Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

o 1979. július 21., szombat ISHilUKfiTti A vasalás egyúttal elsődleges minőségi ellenőrzés is a szabók szövetkezetében Fotó: Martin Gábor Nők a munkáról és a családról Az egyik termék, az énd- rődi Adidas-melegítők készí­tőjének — a szabó szövetke­zet kollektívájának — jó munkáját fémjelzi. Az EN- Cl-cipő pedig minőségével, fazonjával vívott ki széles nemzetközi elismerést. A két üzemben dolgozik az endrő- di nők többsége. — Az elmúlt években igen sok szövetkezet, így mi is bérmunkákra rendezkedtünk be — mondta Szabó Béláné, a szövetkezet nőbizottságá­nak elnöke. Nálunk a dol­gozók 90 százaléka nő s ugyanennyi százalékban gyártunk termékeket bér­munkában. Két cégnek dol­gozunk: az igen híres Adi­das és a francia Weil cég­nek. Az utóbbi években ju­tottunk el oda, hogy kor­szerű gépeket szerelhettünk fel, melyeken igen jó telje­sítményt érnek el a dolgo­zók. A fiatal szakmunkások között igen sokan havi 4 ezer fórintot is keresnek. — Ügy tudjuk, hamarosan elkészül az üzemi konyha? — Hamarosan szeretnénk beindítani, ahol majd Timár Józsefné főzi dolgozóinknak a kosztot. Felmérések alap­ján több mint 150-en ebé­delnének itt. Eddig ugyanis az ÁFÉSZ konyhájára jár­tunk enni. A konyha üze­meléséhez már csak a gáz bekötése hiányzik. Az üzemben tett látogatás­kor sok minden szóba került. Szükség lenne lenne az üze­mekben, a meóban gumisző­nyegre, a meleg vasalóknál kismamacipőkre. A nőbizottság vezetője el­mondta, hogy nemrég valósí­tottak meg a szövetkezetben beruházást, s nemigen van mód további fejlesztésre. Persze, igen sokat tesznek a kiváló termelési eredmények eléréséért a szocialista bri­gádok, köztük a Martos Fló­ra és az Ady Endre brigád, amelyek ez évben, illetve tavaly is a szövetkezet kivá­ló brigádja címet érték el. — Van egy négyszeres aranyérmes brigádunk, amely mindig elsőként jelentkezik, ha többletmunkát kell vál­lalni, ugyanúgy első, ha a község életéről van szó. Az egyik ifjúsági szocialista bri­gád rendszeresen látogatja a község egyik idős lakóját, akinek lakásába nemrég ve­zették be a villanyt. Hasonló történésekről szá­molt be Varga Imréné, az ENCI nőbizottságának elnö­ke. Az ő gondjuk már meg­oszlik, hiszen kooperációban Battonyán, Orosházán, Ka­muion, Szigetváron folytat­nak bérmunkát, felsőrész­készítést, Medgyesegyházán pedig önálló üzem műkö­dik. Nemcsak a nőbizottság, hanem a szövetkezet gondja is, hogy a szakmunkásképzés több évig szünetelt, s ezért kevés a szakmunkás. Gyeb- nár Jánosné, aki több mint 10 éve dolgozik az üzemben, havonta átlagosan 2300 fo­rintot keres, mint betanított munkás. A szövetkezet vezetősége a nőbizottsággal közös intéz­kedése alapján autóbusszal szálíttatja a dolgozókat, hi­szen Dévaványáról, Gyomé­ról, Endrédről járnak a sza­lagok mellé dolgozni. Oly módon is segítik a dolgozó­kat, hogy 3 évi munkavi­szony után 30 ezer forint ka­matmentes kölcsönt kapnak lakásvásárláshoz. Így — töb­bek között — 68 család lakik a szövetkezettel szemben le­vő „kislakótelepen”. Ebben a szövetkezetben is sikerült megvalósítani, hogy kisma­maszalag is működjön. Ezért Soczó Lajosné is tudott mun­kát vállalni, aki 3 gyermeket nevel férjével egy szoba- konyhás lakásban. A közsé­gi tanács segítségükre sie­tett és hamarosan kétszobás lakáshoz juttatja a nagycsa­ládot. — A gyerekek jól tanul­nak — mesélte az anyuka — mindegyikük négyesen fe­lüli eredménnyel zárta az évet. A legnagyobb lányom óvónőképzőbe készül. A fér­jem? ö állatgondozó, sajnos igen keveset tud velünk len­ni, a gyerekek nevelésében viszont sokat segít. Mire hazamegyek, tiszta a lakás, nekem a vacsorafőzésre van csak gondom. Kajó Gáborné a szalag művezető-helyettese elmond­ta: igen nehéz úgy szervez­ni a munkát, hogy sok a beteges gyermek, de néha nem is ez a legnagyc^>b baj. — Némelyik munkásnak szólni kell, hogy dolgozzon. Az endrődi tapasztalatok arra a következtetésre kész­tetnek, hogy sokkal nagyobb követelményeket kell tá­masztani a munkásokkal és a termeléssel szemben. Job­ban meg kell becsülni azo­kat, akik tudásuk legjavát adják, elmarasztalni viszont azokat, akik nem teszik ugyanezt.- Számadó Julianna Milliárdok a társadalombiztosításra Interjú dr. Pankotai István megyei igazgatóval i Társadalmunk sokoldalúan gondoskodik a munkából kiöre­gedett, idős emberekről, a betegekről, s jelentős összeget költ a családok támogatására. Társadalombiztosítási rendszerünk a felszabadulás óta nagy fejlődésen ment át, s a gazdasági előrehaladással összhangban társadalmi méretű gondoskodás­sá, szocialista államunk egyik alapvető intézményévé vált. Erről a széles körű gondoskodásról beszélgettünk dr. Panko­tai Istvánnal, a Társadalombiztosítás Békés megyei Igazga­tóságának vezetőjével. Többek között arra kértünk választ, hogy miként tevékenykednék az üzemi társadalombiztosítási tanácsok, hogyan alakul megyénkben a betegségi, anyasági ellátás és miként intézik a nyugdíjigényeket. — A társadalombiztosítási kiadások megyénkben éven­te több mint 2 milliárd 153 millió forintot tesznek ki. Az egy dolgozóra jutó társada­lombiztosítási kiadás az or­szágos 11 ezer 908 forinttal szemben megyénkben 10 ezer 304 forint. Államunk ezek­hez a kiadásokhoz mintegy 28 százalékkal járul hozzá. A legnagyobb hányadot a nyugdíj és a családi pótlék képezi. Megyénkben 203 ipa­ri, 30 ipari szövetkezeti és 41 mezőgazdasági szövetkeze­ti kifizetőhely működik. Ezeknek jelentős része 1978 szeptemberétől szerveződött. A mezőgazdasági szövetkeze­tek közül 29-ben a múlt év­ben szervezték meg a társa­dalombiztosítási kifizető he­lyeket. Ugyanakkor 203 tár­sadalombiztosítási tanács rendszeresen figyelemmel kí­séri az üzemi kifizetőhelyek munkáját. Ellátja a jogor­voslati feladatokat, irányítja és ellenőrzi az albizottságok ténykedését. Jelenleg 148 el­lenőrző albizottság működik. Az albizottságok tagjai nagy hozzáértéssel teljesítik a fel­adatokat. A segélyezési albi­zottságok határozataikat nem szóban, hanem írásban köz­ük a kérelmezőkkel. A tár­sadalombiztosítási tanácsok­ba csaknem ezer szakszerve­zeti aktívát vontak be. A megyei igazgatóság egyik fő­feladatának tekinti az aktí­vák továbbképzését. Ebben szorosan együttműködik a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsával. — Milyen korszerűsítés történt a nyugdíj-előkészí­tésnél? — Jelenleg megyénkben 257 vállalatnál és szövetke­zetnél foglalkoznak nyugdíj - előkészítéssel. A nyugdíjidő- el ismerési kérelmek zömét — egy évvel a nyugdíj előtt — a munkahelyeken az ügyin­tézők készítik elő. Ez vég­eredményben egyszerűsíti és ugyanakkor gyorsítja is az eljárást. Az igazgatóság a szakszervezeti bizottságokkal karöltve arra törekszik, hogy az ügyintézők minél szaksze­rűbben lássák el ezt a mun­kát. Ezt a célt szolgálja a to­vábbképzés is. — Hány nyugdíjas él megyénkben. Hogyan ala­kult a nyugellátásuk? — A nyugellátások össze­ge a múlt évben is emelke­dett. A növekedés mértéke országos szinten 9 százalékot tett ki. Ugyanez a viszony­szám jellemzi a megyei nö­vekedést is. Jelentős szociál­politikai intézkedése volt a Minisztertanácsnak, hogy a nyugellátások vásárló értéké­nek megóvása érdekében a múlt év január 1-től az emel­kedés legkisebb összegét 50 forint helyett 70 forintban határozta meg. Ez az intéz­kedés csaknem 2 millió nyug­díjast érintett az országban és mintegy 500 millió forin­tot tett ki. Ez év január 1- től emelték fel a régi és az alacsony összegű nyugdíja­kat. Ez az intézkedés 1 mil­lió 300 ezer nyugdíjasra vo­natkozott, költségkihatása pedig meghaladta az egymil- liárd 800 ezer forintot. Ez az intézkedés megyénk termelő­szövetkezeti nyugdíjasának többségét érintette. A statisz­tika szerint megyénkben 1976-hoz képest a nyugdíja­sok száma 79 ezer 200-ról 83 ezer 100-ra emelkedett. A nyugellátások összege is szá­mottevő emelkedést mutat. A legutóbbi 3 évben egymilli- árd 211 millióról egymilliárd 484 millióra nőtt az az ösz- szeg, melyet megyénkben a nyugdíjasoknak állapítottunk meg. — Hányán részesülnek ösztönző nyugdíjpótlékban? — A nyugdíjkorhatár el­érése után a nyugdíjasok nagy táborához képest vi­szonylag kevesen dolgoznak tovább. A múlt évben szá­muk 328 volt. Ösztönző nyug­díjpótlék címén egymillió 134 ezer forintot utaltak ki. seknek bizonyultak. Olyan intézkedéseket is foganatosí­tottunk, melynek során ha­vonta rendszeresen jelzéseket adunk a vállalatoknak, ha táppénzes százalékuk a várt­nál magasabb. így kívánjuk elérni azt, hogy a vállalatok nagyobb figyelmet fordítsa­nak a betegek Ellenőrzésére, a táppénzmegvonásra és in­dokolt esetben kérjék a rend­kívüli felülvizsgálatot. A me­gye táppénzes helyzete az or­szágoshoz képest a legjobbak között van. — Történt-e változás a családi pótlékra való jogo­sultság feltételeiben? — A múlt évben a jogo­sultság feltételeiben és a jo­gosultak körében változás nem történt. Kedvező azon­ban, hogy emelkedett a két- és háromgyermekes családok száma. 1976-ban igazgatósá­gunk 33 665 családnak fize­tett családi pótlékot, a múlt évben pedig 36 473-nak. A legnagyobb hányadot a két­gyermekes családok teszik ki. Számuk meghaladja a 19 ez­ret. Az utóbbi évben különö­sen a háromgyermekes csa­ládok száma emelkedett, mégpedig 3 500-ról 3 800-ra. Évente több mint 310 millió forintot fordítunk családi pótlékra. — Hallhatnánk néhány szót a társadalombirtosítá- sí bizottság tevékenységé­ről? — A bizottság munkaterv szerint dolgozik. Ülésein rendszeresen foglalkozik az üzemi társadalombiztosítási munka időszerű teendőivel, így különösen a társadalom- biztosítási tanácsok jog- és hatáskörének érvényesülésé­vel, az egészségügyi