Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-17 / 165. szám
o 1979. július 17., kedd NÉPÚJSÁG Folyóiratszemle Számítógéppel készül a Magyar Nemzeti Bibliográfia Új írás Egy kiadó emlékezete címmel a még két évvel ezelőtt Cserépfalvi Imrével magnóra rögzített beszélgetést ás olvashatjuk a 7. számban. Erről a híres, bár kicsiny könyvkiadó tulajdonosáról először József Attila jut eszünkbe és nem véletlenül. Barátságuk Párizsban kezdődött, itthon a munkakapcsolat csak erősítette, mint ezt a költő halála napján hozzá írt levele is tanúsítja. Cserépfalvi tanulmányai végeztével 1928-ban jött haza, és a Váci utcai francia könyvkereskedése mellett könyvkiadással kezdett foglalkozni. Üzlete hamarosan irodalmi és politikai szalonná lett, s főleg a haladó gondolkozású fiatalokat vonzotta. Első kiadványai francia regények és nagy sikerű, s egyben nagy port felvert szociográfiai munkák a magyar falu életéről. Később sem változtatott baloldali szemlélétén, így kerülhetett például a múlt rendszerben a magyar olvasók kezébe So- lohov monumentális műve, a Csendes Don. A Cserépfalvikönyvek külalakja szintén igényes volt: szép és nagyobb betűkkel szedett levegős sorai által könnyen olvasható. Munkatársai közé sorolhatta Radnóti Miklóst is, akiről többek közt a következőket mondta. „Nálunk jelent meg igen szép verskötete, a Meredek út, aztán a Cervantes- kötete. Feleségével együtt nagyon sokat segített egyéb verskönyvek szerkesztésében, korrektúrájában. ö szerkesztette a József Attila élete nyomában c. 6 kötetre tervezett sorozatot, amiből sajnos csak az első jelent meg.” Alföld Az idén harmincadik évfolyamába lépett folyóirat júliusi számát Móricz Zsig- mond emlékének szentelte. A megemlékező írások egy részéből pár sor idézet. Illyés Gyula: Igazi forradalmisága: a tények hiteles bemutatása. Képtelen volt akár betűnyit ferdíteni vagy hazudni. Szemtől szembe nyugodtan megmondta a véleményét bárkinek, félelmetesen igaz, borzalmas helyzetrontó dolgokat is, magát a fölháborító tényt. Sütő András: Igen sokat köszönhetek Móricz Zsigmondinak. Vele lobogtam, füstölögtem, szenvedtem, káromkodtam a szegényparasztság ügye, nyomora dolgában. Megrészegített valóÖtvenéves érettségi találkozó Az egykori orosházi Polgári Fiúiskola ötven évvel ezelőtt, 1929-ben végzett növendékei a napokban tartották meg nyolcadik találkozójukat, amelyen a hajdani diáktársak közül harmincán jelentek meg családtagjaikkal együtt. A találkozó részvevői először az elhunyt 11 társuk sírjánál rótták le kegyeletüket. Az ünnepi vacsora előtt az egyik öregdiák, Torda Molnár József méltatta azt az összetartást, amelyet a volt osztálytársaiban a régi kapcsolat kialakított, s az érett ember nemes ragaszkodássá fejlesztett. Az ország legtávolabbi településeiről is érkezett diáktársaiknak az otthoniak virággal és „Visszavárunk!” feliratú, hagyományos orosházi cipócskákkal kedveskedtek. A részvevők ismét megfogadták: öt év múltán ismét találkoznak. Az ötvenéves találkozó öregdiákjainak tiszteletére a vendéglátó, az orosházi fegyveres erők klubjának vezetősége műsort is adott. Sággal életszerűsége, hitelessége, novelláinak drámai ereje. Csurka István: Vaskosan realista író, sorsa, művének a sorsa azonban ízig- vérig abszurd, modem sors. Sőtér István: írásainak talán legnagyobb ajándékuk, hogy átadják nekünk azt az élvezetességet, melyre írás közben talál rá az író. A történet megteremtése, kikerekítése, a mögötte rejlő derűs vagy éppenséggel komor probléma megjelenítése, az alakok rajza és beszélgetése az alkotó leplezetlen munkaöröméről tanúskodik, és ezért a legnyomasztóbb viszonyokról szóló írásai