Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

1979. július 21., szombat o KMjÜUKTlW Bemutató a Várszínházban: Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb Szombaton, július 21-én es­te fél 9 órakor kerül színre a gyulai Várszínházban a nyári évad második ősbemu­tatója, Illyés Gyula: Homok­zsák, avagy nevetni köny- nyebb című műve. A humorba burkolt tragé­dia, amelynek vígjátéki a műfaja, egy idősödő asszony sorsáról szól. Az ő életének változásáról mesél az író, de nem ez a leglényegesebb szála a történetnek. A kör­nyezet, a társadalom nehe­zen változó, nehezen fejlő­dő világa, a társadalomelle­nes önzés áll a mondanivaló középpontjában. Sík Ferenc rendezte a vígjátékot, Tatár Eszter asz- szisztensi közreműködésével. A főbb szerepekben: Ro- nyecz Mária, Sinkovits Imre, Pásztor Erzsi, a szabadkai Kama Margit, a marosvá­sárhelyi Szilágyi Enikő, Csurka László és még sok neves színészünk játszik a darabban. A díszleteket Ba­kó József, a jelmezeket Schäffer Judit tervezte. Miről ír a Gyomai Híradó? Immár harmadik éve jele­nik meg rendszeresen a Gyo­mai Híradó, amely hasznos információkat közöl a lakos­sággal, tájékoztatja őket a nagyiközség előtt álló felada­tokról. A most megjelent idei második szám elsőként a gyermekévet köszönti, majd terjedelmes írás számol be a két település, Gyoma és Endrőd évszázados kapcsola­táról. Ebből kiderül, hogy a két település lakói már rég­óta szoros gazdasági kapcso­latban állnak egymással, bár volt idő, amikor ezt az együttműködést nem mindig nézték jó szemmel. Ma.ered­ményesebb, hatékonyabb az együttműködés, mint valaha. Ez érthető is, hiszen sok olyan feladat van, amelyet az erők koncentrálásával tud­nak csak megoldani, s hosz- szú távon is ez lesz a járha­tó út. Napirenden van ugyan­is az egyesülés kérdése, de amint az említett írás is fo­galmazza, nem elég a szán­dék, ezért még sokat kell tenni. Beszámol a híradó a Gyo­ma—Endréd és Vidéke ÁFÉSZ munkájáról. Mint ki­derül: 47 kiskereskedelmi, 32 vendéglátóipari, 9 felvásár­lási, 8 ipari egység és 11 me­zőgazdasági szakcsoport szol­gálja a lakosság ellátását. Az éves forgalom meghalad­ja a 400 millió forintot, s ez várhatóan növekszik, annál is inkább, mert napirenden szerepel a hálózat korszerű­sítése, bővítése. A tervek szerint jövőre már 500 mil­lió forintos forgalmat ter­veznek. Bemutatkozik a lap ha­sábjain a szocialista brigád- vezetők klubja is, amely több mint 5 esztendeje mű­ködik sikeresen. Községi átvevőhelyeket létesít a Dél-Magyarországi Tegnap, pénteken, a délutáni órákban katonai gyászszertar­tást rendeztek Békéscsabán, a vasúti temetőben, az egy év­vel ezelőtti füzesgyarmati vasúti szerencsétlenség során el­hunytak emlékére, és síremléket avattak. A gyászszertartá­son a honvédelmi miniszter képviseletében koszorút helye­zett el Patai Endre vezérőrnagy. Rajta kívül ott volt Szász Ferenc nyugalmazott vezérőrnagy is. Beszédet Paluska Pál alezredes mondott, aki kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunytakról. A szertartás végén a díszegység díszlépés- ben vonult el a síremlékek és a gyászolók előtt Fotó: Béla Ottó twwwMMwvmwvwnwtvvvtuwvwwwww Egyre több cigány nő dolgozik Mezőberényben MÉH Vállalat Nagy gondot okoz az egész országban, hogy az egyéb­ként gyorsan fejlődő közsé­gek nem rendelkeznek hul­ladékgyűjtő kapacitással. Egyre több vas- és fémhul­ladék rontja a faluképet, saz emberek közérzetét. A nép­gazdaságnak viszont jelentős kára származik abból, ha ezek a hulladékanyagok ve­szendőbe mennek, mivel az iparban másodnyersanyagok­ként újra feldolgozhatok. Ezért a Dél-magyarországi MIÉH Vállalat a lakosság igé­nyeinek kielégítésére, s egy­úttal a népgazdaság számára értékes hulladékanyagok mentése érdekében, központi helyeken levő községekben, falvakban — a helyi taná­csokkal történő megállapo­dás alapján — olyan nyilvá­nos gyűjtőhelyeket kíván lé­tesíteni, ahol a lakosság díj­talanul elhelyezheti a tönk­rement háztartási felszerelé­seket, kályhákat, kerékpáro­kat, s egyéb vas- és fém­hulladékokat. Az első ilyen gyűjtőhelyeket már létre is hozták Csongrád megyében. Ásotthalmon, Bács-Riskun megyében pedig Mélykúton. A gyűjtőhelyek gazdája a ta­nács, oly módon, hogy a Dél-magyarországi MÉH Vállalat az összegyűlt vas- és fémhulladékok átvétele után ezen anyagok ellenér­tékét a tanácsnak utalja át. Ez az összeg a fejlesztési ala­pot gyarapítja, így az egyéb­ként kidobásra, szemétre szánt anyagok hasznosítása révén községi célokat való­síthatnak meg, például jár­dák, utak, óvodák építéséhez járulhatnak hozzá. Ezek a gyűjtőhelyek nem­csak időszakosan, kampány­szerűen üzemelnek, hanem folyamatosan a lakosság ren­delkezésére állnak. A Dél-magyarországi MÉH Vállalat szegedi központja a közeljövőben felkeresi a he­lyi tanácsokat azzal a cél­lal, hogy több ilyen gyűjtő­hely létrehozására történjék megállapodás Csongrád, Bé­kés, valamint Bács-Kiskun megyében. Mezőberényben 548 a ci­gánylakosság száma. Ez az összlakosságnak mintegy 4 százaléka. Munkaképes korú 155 férfi és 146 nő. Ebből állandó munkavállaló 107 férfi és 44 nő. A korábbi évekhez képest jelentősen emelkedett azoknak a nők­nek a száma, akik állandó munkavállalók. Ezt bizonyít­ja az is, hogy jelenleg 6 ci­gány nő van gyesen. A ci­gány dolgozók többsége me- zőberényi munkahelyen, ki­sebb része vidéki munkahe­lyen dolgozik. Átlagkerese­tük a nem cigány dolgozóké­val azonos. Döntő többségük megtalálta helyét munkahe­lyi közösségében. Nem ke­vés az olyan cigány, aki 15—20 éves munkaviszony­nyal rendelkezik. Vannak szocialista brigádtagok és kiváló dolgozók is. A mun­kavállalók többsége ipari üzemben dolgozik betanított, illetve segédmunkásként. Aki állandó munkaviszony­nyal rendelkezik, megfelelő lakáskörülmények között él! A telepek felszámolása a községben 1966-ban kezdő­dött meg. Az úgynevezett „Párizs”-részi cigánytelepü­lés teljesen megszűnt. A „London”-nak nevezett tele­pülés, amely szociális szem­pontból elfogadhatónak mondható, még létezik. A régi telep megszüntetésével körülbelül 70 család költö­zött új lakásba. Hátrányos következményekkel jár azon­ban, hogy egy csoportba te­lepítették. A községi tanács ezért arra törekszik, hogy a jövőben a cigányok szétszór­tan, ne pedig telepszerűen lakjanak. Kulturáltság vonatkozásá­ban igen nagy eltérés van a cigánylakosság között. A fel­nőttek nagy része nem ren­delkezik a legszükségesebb alapműveltséggel sem. Ezért egyik legfőbb tennivaló az igények felkeltése. Fontos a 3—6 éves gyermekek óvodai foglalkoztatása. Egyre nő azoknak a szülőknek a szá­ma, akik 3 éves időtartam­ra óvodába adják gyerme­keiket. Ragaszkodnak a gyer­mekek napközis ellátásához is. Rosszabb a helyzet az általános iskolákban. A mintegy 1200 tanuló 12 szá­zaléka cigány származású. A két általános iskola és a ki­segítő iskola cigánytanulói­nak 50 százaléka túlkoros. Kis számban végzik el ered­ményesen az általános isko­lát. A gimnáziumban jelen­leg 1 cigánygyermek érett­ségizik, esti tagozaton ugyan­csak 1 cigányfiatal tanul. ; Jól halad Battonyán az ABC-áiuház építése. Az új üzletet a község felszabadulásának 35. ' évfordulójára adják át Fotó: Lónyai László Fejlettségünk — fogyasztásunk (3.) Ösztönzés, jé irányban A magas fokú termelékeny­séggel — s az új technikai eredmények folyamatos föl- használásával — megvalósu­ló tömeggyártás lényegesen befolyásolja a fogyasztást, de ha drágán termelünk, akkor drágán vásárolunk. Negyven esztendeje 2,08 pengő volt a mezőgazdasági napszám éves átlaga, ma en­nek — jelenlegi vásárlóerő­ben kifejezett — értéke 35— 36 forint... Elengedhetetlen: gazdasági fejlettségünket — s vele fogyasztásunk alaku­lását — mindenkor történel­mi összefüggésekben kell — kellene — szemlélnünk. El­engedhetetlen annak tudata: a szocialista fogyasztási mo­dell nem egy állapot elérését tűzi ki céljának, hanem egy folyamat fenntartását, válta­kozó célokkal. A fogyasztás éppen ezért nem cél, hanem eszköz — „humanizált fo­gyasztás”, jelöli a szakiroda- lom — a sokoldalú emberi élet kiteljesedéséhez, az egészséges, kulturált, har­monikus életfeltételek folyto­nos — s magasabb szintet képviselő — újrateremtésé­hez. Hosszú évekre visszavezet­hető tapasztalat: általában nem tervezésünk a hibás, hanem a tervcélok elérésére ösztönző, — ha kell, szorító — szabályozás. Ebből az el­lentmondásból fakadnak leg­többször a felemás folyama­tok. Gazdasági fejlettségünk­höz képest például kiterjedt és nagy arányú a társadalmi juttatások — a pénz- és a természetbeni juttatások — köre. A teljes jövedelem 85,9 százaléka származott 1950- ben a munkával összefüggő bevételekből, ez az arány 1960-ban 80,4, 1970-ben 74,5, s számítások szerint jövőre 67,1 százalékra csökken. Napjainkban a munkajöve­delmek minden száz forintja mellé 41 forint „jár” pénz- és természetbeni társadalmi juttatás formájában. Nehogy félreértés legyen: nem a ki­terjedt társadalmi gondosko­dás szükségessége kérdéses, hanem az, hogy ezzel párhu­zamosan miért nem voltunk képesek erősíteni a munkajö­vedelmek ösztönző szerepét, differenciáltságát, miért egy­szerűsödött le a többre kész­tetés a puszta bérnövekedés­re?! Szoros kapocs Napi tapasztalatok, tudo­mányos vizsgálatok egyaránt igazolják: szocialista rend­szerünkben az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyasztás biztonságának, az­az a betegség idején, az öreg­korban stb. élvezett jövedel­meknek. Továbbá: ahhoz, hogy az anyagi ösztönzés megfelelően érvényesülhes­sen', kellő árukínálat szüksé­ges, máskülönben a pénz csak meghatározott — éppen kapható — árukra váltható át, azaz értéke — kívánatos­sága — csökken, s vele a na­gyobb teljesítményekre való ösztönzés is. A gazdasági fej­lettség mai fokán tehát ki­emelkedő jelentősége van az áruellátás kiegyensúlyozott­ságának, illetve a szolgálta­tások színvonalának, ezek fo­lyamatos javításának. Ámde az a speciális kettős látá­sunk nem tartható fenn, hogy termelőként elfoglalt közép­szerű helyünket jónak vél­jük, de az ehhez mért fo­gyasztást nem kielégítőnek érezzük! A középmezőnyben levő termelő semmilyen te­kintetben nem rugaszkodhat a fogyasztói élvonalba. Egyetlen, bár sokat mondó tény, hogy a gazdasági fej­lődés megkövetelte iránnyal szemben, hazánkban a leg­utóbbi évtizedben csökkent a távolság a különböző mun­kakörökben dolgozók munka- jövedelmei között, s ugyanez a folyamat zajlott le az azo­nos foglalkozású csoportok legmagasabb és legalacso­nyabb javadalmazást elérő tagjainál. A korábbival azo­nos teljesítménnyel is elér­hető volt a fogyasztás növe­léséhez a többletforint, s ez sok esetben még inkább tá­gította a szakadékot a jöve­delmek és a teljesítmények között. Ne lehessen más Elkerülhetetlenné vált mind­ezek következtében annak a fölismerésnek az érvényesí­tése, hogy valaki ne legyen — lehessen — más a fo­gyasztásban, mint ami a tár­sadalmi munkamegosztásban. Ha kerestnövekményre van szüksége, akkor ennek fejé­ben nyújtson a társadalom­nak teljesítménynövekedést, s ráadásul nem akármilyet — például nehezen értékesít­hető terméket —, hanem a közösség kijelölte típusok va­lamelyikét, azt, ami egyszer­re jár közös és személyes előnyökkel. A megnőtt életszínvonal — így a nyolcszázezer személy- gépkocsi birtoklása, a hétvé­gi üdülő, az automata mosó­gép, a színes televízió, a gáz­fűtés stb. — új költségfede­zetet követel, de mert fo­gyasztásunk sok eleme előtte jár gazdasági fejlettségünk teremtette lehetőségeinknek, most a kettő közötti egyen­súly megbomlásának fölszá­molása került a fő helyre. Tény, hogy — Engels szavai­val élve — minden egyen­súly viszonylagos és időleges, ám ettől még helyreállításá­nak szükségessége nem ki­sebb. Körülbelül egy évtize­de fokozatosan növekszik az ún. szabad rendelkezésű jö­vedelemhányad felhasználá­sának szerepe a családok éle­tében. (így jelölik azt a jö­vedelemrészt, amelyet az ún. kötött kiadásokon túl — lak­bér, fűtés, közlekedés, alap­étkezés stb. — a család tet­szése szerinti célokra költ.) Ez napjainkban a személyes jövedelmek 30—40 százaléka között váltakozik családtípu­sonként, de az alacsony jö­vedelmű háztartásoknál nem több 10—20 százaléknál. Nem ennek korlátozása, hanem ésszerűbb kiadásának szor­galmazása a célok egyike, a másik cél pedig az, hogy ezt a jövedelemrészt elsősorban — a mainál sokkal jobban differenciált, valóságos telje­sítményekhez igazodó mun­kajövedelmek gyarapítsák. Lázár Gábor (Vége) Megyei közúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő munkák, szabályozások: Békéscsabán a Szarvasi út, Jókai út és Rákóczi út közöt­ti szakaszán csatornaépítési munkák kezdődnek. Ezen útszakaszon a forgalmi sáv leszűkül, ezért sebességkor­látozás és előzési tilalom lesz érvényben. Kérjük a járművezetőket, hogy ezen nagyforgalmi útszakaszt ke­rüljék el az építés időtar­tama alatt. A gyulavári Fe- kete-Körös-hídon félpályás útlezárással burkolatfelújítá­si munkák kezdődnek július 23-án. A szakaszon sebesség- korlátozás és előzési tilalom lesz érvényben.

Next

/
Thumbnails
Contents