Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
o 1979. július 29., vasárnap KHauiTiiti Nemcsak a szolgálatban, a munkában is példamutatók Dobozon, a helyi Petőfi Termelőszövetkezetben is túl vannak az aratási munkák zömén. A kenyérnek való már biztos helyen van, azonban a tavaszi árpát még vágják. A szövetkezet elnöke. Kiss Gábor már valamennyivel* nyugodtabb, mint egykét héttel korábban. — Búzából 1500 hektárról arattuk le a termést. Sajnos, a rendkívül kedvezőtlen időjárás bennünket is sújtott. Majdnem felét, 700 hektárt kellett felülvetnünk fagy- és belvízkár miatt. Tetemes kiesés ez még akkor is, ha a kár egy részét az Állami Biztosító megtéríti. Meg aztán nem is pénzre lenne szükségünk, hanem búzára. Beszélgetünk a rendkívül nehéz és kiszámíthatatlan időjárásról, az aratásról, amely alaposan próbára tett embert és gépet. Szóba kerülnek a munkásőrök is. — Bázisüzeme vagyunk a munkásőrségnek, a dobozi egység túlnyomó része szövetkezetünk tagja. Nemcsak a szolgálatban állják meg derekasan a helyüket, hanem a gazdasági munkában is, most meg éppen az aratásban. De ajánlom, menjen ki a munkahelyre, most éppen két kombájnon is munkásőr ül. A GAZ hepe-hupás utakon porol, majd rátérünk egy már valamivel simább üzemi útra, s aztán távol a falutól, a határban már mesz- sziről feltűnik a két poroló kombájn. Amire odaérkezünk, a tábla közepén járnak. Amíg várakozunk, tovább folytatjuk a szót az elnökkel. — Az egyik kombájnon Szabó Gábor, alegységparancsnok ül. A másikon Hajdú György munkásőr. A legjobbak közé tartoznak, Szabó Gábor kiváló dolgozó. Ha jól tudom — hát ezt majd megkérdezzük a személyzeti vezetőtől — munkásőreink többsége rendelkezik valamilyen kitüntetéssel. Dübörögve érkeznek a kombájnok a tábla szélén álló teherautóhoz, amelyre kiürítik az árpát. Kézzel-lábbal integetünk — a nagy zajtól úgysem hallanák a hangunkat —, hogy egy rövid időre állítsák le a motort. Iz- zadtan, porosán szállnak le a magas gép nyergéből. Csuklójukat nyújtják kézfogásra, bár azt is vastagon lepi a por. — Mi aztán nem dolgoz„Ragaszkodás” — Franciska néni egyedül él? — Tíz éve halt meg a férjem, s nekünk gyermekünk sem volt. Magam vagyok. — Miért nem jár az öregek napközi otthonába? — Messze van. — Gyalog 20 perc — cáfolja meg a békésszentand- rási tanács szociális előadója. — Beteg is vagyok. A cukorbetegeknek nem főznek ott külön. A szívem is fáj, a lábam is kétszer volt eltörve. — De ott nem lenne egyedül. — Akkor sem, ha eltartási szerződést kötnék valakivel, de annyi rosszat hallok erről is. — És még miről hall rosz- szakat? Nem válaszolt. De amikor elmentem a barátságos napközibe, hiányérzetem támadt. Nem fogott meg semmi és senki kimondatlan ragaszkodása. Alig hiszem, hogy az 1970- ben épült 20 személyes otthonba 1975-ig sorbanállás volt, s most csak néhányan igénylik ezt a gondoskodást. Abban az évben ugyanis rendelkezés született a térítési díjak mértékéről. Ez visszahúzó erő a családos idősek számára, hiszen 1110 forint nyugdíj mellett nem lehet térítési díjat kérni az időséktől. Így a gondozási díj Szabó Gábor és Hajdú György hatunk fehér kesztyűben — és megtörli izzadó homlokát, amelyen a cseppek széles barázdát húznak a poros bőrön. Nem mondom, jobbak már ezek a kombájnok, mint valamikor, az 50-es évek derekán, de azért soha nem tudnak olyan munkakörülményt biztosítani, mint egy légkondicionált irodában. Persze, a két fizetés között is van azért különbség — teszi hozzá Hajdú György. Én pedig —- folytatja Szabó Gábor — különbséget tudok tenni a régi és a mostani aratás között, mert 55 óta vágom a gabonát. Annak idején egy ÁC típusú magyar gyártmányú' kombájnon kezdtem. A mostani SZK— 6-os arató-cséplő gépek már jóval kényelmesebbek, és ami nem mellékes dolog, jóval nagyobb a teljesítményük is. A táblát szegélyező bokrok alatt vizeskanna. Nagyot húznak a friss vízből, amelyet hidegen tartott a hűvös. — 1967-ben jelentkeztem munkásőmek. Hogy miért? Megmondom úgy, ahogy van. 1956-ban katona voltam a budapesti 33-as forradalmi ezredben. Akkor elhatároztam, hogy ha lehet, fegyverrel védem meg ezt a hatalmat. Amikor megalakult a munkásőrség, azonnal nem tudtam belépni, mert jött a nősülés, jöttek a gyerekek, nem tudtam otthonról elszabadulni. Amikor aztán nagyobbak lettek, nem sókat gondolkoztam a belépésen. Az asszony se szólt semmit. 58 óta vagyok párttag. — És ilyenkor nincs szolgálat? — Most a legfontosabb, a hagyatékot — házat, kertet — terheli a gondozott halála után. Ez lehet ok arra, hogy csak néhányan igényeljék a szociális gondoskodást? Nem. De a következtetés az, hogy így növekszik a házi szociális gondozottak száma. Nem tud megfelelő céllal működni az otthon, s nem lehet az idősek gondozásában az oly fontos fokozatosságot betartani. — Naponta járunk az idős emberek közé. Többségüket meg is győztük arról, hogy menjenek az öregek napközi otthonába. Egyik idősünk, Sándor bácsi rá is állt és bement az otthonba, de visz- szajött olyan véleménnyel, hogy amíg tudja, inkább eteti a jószágait, műveli a kertjét, egyedül — mondja Szálai Antalné, a község vb-tit- kára. — Van magyarázat? — Talán az otthon nem biztosít az idősek számára megfelelő feladatot. El kell érnünk, hogy érezzék az idősek, szükségünk van rájuk, a munkájukra. Sajnos, falun még él az a hit, hogy ez szeretetotthon, amelynek végcélja az idős kor emlékeinek ápolása. Meg kell teremteni, s számos példa bizonyítja, hogy meg is lehet teremteni azokat a feltételeket, melyék között az idősek azt érzik; ragaszkodnak hozzájuk, szükség van a munkájukra, tevékenységükre, még a közösségnek is. Sz. J. hogy a kenyérriekvaló biztonságos helyen legyen. Naponta 13—14 órát dolgozunk, nem vagyok már mai gyerek, megmondom én, amikor leszállók a gép nyergéből, nincs kedvem még tévét sem nézni. Holtfáradt vagyok addigra. Tudják ezt a munkásőrségben is, és lehetőleg ilyenkor kihagyják a szolgálatból azokat, akik aratnak. Persze, az alegység többi tagja ugyanúgy ellátja a szolgálatot, mint máskor, egy kicsit helyettünk is. Persze ebből még soha nem volt differencia, megértik, hogy most a kenyémekvaló az első. Minden perc drága ilyenkor, különösen amilyen változékony az időjárás, lehet, hogy délutánra már ismét elered az eső, és akkor megint tétlenségre lesznek kárhoztatva a gépek. Ezért aztán nem is haragudhatunk, ha elbúcsúznak és felkapaszkodnak a kombájn nyergébe. Feldübörögnek a motorok, fürgén indulnak újra, hogy még betakarítsák a földön heverő kalászokat. A szövetkezet személyzeti vezetője, Szabó Sándor előveszi a kimutatásokat és mutatja a névsort, hogy kik a munkásőrök. Mülek Ferenc már nyugdíjas tsz-tag, szintén kiváló dolgozó kitüntetést kapott, és még mindig aktív munkásőr. Kiváló munkásőr Boros László is, Békési Ferenc is, de a többiek mellett is ott áll megyei, országos parancsnoki dicséret, és a különböző fokozatú emlékérmek. Dicsérő oklevele szinte minden munkásőrnek van már. — A törzshadhoz tartoznak a munkásőrök, s ezt erkölcsileg és anyagilag is jutalmazzuk. Szabó. Gábor alegységparancsnok, aki pártvezetőségi tag is, minden vezetőségi értekezleten ott van. Így aztán ők is tudnak a mi gondjainkról, mi is tudomást szerzünk problémáikról. A munkásőrök az idei nyári csúcsmunkában is jelesre vizsgáztak. Bebizonyították, hogy önként vállalt kötelezettségüknek is eleget lehet tenni, s emellett a termelésben sem kell hátul kullogni. Jó példát mutatnak arra, hogy a fegyveres szolgálat és a népgazdasági tervek lelki- ismeretes, becsületes végrehajtása nem különálló fogalom. Egyszóval mondhatnánk azt is, hazaszeretet. Kép, szöveg: Béla Ottó Véradók Kunágotán Kunágotán 360 taggal működik a Vöröskereszt-alap- szervezet. Igen sokan, csaknem kétszázan rendszeres véradók Az idén 43 kitüntetett véradó volt a községben. Az ÁFÉSZ és a Bercsényi Tsz dolgozóit összefogó alapszervezet a véradások megszervezésén kívül igen sokrétű munkát végez. Rendszeresen látogatják az itt élő idős embereket, felkutatják a veszélyeztetett környezetben élő gyermekeket. A tisztasági mozgalom megszervezése is a Vöröskereszt feladata. Az idén mintegy 500 ház felelt meg a mozgalom követelményeinek. Az aktívák figyelemmel kísérik az üzletek és a vendéglátóipari helyek tisztaságát is. Ez évben eredményes elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveztek. Tavasszal zajlott le az általános iskolások elsősegélynyújtó versenye. A termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ 44 dolgozója tanfolyam keretében ismerkedett az elsősegélynyújtási alapismeretekkel. Erre azért is szükség van, mert a községben csupán egyetlen orvos működik. Előzetes közvéleménykutatás alapján minden évben több érdekes előadást tartanak egészségügyi témákból. A gyulai harisnyagyárban megvalósulnak a nőpolitikái határozatok *■. A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárának tevékenysége jelentősnek mondható a Budapesti Harisnyagyár egészében. A harisnya- és nad- rágharisnya-termelés jelentős része itt valósul meg. Gyulán 950 gépen készítik a termékeket, a létszám megközelíti az ezret. Az idén a gyulai gyár 32,7 millió pár, illetve darab harisnyát és harisnyanadrágot tervezett. A gépparkot folyamatosan korszerűsítik, még az idén várnak 56 új kötőgépet. A gyárban nagy gondot fordítanak a nő- és ifjúság- politikai határozatok végrehajtására. A vállalat ennek érdekében intézkedési tervet, végrehajtási utasítást adott ki, amely 20 pontban több évre megszabja a feladatokat. Ezek közül néhányat. A teljesítménybérben dolgozó 50 éven felüli 15 éves fizikai munkával és törzs- gárdatagsággal rendelkező nődolgozó havonta 200 forint bérkiegészítést kap. Aki vállalja a három műszakot, az a teljesítményére -j-5 százalékot kap. Ilyen az elmúlt évben 56 volt, akik részére több mint 103 ezer forintot fizettek ki. Mindezeken túl az 55 éven felüli nyugdíj- korhatárt elért nődolgozó ha tovább dolgozik, 300 forint bérkiegészítést kap. A szülési szabadságról visszatért dolgozókat egy hónapig, a gyesről visszatérő dolgozókat két hónapig 200 forint bérkiegészítés illeti meg. A 3, vagy annál több gyermekes és a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók 1 gyermek esetében is évenként és gyermekenként 400 forint beiskolázási segélyt kapnak. A gyár vezetői biztosítják a dolgozók részére a bölcsődei és óvodai elhelyezést, és a lehetőségekhez képest egy műszakot a kisgyermekes és gyermeküket egyedül nevelő nődolgozóknak. Megfelelő a nők aránya a gazdasági és társadalmi vezető testületekben. Megtalálhatók a felső vezetésben, az üzemvezetők, művezetők és csoportvezetők között, a szakszervezeti bizottságban és a párt vezetőségben. Az utóbbi években sokat tettek a szociális ellátásban és munkavédelemben is. Megszüntették a külső zajártalmakat és megvalósították a folyamatos légcserét. Jó az üzemi orvosi ellátás, amely heti 5 alkalommal működik. Jelenleg a melegítő konyhát és az ebédlőt alakítják ki. ami mintegy kétmillió forintba kerül. Kielégítőnek mondható a harisnyagyárban a szocialista brigádmozgalom. Az elmúlt évben a jó munka eredményeként 34 brigád 234 tagja 153 ezer forint jutalmat kapott. Az idén 10 munkabrigád és 38 szocialista brigád mintegy 300 tagja tett vállalást. A társadalmi- munka-felajánlások között szerepel évi két kommunista műszak, melynek bevételét — 150 ezer forintot — a gyermekintézmények építésére adják. * B. O. Fiatalok a közéletben „Szeretem megmondani a véleményemet” „Almási István esztergályos? Kinn a gépműhelyben megtalálják!” — igazítanak útba Biharugrán, a Hidasháti Állami Gazdaság itteni kerületi központjában. Aztán a helyszínen kiderül: mostanában a raktárban van elfoglaltsága Almási Istvánnak. — Helyettesítem a főnökünket, meg a raktárost is — magyarázza a fiatalember, miközben széket kerít. — A főnök szabadságon van, a raktáros pedig beteg a szívével. Annyira rendes, lelki- ismeretes ember, mindent a szívére vett, lehet, hogy éppen ez volt a baj. A keze beszéd közben sem pihen; jobb híján egy tollat forgat, csavargat. Leteszi, a halántékát dörzsöli. — Fáj a fejem — mentegetőzik —, sajnos, eléggé gyakran. Már orvosnál is voltam, azt mondta, idegi alapon van. Pedig az én koromban ez még nemigen érthető: karácsonykor leszek harminc! — Megkérdezhetem, hogy mi az idegesség oka? — Miért ne kérdezhetné! Nem családi ügy, rendezettek az otthoni körülményeim. Van két fiunk, a kisebbel most van gyesen a feleségem. Különben ő is itt dolgozik, laboráns. Hogy akkor mitől az idegesség? Talán kicsit sokat vállaltam egyszerre az elmúlt hat-nyolc évben, dehát egyik hozta a másikat. Ráadásul szeretem rendesen csinálni, amit elvállalok. Az orvos persze javasolta, hogy kevesebbet hgjtsak. Valóban, felsorolni is sok, mennyi megbízatása, feladata, elfoglaltsága volt Almási Istvánnak. Nyolc éven át ő töltötte be a KISZ-titkári tisztet, jelenleg is tagja a KISZ járási bizottságának. Volt négy éven át a megyei KISZ-bizottság — s ugyanakkor a mezőgazdasági rétegtanács — tagja, két éve köszönt le a klubvezetői posztról. Már a második választási ciklusban községi tanácstag, és beválasztották a pártalapszervezet vezetőségébe. — No, és jártam a marxista—leninista esti egyetemre. Nem mondhatnám, hogy könnyen boldogultam a tanulással, de elvégeztem. — Nyilván önmagának is feltette már a kérdést: érdemes közéleti szereplést vállalni? — Háát — áll meg a kezében a toll — úgy van ez, hogy amikor valami nem sikerül, amikor hiába járatja az ember a száját, csak ígéreteket kap, de minden marad a régiben, akkor megfogadja: ezután én se szólok. Persze, mindig újra kezdem. Jönnek hozzám a többiek: öreg, ezt tedd szóvá, azt intézd el. Tudják, én bizony szeretem megmondani a véleményemet. — Beszéljünk most a faluról, a tanácstagi munkájáról! — Kis község *a miénk, 1800 a lakosa, vagy tán még annyi sem. Huszonnyolc választókerület van. Az enyém a gazdaság központja, ahol 15 család él, hát őket képviselem. Sok gond ebben a kerületben nincs, úgy hogy a tanácsnál főleg az ugrai fiatalok érdekében szoktam szólni. Nemrég építettünk például egy focipályát. — Milyenek a tanácsülések? — Aktívak, elmondja ki-ki a véleményét, kiváltképp, ha jelen van valaki a megyétől is. A fő téma persze az, hogy nincs vízhálózat. Olyan 3 millió forint az a pénz, amit a községi tanács eddig erre megtakarított. A terv kész, kutat is fúrtak. Ügy tudom, a VI. ötéves tervben lesz kész az egész. A másik probléma, hogy kevés a munka- lehetőség. A legtöbb embernek ez a gazdaság ad kenyeret, de nem a legjobb kereset, legalábbis itt a műhelyben. Én havi 2800-at kapok, 16 forint az órabérem. Dolgoznánk mi többet, de nincs teljesítménybéres munka. Most, hogy már a Hidasháti Állami Gazdasághoz tartozunk, reméljük változik a helyzet. Biztatás nélkül, megfontoltan beszél, pontosan, világosan fogalmaz. Az a fajta ember, aki nem latolgatja: jó az nekem, ha ezt elmondom? Mert hisz abban: attól a hbák még hibák maradnak, hogy hallgatunk róluk. Szóba kerül a család, a megélhetés, így azután megint a munkához kanyarodik vissza. Sorra veszi, szerinte hol, mi a hiba, majd némi éllel megjegyzi: — Ezekről a dolgokról ugyan nem szoktam az újságban olvasni... — Kérem, csak folytassa! — Na, jó! Szóval azt mondják itt nekünk, dolgozzunk jobban, többet! De azt nem mondják meg, mit csináljunk, és hogyan! Nem ártana mindenütt egy kis rendcsinálás — szerencsére ezt odafönn is látják. Munkafegyelem! Látja az ember, hogy ellenőrzés nincs, vagy csak ritkán. Az anyagot is felvételezik, de hogy tényleg kell-e például olyan sűrűn az az olajcsere, meg, hogy hol használják fel azt az alkatrészt?... Szigorúbban kellene venni ezeket a dolgokat, nemcsak beszélni róluk! Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi
