközi gyermekév így természetszerűleg nem hozhatott alapvetően újat, erőteljesebbé vált viszont a korábban is megnyilvánuló társadalmi segítés, társadalmi összefogás. A szociálpolitikai intézkedések és részben a szülőképes korúak viszonylag magasabb száma miatt 1973 és 1976. között erősen megnőtt a születések száma. (Sajnos azóta újból csökkent.) A felszabadulás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a csecsemő- halálozás elleni küzdelemre. A fejlődést, az eredményeket jól mutatják az adatok: 1938-ban 131, tíz évvel később 94, 1967-ben 37, 1978- ban pedig 24 ezrelékes volt a csecsemőhalálozás. Jelentős különbségek vannak a megyék között. A legjobb eredményt Komárom megye érte el 16,8 ezrelékkel, s a sorban Vas megye 17,3, valamint Nógrád megye 18,7 ezrelékkel következik. Sajnos néhány helyütt még magasak az arányok, SzabolcsNyáron is üdülhetünk Beszélgetés a nők helyzetéről a battonyai Május 1. Tsz-ben A battonyai Május 1. Termelőszövetkezetben 140 asz- szony és leány dolgozik, közülük 24-en a gyest élvezik. Az ő életükről, munkájukról, tanulási és szórakozási lehetőségeikről beszélgettünk a szövetkezet központjában. — A nők munkához való viszonya igen jó nálunk — vélekedik Rák Józsefné, a nőbizottság elnöke. — Szégyellnénk is magunkat, ha nem így lenne, hiszen a termelőszövetkezet vezetőitől minden anyagi és erkölcsi támogatást megkapunk. Mást ne mondjak: jómagam a vezetőség tagja vagyok, de nő a Május 1. Tsz pártalapszer- vezetének titkára is, Budai Sándomé. Véleményünket, javaslatainkat nemcsak divatból hallgatják meg, hanem hasznosítják is adott esetben. 1970 óta öt nődolgozó kapott miniszteri elismerő oklevelet, 28-an pedig elnyerték a Szövetkezet Kiváló Dolgozója címet. A nőbizottság legfőbb gondja: segíteni abban, hogy még jobb élet- és munkakörülményeket biztosítsunk a dolgozó nőknek. Legközelebbi célkitűzés: öltöző, fürdő, üzemi konyha és étterem létrehozása. Egyébként mindent elkövetünk azért, hogy a nők jól érezzék magukat nálunk. A kismamákat évente összehívjuk baráti találkozóra, tájékoztatjuk őket a szövetkezet eredményeiről, terveiről, hogy a tájékoztatásban le ne maradjanak. — Egészen más gondjaink voltak régen — veszi át a szót Sztanojev Lyubomimé. — A nőbizottság jogelődje, a termelőszövetkezet nőtanácsa 1960-ban alakult és én voltam a nőtanácstitkár. Akkoriban a nők oroszlánrészt vállaltak a munkából. A legfőbb feladatunk az volt, hogy a szövetkezet vezetőinek segítsünk, mozgósítsunk az időszerű munkákra. Emlékszem, hányszor jártuk végig az utcákat: „Gyertek asszonyok szénát forgatni, gyűjteni, nehogy megázzon.” Máskor kapálásra, műtrágyaszórásra, cirokvágásra, maghúzásra, kukoricatörésre és egyéb munkákra mozgósítottuk a nőket. Női munkacsapatok voltak, női csapatvezetőkkel. Kézzel kapáltunk, a lófogatos ekekapát is gyakran nők tartották. Aratáskor szedtük a markot, kötöttük a kévét, de ott voltunk a hordásnál és a cséplésnél is. Mi ápoltuk a ciroktáblákat is. Akkoriban három-négy méter magasra nőtt a cirok. Ha cirkot vágtunk, magot húztunk, dagadt volt mindkét karunk. Ma már az alacsonyabb nemesítésű cirkot vetik, és gép csinál minden munkafolyamatot. Régen csépléskor két vödörrel hordtuk a szemterményt, majdnem leszakadt a karunk. Ma a szárítóüzemben is mindent gép csinál. Rendkívül nehéz munka volt még a kukoricabetakarítás és a szárvágás. A kukoricaszárat csak éjszaka vágtuk, hogy a levelek le ne hulljanak, mert akkoriban a kukóricaszár egyik legfontosabb takarmány volt az állattenyésztésben. 