Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

o 1979. július 18., szerda A magyar néphadsereg egyik műszaki alakulata vállalta, hogy társadalmi munkában segíti hazánk elsőként felszabadult nagyközségét. Ennek keretében Battonyán a sportkombinát kö­rül feltöltik a földutakat, a Petőfi Termelőszövetkezet központjának közelében pedig parkot alakítanak ki. A munkában önürítésű gépkocsik és nagy teljesítményű földmunkagépek vész- pék részt. A tervek szerint egy hónap alatt mintegy 10 ezer köbméter földet szállítanak, il­letve dolgoznak be az utakba a feltöltésre váró területeken Fotó' Bél Ottó '■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a fl Balaton partján Megnyílt a szeghalmi járás úttörő- és ifjúsági tábora Az ünnepélyes megnyitóra érkezett Békés megyeiek elége­detten szemlélik az új üdülőt _ _ .. _ J Foto: Baji Ferenc Vidal Sasson ollója Fejek a búra alatt A megyében egydülálló vállalkozásba kezdett a szeg­halmi járás 13 községe, ami­kor 1977 őszén lerakták Ba­latonalmádi-Káptalanfüre- den a 100 személyt befoga­dó járási úttörő- és ifjúsági tábor alapkövét. A létesít­mény ünnepélyes megnyitá­sára július 13-án került sor. Az eseményen ott volt Var­ga István, a szeghalmi járá­si pártbizottság első titkára, Kutyik Mátyás, a járási hi­vatal elnöke, Vincze Farkas, a veszprémi járási pártbi­zottság első titkára, az érde­kelt települések tanácsainak a vezetői. Kozák Sándor, Szeghalom nagyközség Tanácsának el­nöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ KB kezdeményezésére létrehozott tábor a szeghal­mi SZÖVÉPÍTÖ és a ME- GYEVILL jó, gyors munká­ját dicséri, akik a nemzet­közi gyermekév tiszteletére vállalták, hogy még ebben az évben átadják az évente 800 fiatal pihenésére, tanu­lására szolgáló üdülőt. A 8 faházból, étteremből, konyhából és egyéb szociális létesítményekből álló ifjúsá­gi tábor 7,6 millió forintba került. Ebből 6,1 milliót a járás községei, az ÁIB, a KISZ KB, az Országos Terv­hivatal, a megyei rendőr-fő­kapitányság és a szeghalmi nagyközségi tanács adott. Ezenkívül a KISZ-tagok, a tanácsi dolgozók mintegy másfél millió forint társa­dalmi munkával járultak hozzá a vállalkozás sikeréhez. Július 15-én vasárnap már megérkeztek az első fecskék: 88 fiú és lány Búcsúról, il­letve Okányból. Az üdülő szeptember közepéig lesz nyitva, hiszen itt bonyolítják le a járás úttörő- és KISZ- vezetőinek a továbbképzését is. A női fodrászat külön vi­lág. A lányok, asszonyok szépek, csinosak akarnak len­ni, s ezért képesek fél na­pokat is a tükör előtt, a búra alatt üldögélni. Az ügyes kezű figarók meg tu- píroznak, vágnak, lakkoznak, festenek, szárítanak. A fri­zuraköltemények tulajdono­sai viszont nem mindig elé­gedettek. Miből táplálkozik a bizal­matlanság? Különösen a na­gyobb városokban, községek­ben az* átmenő vendégeknek egyszerűen nem jut hely a szalonokban, még akkor sem, ha üres az üzlet. Vérmérsék­let szerint szép szóval, vagy gorombán közlök a páciens­sel, hogy nem tudják vállal­ni a munkát. így bánnak a gyereklányokkal is, ugyan­akkor az árak alkalmazása körül sincs minden rendben. Hölgyek panaszolták: a sző­kítésért az egyik műszak­ban 80, a másikban 100 fo­rintot fizetnek. Benn a bárány, kinn a farkas A kívülrekedték természe­tesen dühöngenek, mert többnyire a megye kisebb te­lepüléseiről jönnek, ahol nemhogy női, de még férfi- fodrászat sincs. Aztán olya­nok is akadnak szép szám­mal, akik nem mindennapos vendégek, csupán havonként hozatják rendbe a frizuráju­kat. Ennek ellenére a fod­rászatok többségében beve­zették a lajstromozást. A rá­dió éá a mosógép javításához hasonlóan előjegyzik a „feje­ket”: órára, percre pontosan. Jószerivel mással szóba sem állnak, dolgoznak, mint a megszállottak. Tehetik, hi­szen erre legális lehetőségük van, az üzleti szabályzat nem tiltja e magatartást. A baj ott kezdődik, amikor a „sa­ját vendég” kiszolgálása után fogják magukat és jóval a zárás előtt hazamennek. Hangsúlyozom, a leírtak nem általánosak, de az érde­keltek bevallása szerint is a fodrászok fele ilyen. Egysze­rűen arról van szó: hónapok­ra előre bebiztosítják magu­kat. Van, aki műszakkezdés előtt egy órával odarendel 8 —10 hölgyet, a pontosan ér­kezők pedig máris fordulhat­nak kifelé az ajtón. Kevesen törekszenek az „idegen” ven­dégek felkarolására, holott módjuk lenne rá. Még ak­kor is, ha mondjuk 5-6 pá­ciensük van. Képzeljük el: 3 fej szárad, közben egynek- egynek befestette, becsavar­ta a haját és a hatodikon dolgozik. Persze, erre nem mindenki képes, csak a leg­jobbak. Gedeon bácsi és társai Például Gedeon bácsi, a slágerhős, a nők bálványa, akit mindenki szeret, megte­heti. De léteznek-e manap­ság ilyen szakemberek? A gyakorlat azt mutatja, hogy igen. A statisztikai adatok szerint a női fodrászoknak havonta 3—15 ezer forintot ér a munkájuk. Ez már ön­magában is minősíti őket. Többen országos versenyeket nyernek, eképpen öregbítik hírnevüket. Ha ismét a szá­mokra hagyatkozunk, kije­lenthetjük: mintegy 5—10 százalék az úgynevezett jobb fodrász, akinek a tudását nem kizárólag a szakmában eltöltött évek határozzák meg, hanem a divathoz való alkalmazkodás, a rátermett­ség, az udvariasság. Csakhogy az ilyen Ferik és Klárik sokkal kevesebben vannak, mint a szerényebb tudású Józsik és Icuk. Az is igaz, akárhogyan kapálózunk ellene, az előjegyzés világ- jelenség. Nálunk a főváros­ból indult el hódító útjára, bekebelezve az olykor még a folyóvizet is nélkülöző, el­hanyagolt vidéki üzleteket. A szellem annyira eluralko­dott, hogy a gyengébb képes­ségű fodrászok is gyakran kijelentik: nem az én ven­dégem. Érthetetlen ez, an­nál is inkább, mivel a jelen­legi bérrendszer több mun­kára ösztönöz. A bevétel minden 100 forintjából 32 forintot a fodrászok kapnak, a műszakpótlék pedig ennek a 20 százaléka. És akkor még nem beszéltünk a borravaló­ról, amely egyáltalán nem elhanyagolható. Azt is ki kell mondani: az üzlet- és műszakvezetőfcnek nincs sok tekintélyük, amiről nemcsak ők tehetnek. Minden beosz­tott után megkapják az 50 forintot, elszámolnak a be­vétellel, ami semmire sem ösztönöz. Alig van olyan ve­zető, aki szervezi a munkát, egyáltalán él a kezébe adott lehetőséggel. Ezen minden­képpen szükséges változtat­ni. Megvágni a vendéget? Senki sem vitatja: a női fodrászok sokat dolgoznak, minden elismerést megérde­melnek. A szakma is visz- szakapta az őt megillető rangját. Sok évi stagnálás után van elegendő munka­erő. Ennek ellenére nem ke­vés gonddal küszködnek. A megyei szolgáltató és terme­lőszövetkezetnek — a férfi­fodrászattal együtt — 320 egysége van. Az árbevétel tavaly mindössze 20 millió forintot tett ki, amelynek 50 százalékát munkabérként ki­fizették. Az 5 évre jutó 2 millió forint fejlesztés eltör­pül az igények mögött. Az 1968—64-es árrendezést meg­lehetősen későn, az elmúlt évben, követte az újabb. In­dokolt volt ez, hiszen Vidal Sasson olyan örökséget ha­gyott a fodrászokra, amely a szép formán, stíluson kí­vül nagyobb erőkifejtést kö­vetel. A borotvát felváltotta az olló, így egy-egy nő szé­pítése egyre több időbe ke­rül. Az árak alkalmazása azon­ban nem mindig egyértelmű. Ezért is kaphatott táptalajt az a nézet, miszerint gyak­ran megvágják a vendéget. No, nem borotvával, ollóval, hanem rossz számolással. Az árjegyzékeket minden üz­letben jól látható helyen kell elhelyezni, s kötelező a szolgáltatás várható össze­gét is közölni. Mindezeket többé-kevésbé megtartják, de a pénzkezelést meghatároz­za a szabadkasszás rendszer. Az említett szövetkezetnek egyetlen szoros elszámolású üzlete van a megyében, a többi gebines. A számlán — ahol adnak — csak a vég­összeget tüntetik fel. Nehe­zíti a helyzetet, hogy az alapárhoz nagyon sok egyéb szolgáltatás járul. A- berakás például 9 forint,- de mosás­sal, fixírozással, vágással, hajkenéssel 35—42 forintba kerül, s az sem mindegy: külföldi, vagy hazai anyagot használnak-e fel. Rz ellenőrzés buktáiéi Ugyancsak kacifántos a szőkítés ára is. A hagyomá­nyos hidrogénezést a gya­korlatban nem alkalmazzák (az árát viszont igen), in­kább festési módszerrel dol­goznak. Az alapösszeg há­rom műveletből tevődik ösz- sze, ehhez jönnek még a különböző apróságok, s a vendég akár 113 forintot is otthagyhat. Vagy itt van a hajvágás. A borotválással kombinált sassonért általá­ban 14 forintot számolnak, holott ilyen tétel egyáltalán nem szerepel az árjegyzék­ben. Erre föl — mit is te­hetnek a fodrászok — a si­ma hajvágás dupláját kérik a hölgyektől. Egyébként a női fodrászat­ban 6-7 tevékenységet kivé­ve maximált árakat alkal­maznak, a többi szabad ár­formába tartozik. Éppen ezért minden megyében, szövetkezetnél más-más ezek­nek a szolgáltatásoknak az értéke. Több mint 10 éve azt sem veszik figyelembe, hogy milyen az üdét felszerelt­sége, a kiszolgálás színvona­la. Nem ártana ezt — a többiekkel együtt — újra fe­lülvizsgálni. Az ok egyszerű: az áraknak itt is igazodniuk kell a valósághoz. A visszásságok megszünte­tésének hatékony módja az ellenőrzés. A szövetkezet fel­ügyelő bizottsága vizsgálódik ugyan, de ritkán jut el a megye majdnem félezer üz­letébe. A helyi szakigazgatási szervek nem ellenőrizhetik a szolgáltatóegységeket, csak a megyei tanács ipari osztálya. Itt is az a bökkenő, hogy mindössze ketten vannak er­re a munkára, a társadalmi aktívák pedig nem szívesen foglalkoznak a fodrászatok ellenőrzésével. A gátlásokat pedig le kell vetkőzni, mind­annyiunk érdekében. Seres Sándor Ügyességi halfogóverseny Békésszentandráson Már július 14-én (szomba­ton) megérkeztek a vendé­gek Békésszentandrásxa, a Tégla- és Cserépipari Tröszt és a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti bizottsága ál­tal rendezett országos ügyes­ségi halfogóversenyre. Más­nap, július 15-én reggel 5 óra 20 perckor a Kákafoki holtág új közúti hídja mel­letti partrészen kezdődött a felkészülés. Tíz csapat 3-3 tagja állt rajthoz. A verseny 6 óra 10 perckor kezdődött, és 10 óra 30 perckor ért vé­get. A mérlegelésnél derült ki, hogy — ahogy tréfásan mondták: a hazai pálya elő­nyeit élvezve — a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat csapata érte el a legjobb eredményt. Második a Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat, harmadik az épületkerámia-ipari vállalat lett. Az egyéni versenyben is békéscsabai szerezte meg a győzelmet Murzsicz András személyében, aki a legtöbb halat is fogta. A legnagyobb hal Varga Istvánnak, az épületkerámia-ipari válla­lat versenyzőjének horgára került, a legeredményesebb női versenyző pedig Bibók Sándorné, a tröszt dolgozó­ja lett. A díjakat Andrasovszki György vezérigazgató, Ha­rangozó József, a tröszt szb- titkára és Gulyás György, a MOHOSZ Békés megyei in­téző bizottságának a titkára adta át a győzteseknek. Egy­úttal elismeréssel szóltak a verseny kitűnő megszervezé­séről. Vonatkozott pedig ez elsősorban a szakszervezeti bizottságra, továbbá Nemes Lászlóra, a Békéscsabai Tég­lagyárak Horgász Egyesüle­tének titkárára, valamint a rendezőgárdára és a közre­működő Kákafoki Horgász Egyesület több tagjára, kü­lönösen pedig Moravcsik Jó­zsef elnökre, valamint a Bé- késszentadrási Szőnyegszö­vő Háziipari Szövetkezet A győztesek Fotó: Adamik Tiborné Kulich Gyula Szocialista Brigádjára. A Kákafoki HE 10 tagja vállalta a versenybíró sze­repét, három tagja pedig a szép számú vendégsereg ré­szére a főzést. Szombaton vacsorára birkapörköltet, va­sárnap ebédre (80 kiló hal­ból) halászlét, valamint tú­rós csuszát készítettek. A fel­szolgáló — Mindszenti Varga Imréné irányításával — öt csinos asszony és leány volt a Kulich Gyula-brigádból. Juhász Ottó, a SZOT tit­kára, aki szintén megjelent a versenyen, ugyancsak el­ismerően nyilatkozott a jó szervezésről, és kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy bizonyára szép emlé­kekkel térnek haza az or­szág minden részéből ösz- szesereglett vendégek. A Ku­lich Gyula Szocialista Brigád naplójába néhány köszönő sort is bejegyzett. Bibók Sándorné búcsúzás­kor kijelentette, hogy a ren­dezés nagyon jó volt, a kör­nyezet pedig bámulatosan szép. Még a Velencei tónál (ahol rendszerint horgászik) is jobban tetszett neki. A tröszt ügyességi halfogó­versenyét jövőre Szolnok megyében tartják. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents