Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

1979. július 19., csütörtök Betétállományuk eléri a 70 milliót Két új iizletház megnyitására készül a kondoros! takarékszüvetkezet A múlt évben ünnepelte megalakulásának 20. évfor­dulóját a 4700 tagot számlá­ló kondorosi takarékszövet­kezet. Závogyán János elnök így összegezte a pénzintézet tevékenységét: — Szövetkezetünk 12 dol­gozója négy község lakossá­gának pénzügyi szolgáltatá­sát látja el közmegelégedés­re. Kondorosi központi üz­letházunkon kívül Kétsop- ronyban és Kamuion kiren­deltséget működtetünk. A negyedik település — Nagy­szénás — csak működési te­rületünk része. Jelenleg 70 millió forintos betét- és 8 millió 500 ezer forintos köl- csönállamányt kezelünk. Legnagyobb a betétállomány — vagyis 54,5 millió — Kon­doroson. Ez érthető is, mi­vel Kétsoprony és Kamut a kisebb községek kategóriájá­ba tartozik. A kétsopronyi 11, a kamuti 4,5 millió fo­rintos betétállományt jónak ítéljük meg, annál is in­kább, mert e két településen még nem rendelkezünk meg­felelő üzletházzal. Igaz, né­hány hónap múlva — ha minden jól megy Október vé­gére, a takarékossági világ­napra — Kamutan és Két- sapronyban is korszerű új üzletházban fogadhatják az ügyfeleket dolgozóink. Mint a megye többi taka­rékszövetkezeténél, itt is je­lentős pénzügyi tevékeny­ségnek számítanak a megbí­zásos alapon folytatott kü­lönböző tevékenységek — hallottuk Závogyán János­tól. így oéldául mindenféle biztosítási ügylettel foglal­koznak. Ennek eredménye­ként 650 ezer forint biztosí­tási díjat kezelnek. Sokat várnak attól a megállapodás­tól is, amelyet a kamuti Bé­ke Tsz vezetőivel kötöttek. E megállapodás szerint a fel­vásárolt sertések és szarvas- marhák ellenértékeként évente 25—30 millió forintot fizet ki a takarékszövetke­zet. Ugyancsak Kondoroson a Gyulai Húskombinát által felvásárolt szarvasmarhák, juhok ellenértékét is a taka­rékszövetkezet rendezi. Szin­tén megbízásos alapon a ha­zai és külföldi társasutakat is szervezi a szövetkezet. A nemrég bevezetett csekk­számlabetétek elfogadása mellett további új tevékeny­ség lesz hamarosan az át­utalási betétszámlák elter­jesztése, kezelése. Az eredmények igazi moz­gatórugója itt is a szocialis­ta munka verseny, amely je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1977. évi gazdasági és szövetkezetpolitikai fel­adatok kiemelkedő teljesíté­séért a kondorosi takarék- szövetkezet elnyerte az or­szágos szervek által adomá­nyozott „Kiváló” címet. Ek­kor vette át a tizenegy év­vel ezelőtt alakult Szorgalom Szocialista Brigád a Szövet­kezet Kiváló Brigádja meg­tisztelő címet. Egyébként a szövetkezet kollektívájának öt tagja tulajdonosa a Kivá­ló Dolgozó kitüntetésnek. Zá­vogyán János, a szövetkezet elnöke pedig megkapta az OFT által adományozott Ki­váló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. A kondorosi takarékszö­vetkezet 1978-ban is ered­ményesen teljesítette sokirá­nyú pénzügyi tevékenységét. Amint a szövetkezet elnöke tájékoztatott, az idei első félév eredményei szintén ar­ról tanúskodnak, hogy e pénzintézet dolgozói ismét sikeres évet zárhatnak; Balkus Imre Autópiaci történetek A budapesti autópiac a nem túl biztató időjárás el­lenére zsibvásárhoz hasonlít. A számtalan kicsi és nagy, új és régi autó között kíván-- csiak nézelődnek, szerelmes­párok andalognak, családok teszik meg vasárnap délelőt­ti sétájukat. Van azért vevő is. Az első sorban már fo­lyik az alku egy sárga Da­ciára. — Kilencven — jelenti ki ellentmondást nem tűrő han­gon a szemüveges feleség. — Két napja vizsgázott — te­szi hozzá a nyomaték ked­véért. — Nyisd már fel a motorháztetőt! — formed rá tétován ácsorgó férjére. A vevő megriad ennyi har­ciasságtól. — Majd visszajövök — re- begi, s eloldalog a hölgy szú­rós pillantásaitól kísérve. Kissé távolabb szokatlan üzlet bonyolódik. — Lakás nem érdekli? — lép bizalmasan a frissen má­zolt Zsiguli tulajdonosához egy középkorú férfi. — Hol? — csillan fel láthatólag ér­deklődéssel a bördzsekis fia­talember szeme. v Mint kiderül, a lakás VIII. kerületi, szoba-konyhás. — Fürdőszoba? — kérdi a fiatalember. — Az nincs — vallja be őszintén a másik. — De ha­marosan szanálják a házat. Kaphat új lakást — teszi hozzá biztatóan. A bőrdzse- kisnek azonban már elment a kedve az üzlettől. — Inkább a kocsiba köl­tözöm — zárja le a párbe­szédet. Legtöbben egy krémszínű Mercedes előtt téblábolnaik. öszes1 halántékú, elegáns gazdája látszólag ügyet sem vet a kíváncsiskodókra. A napi sajtóba mélyedve Marl- boró-fiisttel illatosítja autója belsejét. — ötszázötven — szól ki félvállról, rá sem pillantva az érdeklődőre. — Félmillió! — szörnyed el egy bámészkodó, szürke nadrágos férfi. — Hány Tra­bantot lehetne abból venni?! Sikere van egy ezüstszínű Volvónak is. Többen must­rálják, simogatják, csak ép­pen vevő nem akad rá. A tulajdonos már éppen el­unja a várakozást, amikor kopott kerékpár „landol” mellette. A leszálló idős fér­fi öltözéke sem sokkal kü­lönb, mint közlekedési esz­köze: tornacipő, rövidnad­rág, fakó, kockás ing. — Mit kér érte? — fordul rögtön a tulajhoz. — Kétszázhúsz — veti az oda foghegyről. A nézősereg lesi a hatást. Az öreg azonban csöppet sem lepődik meg. A gúnyos meg­jegyzésekkel mit sem törőd­ve alaposan megszemléli a gépet. Még alá is hasal. — Meg van véve — jelenti ki végül. — Délután hozza el, meg­kapja a pénzt — teszi hoz­zá. Nadrágzsebéből névjegy- kártyát húz elő, és átnyújtja az elképedt Volvasnak. — gubucz — Mennyi tejet isznak a katonák? Hazánk nem tartozik a leg­több tejet fogyasztó országok közé. Az európai tejfogyasz­tási ranglistán az egy főre jutó évi 150 literes tejfo­gyasztásunkkal bizony hátul kullogunk a sorban. A fran­ciák és a lengyelek például kétszer annyi tejet isznak mint mi. Sorkatonáink az elmúlt év­ben öt liter tejjel fogyasz­tottak többet, mint a civil lakosság. Tehát a hadsereg­ben magasabb a tejfogyasz­tás, mint az országos átlag, de a hadtápfőnökség élel­mezési szolgálatának mun­katársai ennek ellenére elé­gedetlenek, s a sorkatonák is több tejet és tejterméket kémek az ételkívánság-lis- tákon. A néphadseregben az egy katonára eső napi tejfo­gyasztás előírt mértéke két és fél deciliter. Az a kérdés, hogy ez sok vagy kevés? A katonák véleménye szerint kevés. Ezt bizonyítják a Va­csorarendelések, ahol első helyen szerepel a tej, a ka­kaó, a csokis tej, vaj, sajt, illetve a poharas tejföl. Ál­talános tapasztalat, hogy azoknál az alakulatoknál, ahol hagyományos vacsoráz- tatás folyik, tehát főtt ételt szolgálnak fel, a sorkatonák 30—40 százaléka le sem megy az étterembe. Különö­sen nyáron nem kell nekik a babgulyás, a székelyká­poszta. Azoknál az alakula­toknál viszont, ahol már megoldották a büfé rendsze­rű vacsoráztatást, szinte egy falat élelem sem kerül a hulladékba. Az élelmezési szolgálat ve­zetői a katonák ellátásában sikeresen részesítik előny­ben a tejet és tejterméke­ket, amelyek tartalmazzák az előírt fehérje-, zsír-, szén­hidrát- és kalóriaértéket, s olcsóbbak, mint a húskészít­mények. A több tej- és tej­termékfogyasztás tehát érde­ke minden katonának, az egész hadseregnek, a tej­iparnak és a népgazdaság­nak egyaránt. A magyar néphadsereg és a tejipari vállalatok között nagyon jó kapcsolat alakult ki. A vállalatok rendszeresen meghívják élelmezési szak­embereinket árubemutatóik­ra, s az új termékekről min­dig pontos tápanyagmutató­kat készítenek a hadsereg számára. A jó kapcsolatok ellenére is vannak gondok. A tejipari vállalatok a fő­város és néhány déli megye kivételével, nem tudják ki­elégíteni az alakulatok isko­latej- és csakistej-igényeit. Pedig államunk nagy gondot fordít a tejipar fejlesztésére, arra, hogy minél több táp­láló tej és tejtermék kerül­jön a fogyasztók és termé­szetesen a katonák asztalára. Endrőd iparát a mindin­kább elismert két. szövetke­zet — az ENCI és a szabók szövetkezete — fémjelzi. A belföldön megkedvelt és ke­resett termékeiket ma már határainkon túl is szívesen vásárolják. Több évtizedes gyakorlat, jól képzett szak­munkásgárda — együttesen — évről évre többet hoz a konyhára. S ami egyaránt jellemző „ két kollektívára: nem a többlettermelést he­lyezik előtérbe, hanem mind­inkább a minőséget. Ez ért­hető is, hiszen a minőség évét írjuk, s csak azok az áruféleségek állják meg he­lyüket a hazai és külföldi piacon, amelyek keresettek, versenyképesek. 638893 pár cipő Két hete sincs , hogy a cipészek egy 50 modellből álló mintakollekciót mutat­tak be az idei budapesti bör­zén. Ezek már a jövőt, sejte­tik, ugyanis a mintapéldá­nyok az 1980-as esztendő ke­resett termékei lehetnek. A szakemberek elismeréssel szóltak a kiállított pantonet- tekről, szandálokról, ame­lyek a jövőt alapozzák meg. De nézzük, mi történt ed­dig az idén .eltelt hat hó­napban. Pontos számadatok szerint 638 ezer 893 pár láb­belit készített, a kollektíva június utolsó napjáig, amely­nek értéke több mint 200 millió forint. Mindezzel ár­bevételüket 199 millió fo­rintra teljesítették, amely 21,4 százalékkal meghaladja a tavaly hasonló időszakét. A különböző szandálok és cipők többsége — kétharmad része — a szomszédos szo­cialista, s más távolabbi tő­kés országokba utazott. A minőség fokozott elő­térbe állítását jelzi, hogy az idei esztendőre 120 ezer pár exkluzív cipőt készítenek. Jóllehet ezek jóval drágáb­bak, de a nagy átlagnál tar- tósabhak, tetszetősebbek, mi több, ezeket keresi igazán a kül- és belföldi piac, a vá­sárlók. Ezt tartják a jövő járható útjának a mintakészítők is. A 30 tagú modellkészítő kollektíva évente 500 új láb­belit tervez, amelyek közül előbb-utóbb minden negye­dik szalagra kerül. Új termék az Ddidasszal Finishez érkezett a tavaly megkezdett négymillió forin­tos beruházás a szabód szö­vetkezetében. A modem elő­készítő és konfekcionáló gé­pek után a végső kikészítést — a gőzölést, vasalást — is napjainktól modem gépek­kel csinálják. Ehhez építet­tek egy új kazánt, továbbá vásároltak tíz vasalóasztalt és négy présformázót. Erre nagy szüksége volt a közös­ségnek, hiszen a korábbi években bérbeadva végeztet­ték termékeik befejező mű­veleteit, ami nehezítette a pontos szállítást, de hátrál­tatta a minőségi munkát is. Az idén 40 ezer kabát ké­szítésére szerződtek a fran­cia Weil-céggel. Ennek több mint felét — 21,5 ezret — ki is szállítottak az első fél­évben. A visszajelzésekből a szövetkezet vezetői azt a kö­vetkeztetést vonták le: — a minőség az igényeknek meg­felelő — állítja Bacsa Zol­tán, a szabók főkönyvelője. — Mi több, oly annyira elé­gedett a partner cég, hogy további 25 ezer kabát készí­tésére adott megrendelést az esztendő második felére. Hasonlóan jó kapcsolatot alakítottak ki a nemzetközi­leg legkitűnőbb sportszer- gyártó vállalattal: az Adi- dasszal. Az eltelt két és fél év alatt félmillió, úgyneve­zett Camper, szabadidős melegítőt gyártottak részük­re. Ezzel az európai piac te­lítődött is, ezért új minta­kollekción dolgoznak közö­sen. Olasz alapanyagból be­mintáztak egy „mindenidős” ruházatot, amely egy vízhat­lan, impregnált dzseki. Ter­veik szerint októbertől kez­dődően szalag alá viszik, s attól számítva folyamatosan szállítják az Adidasnak. Csabai lakótelep, ahol szeretik a virágot . . . Ma már korszerű körülmények között dolgozhatnak az Endrődi Cipész Szövetkezet szabá­szai is Fotó: Veress Erzsi Fejlődik Endrőd ipara Mindezek mellett, az N'SZK-beli Univers-cégnek, lovábbi 10 ezer sí- és tenisz­öltönyt gyártanak, amelyek kiszállítását ugyancsak a 1 második félévre vállalták. II jövő: ; minőség Mindkét szövetkezetben 1 ,azt vallják: nem látványos * beruházásokra van szükség > a jövőben, hanem a szak­• emberképzésre, amely segíti I „ minőségi munkát, vala- I mint a szociális körülmé- I nyék további javítását. Ez I hozhat újabb előrelépést, i amelyen keresztül nemcsak > Endrődöt ismerheti meg a • vásárló, hanem egész hazán­* kát. ) így érthető, hogy Endrőd 1 iparát mind több helyen 1 megismerik, termékeiket ke- i l esik. Ma már márka az i KNCI-cipő, amit bizonyít, i hogy a budapesti három i mintaboltjuk a főváros leg- i látogatottabb cipőboltja, s a i szabók szövetkezetének 500 • ezer szabadidős Adidas-ru­* házata szinte mind elkelt a 1 külföldi áruházakban. i Jávor Péter Fotó: Gál Edit *

Next

/
Thumbnails
Contents