Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

1979. július 19., csütörtök NÉPÚJSÁG Filmek, éjszaka A mai filmművészet elmúlt néhány évben született leg­sikeresebb alkotásait vetítik minden hétfőn a békéscsabai Szabadság filmszínházban. A nagyon sok érdeklődőt von­zó előadások este 10 órakor kezdődnek. Legutóbb, július 16-án az Onibaba című, fel­újított japán film pergett. Jövő hétfőn, 23-án az Érintés című svéd Bergman-film, majd 30-án az Uvegház cí­mű amerikai filmdráma ke­rül műsorra. Augusztus első éjszakai előadásán a Sanda­kan 8 című, ugyancsak ja­pán nemzetiségű, mai témát feldolgozó alkotást láthat a közönség, 13-án a Vadászje­lenetek Alsó-Baj oroszágban című NSZK, 20-án este 8 órától pedig a Fellini rendez­te kétrészes Casanova című olasz, 27-én pedig a Sokat akar a szarka című francia filmet vetíti a csabai mozi. Szeptember 3-án a San Ba- bila egy napja című, a mai olasz valóságot érdekesen, do- kumentumszerűen ábrázoló olasz filmdrámát játsszák is­mét. Külföldi néptáncegyüttesek Hetedik alkalommal csen­dült fel Szegeden a két­évenként megrendezésre ke­rülő nemzetközi szakszerve­zeti néptáncfesztivál szignál­ja július 14-én, szombaton délután. A szegedi ünnepi hetek egyik leglátványosabb programjára összesen 10 nemzet legjobb szakszerve­zeti néptáncegyüttese érke­zett a városba. A fesztivál programjában folklórbemu­tatók, barátsági estek, s — az idén először — nemzeti napok szerepelnek. A Dóm téri gálaműsort követően a mintegy 700 résztvevő az or­szág más területeire is ellá­togat, vendégszereplésre. Megyénkbe két csoport érkezik: a finn Katrilli tánc- és zenei együttes a szarvasi művelődési köz­pontban lép fel július 23-án, hétfőn este 20 órai kezdet­tel. A Jugoszláviából érke­zett Marolt1 táncegyüttes tagjait. 32 orosháziak látják vendégül. Az együttes ugyan­csak július 23-án este az orosházi Petőfi Művelődési Központban ad ízelítőt ha­zája népzene- és néptánc­hagyományaiból. Az oroshá­zi előadást is este 20 órai kezdettel rendezik meg. A már hagyományos ven­dégszereplést mindkét vá­rosban nagy érdeklődés elő­zi meg, az együttesek fellé­pése a nyár jelentős kultu­rális eseményének ígérkezik. >> Benne van a .... >> r Másfél év után Újkígyóson Másfél éve, hogy Újkígyó­son azt kutattuk: miért, hogy ebben a községben úgy álta­lában gazdagnak mondják az embereket, de az a bizonyos szellemi, -kulturálódási szín­vonal távolról sincs ennek a gazdagságnak a közelében. Persze, lehetne ezt az eléggé bonyolult mondatot sokkal egyszerűbben, úgy is írni, hogy Újkígyós valahol élő példája annak, hogy a kultu­rálódási igény, a világ meg­ismerésének igénye nem áll egyenes arányban azzal, hány forint van a zsebemben vagy a takarékban. Még egy­szerűbben: a manzárdos ház meg a konyhabeli jólét nem jelenti törvényszerűen azt, hogy az ott lakók a lelki épülésükkel is sokat foglal­koznak. Jelenthet viszont üres falakat a nagyszobában, giccses nippeket az üveges szekrényben, ízléstelen fal­védőket a konyhában, ahol a legmodernebb automata mo­sógéppel mos a háziasszony, és grillsütőben csinálja a sült kolbászt és a palócpe­csenyét. Már abban a tavalyi, feb­ruári riportban is megírásra kívánkozott ez a pár mon­dat: „...vannak rétegek, családok, ahol természetes igény a lélek pallérozása, az élmény igénye könyvben, színházi előadásban, hang­versenyen, ország- és kül­földjáráson, miegyéb; és van­nak, akik arra költik a pén­züket, hogy még nagyobb és még giccsesebb vaskerítést kovácsoltassanak, mint a szomszédok.” Süli János tanácselnökkel olvassuk azt a tavalyi írást. Annál a résznél különösen sokat időzünk, hogy „benne van a levegőben” az általá­nos, minőségi változás lehe­tősége, meg, hogy „vára is van” már a kultúrának Kí­gyóson, a felszabadulási em­lékkönyvtár, mely a járás­ban — vagy talán a megyé­ben is — párját ritkítja. ■ A könyvtárat és vezetőjét, Orbán Jánosnét, meg a he­lyettesét, Szöllősi Károlynét községszerte csak dicsérik. Felsőfokokban is, meg szeré­nyebben, de szinte egybe­hangzóan azt, hogy ritka hi­vatástudattal dolgoznak ők ketten; és ez az újkígyósi könyvtár nem is könyvtár csak, hanem olyan, mintha művelődési ház lenne... Klu­bok, szakkörök otthona, egy­szóval valóságosan is a „kultúra vára”, ahogy más­fél éve megfogalmaztuk. Ügy tűnik, a művelődési ház nem tud lépést tartani a könyv­tárral, az egykori levente- otthon már amikor felépí­tették, akkor sem volt al­kalmas közművelődési cé­lokra. Most sem különben, habár nagyterem, ahol bár­miféle rendezvényre sor ke­rülhet, csak itt van. A lé­péstartás nehézségeihez az is hozzátartozik, hogy az ott­hon munkatársai sem állnak mindig a „helyzet magasla­tán”, a község vezetői jog­gal várnak tőlük több ön­állóságot, jobb eligazítást a közművelődés dolgaiban, sokoldalúbb érdeklődést. Szó is esett már arról: nem len­ne-e jobb a közös igazgatás, együtt az iskola és a kultúr- ház. Mint Csorváson, ahová többet tehetne. És főleg job­ban, hatásosabban. Nem titkolják Újkígyóson, hogy ez a gond elevenbevág, és nem olyan egyszerű meg­találni a helyes megoldás útjait. Egységes közművelő­dési tervük jó kiindulópont volt tavaly, az most te; az ÁFÉSZ, a termelőszövetke­zet, a KEMIKÁL-gyár nem sajnálja a pénzt, ha a műve­lődésről van szó, mi több, az ÁFÉSZ és a szövetkezet szerződést is kötött a nagy­községi tanáccsal, és azok­ban pontról pontra felsorol­ják, mire mennyit adnak. Százezer az előbbitől, több mint kétszázezer az utóbbi­tól, bár az Aranykalász fő­intézményeinek, hogy tájé­kozódjanak, véleményt mond­janak. Május 7-én a könyvtárak­ról tárgyalt a vb. Lapozgat­va a — kivételes tapaszta­lat! — olvasmányos, sőt egyenesen izgalmas jegyző­könyvet, a figyelem és a közös ügy kétségtelen jelen­léte félreérthetetlenül kita­pintható. Idézünk: „Az új­kígyósi könyvtár az olvasó­létszám növelése mellett ko­moly művelődési programot valósít meg. A művelődési ház sajnos, nem szórakozta­tóhely." Más: „Bármilyenpo­litikai rendezvényt, TlT-elő- adást, találkozót rendeznek a könyvtárban, az mindig si­Az öregek napközi otthonából délelőtt járnak át a könyvtárba Fotó: Gál Edit Süli János tanácselnök ha­marosan tapasztalatszerző utat szervez, mert hírét vet­ték — mondja, éppen a Népújságból —, hogy több éve sikeres már a csorvási példa. Végül is nem könnyű meg­határozni, mennyire van „benne a levegőben” a na­gyobb fordulat lehetősége, elkövetkeződése, mert a gaz­dagodással nem jár együtt a művelődési intézmények erős hatása, az igénykeltő kisugárzás, mint ahogy kel­lene. A könyvtár és az is­kola kivétel ugyan, de a mű­velődési ház mindenképpen Nyár a gyomai művelődési házban Gyomán, a Katona József Művelődési Ház ajtaja reg­gel 8-tól a késő esti órákig nyitott ajtókkal várja nem­csak a házban működő mű­vészeti csoportok tagjait, de az iskolásokat, a lakosságot és az odalátogató vendégeket is. A pihentető nyári szórako­zás idején különösen a mű­velődési házban működő néptánc, társastánc, valamint a Röpülj páva kör fellépé­seinek száma növekedett meg ugrásszerűen. A 25 tagú pá­vakor nemrég egy csehszlo­vákiai turnén mutatkozott be, míg Gyomán, a még 1970- ben kialakult jó kapcsolatok alapján, a 30 tagú csehszlo­vákiai Javomik néptánc­együttest fogadták. Ez utób­biak a hónap elején a gyo­mai Körösmenti szövetkezeti táncegyüttessel közös műso­rokban léptek fel több alka­lommal is. A spanyolországi pireneusi néptáncfesztiválra készülődő gyomai néptáncegyüttes ver­senyprogramját hazai közön­ség előtt is bemutatta, köz­ben szinte mindennap ke­mény munkával készülnek a világ minden tájáról össze- sereglő, 24 amatőr és hivatá­sos táncegyüttes spanyolor­szági seregszemléjére. Július 28-ig, az indulás napjáig még van idő... A művelődési ház társas­tánccsoportja is külföldi tur­néra készül. Előtte jó erőpró­bát jelentett számukra a hó­nap elején Baján megrende­zett E osztályú társastánc­verseny. Július 26-tól au­gusztus 1-ig pedig Kassán — szintén régi vendégként — vesznek részt az egyhetes tanfolyam jellegű továbbkép­zésen. A művelődési ház a nyár idején igyekszik minél több szórakoztató programmal ki­használni a házi szabadtéri színpad adta lehetőségeket. Havonta egy-két alkalommal neves beategyüttesek részvé­telével koncerteket rendez­nek, ezen a héten például a P. Mobil együttest látják vendégül. De gondolnak a kisiskolásokra is. Minden hétfőn színes programmal, filmvetítésekkel, tréfás vetél­kedőkkel, rajzversennyel vár­ják a napközis gyerekeket. A nyárra esik a jövő évad munkájának tervezése, szer­vezése. Mint bázisfeladatok­kal megbízott művelődési ház, nagy súlyt helyez arra, hogy mindenből — a felnőtteknek indított kiscsoportos foglal­kozási formából — a gyere­kek is részesüljenek. Az ed­digi 19 szakkör mellé újab­bakat is terveznek. A társas­táncosok és a nagy elisme­rést kivívott néptáncegyüttes utánpótlását is éppen a gyermekek számára indított szakkörökben igyekszenek biztosítani. Az eddig már jól bevált komoly zenei előadás- sorozat, a közkédveltté vált irodalmi klub programját is most szervezik. Még két újdonság várja a gyomaiakat. A művelődési ház hosszú szünet után elő­ször indít angol nyelvtanfo­lyamot. Másik nagy tervüket is szeretnék minél hamarabb megvalósítani, azt, hogy a művelődési ház előterét meg­hitt hangulatú olvasótérré alakítsák át. Az első lépések már megtörténtek, de a be­rendezés beszerzése még hát­ra van. Tervek, tennivalók tehát vannak. A művelődési ház eddigi munkája reményt nyújt arra, hogy a megvaló­sítás sem várat sokáig ma­gára. B. Sajti Emese leg a sportegyesületet támo­gatja; sokszorosan többet kapnak a kézilabdások, lab­darúgók, mint a művelődési ház, a könyvtár és az isko­la. Nem vitás, hogy az ará­nyokon lehetne gondolkozni, jobban mondva változtatni, de a készség, hogy az anya­gi támogatást együttműkö­dési szerződésbe foglalták; becsülendő, és a változó közművelődési szemléletről vall. Igaz, hogyaKEMIKÁL nem kötött még ilyet, de 1978-ban 150 ezret adott a kultúrára, ebből lett 90 új szék és új körfüggöny a kultúrházban, számos új könyv és új bútor a könyv­tárban. A tanácselnök re­méli, hogy a gyár az idén sem ad kevesebbet: jól jön­ne őszre az idei 150 ezer fo­rint. Megvan a helye. Szóba jön Szabadkígyós te. A közös igazgatású község másik fele, néhány kilomé­terre Újkígyóstól. Új házak sora itt is a csabai út két oldalán, és a központban is­kola, modern kultúnház. Könyvtár is van itt, az is je­leskedik. A két községrész közötti pezsgőbb művelődési kapcsolat azonban még nem az igazi. A közös tervezés és megvalósítás néhány jó pél­dával azért szolgált már, hogy ezután miként lesz, raj­tuk múlik. Ha az ember igyekszik a felszíni jelenségek mögé néz­ni; ha nem fogadja el ma­gyarázatnak a látszatot; ha abból indul ki, hogy Kígyó­son és Szabadkígyóson is vannak, akik keresik a sült csirkén túli élményeket; akik azt is érzik, látják, hon­nan érkeztek idáig 1979-be, hogy történt közben a községben és a világban; akkor igen magasra értékeli azt a figyelmes aggódást és bizakodó útkeresést, ami a község vezetőit jellemzi. A figyelem lankadatlan Kígyóson, erre Süli János szavai meggyőzően rávilágí­tanak. A tanács végrehajtó bizottsága alkalmanként a tanácsülések napirendet biz­tosítanak a művelődésnek, kerül. Ez ügyszeretetét is je­lent. Nyilvánítsa a vb elis­merését ezért a munkáért, ami a könyvtárban folyik.” „Szabadkígyóson kicsi a könyvtár helyisége, igaz, már bővítették, de nincs bebúto­rozva. A járásban szinte egyedülálló, hogy az újkí­gyósi könyvtárban az olva­sók egyharmad része gyer­mek, kétharmad része fel­nőtt." „A könyvtár nagy részt vállalt a szocialista bri­gádok felkészítéséből a köz- művelődési vetélkedőre.” A jegyzőkönyv végén egy igen fontos határozat: „A végrehajtó bizottság vizs­gálja meg a könyvtár, a mű­velődési ház és az iskola kö­zelebb kerülésének lehetősé­geit.” A tanácselnök itt hossza­san időz. Feleleveníti az ülés hangulatát, a hozzászóláso­kat, ötleteket, javaslatokat, kéréseket. Azt is mondja ké­sőbb, hogy „ez az a gordiuszi csomó, amit ha sikerül el­vágni, biztos vagyok a meg­gyorsuló minőségi változás­ban.” Hogy Újkígyóson az a bizonyos szellemi, kulturáló­dási színvonal nekilódul, és utánaered az anyagi lehető­ségeknek. A gazdagodásnak, magyarán szólva. Aztán kétségek is támad­nak, aztán újabb bizodalöm, és a csorvási kirándulás mind sűrűbb emlegetése. Ősszel ott a helyünk, mond­ja, szükségünk van friss, ér­dekes, követhető tapasztala­tokra.” Másfél éve azzal fejeztem be a kígyósi riportot, hogy felemlegettem, mit is mond­tak nekem akkor a kígyósi emberek. Hát azt is többek között, hogy a dohányker­tész ősök hagyatéka megma­radt itt nemzedékeken át: csak a munka hoz örömöt és életet. A munka, az akarat és a kitartás. Ez a három hozza a meg­oldást a közművelődésben is. Sokan kívánják, hogy így le­gyen. Ez is „benne van” a levegőben. Sass Ervin HANG­SZÓRÓ Bessenyei beszél Egy óra a hang birodal­mában. Olyan hatvan perc, amelyben egész zenekar szó­lalt meg, hol az egyes hang­szerek, hol pedig a teljes együttes által. Ez az első be­nyomás nem múlik el az utolsó hang elhaltával sem, annyira erős, lenyűgöző, mint maga a művész egyéni­sége. Míg folyik a közvetítés a szentesi színházteremből — melybe a közönség azért gyűlt össze, hogy Bessenyei Ferenc Életem: a szánház című előadói estjét meghall­gassa — akaratlanul te arra kell gondolni, mi teszi iga­zán művésszé a színészt? Különleges tehetsége, át- és beleélőképessége, a ' közvetí­tő alkat, & finom érzékeny­ség, ösztönösség és tudatos­ság, értelem és intelligen­cia? Mindez együtt és még mennyi minden más, ami egy-egy nagy egyéniség sa­játos arculatát formázza meg. Ezek egyike az orgá­num, a hang, sajátosságai közül te a legsajátságosabb, az egyedül csak rá jellemző. Nagy színészek — felejthe­tetlen hangok te egyben, bár az orgánum művészetüknek csak egyik része. Eszköze. De nem akármilyen, hanem pótolhatatlan különlegesség a mindenkori cél szolgálatá­ban. Örömöt adó és fájdal­mat keltő, vihart kavaró és enyhét, nyújtó, értelmet su­gárzó és sötétséget oszlató, simogató és korbácsoló. Ilyen ,a Bessenyeié te. Talán furcsa és egyoldalú ez a kiemelés, de a rádió­ban közvetített előadói est­ről lévén szó — indokolt. Kétszeresen is. Egyetlen személy műsora alkalmával a színpad is pódium, ahol a magányos művész fegyver­zetének fő kelléke: a hang. De méginkább az, ha a lát­ványtól elszakított hallgató­hoz te szól, mint ebben az esetben, amikor nekünk a készülékek mellett ülőknek Bessenyei „csak” beszélt. Vallott őszinte szóval magá­ról, a színészéletéről, a pá­lyáról, az életének értelmet adó hivatásról. Saját szavai­val, meg írók és költők al­kotásai által. Volt, hogy tol­mácsolt, mint amikor Nagy László gyönyörű szép ver­sét, a Ki viszi át a szerel­met? mondta, máskor pedig magyarázott, elemzett. Hány féle hangsúlyt kapott az idők folyamán és változtával például a Faust a társada­lom épp akkori állapota miatt. Vagy: mit jelent Dó­zsa nemzeti tudatunk for­málásában, vagy az a pár szó a Bánk bánban, hogy „üsd az orrát magyar, ki bánja a tied”. S mindezt annak alátámasztására, hogy az igazi színház egy egész nép szabadegyeteme lehet. Aztán a Fáklyalángból Kos­suth és Görgei. Majd Illyés után Németh Lászlót idézi, és így vezet át a világosi tragédián keresztül Vörös- martyhoz, A vén cigányhoz. A vers elmondása előtt an­nak alapos elemzését nyújt­ja át a közönségnek, s ezzel nemcsak hangulatilag, de eszmeileg is előkészítik a befogadását a magyar iro­dalom talán legcsodálatosabb költeményének. Annak az al­kotásnak, mely a legnagyobb versmondókat is próbára te­szi. Bessenyei méltó volt hozzá. Befejezésül, mint mondta, a kozmikus szépségű nyelve­zet mesterét, Juhász Feren­cet választotta, a Bartók muzsikáját. És felhangzott A virágok hatalma, a Jaj rózsa, vízililiom, nárcisz és szarkaláb kezdet, s az utol­só sorig az egész vers. Aztán vége lett a műsorT nak. De az élménynek nem, az tovább él, munkál: az ér­zelmi hatást a gondolkodás követi. És ha a gondolkodást is követi valami, valami, amiről úgy érezzük, hiány­zott addig az életünkből: ak­kor Bessenyei sem szólt hiá- ba- Vass Márta

Next

/
Thumbnails
Contents