Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

1979. július 18., szerda o Hódít az elektronika Siemens számolja az adókat Az állami költségvetés be­vételi oldalának egyik eleme a lakosság által befizetésre kerülő adó. A teljes költség- vetéshez képest ugyan kis hányadról van szó, azonban a lakosság nagy részét érin­ti, ezért társadalompolitikai szempontból az adó kivetése, behajtása és szélesebben vé­ve az egész adóügyi igazga­tás nagy jelentőségű. Mind­ebből következik, hogy az adóügyi ügyvitel adatai, il­letve az adatok feldolgozása révén szerzett információk a pénzügyi információrend­szer fontos részei. Elsősorban nem a bevéte­lek nagysága indokolja, hogy részletes és sokoldalú sta­tisztikák készüljenek az adó­zókról, az egyes adótárgyak­ról és adóköteles jövedel­mekről. A fő cél az, hogy ezek a statisztikai kimutatá­sok bepillantást engedjenek a lakosság vagyoni és jöve­delmi viszonyaiba. Az így nyert adatok segítségével lehetővé válik olyan fontos következtetések levonása, melyek a lakosság minden rétegének életszínvonalát érintik. Nagy követelmények Ahhoz azonban, hogy a fent említett adatok igazán segítséget nyújtsanak a dön­tés meghozatalánál, az szük­séges, hogy ezek gyorsan és pontosan rendelkezésre áll­janak. Ez a jelenlegi rend­szerben nem volt mindig le­hetséges, a sok helyütt tör­ténő adattárolás, a lassú ké­zi vagy középgépes — Asco- tákon történő — feldolgozás olyan hosszú átfutási idővel járt, hogy volt olyan adat, mely elavult, mire célhoz ért. Ezért dolgozta ki a Pénz­ügyminisztérium Számító- központja — több tanács, szerv és intézmény közre­működésével — a lakossági adóadatok elektronikus fel- dolgozási rendszerét. Ennek azért óriási a jelentősége, mert az információk között mennyiségileg legnagyobb a pénzügyi-gazdasági termé­szetű információk köre. Ezek­nek az adatoknak nagy a tömegszerűsége, rendszeres az ismétlődés, könnyen szám­szerűsíthetők. E teszi lehető­vé gyűjtésük feldolgozásuk és tárolásuk magas fokú gé­pesítését. Ez nemcsak a közvetlen pénzügyi szak­igazgatást érinti, hanem min­denekelőtt a területi taná­csokat és azok ágazati, szak- igazgatási szerveit. A fentiek mindjárt érthe­tővé válnak, ha röviden át­tekintjük mi mindennel kell foglalkoznia az első fokú adó­hatóságnak, ami a községek többségében egyetlen embert jelent. Intézik a lakosság adóbefizetését, nyilvántar­tását, könyvelését, beszedé­sét, behajtását és ellenőrzé­sét. A jogszabályi keretek­nek megfelelően helyesbítik ;• az adóelőírásokat, mérséke- ! lik vagy elengedik az adó- : kát, részletfizetési és egyéb ; kedvezményeket engedélyez- » nek. Ezenkívül a megyei és : járási szakigazgatási szer- • veknek összesítő kimutatá- S sokat készítenek, valamint : elkészítik a középtávú és ■ éves szintű terveket is.- M ' Törvényszerű hibák ■ Lehet, hogy furcsán hang- ■ zik a következő kijelentés, ■ de igaz: a tanácsi szakigaz- : gatási szervek — így az adó- j hatóságok is — elsősorban • azért vannak, hogy a lakos- : ság érdekeit szolgálják. Az * a céljuk tehát, hogy minél • magasabb szinten lássák el : szolgáltatásaikat, minél job- • ban, gyorsabban, pontosab- j ban teljesítsék munkájukat. : Ennek ellentmondani látszik • az a sok tévedés, ami jelen- í leg az adóügyek intézésénél ; előfordul. Van olyan, hogy ’ évekig nem tűnik fel, hogy valaki nem fizet adót, de talán ennél is gyakrabban fordul elő, hogy többször akarnak valamilyen, egyszer már befizetett adónemet behajtani. Ilyenkor