Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
1979. július 31., kedd o Mai magyar társadalom Hová tartozom? A falusi rétegtudat változásai Alkatrészellátás és brigáöélet a Békés megyei AUTÚKER-nél A raktárba folyamatosan berakják az újonnan érkezett alkatrészeket Fotó: Veress Erzsi mz MSZMP KB Társa- I dalomtudományi In- #4 tézete egy nagyobb kutatás keretében a falu társadalmának szerkezetében végbemenő átalakulási folyamatokat vizsgálta. Egy nagyváros-közeli nagyközségben olyan rétegek fő jellemzőit kívánta megállapítani, amelyek jól reprezentálják a falu társadalmának jelenlegi, s feltehetően jövőbeni állapotát is. A vizsgálat végül is négy réteget emelt ki: a helyi termelő- szövetkezetben jórészt hagyományos .agrártevékenységet, vagy a melléküzemágakban segédtevékenységet folytató, összefoglalóan szakképzetlen dolgozókat, a termelőszövetkezet — többnyire fiatal — szakmunkásainak csoportját, a város ipari üzemeibe eljáró, azaz: bejáró munkásokat, valamint a szolgáltatásban, kereskedelemben, különböző adminisztratív munkakörökben jórészt középfokon kvalifikáltak rétegét. Ez utóbbi elegyes csoportot: a helyi vezetőket, értelmiséget is figyelembe véve, mint a falusi társadalom „középrétegéinek neveztük el — jobb híján. A már említett vizsgálat fő célkitűzéseinek egyike volt, hogy a „helyi” társadalom szerkezetében az azonos helyzetűek milyen átfogó társadalmi kategóriába tartozónak vallják magukat, hogy pl. a paraszti tudat általánosan tapasztalható leépülése milyen mértékű, hogy a munkástudat menynyire van jelen a falvakban, nagyközségekben is növekvő arányban megjelenő munkásrétegeknél stb. — tehát az osztály réteghelyzethez 'milyen osztályrétegtudat illeszkedik. A kérdezettek előre’ megadott és különféle módon csoportosított társadalomszerkezeti kategóriákba. (munkás, szellemi dolgozó, paraszt, alkalmazott, fizikai dolgozó, középréteg, értelmiség, kisárutermelő, hátrányos helyzetű) — szak- kifejezéssel — „önbesorolá- sos” módon helyezték el magukat. A kutatókat azonban elsősorban az érdekelte, hogy a fizikai dolgozók hová sorolják magukat az előre megadott osztály-, illetve ré- tegmodellekben. A válaszok feldolgozásánál kiderült, hogy a leginkább előnyben részesített kategória a „munkás”, a munkásosztály volt. A statisztikai és a szociológiai ismérveik alapján a munkáskategóriába tartozókon felül kb. 20 százalékkal többen sorolták magukat a munkások közé. Az sem érdektelen, hogy az objektíve munkásnak minősülöknek viszont 15 százaléka nem vállalta saját osztályát. Ez a .„defe- tizmus” azonban korántsem tűnik nagymértékűnek, ha azt látjuk, hogy a mezőgazdasági fizikai dolgozóknak alig egyötöde fogadta el a „paraszti” besorolást, és nagy részük a munkásokhoz „dezertált”, míg kisebb hányaduk az alkalmazotti kategóriát választotta. A középrétegnek nevezett, igen elegyes foglalkozási összetételű csoportnak kb. a fele vállalta e köztes társadalmi pozíciót. Egyébként ebbe a kategóriába rekru- tálódtak a munkások, a tsz-szakmunkások és alsófokú vezetők is kisebb arányokban. A foglalkozásuk, szak- képzettségük szerint idesoroltak közül viszont számosán a munkás, kevesebben az értelmiségi, s elvétve a paraszti kategóriát választották. A nem nagy számú alsófokú vezető — az előzetes feltételezésekkel szemben — nem igyekezett az értelmiséghez „tartozni”, hanem nagyjából egyenletesen megoszolva választották a közhasználatú társadalmi nagycsoportokat (munkás- paraszt-értelmiségi). Talán sikerült érzékeltetni azt — s egyben következtetéseink irányát kiemelni, —, hogy a legmarkánsabb jelenség — a munkástudat erőteljes növekedése — bizonyos „parttalano- dás” mellett megy végbe. A munkástudat népszerűsödése természetesen összefügg a falvakban — különösen » a városok vonzáskörzeteiben elhelyezkedőkben — állandósuló bejáró munkásság jelenlétével. Ezekhez kapcsolódnak a — gyakran éppen a közeli városból repatriálódó (hazatérő) — tsz melléküzemágaiban dolgozó ipari munkások. Az alkalmazotti tudat erős bizonytalansággal jellemezhető, s úgy tűnik, hogy az „értelmiségi tudat”-nak is van vonzereje, mert pl. a különböző foglalkozásokból, s főleg a szellemi dolgozókból, alsófokú vezetőkből egy határozott kisebb csoport állt össze, amelyik egyértelműen értelmiséginek