sem nyomasztanak igazán. Cs. Varga István: Móricz legjobb műveiben a balzaci, tolsztoji realizmus modern, XX. századi követőjeként tárta fel századunk első felének magyar valóságát. Tiszatáj Terjedelmének nagyobbik felében a Móricz—Móra centenáriumnak ad helyet. A Móra Ferenc szellemét idéző írásokból egynek Békés megyei vonatkozása van, s maga az író vetette papírra. A leveleket Fischhof Ágotához, a későbbi orosházi Hézer Bé- lánéhoz. Ismeretségük a szegedi Somogyi-könyvtárban kezdődött. Érettségi után, 1913-ban egyre sűrűbben fordult meg itt a széles érdeklődési körű fiatal lány, Móra figyelmét is fölkeltve. Mégpedig annyira, hogy meghívta a könyvtár — egyelőre fizetés nélküli — munkatársának. Fischhof Ágota nemsokára Tömörkény beleegyezésével Berlinbe ment, s ott felsőfokú könyvtárosi képzettséget szerzett. Hazatérte után kinevezett könyvtáros lett. 1924-ben azonban házasságot kötött Hézer Bélával és több évtizeden keresztül Orosházán élt, de ekkor is tartotta vele a kapcsolatot az író. Móra leveleit a Hézer házaspár 1955-ben az MTA könyvtárának ajándékozta. Mindketten emlékirataikon dolgoztak, amikor 1976-ban egy hónap különbséggel meghaltak. A kiválasztott hat levelet az író humora és az a meleg szeretet jellemzi, mely- lyel munkatársai a fiatal lányt körülvették. Az 1917— 1933 között kelt leveleket — mivel magántermészetűek, s így sok a hozzátartozókra, ismerősökre vonatkozó utalás —, a közreadó, Apró Ferenc külön-külön magyarázattal látta el. A fővárosban és vidéken az évenként megrendezett kiállítások száma mintegy háromezer. A kiállítások magas számából mintha az derülne ki, hogy a kiállítási lehetőségek jók. A kiállító helyiségek milyensége ugyanakkor nagy gondja kulturális-művészeti életünknek, a sok esetben» összecsapott bemutatók nem alkalmasak a szűkösebb lehetőségek korrigálására. A kiállítások felügyeleti jogköre az 1974-es Művelődéspolitikai Határozat alapján a megyei tanácsok művelődési osztályaihoz, illetve a Fővárosi Tanács művelődési osztályához került. A Képzőművészeti Lektorátus számára a központi zsűrizés, a kiállítások központi engedélyeztetése olyan megterhelést jelentett, amely akadályozta a kiállítások szervezésének optimális menetét. A rendelkezés értelmében a helyi viszonyok alaposabb ismeretével nagyobb önállósághoz jutottak a megyei tanácsok, közvetlenebbül szervezhetik meg a megye kulturális életét. A tanácsok illetékeseiből és a Képzőművészeti Szövetség Megyei Területi SzervezetéA magyar írók műveinek első összefoglaló ismertetése a 18. század elején jelent meg. A nagy nyugati kultúrnemzetek művelődéstörténete majdnem kivétel nélkül szinte évszázadokkal korábban jegyez fel olyan próbálkozásokat, amelyek célja számba venni, lajstromozni a nemzet kultúrkincsének részét képező irodalom teljességét. Hazánkat a 16. és 17. században a török hódítás és a Habsburgok gyarmatosító politikája miatt kulturális elmaradottság jellemezte. A hazai egyetemi élet fejletlensége arra késztette az értelmiségi pályára készülő fiatalokat, hogy külföldi egyetemeken végezzék tanulmányaikat. A fejlettebb kultúrájú országokkal létrejött ilyen kapcsolat járult hozzá ahhoz, hogy a 18. század legelején megszülessen a magyar irodalom alkotásainak első számbavétele, Czvit- tinger Dávid bibliográfiája. Ezen első retrospektív próbálkozás után — ha lassan is — fejlődésnek indult a magyar bibliográfia számbavétele. Az indíték pedig az volt, hogy a külföld előtt is bebizonyítsuk a magyar irodalmi élet pezsgését, azt hogy Magyarország mennyi kiváló embert adott a világnak. Elsőrendű feladat Amint a 18. század végén hazánkban is virágzásnak