Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

1979. július 29., vasárnap nemcsak táborozóknak lehet ezt jól csinálni! Diszkómustra, szombat este ülkotó ifjúság A KISZ KB Intéző Bizott­sága felhívására a Minisz­tertanács határozata nyo­mán 1974-ben a szocialista munkaverseny egy új for­mája indult útjára: az Alko­tó Ifjúság pályázat. Jól csengő és találó nevet ka­pott; a fiatalokban valóban minden generációnál erősebb az alkotás, pontosabban a tenniakarás vágya. Az első három esztendőben több mint ötvenezer fiatal kapcsolódott be a versenybe, munkájuk eredményét egye­dül 1976-ban 137 millió fo­rint és 18 millió devizafo­rint jelezte. A további két év­ben több mint negyedmil- liárd forintot takarított meg a népgazdaság a pályamun­kák bevezetésével, s még mennyit megtakaríthatott volna, ha kihasználják az összes lehetőséget! Az érté­kelő bizottságok a bekül­dött 21 542 alkotás közül 7742-őt találtak hasznosít- hatónak, de a vállalatok mindössze 3904 pályamunkát kamatoztattak a gyakorlat­ban. Nem is beszélve az Állami Ifjúsági Bizottság tapasztalatairól, amelyek azt mutatják, hogy számtalan pályaművet azért minősíte­nek hasznosíthatatlannak, mert bevezetésére jelenleg nincs idő, pénz vagy kapa­citás. Tegyük hozzá: helyen­ként hiányzik a törődés, a figyelmesség is. A visszásságoknak több oka is van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy jó ide­ig tisztázatlán volt — néhol még ma is az — a felelős­ség kérdése, nem mindenütt értették, hogy bár a KISZ agitál, mozgósít, • a verseny megszervezése és lebonyolí­tása a gazdasági vezetők feladata. Sokáig zavaróan hatott az is, hogy a pályáza­ton együtt értékelték a kép­ző-, iparművészeti és hobbi- jellegű, valamint a gazdasá­gi, műszaki alkotásokat. Az előbbiek 1974—1976 között a pályamunkák egyharmadát képviselték. Hiányzott a tá­mogató útmutatás is: jólle­het a pályázati rendszert ágazatokra bontva kidolgoz­ták, eleinte — érthetően — semmiféle tapasztalat sem állt a vállalatok rendelkezé­sére, később pedig — ösz- szesítés híján — csak saját ismereteikre, benyomásaikra támaszkodhattak. Az Állami Ifjúsági Bizott­ságnak az Alkotó Ifjúság pályázattal kapcsolatban 1978. június 15-én közzétett határozata és irányelvei sok dolgot egyértelművé tettek. Kimondták, hogy a képző-, iparművészeti és hobbijelle- gű alkotásokat külön kategó­riában kell versenyeztetni, s a fiatalokat pedig elsősor­ban olyan pályamunkák ké­szítésére kell ösztönözni, amelyek közvetlen kapcso­latban állnak a termelési feladatokkal. A munkahe­lyek kötelesek ismertetni ezeket a célokat, a hasznosí­tásra alkalmas pályamunkák továbbfejlesztéséhez pedig, ha szükség van rÄo minden segítséget meg keU- adniuk. A párhuzamos felesleges ku­tatómunka elkerülése érde­kében a hasznos alkotásokat célszerű széles körben is­mertetni, terjeszteni, kata­lógusokban, de lehetőség sze­rint a tudományos-technikai folyóiratokban, műszaki tag­egyesületi lapokon keresztül is. A határozat kimondja azt is; kiállításon bemutatni, dí­jazni csak a bevezetésre al­kalmasnak talált alkotásokat szabad. Az útmutatás alkotók, gaz­dasági és társadalmi vezetők számára egyaránt hasznos segítség, ám önmagában semmit sem oldhat meg. A pályázat sorsa, eredményes­sége a munkahelyeken dől el. Félegyházy Mario Építőtábori történet. Emlí­tést