1961-ben időközi napközit szerveztünk, csakhogy a kisgyermekes édesanyák is dolgozni jöhessenek. Minden kétkezi munkaerőre szüksége volt a szövetkezetnek. Aztán ahogyan gyarapodott a termelőszövetkezet gépparkja, úgy szabadult fel a sok női munkaerő. Azóta sokan nyugdíjba mentek, no meg nem is lenne ma már 380 nőnek állandó kereseti lehetőség a Május 1. Tsz-ben. — Ez így igaz — kapcsolódik a beszélgetésbe Rák Józsefné. — Jelenleg elsősorban a baromfitelepen, a kertészetben és az irodákban találni nődolgozót. Van női szocialista brigádunk, brigádvezetőnk. Derekasan állják a sarat, büszkék vagyunk rájuk. De arra még inkább, hogy nyáron is ráérünk üdülni! Nem is képzelik, hogy ez milyen nagy szó. Azelőtt hiába agitáltunk egy nőt, hogy jöjjön üdülni, kirándulni, mindig a sok munkára hivatkozott. Jaj, összedől a ház, ha ő elmegy egy napra. Ma egészen más a helyzet. A termelőszövetkezeti tagság 80 százalékát tudjuk üdültetni évente. Nagyon meg kell gondolnunk, hogy kinek adunk beutalót, kit invitálunk országjáró kirándulásra, mert mindenki jönni szeretne. A nemzetközi nőnap alkalmából 25 nődolgozó utazott Moszkvába és Lenin- grádba. A közelmúltban a Duna-kanyarban jártunk. Debrecenben, Hévízen, a Velencei-tónál és másutt béreltünk üdülőt, hogy minél többen töltsék pihenéssel szabadságukat. Jól sikerült rendezvények közé sorolhatjuk a gyermeknapi ünnepségeket, a nőnapokat, a klubfoglalkozásokat. A kézimunkaszakkörbe 30—40 leány és asszony jár, a legszebb munkáikból szeptemberben, Battonya felszabadulásának évfordulóján nyílik kiállítás. A kézimunkaszakkör összejöveteleire TIT-előadásokat szervezünk, így sokkal hasznosabban töltik együtt az estét a lányok és az asszonyok. Palkó Lajosné vezetésével sok szép párna, terítő, blúz és más kézimunka készül nálunk. Ügy érezzük: a nők becsületes munkájukért, helytállásukért megkapják az elismerést. Ary Róza Szatmár megyében 30,7, Somogy megyében 29,1, Tolna megyében 28,5 és a fővárosban 27,2 ezrelék. A különbségek a további javulás lehetőségét jól mutatják. Az 1—14 éves gyermekhalálozásunk nemzetközi összehasonlításban a jók között van, nem éri el a 0,5 ezreléket. Az anyai halálozás területén is sikerült jelentős eredményeket elérni, hogy csak az utóbbi évekre utaljak, 1974- ben 36, 1978-ban már 19 százezrelék volt. Ennek ellenére mindent meg kell tennünk, hogy gyerekszülésben lehetőleg egy anya se veszítse életét. — Ugyancsak elismert terhes- és csecsemőgondozó hálózatún^ magas színvonalú munkája. Miként vélekedik erről és a további feladatokról? — 1948-ban az anyák alig egyharmada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag minden újszülött szülőotthonban, kórházban jön a világra. Az ötvenes években építettük ki a szülőotthoni hálózatot, megszerveztük az anyatejgyűjtést és általánossá tettük a terhes- és csecsemőgondozást, már akkor is ingyenesen. Nagy előrelépést jelentett a hatvanas években kialakított körzeti gyermekorvosi szolgálat, amely ma a gyermekek 51 százalékát látja el, elsősorban a városokban. Más településeken a gyermekek megfelelő színvonalú ellátását a körzeti orvosok, védőnők, illetve a munkájukat támogató mozgó-szakorvosi szolgálatok biztosítják. A hatvanas években kiépült kórházi hálózat keretében korszerű gyermekosztályok jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyermekágy jut, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A legújabb ellátási formák közül, a család- és nővédelmi tanácsadóhálózatot emelném ki. A szükségletnek megfelelő egyéni anya- és gyermekgondozásra kell mind nagyobb súlyt fektetnünk. Az eddiginél hatékonyabb gondozásra törekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg minden esetben időben ismerjék fel az orvosok az esetleges kóros folyamatokat, s így elhárításukra időben tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Jelenleg több mint ezer szervezett gyermekorvosi körzetünk v,an, mint említettem túlnyomó többségben a városokban. Ma még sok esetben jobbnak tartjuk a községek körzeti orvosaira bízni ezt a feladatot a védőnők közreműködésével. Ezzel párhuzamosan fejlesztjük és erősítjük a mozgószakorvosi szolgálatot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthetenként minden községbe eljusson a gyermekszakorvos, s konzultatív segítséget nyújtson a körzeti orvosnak, a védőnőnek. — Magyarországon az iskola-egészségügynek elismerésre méltó múltja van. De milyen a jelene és főképp a jövője? — A hatvanas évektől a körzeti gyermekorvosok látták el az általános iskolák iskolaorvosi feladatait. 1975- ben pedig sor került a kérdés általános rendezésére. Az óvodákat és általános iskolákat ellátó hálózat jól szervezett, részt vesznek benne a körzeti gyermekorvosok és a falusi körzeti orvosok egyaránt. A középiskolásokat ellátó iskolaorvosi hálózat kialakítása azonban nem haladt kielégítően. Budapesten és a megyei városokban sikerült létrehozni a megfelelő létszámú hálózatot, de a többi városban többségben részfoglalkozású orvosok látják el ezt a munkát. Az ellátás színvonalának emelkedését akadályozza, hogy az ehhez szükséges ismereteket az e feladatra irányított orvosok és védőnők nem ismerik kellőképpen. Az iskolákban még sok helyütt nincsenek meg a feltételek és a szakigazgatási szervek is többet tehetnének, főleg az ellenőrző munkájuk nem kielégítő. A nemzetközi gyermekév alkalmából több testület vizsgálta az iskolaegészségügy helyzetét, észrevételeikkel segítik az egészségügy munkáját. Remélhető, hogy a következő években számottevő lesz a javulás. Ezt a véleményemet alátámasztja, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága és az,Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törekvéseinket az Oktatási Minisztérium is. Ügy vélem, ide kívánkozik néhány gondolat az iskolaérettségi vizsgálatokról, amelynek fontosságát az általános tankötelezettség, valamint az általános iskolák oktatási színvonalának növekedése is aláhúzta. Ma orvosok, pedagógusok és pszichológusok összehangolt munkával igyekeznek reálisan megállapítani a tanköteles korú gyermek fejlettségét és biztosítani, hogy minden gyermek akkor és oda kerüljön oktatásra, amikor és ahol képességeit a legjobban ki tudja bontakoztatni. Szeretném megjegyezni, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat tulajdonképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek születésétől kezdve mindenkor figyelnének az életkorának megfelelő fejlettségére. így az iskolakezdés időpontjában csupán csak nyilatkozni kellene az iskolaérettségről, a rendelkezésre álló adatok alapján. E cél eléréséhez még hosszú utat kell megtennünk, lényegesen emelnünk kell a gyermekgondozás szakmai színvonalát, javítani kell az orvosok, védőnők és a szülők együttműködését és sokkal jobban ki kell használni az óvodák adta lehetőséget. Az ehhez vezető út újabb állomása lesz, hogy már 5 éves korban szervezetten kezdjük meg a fejlettségi vizsgálatokat. — Hogyan fogalmazná meg a gyermekegészségügyi ellátás célját, s ehhez a követendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, jobban képzett ifjú generációt neveljünk, s ez rendkívül komplex feladat. Ahogy az Egészségügyi Törvény is megállapítja, az egészségvédelem minden állampolgár kötelessége, s a társadalom minden rétegének van e területen feladata. Ha visszanézünk az elmúlt évtizedekre, azelőtt elképzelhetetlen fejlődést és eredményeket lathatunk. Ha tennivalóinkat nézzük, rendkívüli erőfeszítések szükségességét mutatja a kép. De azt is látnunk kell, hogy társadalmunk kiemelt feladatnak tartja gyermekeink mind jobb fejlődését. Az egészségügy mindenkor kiemelt feladata: a gyermekegészségügy fejlesztése. D. G.