indult a könyvkultusz, a nemzeti bibliográfia létrejöttében nagy szerepet játszó könyvkereskedői igény is jelentkezett: a kereskedők tudomást kívántak szerezni az újonnan kiadott könyvekről, hogy azokat vevőközönségük igénye szerint beszerezhessék. Scheidius Lajos, pesti egyetemi tanár 1798-tól kezdve, a Kilián testvérek könyvkereskedő céggel együttműködve, folyóiratszerű kiadványában, A belföldi könyvek általános jegyzékében rendszeresen ismertette az irodalmi újdonságokat. Innen azonban hosszú még az út a rendszeresen megjelenő kurrens nemzeti bibliográfia megvalósításáig. A Széchényi Könyvtár csak 1936 körül ismerte fel, hogy e bibliográfia szerkesztése nek művésztagjaiból áll ösz- sze az a zsüribizottság, amely a kiállítások színvonalát garantálja. Az alkotók közvetlenebb beleszólása valósulhat meg ily módon a megye kulturális életébe. A megyék gondoskodnak a kiállítások anyagi támogatásáról, a bemutató helyiségek fenntartásáról. Legnagyobb gond a mai követelményeknek meg nem felelő kiállítóhelyiségek fenntartása. Ezért tűzték ki például a fővárosban is azt a célt, hogy szelektálni kell, és az érdektelen, nem látogatott kiállítóhelyeket meg kell szüntetni, vagy bővítésükről, korszerűsítésükről kell gondoskodni. Törekedni kell új lehetőségek felkutatására, új ötletek megvalósítására. Ilyen lehetőség például a kiállításra alkalmas műemlékjellegű épületek galériává történő átalakítása, szoborparkok létrehozása. Ennek egyik példája Budapesten a Vas utcai szoborpark, illetve Óbudán a Zichy-kastély emeleti galériája. Országosan is jelentős kezdeményezéseket láthatunk a kiállítási lehetőségek szélesítésére. A megyei tárlatok, a nagy sikerű vidéki elsőrendű feladatai közé tartozik, hiszen a könyvkereskedők nem gondoskodtak kellőképpen e kiadványtípusról. A második világháború eseményei 42-től megakadályozták a Magyar Könyvészet további megjelenését. Hazánk felszabadulása a nemzeti bibliográfia szempontjából is fordulatot jelentett, 1946. január 1-től megindult a magyar nyomtatványok korszerű, teljességre törekvő, rendszeres nyilvántartása. A kiadvány hiányossága — írja Szentmihályi János —, hogy nem tartalmazza a Szovjetunió és a szomszédos népi demokratikus államok magyar nyelvű nyomtatványait; nagyobb ciklust (10— 15 év) magában foglaló kumulációja nem történt még meg, sőt egy év vagy akár fél év anyagának összesítése sem jelent meg. A füzetek pedig meglehetős késéssel kerülnek forgalomba, megakadályozva ezzel, hogy könyvtáraink szerzeményezési útmutatóként használják a Magyar Nemzeti Bibliográfiát (MNB), mert mire eljut hozzájuk, addigra az ismertetett könyvek nagy része már elfogyott. Segít-e a számítógép? A kiadványnak 1977 nyarán megváltozott a címe. s egyúttal annak a törekvésnek is utat nyitottak a szerkesztők, hogy dokumentum- típusok szerint differenciált füzeteket állítsanak elő. Az MNB könyvek bibliográfiája a köteles példányok alapján készül; a könyveket, a különlenyomatokat, a térképeket és az atlaszokat regisztrálja. Az MNB időszaki kiadványok repertóriuma pedig a tudományos, az irodalmi és a szaklapok, valamint a vezető napilapok cikkeit — a szépirodalom, a recenziók, a riportok és a nekrológok kivételével — dolgozza fel. A 3. országos könyvtár- ügyi konferencia egyik fontos megállapítása volt, hogy a központi szolgáltatások területén hasznosítani kell a számítógépes technika előnyeit. A fejlesztési irányelvekben a nemzeti bibliográfia automatizálásának jutott az elsőbbség. Az első próbafüzetek és kumulációk 1977 biennálék (például a szombathelyi textil-, a békéscsabai plakátbiennálé), vagy a megyei alkotótelepek is ezt igazolják. A kiállításpolitikai struktúra megváltozása kedvezően hat a vidéken szervezett országos és nemzetközi jelentőségű kiállítások megszervezésére is. A közönség szélesebb rétegeinek bevonására jó példa az a kezdeményezés, amelyet Tatabányán kíséreltek meg. Egy lakótelep modern házai közé vitték a kiállítást, az üresen kongó földszinti csarnokokat kiállítások varázsolják élettel telivé. Gyakorlatilag nagyon sok formája létezik a bemutatók és a közönség egymásra találásának: üzemek, klubok, könyvtárak, kórházak, művelődési házak, olykor még a pincehelyiségek is — mind kiállítási lehetőségek. A tapasztalat az, hogy kiállításaink vannak jók és rosszak, hasznosak és haszontalanok is, de művelő- déspolitikailag átfogott kiállításpolitikánk sajnos nehezen bontakozik ki. Reméljük, hogy a kiállításom ügye a jelenlegi anyagi támogatási rendszer hatására kedvezőbb helyzetbe kerül, amelyet a látogatók a helyiségek és a bemutatók színvonalán maguk is tapasztalni fognak. P. Macht Ilona júniusára elkészültek, s így az 1978. évi 8. számtól számítógép dolgozza fel a Magyarországon megjelenő könyveket és füzetes kiadványokat. A kiadvány továbbra sem regisztrálja a külföldön megjelenő magyar nyelvű könyveket, s előállítási ideje sem rövidült meg. A gépi adatfeldolgozás első szakaszában viszont éppen azért esett a választás a könyvek bibliográfiájára, hogy az éves és a több éves kumulációk automatikusan előállíthatok legyenek. A kísérleti üzemeltetés alatt az 1976-ban megjelent könyvek adatait táplálták be. Ezek alapján pedig lehetőség nyílott a Magyar Könyvészet 1976. évi kötetének automatizált előállítására, s az első kumuláció megjelenése 1979- ben várható. (A távlati tervek 10 éves mutató összeállítását is tartalmazzák.) Nehezen olvasható Az új technika másik varázsa, hogy a bibliográfia teljesebbé vált. Míg az MNB 1972-ben A könyvesbolti forgalomba nem kerülő könyvekről című jegyzék 885 tételből csak 302-t közölt, most a számítógép jóvoltából e téren is lényeges javulás következett be. (Azt, hogy a kihagyott dokumentumok nem az aprónyomtatványok kategóriájába tartoznak, tehát szükséges lett volna a bibliográfiában regisztrálni ezeket, egy egyszerű számadat is érzékeltetheti: a mellőzött 583 tételben leírt kiadványok együttes terjedelme 78 ezer oldal.) Az új előállítási mód következtében megvalósult a műszaki irodalom teljesebb feltárása, s a könyveken kívül az új indulású, illetve új címmel megjelenő időszaki kiadványok leírásait is közli a könyvek bibliográfiája. Sokat levon viszont a kiadvány értékéből, hogy nyomdai kivitele szinte olvashatatlan. Ennek oka nem csak a pénzügyi keretek szűkösségében keresendő! Ha fényszedéssel készülnének a füzetek, a munkaerő- hiány miatt a jelenlegi két- három hét helyett több hónapot venne igénybe a technikai előállítás. A másik szembeötlő hiányosság — nincs szóelválasztás, és ezért ugrálnak a sorok — abból fakad, hogy az intézménynek nincs saját számítógépe, minden bérmunkában, a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben készül. Pedig az első pillanatra luxusnak tűnő beruházás két- három év alatt megtérülne. Ebben az esetben ugyanis az időszaki kiadványok repertóriumán és egyéb — pl. helyismereti, történeti — országos jelentőségű bibliográfiákon kívül a Széchényi Könyvtár munkafolyamatait is elvégeztethetnék a géppel, s ez egyértelműen könyvtárügyünk fellendülését eredményezné. A realitások talaján maradva azonban csak két, a közeljövőben megvalósuló fejlesztési tervről beszélhetünk. A nemzetközi cserére alkalmas szalag — amelyre már eddig is több nemzeti könyvtár jelezte igényét — előállítása jövő év derekára várható. A gépi úton készített, mind a nagykönyvtárak, mind a kis-, illetve közművelődési könyvtárak számára megfelelő katalóguscédulák forgalomba kerülését még sok minden, legfőképpen a szabványosítás hiánya késlelteti. De amint a katalogizálás egyes részmunkálataira — testületi és földrajzi nevek leírása, cirill és görög ábécé átírása stb. — vonatkozó szabványok életbe lépnek, a katalóguscédulák számító- gépes előállításának sem lesz akadálya. Mátraházi Zsuzsa KÉPERNYŐ Film, de tévéfilm! Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy valójában mi is különbözteti meg a tévéfilmet a mozifilmtől. N.em technikailag, hanem abból a szempontból, hogy nekünk, nézőknek milyen többletet tud nyújtani ez a lassan önálló műfajjá serdülő tévéfilm. Leginkább talán az intimitást várjuk el. Nem a pikantéria, a malackodó nyersesség szintjén! Inkább úgy, hogy a mélységeket föltáró, novellái tömörségű, napi aktualitású, közérdekű legyen. Inkább kevésbé álljon ellent az időnek, a történelmi feledés pora hamarább rakódjon rá, de a sugárzás pillanatában legyen érdekes, a miénk, nézőké. Vasárnap este az egyes programon, főműsorban, Nemere László rendező új tévéalkotását sugározták. Az Üsző jégtábla — amely Gal- góczi Erzsébet novellájából készült — majdhogynem megfelelt azoknak a feltételeknek, amelyeket a tévéfilmektől elvárhatunk. Egy kicsit fel is lélegeztünk: végre, egy olyan hétvége, amikor nincs unalmas sor ozat- rész, nincsen előre tudott kimenetelű krimifilm. Bár a hazai filmalkotásokkal szemben — legyen az tévének, vagy mozinak szánt — még ma is eléggé erős a közönség tartózkodása. Közismert, hogy miért, milyen tőről fakadóan. De Nemere László és Galgóczi Erzsébet, és a szereplőgárda nevei talán előzetes garanciának megfelelő volt; remélhetően sokan választották a más szórakozásfajták helyett vasárnap este a televíziózást. Aki ezt tette, nem bánta meg. Moszkvából hazatér az ott tanuló első éves egyetemista lány téli szünidejére. Az első képsorokban már megtudjuk: értelmiségi szülei nagypolgári körülmények között, de kispolgári beszűkültségű szellemben éldegélnek. S az is kiderül: Ági, a moszkvai egyetemista nem akar visz- szamenni tanulni. Nagyon egyedül van. Hiányzik a család, ez a család. Illetve annak egy tagja, a nagymama. Akiről semmi hírt nem kapott. De a nagymama meghalt. Hogyan? Ági nem kapja meg a választ. Csak hüm- mögést és neuraszténiás kirohanásokat. Nyomozni kezd. Kiderül, hogy a nagymamát öngyilkosságba hajszolta a családja. A lánya, Ági édesanyja. A mindenkivel meg- hasonlott lány karácsony estéjén — minden előzetes értesítést mellőzve — felszáll a moszkvai vonatra. Ennyi a történet. Sajnos, túl valóságos történeti alappal. Szinte naponta értesülünk eldobott, semmire sem kellő öregek nyomorúságos, megdöbbentő eseteiről. A talmi csillogású anyagi és erkölcsi érdekek bűvöletében élő, sivár lelkületűvé nyomorodó gyerekek — akik már javarészt maguk is szülők — nemegyszer „választják” ezt a módszert. Megszabadulni a feleslegessé vált szülőtől. A dolgos élet telén már a megnyugvásra, a csöndre, á szeretetre, a gondoskodásra vágyó öregektől. Üsző jégtáblára tenni őket. A tévéfilm jól adta visz- sza ezeket az érzéseket, indulatokat, kiválóan ábrázolta az értelmetlen pusztulás motiválását. A szereplők közül az Ágit játszó Takács Kati nevét kell kiemelni. Gobbi Hilda, Horváth Sándor és a film elkészítése után elhunyt Békés Rita hozzájárultak a film sikeréhez. Az alig egyórás, dra- maturgiailag is kellően felépített film méltán vonta magára a nézők figyelmét. És reméljük: érzelmeit, értelmét is. (Nemesi) Vass Márta Kiállítási gondjaink