vallja magát. A paraszti tudat bomlásának, illetve csökevényesedé- sének — már sokszor emlegetett — megállapítása mellett inkább a folyamat magyarázatait egészítenénk ki néhány utalással. Miután a történelmi-társadalmi változások forgószélszerű hatása eltüntette, felbomlasztotta a hagyományos falusi-paraszti életformát, a paraszti élet- és munkakörülmények gyökeres változásai természetszerűleg eróziós folyamatokat eredményeznek a paraszti tudat egyébként sem egynemű alakzataiban is. Izgalmas kérdés marad ugyanakkor az, hogy milyen gyorsasággal, illetve milyen gyorsulással megy végbe mindez. a problémákat itt csak felvillantva azonban, a fentiek alapján is állíthatjuk, hogy a hasonló nagyságú, jellegű és szerepkörrel rendelkező településeken élő lakosság osztály-, illetve rétegtudatának szerkezetét egyfelől a növekvő munkástudat, másfelől kisebb mértékben az értelmiségi tudat növekedésével jellemezhetjük. Mintegy közvetítő elemként pedig az alkalmazotti tudatot — ez utóbbit meglehetősen ellentmondásos állapotban — találjuk. A két szélen a rohamosan leépülő, tétova paraszti tudat maradványai, illetve a bizonytalan, inkább aktuális ideológiai-politikai értékelésektől függő, arra figyelő vezetői tudat helyezkedik el. Mindez azt jelenti, hogy a hagyományos falusi világ rendjét a növekvő munkamegosztás, a korszerűbb termelési igényekhez való illeszkedés kényszerűsége már eddig is nagymértékben átrendezte. Ez-az átrendeződés a jelenben, s a belátható jövőben az osztály-, illetve rétegszerkezetben, illetve annak tudati alakzataiban nem tekinthető lezártnak. Pál László Megjelent a Kukorica című újság Megjelent a Kukorica című lap, a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat újságja. A június—július hónapok eseményeit magába foglaló híradó címlapján tudósítást közöl a múlt hónap végén megtartott igazgatósági ülésről, ahol megyénket Supala Pál, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatója és Varga Mihály, az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke képviselte. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a tavaszi kedvező meleg hatására a több éves átlagnál 50—60 centiméterrel magasabbak a kukoricák, különösen a Rába-Stei- gerrel vetett táblák mutatnak jól. Kedvező, hogy a rendszer taggazdaságai tovább növelték a korai fajták arányát, kedvező beérés- re lehet számítani az idén. A győztesek címmel cikket közöl a lap, amelyben ismerteti a kukoricatermelési verseny tavaszi fordulójának eredményeit. Ebből kiderül, hogy a 4000-es termelésszervezési egységek közül a pusztaföldvári Lenin Termelő- szövetkezet nyerte el az első helyezést és díjat. Papp Tibor, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese számol be cikkében a 4600 hektáron, területének egyharmadán búzát termelő gazdaság aratási felkészüléséről. Az írásból kiderül, hogy az alapos, mindenre kiterjedő felkészülésnek nagy része van abban, hogy július 19-re, kedvező eredménynyel befejezhették a nagy munkát. Keresett árucikk külföldön a libazsír. Évről évre jelentős mennyiséget exportál belőle a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat. Az orosházi gyár konzervüzemében hatalmas üstökben sütik a zsírt a társvállalatoktól is érkező libahájból. A zsír nagy része NSZK exportra kerül. Ezért a feldolgozás során eleget kell tenni az NSZK szigorú egészségügyi előírásainak. Ennek értelmében minden Munkaruhás férfi áll a pultnál: — Tányérkerék-fel- fogó csavar van Polskihoz? — Sajnos, nincs — válaszol a fiatalasszony. A vevő csalódott arccal távozik. Máris jön egy másik, ö is Polskihoz keres alkatrészt, középső kipufogót. Az eladó a kartonos dobozba nyúl, kifémtárgynak, mely érintkezhet az élelmiszerrel, rozsda- mentesnek kell lennie. Emiatt most — kihasználva a nyári holt szezont — kicserélik az évek óta használt üstöket rozsdamentes acélból gyártottakra. Ez meglehetősen sokba kerül, de az export érdekében meg kell hozniuk ezt az áldozatot, és várható, hogy az új üstöknek nemcsak az ára magasabb, hanem az élettartamuk is hosszabb. húz egy kartont, majd közli az elutasító választ: — Sajnos, nincs. Vevők és eladék A következő vevő végre sikerrel jár, nyolcas csőszegecset keres. — Száz darab van egy dobozban, ára 65. forint — kapja a választ. Megkönnyebbülten veszi át a pillanatok alatt kitöltött számlát és indul a pénztárhoz. A rövid, vevő nélküli időt kihasználva fordulok Kepe- nyes Jánosné részlegvezetőhöz: — Gyakran kell mondania a vevők kérdésére, hogy nincs? — Bizony, elég gyakran. Ma az esetek körülbelül 60 százalékára válaszoltam ezt. Sajnos, elég sok a hiánycikk. — Szavait igazolja a pult hozzánk közeli részén lezajló jelenet: Maxim Mátyásné eladó idős férfinak magyarázza, hol található a járműszakbolt, javasolja, ott próbáljon szerencsét. A szomszédos, önkiszolgáló üzletrészben elsősorban a Trabant-alkatrészeket kínáló polcokon kevés az alkatrész. Hiába keresgélnek a vevők, sok minden nem kapható a méltán népszerű kisautóhoz. IFB-hiba — Alkatrészellátásban tehát minden változatlan? — kérdem Nádró Jánost, az AUTOKER megyei igazgatóját, miközben a telep raktárát járjuk körbe. — Azt nem lehetne mondani — válaszolja. — Nézze a polcokon levő üres dobozokat. Nem hanyagság miatt üresek. Sok a hiánycikk. Valamit javult tavaly óta a helyzet, de most sem kielégítő bizonyos járművek alkatrészellátása Egyszerűbb, ha azt mondom, mihez van elég: a Ladák a legjobban ellátott gépkocsik, teherautók közül pedig a ZIL-ek. — Aratás közben sok termelőszövetkezet vezetőjétől hallottam, hogy zavar volt IFA típusú tehergépkocsik alkatrészellátásában... — Ez meglepő, nem hallottam eddig róla. A megyében öt üzletünk van, ahol tsz-eknek szolgálunk ki IFA- alkatrészeket. Igyekszünk ezeket az üzleteket, különösen aratás idején és szállításkor a szokásosnál is jobban ellátni. Egy nagyobb fennakadásról tudok, a méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz- nél áll egy IFA, terepváltó, sebváltó hiánya miatt. Sajnos ez az egyik fődarab, amiből gyakran van hiány. Már én is jártam miatta Pesten, valószínű, mire megjelenik az a cikk, már meg is érkezik az NDK-ból. Az NDK partner kapacitáshiányra hivatkozik, a készgépkocsi-igényeket sem tudja kielégíteni, nem még az alkatrészkéréseket. Csak 1985- re ígérnek jelentős javulást. Itt csak az segíthet, hogy jó előre be kell szerezni az olyan darabokat, amelyek nélkül nem megy a teherautó. Ez nem lehetetlen, hiszen a hibák szinte évente ugyanazok és mondhatnék egy jó néhány szövetkezetei, ahol így előzték meg a bajt. Brigád-randevú — Még mindig sok a hiányzó alkatrész, hogy mertek 164 milliós forgalmazást tervezni, ami, ha jól tudom, az ország AUTÖKER-ei közül a legnagyobb? — Az eddig eltelt fél év minket igazol, a terv időarányos részét teljesítettük. Nem dicsérni akarom magunkat, de láthatta a boltban, milyen tempóval, hozzáértéssel dolgoznak az eladók, részlegvezetők. Nélkülük nem lehetne ekkora mennyiséget forgalmazni. Jönnek hozzánk vevők az ország minden részéből. Sok minden kapható nálunk, ami máshol nem. Tíz órakor érkezett Miskolcról egy teherautó, biztos vagyok benne, hogy fél 12-kor útra indulhat a megrendelt félmillió forint értékű áruval. A lényeg a szervezésben van. A közületi eladótérben három részleg dolgozik, minden részlegnek van rakodóbrigádja. Ha nagyobb rendelést kapunk, mindannyian azt pakolják, ezek szünetében a raktárban dolgoznak. Gyorsan és precízen, ez a módszerünk, hiszen az alkatrész nem só meg paprika, a gépjármű veszélyes üzem. Komoly szakértelemmel rendelkeznek dolgozóink, nem véletlen, hogy a telep 28 tagú, Kállai Éváról elnevezett szocialista brigádja már kétszer nyerte el a Kiváló Brigád címet. Sikeres volt a múlt év, mert a brigád mellett kivívtuk a Kiváló Kereskedelmi Egység címet is. Az igazgató, Nádró János nem tudta mindezt ilyen folyamatosan elmondani, vevők, telefonok akasztották meg a beszélgetést. És egy vendég, Maczó Lászlóné, a kecskeméti AUTÓKER adminisztrációs vezetője. Nem üzleti ügy miatt. — Eljöttem meglátogatni a csabaiakat — mondja. — A mi vállalatunk tavaly márciusban alakult. Tanácstalanok voltunk a kezdésnél. Kérésünkre a csabai kollégák egy hetet Kecskeméten töltöttek, segítették beindítani az üzletet. A két brigád összebarátkozott, legutóbb Békéscsabán találkoztak. Sajnos, akkor nem lehettem itt, de most jutott rá egy kis idő, eljöttem meglátogatni őket. M. Szabó Zsuzsa Képünkön Jandsó Ferenc és Nánási István az utolsó csavarokat húzzák meg Kép, szöveg: Lónyai László Rozsdamentes üstök a konzervüzemben