termé­szetesen több kevesebb utá­najárással tisztázódik a do­log, de ez sok időt vesz el az állampolgároktól, ügyin­tézőktől egyaránt. Hogy e hibák szinte tör­vényszerűen előfordulnak, arra talán elegendő magya­rázat az a rengeteg feladat, melyet az adóhatóságoknak el kell látniuk, főként, ha azt is hozzátesszük, hogy egyre nehezebb erre a mun­kára megfelelő szakembert kapni. A rengeteg adminiszt­ráció, a nagy mennyiségű papírmunka éppen az érde­mi tevékenység, a közvetle­nül a lakosság érdekében végzett munka rovására megy. Ez volt a másik oka annak, hogy nem lehetett tovább halasztani az elektro­nikus adatfeldolgozást. E rendszer kidolgozásánál az volt az alapvető cél, hogy minden adatot produ­kálni tudjanak a továbbiak­ban is, amit eddig megkap­tak, csak ezeket sokkal ke­vesebb munkával állítsák elő. Ehhez az kell, hogy lét­rejöjjön egy olyan lakossági adóadatbázis, mely képes nyilvántartani — napraké­szen — az országban műkö­dő mintegy 1800 első fokú adóhatóság valamennyi adó­alanyának személyi és adó­ügyi adatait. Ezeket az ada­tokat aztán a szükséges szempontok szerint rendezi, feldolgozza és a kért infor­mációkat kinyomtatja. Kulcs: a számítógép A rutinosabb olvasóknak e rengeteg adatfeldolgozási munka elolvasása után nyil­ván eszükbe jut egy szó, mely most is az egész rend­szer kulcsa: a számítógép. A Pénzügyminisztérium szá­mítóközpontjában levő nagy teljesítményű Siemens gép­ről van szó, melyet a megye- székhelyen működő TPA- kisszámítógépek egészítenek ki. Segítségükkel lesz a je­lenleginél sokkal egyszerűbb a munka, lesz sokkal keve­sebb a felső szerveknek kül­dendő kimutatás, statisztika. A jövő idő tulajdonkép­pen már nem is indokolt, hiszen ez a rendszer már működik Heves és Nógrád megyében, bevezetésével pe­dig több helyütt is foglal­koznak. Csatlakozott hozzá megyénk is, és jelenleg a bevezetéssel kapcsolatos elő­készítési munkák folynak. Először Orosháza város és Békéscsaba város környéki községeinek adatai kerülnek számítógépes feldolgozásra. Azért csak ennyi, mert je­lenleg nincs több számítógé­pi kapacitása a megyének. Ez talán furcsának tűnik, hi­szen már többször írtunk arról, hogy milyen jól áll a tanácsi könyvvitel gépi fel­dolgozása, de éppen ez a ma­gyarázat is. A jelenlegi gép­park csaknem teljesen le­terhelt az eddig rájuk bízott feladatokkal, annyi gépidő maradt csak, hogy a fenti helység adatait feldolgozhas­sák. Szélesebb körben akkor vezethetik csak be, ha meg­éhezik az újabb TPA-szá- mítógép, melyet az adóügyi feladatok ellátására kap majd a megye. Addigra viszont, mire ez megérkezik, már minden ké­szen áll a fogadására. A szakemberek megismerked­nek az adatrögzítés és a fel­dolgozás módjaival, elsajá­títják a szükséges tudnivaló­kat. Nem lesz tehát holtidő, a gép azonnal munkába áll­hat. ű gép robotol Ekkor lesz majd teljesen felmérhető az elektronikus feldolgozási rendszer minden előnye. Az adózók személyi és kivetési törzsadatai csak egyszer kerülnek feldolgo­zásra, azokat az adatbázis mindaddig tárolja, amíg szükséges. Ezzel a változat­lan állomány többször és is­mételt feldolgozása elkerül­hetővé válik. Az adókivetéseknél csak az adók kiszámításához szük­séges adatokat kell közölni. Ezek alapján a komputer a szükséges gépek segítségével kiszámítja a fizetendő adó összegét és megterheli az adózó folyószámláját. A fel- dolgozási rendszer átveszi te­hát a számfejtési munkát, megszűnik ezzel az időt rab­ló, nagy figyelmet követelő és ezért sok tévedési lehető­séget magában rejtő kézi számfejtés. Megszűnik a statisztikák sűrű készítése a jelentések gyakori előállítása. A számí­tógépben tárolt adatok alap­ján a rendszer képes arra, hogy minden információt előállítson. Nem kell tehát — mint eddig — a hierar­chia minden fokán összesíte­ni az adatokat, megszűnik ezáltal a többszöri munka és ezzel együtt a hibalehetősé­gek is. Csökken a tévedések lehetősége az adókivetések­nél, mert a jelenlegi gyakor­lattal ellentétben — ahol az adóívek kitöltése manuáli­san történik — a gép veszi át a munkát. Az adóhatósá- göknák csak expediálisi fel­adataik lesznek. A számító­gép tehát átveszi a tömeg- adatfeldolgozás és nyilván­tartási feladatokat. Tulajdonképpen ebben az utóbbi mondatban van az egész rendszer lényege és ér­telme. Megszabadítani az em­bert a lélekölő robottól és lehetővé tenni képességeinek kibontakoztatását. Ráadásul mindez egyéb előnyökkel is jár, nem nehéz tehát meg­jósolni a rendszer sikerét. Lónyaí László A Mezőberényi Faipari Szövetkezet az elmúlt évben 86 mil­lió forint termelési értéket produkált. Ebben a műhelyben gyors kezű lányok és asszonyok, nem kevésbé ügyes gépek­kel ragasztják a furnért Fotó: Martin Gábor Szoros együttműködéssel az ország kenyeréért Beszélgetés Lénárt Lajossal, a Gabonatröszt vezérigazgatójával Korán kezdődött az idén az aratás. Rég volt arra példa, hogy már július első napjai­ban teljes erővel follyék a gabonabetakarítás. Ez a mun­ka azonban nemcsak a me­zőgazdaság dolgozóinak ad nagy feladatot, hanem a ter­ményfelvásárlóknak is. A termés gyors, zavartalan át­vétele és biztonságos elhe­lyezése megköveteli a mező- gazdasági nagyüzemek és a felvásárló vállalatok között a jó együttműködést. Hogyan készült fel erre a munkára a gabonaipar? Milyen fel­adatokat kell megoldania az idén a gabonaforgalmi és malomipari vállalatoknak? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Lénárt Lajossal, a Gabonatröszt vezérigazga­tójával. — A szántóföldi növény- termesztés egyik legsikere­sebb ágazata évek óta a gabonatermelés. A leg­utóbbi három évben is szé­pen emelkedett a búza ter­mésátlaga. Mire számítha­tunk az idén? — Igaz, hogy a gabonater­melés, ezen belül a búza-, s főként a kukoricatermelés színvonala a legutóbbi más­fél évtizedben nagymérték­ben nőtt hazánkban — kezd­te a beszélgetést Lénárt La­jos, majd így folytatta: — A világnak azok között az országai között, amelyek egymillió hektárnál nagyobb területen termelnek búzát, vagy kukoricát a magyaror­szági hozamok az első öt— tíz között vannak. Tavaly például búzából 42,8, kukori­cából 51,3 mázsát takarítot­tunk be hektáronként. Hogy aztán az idén mi­ként alakul a termés? A becslés nagyon nehéz. A ku­korica most nagyon szépen mutat. A kalászos gabona vi­szont gyengébb, mint a leg­utóbbi három esztendőben. Az okok ismertek. Az idén a szélsőséges téli és tavaszi időjárás, az aszályos május és június eleje nem kedve­zett a kalászosoknak, s ez azt is jelenti, hogy a tervezettnél kisebb termeléssel és felvá­sárlással számolhatunk. Kü­lönösen a gyengébb minősé­gű, úgynevezett sülevényes talajokon ártott sokat az aszály a gabonáknak. A jobb vízgazdálkodású, kötött tala­jokon azonban szépen fejlett kalászokban, jó búzák talál­hatók. Mindezt figyelembe véve el­mondható, hogy bármennyire is kedvezőtlen volt az időjá­rás, a mezőgazdaság az idén is megtermelte az ország ke­nyerét, tehát mi is zavarta­lanul elláthatjuk a malmo­kat búzával. * — A gabonaipar vállala­tai termékértékesítési szer­ződések alapján készülnek fel a gabona átvételére. Hogyan alakult most a szer­ződés? — Közismert, hogy a me­zőgazdaság a múlt év őszén búzából és rozsból, valamint őszi árpából teljesítette a ve­tési előirányzatokat. Mégis kisebb az aratásra kerülő te­rület most, mint az előző esz­tendőkben volt. A télen leg­alább 130 hektáron kifagyott a búza, a termelő üzemek­nek nem maradt más válasz­tásuk, mint a kiszántás. így a kiszántott őszi búza egy ré­szének helyére, a tervezett­nél több árpát és zabot ve­tettek. Szerződéskötésünk pe­dig a következőképpen ala­kult: étkezési kenyérgaboná­ból a felvásárlásra tervezett mennyiség 98 százalékára, ta­karmánygabonát pedig 87 százalékára kötöttek szerző­dést a gazdaságok. Sörárpá­ból a tervezett mennyiség át­adására szerződtek a terme­lők. A megyei vállalataink le­hetőséget nyújtanak a me­zőgazdasági üzemeknek ar­ra, hogy terméskiesés ese­tén az érintett szerző­désre — sörárpa kivételé­vel —, más kalászos gabona­félét (például étkezésibúza- szerződésre takarmánybúzát, vagy takarmánybúza-szerző­désre takarmányárpát, za­bot) is átadhatnak az árren­delet és a szabvány feltételei szerint. Ügy véljük, hogy ezt az in­tézkedést a mezőgazdasági nagyüzemek megértéssel fo­gadják, hiszen a jelenlegi helyzetben, különösen nagy szükség van a szerződéses fe­gyelem erősítésére, mert a szerződések teljesítéséhez alapvető gazdálkodási érde­kek fűződnek. Ez különösen az étkezési kenyérgabonára vonatkozik, azon belül a bú­zára, amelyből a felhasználá­si szükségletnek megfelelő mennyiségű és minőségű áru­alapot kell létrehoznunk. A kenyérgabona-szerződésnél tehát más áruval való rész­beni teljesítési lehetőség csak az érintett mezőgazdasági üzem teljes búza-, rozsfeles­legének egyidejű átadása mellett lehetséges. — Milyen tapasztalataik vannak, hogyan sikerült a gabonafelvásárló vállala­tok és a mezőgazdasági ter­melők zavartalan együtt­működését megteremteni a felvásárlásban? — Az eddigi tapasztalata­ink kedvezőek. Jól kezdődött a betakarítás, zavartalan, zökkenőmentes az átvétel. Ezt segíti, hogy az idén a ga­bona betakarításához orszá­gosan mintegy 16 ezer kom­bájn áll rendelkezésre. Je­lentősen emelkedett a kor­szerű, és nagy teljesítményű gépek aránya. Ezek segítsé­gével, valamint a termelő­üzemek birtokában levő szá­rító-, tisztító- és szállítóka­pacitással kedvező időjárás esetén a betakarítás 12—14 nap alatt elvégezhető. A me­zőgazdasági üzemek és a fel­vásárló vállalatok azonban felkészültek a kedvezőtlen időjárásra is. Erre szükség is volt, hiszen július első nap­jaiban megérkezett az eső, le­lassult a betakarítás üteme, s több helyütt munkába kel­lett állítani a szárítóberende­zéseket is. Ez nagyon fontos, hiszen így lehet csak bizton­ságosan megmenteni a ter­mést, betakarítani az idei ga­bonát. A gabonaipar árufogadási és elhelyezési lehetősége újabb, korszerű raktártele­pek belépésével az elmúlt év­hez képest javult. Napi 12 órás átlagos nyitva tartással számolva, mintegy 280 ezer tonna gabonát tudunk fo­gadni naponta, s ez a tava­lyival szemben körülbelül 30 ezer tonnával több. Az áru fogadásához 510 te­lepülésen, 960 átvevőhellyel rendelkezünk. Az esetleges torlódások elkerülésére még így is a legszorosabb együtt­működésnek kell kialakulnia a mezőgazdasági üzemek és az átvevőhelyek között. Az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az évben is rendkívül fontosnak tartjuk a szárítás­iban és a tisztításban való - együttműködést. Közös ér­dek, hogy a szárítókapacitás szükség szerint mindenütt ki legyen használva, és a jó mi­nőség megőrzése végett be­tartsák a technológiai utasí­tásokat. Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén is a mezőgaz­dasági üzemek igényeihez igazodnak a gabona-átvevő­helyek, aszerint tartanak nyitva, ahogyan azt a beta­karítás megköveteli. Egyezte­tett igények alapján az árut éjjel is, és munkaszüneti na-< pokon is átveszik. Viszont az átvételi zavarok elkerülésé­re, szükséges a partnerek kö­zött a napi kapcsolattartás és kölcsönös tájékoztatás is. Na­gyon lényeges, hogy az áru átadására-átvételére kötött megállapodásokat mindkét fél kölcsönösen betartsa, és ha ezeket a megállapodáso­kat módosítani kell, azt ha­ladéktalanul megtegyék. Lé­nyegesen ezek a megállapo­dásuk képezik az alapját a, zavartalan betakarításnak, a szervezett és gyors áruát­adásnak, áruátvételnek, a la­kosság egyenletes, és jó mi­nőségű lisztellátása, azon be­lül a különböző célokra szánt lisztek alapanyagának bizto­sítása. Ezért meg kell oldani a búza minőség szerinti kü­lön tárolását. Ehhez kérjük a mezőgazdasági üzemek megértését és segítségét. — A gabonaiparnak fon­tos feladata elegendő őröl­ni való gabonával ellátni a malmokat, hogy megfelelő lisztet adhassanak a sütő­iparnak, a tésztaiparnak. Ez azonban csak az egyik feladata. A másik nagyon fontos tennivalója a biz­tonságos takarmányforga­lom, a zavartalan keverék- takarmány-ellátás megte­remtése. Hogyan készült fel erre az idén a gabonaipar? A gabonaipar felvásárló te­vékenységével és takarmány­értékesítésével lényegében minden mezőgazdasági nagy­üzemmel kapcsolatot tart, s a kiskereskedelmi takarmány­forgalomban a kapcsolatai a háztáji és kisegítő gazda­ságokkal is mindenna­posak. Tavaly a mezőgazda- sági termelésből származó nyersanyagbeszerzésünk már elérte a 6 millió tonnát. Gyors ütemben növekszik a forgalmunk a takarmányér­tékesítésben is. Az állatte­nyésztésben szükséges takar­mány 50 százalékát a mező- gazdasági üzemek iparunktól szerzik be. • A kenyérgabona felvásár­lása és raktározása mellett tehát nagyon nagy figyelmet kell fordítani ezekben a he­tekben is a keveréktakar­mány gyártására és a biz­tonságos takarmányellátásra. Ezt követeli tőlünk a mező­gazdaság egyik legfontosabb ágazata, az állattenyésztés, a hústermelés. Éppen ezért utasítottuk vállalatainkat, hogy tegyenek meg mindent a zavartalan takarmányellá­tás érdekében. A kisterme­lők takarmányvásárlásának elősegítésére ma már 2 998 helységben 5 249 elárusító­helyen értékesítünk kooperá­ciós partnereinkkel együtt ta­karmányt. Az idén a felmé­rések szerint 3 és fél millió tonna ipari abraktakarmány- termelést kell biztosítanunk, ez százezer tonnával nagyobb mennyiség az előző évinél. Mindezek mellett fel kell készülnünk a kukorica fel­vásárlására, s fontos felada­tunk a továbbiakban is a la­kosság és az élelmiszeripar liszt-, hántoltrizs-, hántolt­borsó- és hántoltárpa-ellátá- sa. A gabonaipar több mint 22 ezres kollektívája jól tudja, hogy munkája eredményétől jelentős mértékben függ az ország biztonságos kenyérel­látása, ugyanakkor a zavar­talan takarmányforgalom megteremtése. Ezért kell most a mezőgazdasági üze­mekkel együtt, kettőzött erő­vel dolgoznunk, hogy a meg­teremtett gabona biztonságos fedél alá kerüljön. Cs. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents