Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
1979. július 18., szerda KUiilMTcl Az endrődi táj házban Két évvel ezelőtt, 1977. november hetedikén nyitották meg az endrődi tájházat, a Sugár út 20. számú, a múlt század közepén épült parasztházban. A tájház berendezését — a helyiek segítségével — békéscsabai muzeológusok vállalták. A bemutatott anyag nagy része Vaszkó Irén nyugalmazott tanárnő gyűjtése, megfelelő kiegészítéssel azonban szépen tükrözi a századforduló endrődi parasztságának életét, lakás- kultúráját, szokásait. A működési engedély azonban késik. A megnyitó után minisztériumi szakemberek jártak az endrődi tájházban, és kifogásoltak néhány körülményt. Az észrevételeik nyomán hamarosan befejezik az átrendezést, és akkor állandóan nyitva tartó tájháza lesz Endrédnek is. Az utcai szobában mindent úgy rendeztek be, ahogyan az több mint fél évszázaddal ezelőtt szokás volt Ha nyitva van a ház, a szomszédasszonyok is átjönnek. „Pontosan ilyen volt a régi konyha — mondják. Ilyenek az edények, a tűzhely” Jakab Józsefné, a nagyközségi tanács főelőadója, a tájház gondjainak, ügyeinek intézője is gyakori vendég itt Fotó: Gál Edit Egy nap Mezőhegyesen Tervek, megvalósulás előtt Mezőhegyes irigylésre méltó község. Sok mindenben páratlan és egyedülálló. Az 1785-ben idetelepített állami ménesbirtok tette egykoron azzá. S a csaknem két évszázad története még ma is meghatározó. Üj tartalmak mellett is. A településszerkezet egyedisége, az itt élők mezőgazdasághoz kötődése adja meg Mezőhegyes jellemző arculatát. Az életmódról, s a művelődés, a kultúra ügyeiről kezdtük el a beszélgetést az egyik csütörtöki reggelen a favázas, most felújított, alpesi hangulatot árasztó tanácsháza . egyik irodájában Besenyei Ferenc vb-titkárral, majd egy déltáji „városnézés” során találkoztunk Hollós Lászlóval, a művelődési ház igazgatójával. Kassai Béla, a mezőhegyesi tanács elnöke pedig akkor mutatta meg a nagyközség jövőjét ábrázoló makettet és tervet, amikor a hatalmas fák mögött lassan eltűnt a lenyugodni készülő nap. A közművelődés dolgait nehéz a statisztika száraz adathalmaza mögé préselni. Mert itt, Mezőhegyesen is sok ezren járnak a művelődési ház rendezvényeire, a mozi vetítésein is megtelnek a széksorok, a platánóriásokkal keretezett szabadtéri színpad padjai sem maradnak üresen a nyári rendezvényeken. A közönség zöme a nagyközség 123 szocialista brigádjának 2301 tagjából kerül ki. És az általános iskola és a szakmunkásképző tanulói közül. A többi iskolafajta diákjaira csak nyáron lehet számítani: Ők a tanévet a makói, a szegedi és a hódmezővásárhelyi tanintézetekben töltik. A szocialista brigádok, a helyi üzemek. Örájuk lehet igazán számítani. Most, ezekben a napokban például az állami gazdaság munkáját segítő középiskolás építőtá- borozók a tanyai diákotthon pár éve avatott épületében vannak elhelyezve. Jelenleg éppen száz lány, akik két hétig maradnak. A szállás fejében a gazdaság vállalja, hogy az éves mázolási-festési munkákat, általános karbantartásokat elvégzi. Ez egy példa. De általános. A közoktatás és a közművelődés ügyét így segítik az üzemek. Legtöbbször még kérni sem kell. Jönnek, csinálják. Az összefogásra az elkövetkezendő években még nagyobb szükség lesz. A helyi tanács — ahogy mondani szokták — olyan fába vágta a fejszéjét, amibe kevés más település merné. Országosan is ritkaságszámba menően, megyénkben először egy úgynevezett nevelési központot szeretnének megvalósítani. A hatvankétmillió forintos beruházás már megkezdődött. Az épületkomplexum az általános iskolai, úgynevezett tanyai diákotthonhoz kapcsolódóan épül fel, az építőipari kivitelezések határidejének ingadozása miatt várhatóan 1981—82-ben. Az épületrendszerben egy 8 tantermes általános iskola, egy 350 személyes színházi és mozielőadásökra egyaránt alkalmas nagyterem, több szakköri helyiség, felszerelt nyelvi és természettudományos laboratórium és előadó, valamint a nemzetközi szabályoknak megfelelő tornacsarnok kap helyet a megfelelő kiszolgáló-, „igazgatási” helyiségek mellett. A több épületet zárt és félig nyitott átjárók, folyosók kötik majd össze. Egy vezetője lesz, akinek helyettesei vezetik a közművelődési és az oktatási részt. A tornacsarnok lehetőséget ad arra, hogy országos jellegű versenyeket is rendezzenek itt. A mezőhegyesi tömeg- és minőségi sportnak megfelelő bázisa lehet a nevelési központ. A kivitelező a DÉLÉP, amely úgyis meglehetősen nagy kapacitással lakásokat épít a nagyközségben. Elgondolkoztató azonban az a furcsa dolog, hogy az építőipari vállalat csak az épületek szerelését vállalta. A szakipari munkák elvégzését a tanácsnak kell külön megszerveznie. S ez utóbbi a kényesebb, a nagyobb feladat. „Végre lesz egy minden igényt kielégítő épületünk!” — mondotta a művelődési ház igazgatója. Mert jelenleg a ház két épületet jelent. A nagyterem a Petőfi sétányon, az állomás mellett. Itt működik a mozi is. Az elmúlt hónapokban újították fel. A klub- és szakköri helyiségek pedig a Béke parkban, a volt ifjúsági házban kapnak helyet. A szűkös tárgyi lehetőségek azonban nem jelentik azt, hogy a tartalom is ilyen. „Az igényeknek megfelelően” — hangzik az ismert, de Mezőhegyesen valóban ebben a szellemiben is megvalósuló mondás. Negyedszáz csoport — klubok, szakkörök, tanfolyamok — sok száz tagja gyarapítja itt ismereteit minden évben. Amikor a művelődési ház csöppnyi irodájában a jelenről és tervekről, és az „igényeknek megfelelően” dolgairól beszélgetünk, szinte ötpercenként csörren meg a telefon. Vasárnap, július 15- én — az időjárás kegye szerint a szabadtérin — köny- nyűzenei műsor lesz. „Ha háromszor ekkora lenne a nézőtér, akkor is telt ház lenne, elővételben” —mondja Hollós László. Minden ötödik mezőhegyesi kíváncsi lenne a műsorra. Most erre. Talán évek múlva ebben az arányban másra is. Más műfajban, más „szereposztásban”. Az IGÉNYNEK minőségében is gyarapodnia kell. \ ♦ Az augusztus Mezőhegyes életében az évfordulók hava. Százharminc évvel ezelőtt, augusztus 1 -én és 2-án itt töltött két napot a visszavonuló minisztérium tagjaként, Kossuth Lajos. A diákotthon falán emléktáblát avatnak most. Aztán 20-án lesz tíz esztendeje annak, hogy önálló művelődési háza lett a nagyközségnek. Itt munkájukkal, Mezőhegyes minden polgára előtt ismert szolgálataikkal „ünnepelnek”. Csöndesen, de a napi munkáséletet gazdagítva. „Ez itt a mi szándékunk, akaratunk” — mutatja a nevelési központ makettjét a tanács elnöke. Aztán tervrajzok kötetét teszi az asztalra. „A Béka-tó rendezési terve”: áll a lilás színű irat- csomón. A nagyközség határában elterülő tó környékét szabadidő-központtá szeretnék fejleszteni. Üjabb játszópark épül itt (Békés megye vonatkozásában meglepően sok játszótér van Mezőhegyesen!), kisvendéglőt, kiépített horgászstégeket, üdülőhelyeket terveztek erre a területre. A nyolcezer mezőhegyesi pihenése érdekében. Megyek végig a községen. A csupa fa, csupa liget település minden köve, minden embere magán hordozza a szándékot. Építeni a dolgos hétköznapokban. Kifelé otthont adó, városi színvonalat is meghaladó lakásokat. Befelé pedig? Azt a bizonyos „művelt emberfőt”. A szocialista brigádok jelmondata köztudott: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. Az erre járónak van egy olyan érzése, hogy egy brigád az egész község. Legalábbis az lesz. Rövidesen. Az akarás, a lehetőségek adottak. Közösséggé válik a község. S ez nem szójáték csupán. A ménesbirtok lovászfiúi, cselédjei ma csodálatos terveket szőnek. Nemesi László Nyári egyetemek országszerte Nem kell aláíratni az indexet, vizsgajegyek miatt sem kell drukkolni, sőt katalógust sem olvasnak — mégis egyetem. Természetesen olyan megalapozott tudást, rendszeres képzést sem nyújt, mint a többi felsőoktatási intézmény. Félig szórakozás, félig ismeret- szerzés, amihez még tájjal és emberekkel való ismerkedés is járul. Mindez együtt — és még sok minden — a nyári egyetem. Több mint fél évszázada annak, hogy az első nyári egyetemet megrendezték Magyarországon. A színhely Debrecen volt, már akkor is egyetemi város, amely — nem utolsósorban az akkori kormányzattal dacolva — igyekezett szabadulni a „ma- radandóság városa” mind kevésbé hízelgő címétől. Külföldi vendéghallgatókat hívtak Debrecenbe, nem is az előadások témaköre volt fontos akkor, inkább maga a tény, hogy a délibábos Hortobágy szomszédságában távoli országok fiai ismerkednek a magyarokkal. Ennek a hagyománynak javarésze ma is él, hiszen éppen Debrecenben az idei nyári egyetemen is a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkoznak egy teljes hónapon át, s a hallgatók olyan külföldiek, akik már tudnak, vagy most tanulnak beszélni, irni, olvasni magyar nyelven. Ám a félszázad előtti egyetlen most már csak egy a 22-ből. Ennyire szaporodott hazánkban a nyári egyetemek száma, s a hálózat az ország minden vidékét felöleli. Mi tagadás: az első időkben — annak is jó negyedszázada már — volt némi idegenkedés vagy talán féltékenység a kezdeményezőkben: tartottak tőle, hogy a több ezúttal kevesebbnek bizonyul, vagyis devalválódik a nyári egyetem értéke azzal, hogy sok lesz belőle. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy nem így lett. Ehhez azonban meg kellett találni mindenütt a megfelelő mondanivalót, a közérdekű témaköröket, amelyek az egyik vagy a másik nyári egyetemre vonzzák a hallgatókat. Némelyik nyári egyetem kifejezetten külföldiek számára nyitja meg kapuit. Ilyen például a veszprémi balatoni nyári egyetem, ahol a téma minden évben a „magyar tenger”, vagy az egri filmművészeti nyári . egyetem, amely a külföldön méltán jó hírű magyar filmrendezők életművével, játékfilmjeinkkel foglalkozik, s ugyanott a műemlékvédelmi nyári egyetem, amely ugyancsak sok külföldi érdeklődését kelti fel évről évre (Nem kötekedés, de nehéz megállni szó nélkül: jó lenne, ha itthon is megnyilvánulna a mostaninál nagyobb érdeklődés az ilyen témák iránt.) Népszerű külföldön az esztergomi Duna-kanyar művészeti nyári egyetem is, ahol az idén a zenetanítás világszerte alkalmazott Ko- dály-féle módszerével foglalkoznak. Zalaegerszegen néprajzi nyári egyetemet tartanak, s a magyar folklór ugyancsak sok külföldit érdekel. Nem kevésbé az urbanisztika, amely a szombathelyi Savaria nyári egyetem állandó témaköre, s az idén — különös tekintettel a nemzetközi gyermekévre — „Gyermek a városban” címmel foglalja össze mondanivalóit. Kétségtelen, hogy az egyetemi városok sok tekintetben könnyebb helyzetben vannak, hiszen van jól képzett előadói gárda, elegendő tanterem, s a nyárra megürülő diákszállásokon a vendég- hallgatók elhelyezése is egyszerűbben oldható meg. Mégsem akartak lemaradni a más-más témakörben újat nyújtani tudó városok sem, s ezt a törekvést csak helyeselni lehet. Most inkább arra van szükség, hogy a meglevő nyári egyetemeket erősítsük tovább. Nem csekély feladat: a zenétől a vízgazdálkodásig, a pedagógiától a közgazdaságig igen széles a nyári egyetemek témáinak skálája, s a bel- és külföldi hallgatók mindenről a legjobb szakemberek előadásait várják, a legfelkészültebb hozzáértőkkel kívánnak a konzultációkon vitatkozni. Ahol a határokon túlról jött hallgatók ülnek a padsorokban, ott tolmácsokra is szükség van, s a legtöbb nyári egyetem orosz, angol, francia, német és olasz szinkron- tolmácsolást ígért jó előre szétküldött ismertetőiben. Köztudomású: magas szinten fordítani tudó tolmácsokban sem állunk olyan jól, hogy — nagyjából ugyanabban az időpontban, június vége és augusztus 20. között — még több helyen tudja vállalni az ország a hallgatók nyelvi igényeinek kielégítését. S még nem is szóltunk arról, ami mindmáig szinte mindenütt a legtöbb gondot okozza: a szálláshelyekről. Egyre fontosabb helyet foglalnak el a hazai és nemzetközi felsőfokú, iskolán kívüli továbbképzésben a magyar nyári egyetemek. Az egri műemlékvédelmi nyári egyetem most rendezi 9. évfolyamát, s már évék óta elfogadják számos országban ennek hallgatását szakmai továbbképzésként. Törzsközönsége van a 17. évfolyamánál tartó gyulai eszperantó nyári egyetemnek. Politikailag Helsinki óta egyre jelentősebb a pécsi népek barátsága nyári egyetem. Világszerte mind több gondot okozó témakörrel foglalkoznak Sopronban külön hazai, külön nemzetközi tagozaton: a környezet és természetvédelemmel. Hazánk igazságszolgáltatási rendszerét, a törvényalkotást és a törvényességet ismerteti a hallgatókkal a legújabb nyári egyetem, a Budapesten kezdődő állam- és jogtudományi. Tavaly megközelítette a háromezret a nyári egyetem hallgatóinak száma, ezen belül az 50 százalékot a külföldieké. Legtöbben az NDK- ból jöttek: 350-en. Száznál többen érkeztek Bulgáriából, az NSZK-ból és Csehszlovákiából, de jöttek nyári egyetemi hallgatók csaknem minden európai szocialista országból, valamint szép számmal Franciaországból, Olaszországból, Finnországból, az USA-ból és Ausztriából is. Debrecen vendégei nyaranta a világ különböző részein magyar nyelvet tanító tanárok és anyanyelvűnk más barátai, köztük a rokon nyelvvel ismerkedő finnek. De jöttek tavaly, s bizonyára érkeznek az idén is olyan távoli országokból, mint Peru, Madagaszkár, Banglades, Tunézia, Portugália, Kanada, Japán. Nem kell külön bizonyítani: a nyári egyetemek sikere — bárhol rendezzék azokat — országos közügy. Minden, tudását gyarapító, új barátokat szerző külföldi, aki megelégedetten utazik el az egyetemi tanfolyam végeztével — elviszi övéi közé Magyarország jó hírét. Várkonyi Endre