sem érdemelne, ha a ka­landra nem egy ellenőrzés során derült volna fény. Ko­ra délután volt. A táborozok befejezték a munkát. — Ki segít lányok? — kér­dezte a táborvezető. A ko­csit kellene betolni... Akadt is néhány jelentke­ző. Jócskán eltávolodtak a gyülekezőhelytől, mire a Wartburg beindult. — Hadd szálljunk be mi is — kérlelték a lányok a ta­nárt. Az végül is engedett. Ha­tan az utastérbe, a többiek a csomagtartóba szálltak. A néhány kilométerre fekvő tá­bor bejáratánál nem várt vendég fogadta az érkezőket. Az ellenőr. — Mit keres hat lány a ko­csiban? — vonta kérdőre a tanárt. — Segítettek — próbált magyarázkodni. S míg a vita tartott, a cső-' magtartóban gubbasztó lá­nyok türelmetlenek lettek. Mit sem sejtve hangos dobo­gással adták tudtul, hogy szabadulni szeretnének. Az ellenőr megdöbbenten számolt tovább. Hét, nyolc, kilenc, tíz... Békés megyében ebben az évben négy központi és hét üzemben 12 megyei építőtá­bor nyitotta meg kapuit. — A megyei táborokat működtető vállalatok, szö­vetkezetek ebben az évből 2500 diákra tartottak igényt. De a jelentkezők száma jó­val kevesebb volt. Eddigi számításaink szerint mint­egy 1600 fiatal ment el a tá­borokba. — tájékoztat Már­ta Edit, a KISZ megyei bi­zottságának munkatársa. — Sok lenne a tábor? — Sok vagy kevés most már egyre megy. Tény, hogy eddig tudtommal valameny- nyi üzem kérelmének helyt adtak. — Ez jó, vagy rossz? — összehasonlításul: a központi táborok, amelyek­ben egyébként nem fizetnek munkabért, 1300 diákot vár­tak a megyéből. Ennél töb­ben jelentkeztek, mert azok­ban jobbak a feltételek, jól szervezett a program. A jö­vőben tovább nő a központi táborok száma, nekünk első­sorban ezekre kell mozgósí­tani. ■— És akik jövőre is a megyei tábort választják? — Remélem összehasonlít­hatatlanul jobb körülmé­nyekkel találkoznak, mint az idén. Az itt dolgozó fiatalok egyébként jól keresnek. Ta­valy az üzemek 2,6 millió fo­rintot fizettek ki munkabér címén, s ez az idén sem lesz kevesebb. Mezőhegyes. Petőfi Sándor ifjúsági építőtábor. A lányok egy része faházakban, a töb­biek sátorban alszanak. Gyetvai György, aki tíz éve vezeti a tábort jól érzékeli a változást. — Az első években földre szórt szalmán aludtunk. Gya­kori vendég volt és sok ria­dalmat okozott az egér. Az­után matrac és vaságy is ke­rült. Az idén átadták azt a pavilont, amelyben 150 ágyat helyeztek el. — Ezzel tehát minden meg­oldódott? — Azt azért nem monda­nám. Csak többszöri vita után töltötték fel a tábor közlekedő útjait, nem volt jó a tábori hangszóró erősítője, nem volt szeméttároló, stb. Az intézkedésekre már a tá- bomyitást követően került sor, pedig még tavasszal kel­lett volna elvégezni ezeket a munkákat. És hogyan vélekednek a lá­nyok? Van, aki semmi pén­zért nem költözne be a fa­házba, van, aki a sátorról nem akar hallani. Többségük azonban jól érzi magát itt. — Ebben az évben sokat javult a táborozok helyzete a megyében. Jobb a fiatalok ellátása, színvonalasabbak a szabad idős programok. A változás azonban még ennek ellenére sem kielégítő —tá­jékoztat Mérai István, az SZMT munkavédelmi felelő­se. — Vajon miért? — Sokan még most is azt hiszik, ha három—öt deci­belre felerősített beattal nyomják tele a fiatalok fe­jét, akkor már mindent meg­oldottak. Észre kellene pe­dig venniük, hogy a fiatalok nem eszközök, a táborok a munkára nevelés fontos bá­zisai. Ott, ahol a fiatalok rendetlenséget és szervezet­lenséget látnak, ott nyugod­tan kidughatják a fehér zász­lót, mert így csak összetörik bennük a becsvágyat. Sok lányt, fiút láttunk; akik gipszbe kötött kézzel és el­vágott ujjal is vállalták a munkát — magyarázza Vág- réti László, aki ugyancsak az SZMT munkavédelmi felelő­se. Egyelőre találkozunk azon­ban még a békésihez hasonló furcsaságokkal is. Innen 18 fiatal ment haza idő előtt, mert a sátrak átáztak, mert más munkát végeztettek ve­lük. — Meg kellene érteniük a gazdaságok vezetőinek, hogy elsősorban nekik van szüksé­gük a fiatalokra. Már most ősszel figyelemmel kísérjük, hogyan készülnek fel ezután a táborozok fogadására. — hallottuk még Vágréti Lász­lótól. Kepenyes János Címképünkön: a mezőhegye- si sátortábor Fotó: Kokavecz Katalin Békéscsaba. Szombat este fél hat. Az Árpád sor felől a Degré utcán két tizenéves lány. Nem jön, libeg. Még tanulni kell a járást a tűsarkokon. A magasabbikon nincs semmi fix. Minden mozog. S min­den látszik. A szecessziót idé­ző modell bő redőin, fodrain át. A sarkon három ráérő fiú. Oldalra csúszik a szá­jukban a csikk. „Tatááám!” — nyögi az egyik. Egyszerre lépnek a lányok után. A sa­rokbejáró felett vörösben iz­zik a felirat: DISCO. Mel­lette a szerényebb, kötelező cégtábla: Rózsafa vendéglő. Mi is megyünk ötük után. ♦ „Ez Csaba legelőkelőbb diszkója. Minden este megy a program. Nem túl drága, és kielégíti azt az igényt, vagy hogy mondják ... Há­rom srác diszkózik. ö most a B. Nagy József. Jó számai vannak. A személyzet is irtó rendes. „Majd minden este itt vagyok a nőmmel” — kapjuk a felvilágosítást egy Travolta-jelmezes sráctól a Rózsafa kerthelyiségében. A hátsó asztalnál harmincasok ülnek. Férj-feleségek is. To­kaji aszúk az asztalon. Másik asztalnál iskolás korú páros. Kibogozhatatlanul összefo­nódva. Bent elkezdődik a tánc. Hét óra múlt. Az ult­raibolya fényben fura árnya­kat vetnek a párok. Minden­ki láthatóan jól érzi magát. A rácsos bejárat előtt vagy 1966-ban elterjedt a hír: feloszlik az együttes. Mened­zserük halott, unják egy­mást, unják a koncerteket, be is jelentik, hogy soha többé nem lépnek föl. A hí­resztelésekre mintegy vála­szul jelent meg a Bors őr­mester nagylemez. S ezt kö­vetően a rajongók már csak lemezen találkozhattak a Beatlesszel. 1968-ban le­járt Parlophone szerződésük, maguk alapítottak céget, Apple néven. Az Apple Corps az ügyetlen vezetés miatt rövidesen heti hat­vanezer dolláros veszteség­gel működött, noha a Beatles név sokkal többet jövedel­mezett, mint valaha. 1970. április 11-én bejelentették a feloszlást, majd Paul hirte­len haragjában, bosszúból beperelte a többieket, anya­gi elszámolások miatt. Kar-' rierjük során 90 millió nagy- és 125 millió kislemezt ad­tak el, bevételeikből fedez­hették volna a Brit Ki­rályság nemzetközi adóssá­gait. S azóta? Tavaly mind a négyen találkoztak Chicagó­húszan ácsorognak. Mk ki­jöttünk, ketten mehetnek a helyünkre. ♦ Nyolckor érünk a Jamina presszóhoz. Kattan a rácsos ajtó zárja. A szőke hölgy gyanúsan szemlél minket.