ellátás­sal, a társadalombiztosítási jogszabályok megtartásával. Ez a bizottság létrehozott kü­lönböző szakbizottságokat, melyek a nyugdíjfellebbezé- sékkel és más vitás ügyekkel foglálkoznak. A múlt évben 182 szociális és 1397 gümő- kóros beteg rendkívüli anya­gi támogatásával kapcsolatos segélykérelmet bíráltak el. Ennek alapján az igazgató­ság mintegy 2 millió forintot utalt ki. A nyugdíjfellebbe­zési szakbizottság 812 ügyet tárgyalt meg. A vitásügyi bi­zottság pedig a betegségi el­látással kapcsolatban 18, a családi pótlék igénylésével kapcsolatban pedig 13 ügy­ben hozott határozatot. — Hogyan intézik a pa­naszügyeket? Hány esetben került sor bírósági tárgya­lásra? Ezért is szocialista a brigád Vékony, alacsony lány Kulcsár Margit. Munkahelye a Békés megyei Vendéglátó­ipari Vállalat gyulai telepé­nek központja. Itt dolgozik már idestova majdnem két évtizede. Főnöke, Gitye Jó­zsef szerint a pontosság, a megbízhatóság, a lelkiisme­retesség példaképe lehetne. Egy évvel ezelőtt súlyos be­tegség támadta meg a lábát, másfél hónapig nyomta a kórházi ágyat. Amikor haza­engedték, akkor is csak gép­kocsival tudott kis albérleti szobájáig jutni. Rettenetesen el volt keseredve. Elég tá­vol lakott munkahelyétől, s azon az útvonalon még busz sem járt. Panaszkodott a fő­nökének, akinek nagyon hi­ányzott már Margitka, a ki­fogástalan munkaerő. — Akkor leültem a helyet­tesemmel, Szabó Árpival, akinek van gépkocsija, és megkértem, amíg jobb meg­oldást nem találunk, reggel hozza be a munkahelyére, délután pedig vigye haza. Minden ellenvetés nélkül vállalta. Amikor nem ért rá valamilyen ok miatt, akkor Váradi Jancsi — szintén sa­ját dolgozónk — vállalta a fuvart. Margitka az asztalnál ül, lábai feltámasztva. — Sajnos még most is csak így tudok dolgozni, ha lá­baimat pihentetem. Hogy mi a véleményem a brigádról? Hangtalanul sírni kezd, várok néhány pillanatot, amíg folytatni tudja. — Nagyon rendesek... Meg se tudom hálálni ne­kik. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyi emberba­ráti érzés lehet bennük. Is­mertem én már régóta a Gagarin — szakácsok — és a Radnóti — felszolgálók — brigád minden tagját, s mégis meglepett, hogy mi­lyen szívesen jöttek segíteni. Képzelje el, tavaly szeptem­ber óta az idén júniusig mindennap haza- és beszál­lítottak a munkahelyemre. Júniusban megkaptam a ré­gen várt lakást. Nem is tu­dom már hány évtizede la­kom albérletben. Képzelheti az örömömet, hogy végre ön­álló, szép lakáshoz jutottam. Hogy megkapjam, abban is mindenki segített. A vállalat­tól kaptam 20 ezer forint támogatást — megint sír egy aprócskát —, nagyon jók az emberek. Ha látta volna — és először nevet egy kicsit —, ezek a behemót fiúk ho­gyan takarítottak, vikszolták a parkettát, meg hurcolták a bútort. A főnököm, meg a helyettese meszelte a lakást, szegényeknek olyan izomlá­zuk lett a sok létrára való mászkálástól, hogy aztán őket kellett gyógyítgatni. Le is tapétázták nemcsak a szo­bát, de még a konyhát és a spájzt is. Csuda aranyos em­berek. Gyepes Zoltán, a Gagarin Szocialista Brigád vezetője: — Margitka régi dolgo­zónk már,., hát természetes, hogy segítettünk rajta. Mi csak a költöztetésben vet­tünk részt, összefogtunk a Radnóti brigáddal, voltunk vagy tízen — nem is kellett volna ennyi ember — és egy­kettőre, fél délután új he­lyükre kerültek a bútorok. Gitye József, a Komló ve­zetője, Margitka főnöke: — Nézze, megmondom úgy, ahogy van, még ha meg is szólnak érte, ez a brigád még együtt nem volt mozi­ban, de ha bármire kérjük őket, mindent elvállalnak. A munkatársai: Nagy Ferenc- né, meg a többiek is mindig megkérdezik: Margó néni, nem kell valami a boltból? És minden további nélkül bevásárolnak, hozzák, ami kell. A két brigádról csak a legjobbakat mondhatom. Jó­kedvűen csinálták, nem kény­szerből, lelkesen. Értelmét látták fáradozásuknak. — Ez a legborzasztóbb, hogy ennyi kedvességet, em­berséget meg sem lehet há­lálni. Nagyon kérem, ha le­het, írja meg a története­met, dicsérje meg őket. Ez a legkevesebb, amit tehetek értük. Visszaadták az élet­kedvemet, az emberekbe ve­tett hitet. S ami eddig csak frázisnak tűnt előttem, most már meggyőződésem, hogy igaz, ezért is szocialista egy brigád, hogy ilyeneket csi­nál. B. O. — Mennyit fordítanak megyénkben betegségi és anyasági ellátásra? — Táppénzre megyénkben 1976-ban 143 millió forintot költöttünk, a múlt évben pe­dig 164 millió forintot. A táppénzes napok száma 2 millió 49 ezerről 2 millió 153 ezerre emelkedett. A terhes­ségi-gyermekágyi, az anyasá­gi és a gyermekgondozási se­gélyekre kifizetett összeg pe­dig meghaladta a múlt év­ben a 200 millió forintot. A táppénz az 1977-es évhez ké­pest 0,2 százalékkal emelke­dett. Áz emelkedés egyik oka a gyermekápolási táppénz és a veszélyeztetett terhesség nem mindenkor indokolt igénybevétele. Konkrét fel­méréseket • folytattunk nőket foglalkoztató üzemekben, in­tézményekben és megállapí­tottuk, hogy a terhes anyák közül mintegy 34 százalék ve­szélyeztetettnek van minősít­ve. Ez felvet bizonyos torz szemléletet, és orvosi etikai kérdést is, ami ellen intézke­déseket kívánunk tenni. Az év folyamán 14 rendkívüli felülvizsgálatot tartottunk. Ennek során a keresőképte­lennek nyilván tartott bete­gek közül mintegy 32 száza­lékukat keresőképessé nyil­vánítottak, mivel egészsége­— A múlt évben az igaz­gatósághoz 77 érkezett. Több­ségük nyugellátásra, családi pótlékra és betegségellátásra vonatkozott. Ezek közül 12- nek adtunk helyt, melyből 8 panasz a munkáltató téves adatközléseiből adódott. Min­den panaszt kivizsgálunk, és 3 napon belül intézkedünk. A múlt évben a bíróságok megyénkben 225 társadalom- biztosítási ügyet tárgyaltak. Ugyanakkor 22 ezer ügy ér­kezett az igazgatósághoz. Eh­hez képest a vitás ügyek szá­ma elenyésző. A megyei igaz­gatóság egyre nagyobb gon­dot fordít a munka jobb mi­nőségére és a hatékonyságra. Igen szoros létszám-és mun­kanorma alapján dolgozunk. A kis létszámú apparátus több társadalmi aktíva segít­ségével a csaknem 4 milliárd forintos éves költségvetést 0,3 százalékos ügyviteli költség­gel látja el. Ügy gondolom, ez a szám is mutatja, hogy pártunknak ezt az igen je­lentős szociálpolitikai célki­tűzését csak magas szintű politikai és szakmai felké­szültséggel, valamint nagy­fokú emberszeretettel lehet ellátni — fejezte be kérdé­seinkre adott válaszát dr. Pankotai István. Serédi János

Next

/
Thumbnails
Contents