Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
1979. július 27., péntek o Szakcsoportok Gyomán, Endrödön és Hunyán „Szövetkezetünk hosszú távú intézkedési tervben fogalmazta meg a szakcsoportok segítésének, támogatásának módozatait.” — írja Tanai Ferenc, a Gyoma— Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnöke levelében, melyben a szakcsoportok tevékenységéről tájékoztat. Itt olvashatjuk azt is, hogy „1978-ban a szövetkezet összes felvásárlási árbevételének 40 százalékát már a szakcsoportok adták...” Az a 12 szakcsoport, melyből 6 Gyomán, 5 Endrödön, 1 pedig Hunyán tevékenykedik, és tagjaik száma eléri a 900 főt. Tegyük máris hozzá, a Gyoma —Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ keretében működő szakcsoportok taglétszáma az utóbbi három évben megduplázódott. S, hogy forintértékben mennyi az a termék, ami az összes felvásárlási árbevétel 40 százalékának felel meg, pontosabban, amit az ÁFÉSZ útján értékesítettek e szakcsoportok? Kereken tíz és fél millió forint értéket képviselt. E szakcsoportok közül egyébként kisállattenyésztéssel öt, kertészkedéssel négy, sertés- tenyésztéssel egy, méhész- két .éssel kettő foglalkozik. Igen, csak Gyoma,, Endrőd és Hunjfh körzetéből ilyen értékű árualappal gyarapodott a népgazdaság élelmiszerkészlete. Mert ez a tíz és fél millió forint értékű áruféleség — az ÁFÉSZ közvetítésével — egyenes csatornán az ország lakosságának ellátását szolgálta. Még akkor is, ha ennek egy részét a szövetkezet saját boltjaiban értékesítette, javítva ezzel a helyi szükséglet kielégítését. Érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy csak a Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ-nél mit és milyen mennyiségben adtak le szerződésre a szakcsoportok. Kezdjük a csaknem 30 évvel ezelőtt alakult két méhészszakcsoporttal, melyek a legszervezettebben működnek. Méhcsaládjaik száma eléri a kétezret. E két szakcsoport évenként 500 mázsa mézet és 5—6 mázsa virágport állít elő, illetve értékesít. A kisállattenyésztő szakcsoportokat is a kiegyensúlyozott tevékenység jellemzi. A nyúltenyésztők például 1978- ban 224 mázsa nyulat értékesítettek az ÁFÉSZ közreműködésével. Jelentősen fellendült e szövetkezet keletében a húsgalambtenyésztés is. A szakcsoportok tavaly 128 mázsa húsgalambot adtak feldolgozásra1 és 1700 darab tenyészgalambot húsgalamb-szaporításra. Egyébként a gyomai galambtenyésztő szakcsoport 1978-ban az ÁFÉSZ által felvásárolt összes mennyiség 70 százalékát adta. A baromfitenyésztéssel, a tojástermeléssel, a májliba- előállítással foglalkozó szakcsoportok is évek óta jelentősen hozzájárulnak az ÁFÉSZ felvásárlási tervének teljesítéséhez. A sertéshizlaló szakcsoport ezer darab sertést adott át 1978- ban a szövetkezetnek. Ezt a mennyiséget a szövetkezet a három községben értékesítette, jelentősen javítva ezzel a lakossági ellátást. Az ötéves tapasztalattal rendelkező zöldségtermelő szakcsoport évenként mintegy 600 ezer forint értékű áru leadására vállalkozik. A szövetkezet keretében működő legfiatalabb szakcsoport a 30 tagot számláló kertészeti gyógy- és ipari növényeket termelő szakcsoport, melynek működését az ÁFÉSZ igazgatósága júniusban hagyta jóvá. Még az év elején elkészítette mindegyik szakcsoport az idei termelési tervét, s abban. pontosan meghatározták, hogy miből mennyit, milyen értékben adnak le a szövetkezetnek, szerződésben vállalt kötelezettségek közepette. Amint Tanai Ferenc elnök tájékoztatott levelében, az idén a 12 szakcsoport 11,5 millió forint értékű termékre kötött szerződést. Ehhez tegyük máris hozzá: a szövetkezet olyan árukra kötött szerződést, illetve olyan termékek előállítását javasolta a szakcsoportoknak, melyeket értékesíteni is tud. Az viszont természetes, hogy a szövetkezet vezetői nemcsak várják és kérik a szakcsoportoktól a több és szebb árut, hanem sokoldalúan segítik is őket. Biztosítják részükre a napos- és tenyészállatokat, a vetőmagvakat, a palántát és egyéb szaporítóanyagokat, a növényvédő szert, a műtrágyát és a megannyi mezőgazdasági eszközöket, felszereléseket. E szakcsoportokat szolgálja kiemelten a gyomai mezőgazdasági bolt és az endrődi vas-műszaki bolt mezőgazdasági részlege is. Balkus Imre Rózsáson a helyzet rózsás Ha valaki mostanában Szarvas környékén jár, szépen fejlődő, sokat ígérő rizstáblákat láthat, különösen a rózsási kerületben. Ügy tűnik, az időjárás megkönyörült a termesztőkön, feledtetni akarja az elmúlt három év keserves terméseit. Csak a jó időnek köszönni mindezt túlzás lenne, hiszen rengeteg emberi munka, akarás van az eddig elért eredményekben. „Kétszer ad, aki gyorsan ad” — tartja a közmondás és nem alaptalanul. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium többször kiemelten foglalkozott a rizságazat gondjaival, és közvetlen segítségnyújtásra szánta el magát. Ezek egyike a rizs felvásárlási árának emelése — az igazi kedvcsináló. Nagy segítség a telepítés gépeinek beszerzésében nyújtott támogatás, a Szarvasi Állami Tangazdaság a múlt ősszel 5 Cater Pillar-hez és 16 rizskombájnhoz jutott így hozzá. Központi intézkedés segített abban, hogy a vízügyi szervek komoly tárgyalásba kezdtek a rizstermesztőkkel, a vízellátás javításáért. Jelentős lépés, hogy sikerült a szarvasiaknak is emelni a korai fajták részarányát a vetésterületen, így az idén megnőtt a KITE-tagoknál már többször kitűnően vizsgázott Nucleo- ryza, a szintén megbízhatóVarga Pál, a markológép kezelője látja el anyaggal a szekrényadagolót. A termelékeny gépsoron megduplázódott az anyagszükséglet Uj gépsoron készül a tégla A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai Il-es számú gyárában 140 millió forint értékű fejlesztést hajtanak végre. Az első ütemben elkészült az anyagelőkészítés rekonstrukciója, most pedig — II. ütemben — az új nyersgyártó sor, valamint a szárító- berendezés és nemrég megkezdődött a próbatermelés is. A harmadik ütemben épül a kemence, amelynek az alapozását elkezdték. A befejezés a jövő év elején várható. Az új üzem automata és félautomata gépein évente 40 millió kisméretű téglának megfelelő (B—29-es, magasított födémtéglát és más) téglaidomot gyártanak, az előzőhöz képest félannyi létszámmal. P. B. Fábián Györgyné pultkezelő a kapcsolótáblánál. Feladata, hogy ellenőrizze az automata nyersgyártógép működését, és — szükség esetén — javítsa ki a hibát Horváth Gyula a szűrő-keverőgép kezelője. A gép az anyagot átdolgozza, a szennyező anyagokat (kavicsot, fát stb.) kiválasztja A nyersgyártó gépből szép sorjában kerül ki a B—29-es blokktégla, amely a gépsoron előbb a szárítóba, majd — égetésre — a kemencébe jut Fotó: Veress Erzsi nak talált Muta Shali és a Szarvasi 70-es fajták aránya. Jó volt az idén a vegyszer- ellátás is, egyedül a repülőgépes szolgálatnál akadtak hiányosságok — kevés volt a repülő. A jövőben ezen szeretnének változtatni a szarvasiak. Az idén tehát minden szerencsésen alakult. Kellemes tavaszi időben, jó minőségben készítették elő a talajt a gazdaság dolgozói, összesen 2200 hektáron vetettek. Ezután jött egy rövid, hűvös időszak, ami késleltette a kelést. Majd ismét a meleg, amely kedvezett a rizsnek és sajnos a gyomnak is. Éppen a meleg miatt nem hatottak megfelelően a vegyszerek, 200 Hektáron gyomosak maradtak a táblák. Az ezután ismét lehűlt levegő kicsit késleltette ugyan a fejlődést, de veszélyt csak a korán bugá- zásba indult növényekre jelentett. Szerencsére ez nem jellemző az egész állományra, így a helyzet még mindig biztató. Olyannyira, hogy a rózsási kerületben 35—40 mázsás átlagot ígérő táblák is láthatók. Az állami gazdaság tervében 30 mázsa átlagtermés szerepel. — Nem túlzás ez? — kérdeztem Nagy József igazgatótól. — Ellenkezőleg. Az lenne hiba, ha ennél kevesebbet terveznénk, hiszen nálunk minden adott az ilyen átlag eléréséhez — válaszolta. Ug.v tűnik, „rizsfronton” helyreáll a biztonság. Ezt jelzi, hogy a Szarvasi Állami Tangazdaság által vezetett rendszer 10 ezer hektárnyi területéből 2700 felújítása folyamatban van, ebből 300-at éppen Szarvason hoznak ismét termesztésre alkalmas állapotba. A rendszer szakemberei elkészítették a jövő évi rekonstrukciós terveket és a hatodik ötéves terv fejlesztési programját. Ebben további 3500 hektárnak a felújítása, illetve létesítése szerepel. A KITÉ-hez hasonlóan a szarvasiak is keresik az új, még jobb termesztési eljárásokat. Nem a távoli Japánban, mint a csárdaszállási Petőfi Tsz, hanem a Szovjetunió krasznodári rizskutató intézetével vették fel a kapcsolatot. A közelmúltban az intézet igazgatója vezette delegáció tartózkodott Szarvason, a magyar módszert tanulmányozni. A küldöttség vezetője elégedetten nyilatkozott az itt látottakról, kiemelte a magyar nemesítésű fajták jó tulajdonságait, és azt, hogy hasonló adottságú területeken nemcsak lehet, de kell is rizst termelni. Hiányolta viszont a rizses szakmára kiképzett szakembereket, mint mondotta felkészültségük jó, csak kevesen vannak. Megállapodás is született a találkozón. Az állami gazdaság 1980-ban 500 hektáron a szovjet kutatók által javasolt módszerrel termeszt rizst, s ennek tapasztalatait majd saját technológiájában is felhasználja. Megkeresték az üzem vezetőit olasz szakemberek is, egy sikeres együttműködés tovább gazdagíthatja a termesztési módszer kialakítóinak tapasztalatait. Nemcsak a termesztéssel, a rizs forgalmazásával is kiemelten foglalkoznak a szarvasi szakemberek. Ismert termékük a szarvasi előfőzött rizs. A háziasszonyok véleménye szerint jó a minősége, csak drága. Ezért nem is igen veszik. Az ország nyugati fele a legnagyobb vásárló, a hozzánk bevásárolni járó osztrákoknak ilyen áron is megéri. Ki hinné, hogy a drágaság egyik oka a papírcsomagolás? Pedig az. Ezért most arra törekszenek Szarvason, hogy a papírdoboz helyett csak fóliába csomagolják az előfőzött rizst, így 2-3 forinttal olcsóbban kerülhet majd az üzletekbe. Sokat tettek és tesznek a Szarvasi Állami Tangazdaság dolgozói, hogy feledtetni tudják az elmúlt három év sikertelen termesztését. A rizs pillanatnyi állapota azt jelzi, nem hiába dolgoztak. Betakarításig azonban még sok minden történhet. Elég egy ködös, hűvös augusztus virágzáskor és máris alábbhagynak a remények. Most azonban bízni kell, hogy az időjárás is megteszi a magáét és bő terméshez segíti a termelőket. M. Szabó Zsuzsa Munkába fogott szél Az ember ősi törekvése a szél munkába állítása, energiájának kihasználása. A történelem során a vitorláshajókkal sikerült ezt a legjobban elérni, ám a vitorláshajókat kiszorították a drágább, de gyorsabb hajózást lehetővé tevő gőzgépek. Mára a gőzhajók is ritkaságnak számítanak, mert jött a még drágább, de kényelmesebb, tisztább olaj. A szárazföldeken a szélmalom „fogta” a szelet, szélenergiával őrölték a búzát, illetve emelték a vizet. Érdekes, hogy a perzsák már a VII. században használták. Európában a XII. század óta ismeretes, Hollandiában a XVII—XVIII. században terjedt el. Négy, vászonhuzattal, vagy zsalu- san kiképzett szárnya tengelyt forgatott; a szárnyakat kormánylapát állította a széliránnyal szembe. Kis teljesítménye miatt azonban már ez is jórészt a múlté. Korunk energiaszegény világában azonban újra feltámadtak a remények a szélenergia munkába fogására. A modernizált fazonú szárnyak már nem is emlékeztetnek a régi szélmalmodra, de a cél itt is ugyanaz: tengely forgattatá- sa. A forgómozgás villamos generátorhoz jut, amely elektromos áramot állít elő. Eddig általában csak kis teljesítményű, 20—50 kilo- wattos szélerőműveket építettek, de kísérleteznek több száz, sőt több ezer kilowatt teljesítményű berendezésekkel is. A hasznosítható energia arányos a lapátok által súrolt területtel és a szél- sebesség köbével. A világon rendelkezésre álló szélenergia igen nagy, ezért sokfelé foglalkoznak hasznosításával. Alkalmazásának lehetőségét azonban korlátozza, hogy a szél megbízhatatlan energiaforrás, gyakran a szélerőmű forgatására sem elég, máskor meg a viharos szél veszélyezteti a gépet. Hátrányos az is, hogy az egységnyi súlyú levegő szélenergiája a többi energia- hordozóhoz viszonyítva igen kicsi, ezért a mai szerkezeti anyagok által megszabott korlátok miatt a teljesítmény növelése rendkívül bonyolult feladat.