* Arcán bájosra tervezett, de kényszeredetté sikerült mo­soly. Pedig itt is minden rendben. Páran táncolnak. Az egyik asztalnál őszes úr egy sörösüveg mellett. Ér­deklődőén szemlélődik. Az italválaszték totális. De in­kább üdítő fogy. A felszol­gálónő is méreget minket. „Csak két napja vagyok itt” — hárítja el a forgalomra, a Tánc, tánc, tánc... ban. Egyes hírek szerint új­ra játszanak — valójában függő anyagi ügyeket tár­gyalnak. Paul: „Életem leg­borzalmasabb . élménye volt. Négy idegen ül egy asztalnál, nincs mondanivalójuk egy­más számára, pénzről kéne beszélni, de ehhez meg nincs pofájuk...” John rászokott a heroinra, elvált feleségétől, Yoko Óné­tól, majd újra összeházasod­tak. Szólóalbumai azonban még most is töretlen sike- rűek. Paul Wings néven alakí­tott együttest. Hosszú és botrányos sikertelenség után, főleg koncertkörútjaiknak köszönhetően a Wings sike­reket arat'. George elhatá­rozta,/hogy megvalósítja ön- magt. Sokkal több van az életben, mint egynek lenni a Beatlesből — mondotta re­zignáltam Előszór botrányai­val vétette magát észre, pél­dául meglátogatta barátját, az akkori elnök, Gerald Ford fiát — mivel azonban lila kockás teveszőr zakóban és narancssárga nadrágban óhajtott belépni a Fehér Házba, az őrök jól megver­Akik kívülrekedtek... Fotó: Orbán Károly hangulatra vonatkozó kérdé­seinket. Fotózni sem enged­nek. Így hát megyünk. ♦ A város egyetlen szesz­mentes diszkója a Vasutas Klubkönyvtárban működik, minden szombat este. Zömé­ben középiskolás korú lányok alkotják a közönséget. Tízen a telekgerendási építőtábor­ból jöttek. Mondják: ma es­te fiúból gyenge a felhoza­tal. A hangulat azonban ki­váló. Most, kilenc óra tájban tartja szünetét a diszkós. „Űj fiú, nem ismerjük. De elég jól csinálja” — hangzik az egybehangzó vélemény. ♦ „Ma azért jöttem el, hogy lássam: megéri-e fenntartani az ifjúsági parkot” — mond­ja Bezzegh László, a megyei vendéglátóipari vállalat fia­tal igazgatóhelyettese. Két­száztíz belépőt adtak el ed­dig, azaz fél tízig. Ez telt házat jelent. Igazi diszkóhan­gulat. Az eredeti lemezlovas szabadságon. A közönség pe­dig őérte van itt. A város egyetlen olyan ifjúsági szó­rakozóhelye, ahol a zenén kívül mást is kapni. „Cse­pegtetett művelődést” — mondják. Azaz: a szünetek­ben kisfilmeket vetítenék. Meg kellene próbálni másutt is. Érdemes! Szombat esti diszkótúrán­kon egyetlen egy ittas fiatal­lal sem találkoztunk. A jó hangulatnak tehát nem az üres üveg a fokmérője. ték, azt hívén, hogy anar­chista. Nagylemezei, a Cso­dafal és az Elektronikus hangzás inkább csak ujj­gyakorlatok, a Minden elmú­lik egyszer című tripla albu­mon azonban már világsiker az Én édes Uram. Igaz, a néhai Chiffons együttes be­pereli, mert a dal az ő egy­kori slágerük tökéletes „le­koppintása”, de George a bevételből bőven megfizethe­ti a kártérítést. A Sötét ló című lemezen hű maradt a hindu zenéhez és filozófiá­hoz. Ringó filmkarriert kezdett, sikerrel játszott a nálunk is bemutatott Az lesz majd a napban, a Drakula fiában és a Csodálatos Christian- ban. Időnként lemezfelvéte­leknél dobol, például Har­rison vagy Leon Russel da­lainál. Egyöntetű felháboro­dást keltett, hogy; „eladta magát” az önjelölt Beatles- utánzó -1- azóta elhunyt — Marc Bolan együttese, a T. Rex koncertkörútjához. Hírüket' azonban nem ez a pár év őrzi meg... Szántó Péter Este 10 előtt. Telt ház az ifiparkban (Nemesi) I rock meséskünyvébfil Vili. Hol van már a Bors őrmester? láborr«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents